MIAKICH GÁBOR
MIAKICH GÁBOR
MIAKICH GÁBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! A rendelkezésemre álló idő alatt az önkormányzati társulásokról és a területi önkormányzatok újragondolásáról, a IV. rész 7. fejezet önkormányzati részben megfogalmazott témáról szeretnék szólni.
Felvethető először is a kérdés, hogy mi indokolja azt, hogy a mai helyzetben újragondoljuk az önkormányzati társulások kérdését.
(11.50)
Mi indokolja azt, hogy esetlegesen odáig is eljussunk, hogy az eddig kivívott szabadságfokon csökkentsünk? Mert ez kötelező társulás mindenképpen csökkenti az önkormányzati szabadságfokot.
Ehhez meg kell vizsgálnunk azt, hogy miképpen jött létre a mai önkormányzati rendszer Magyarországon, és milyen problémákkal terhelt ma, amely esetleg felvetheti azt a kérdést, hogy mit csináljunk, milyen változtatásokat és esetleg milyen körben, milyen módon kötelezzünk társulásra önkormányzatokat?
A '90-es évek elején, amikor a tanácsrendszerről az önkormányzati rendszerre tértünk át, egy több éve már egyre nagyobb szabadságfokkal rendelkező, ám mégis összpontosított és bizony kötelező egyesülésekkel terhelt tanácsrendszer változott meg. Ebben a helyzetben teljesen természetes volt, hogy minden önkormányzat, minden kis közösség élni akart a minél nagyobb szabadság jogával.
Ezt az elvárást, ezt a jogos elvárást tükrözte az önkormányzati törvény, amely Európában szinte példátlan szabadságfokot adott az önkormányzásnak, és különböző feladatok ellátásának és hatáskörök telepítésének olyan nagy mértékét tette minden helyi önkormányzat jogává és lehetőségévé, amely bizony más elveket sértett.
Melyek ezek az elvek? Melyek azok a problémák, amelyek felvethetik a kötelező önkormányzati társulás kérdését? Ezek a problémák bizony három nagy gondolatkör köré csoportosíthatók, a szakmai, a gazdasági és a települési szempontok köré. Hogy egy nagyon egyszerű, talán egy kicsit leegyszerűsítő példával illusztráljam a dolgot, ugye hogyha mondjuk az oktatás példáját vesszük, akkor szakmai szempontként az vethető fel, hogy a minél kisebb osztálylétszám lehet a kérdés. Ha csak a gazdaságossági szempontot vesszük, akkor - mondjuk - az lehet a probléma, hogy minél nagyobb, vagy az a megoldás lehet, hogy minél magasabb osztálylétszámok legyenek, és ha a települési szempontokat vesszük, akkor bizony előjön az a kérdés, hogy minden település részt akar venni abban a feladatellátásban, amely mondjuk ebben az esetben a településen élő iskolás korúak ellátását biztosítja, bele akar ebbe szólni és kapcsolatot akar tartani azzal az értelmiségi réteggel, amely ezt a feladatellátást biztosítja.
Ha ezt a hármas kérdéskört megvizsgáljuk, akkor bizony azt találjuk, hogy a mai önkormányzati rendszerben nagyon sok ellentmondással terhelt ez a dolog, és ez a hármas szempontrendszerben az egyik vagy másik, vagy kettő teljesülhet csak a mai viszonyok között.
Milyen válasz adható ezek után? Milyen módon lehet megoldani a mai problémákat? Az első válasz lehet az, hogy a feladattelepítéssel oldjuk meg ezeket a kérdéseket, és mondjuk a településnagyság függvényében telepítsük a feladatokat. Milyen problémái lehetnek ezeknek? Annak ellenére szeretném elmondani a problémákat, hogy bizonyos feladat ellátásában és hatáskör gyakorlásában valószínűleg ez lesz a megoldás. Mégis el kell mondjam azt, hogyha a településnagysághoz rakjuk a feladatokat, akkor könnyen találkozunk azzal a problémával, hogy az a település, amely megkapta a feladatot, az úgy érzi, hogy a többiek se nem segítik, se nem támogatják azt a feladatmegoldást, amelyet ő elvégez, és úgy érzi, hogy többletfeladatot vállal - mások terhére. Míg azok szempontjából, akiktől a feladat elkerült, könnyen alakul ki az a helyzet, hogy elkerül tőle a feladat, elkerülnek tőle azok a problémák és azon a problémák megoldásába való beleszólási jog, amely igenis a településen lakók problémáját érinti. Ilyen mai példa, mondjuk, a tűzoltóság megoldása vagy a középfokú oktatás kérdése, vagy régebben a körzeti általános iskolák dolga.
Tehát láthatjuk, hogy bár lehetett több esetben megoldás, nagyon sok problémával terhelt. A másik megoldás lehet az önkéntes társulások dolga, és a múlt évi költségvetési törvényben erre jelentős megoldások történtek már, amikor az állam dotálta azt, hogy társulások jöjjenek létre, és önkéntes társulással oldják meg a problémákat önkormányzatok. Mi lehet mégis itt a probléma, amiért felvetődik az, hogy kötelező társulást is létrehozni. Ez pedig az a dolog, hogy bizonyos esetekben - és itt talán a kommunális ellátásokat hozhatnám példának -, nagyon sok érdekellentét lehet éppen azoknál a településeknél, amelyek kiszakadva ebből a regionális megoldási problémából, olcsóbban vagy egyszerűbben, vagy csak saját hatáskörében szeretnék megoldani a problémát, és ezért az országnak, a települések többségének viszont vagy gazdasági, vagy szakmai szempontból nem megoldható a kérdés.
Éppen ezért, ezen problémák miatt merült fel az, hogy bizony kötelező önkormányzati társulásokat is létre kell hoznunk. Azért merül fel, mert hogyha belegondolunk abba, hogy az Európai Önkormányzati Charta mit mond például a helyi közösség iránti felelősségről, akkor annak az egyik gondolata éppen az, hogy azoknak a hatóságoknak kell viselni ezt a felelősséget, amelyek a legközelebb állnak az állampolgárokhoz, és egy másik pontban pedig kimondja azt, hogy megfelelő szakmaiságot kell biztosítani. Ez a két szempont nagyon sok esetben csak úgy értelmezhető, hogyha bizony az állam meghatározott esetekben kötelező társulást ír elő.
Mi lehet ennek a kötelező társulásnak az előnye? Az előbb említettem, a feladattelepítést, illetve az önkéntes társulásokat. Bizony ezáltal - bár látszólag szabadságfok-szűkülés történt az egyik oldalon - megmarad bizonyos szabadságfok. Éppen az a szabadságfok, hogy ebben a társulásban az önkormányzatok mégiscsak beleszólással bírnak ezekbe a feladatmegoldásokba, vagy hatáskörgyakorlásokba. Ezáltal, ahhoz képest, hogyha egy feladatot máshova telepítünk, mégiscsak egy bizonyos szabadságfok megmarad. És ha esetleges törvényi szabályozásban az államot is megfelelően tudjuk korlátozni, akár azzal, amelyet javaslatom is tartalmaz, hogy egy kétharmados törvény szabályozza ezt a kérdéskört, és csak azokban az esetekben lehessen kötelező társulást előírni, amelyek kötelező feladatuk az önkormányzatoknak, akkor belátható, hogy ez egy megoldása lehet az általam előbb említett hármas problémakörnek.
És igenis ezért támogatom azt a koncepcióban megfogalmazott dolgot, amely azt írja elő, hogy törvény előírhatja a kötelező feladat- és hatáskör önkormányzati társulásban való ellátását.
Nem lehet megkerülni ezt a kérdést tehát, és igenis foglalkoznunk kell azzal, hogy bizonyos esetekben törvényi előírással, kötelező jelleggel, kötelező társulással oldjanak meg feladatokat és hatásköröket az önkormányzatok.
A rendelkezésemre álló rövid időben néhány gondolatot szeretnék még elmondani a területi önkormányzatok alakításának jogával, illetve ennek újragondolásával foglalkozó részhez. Számomra ez a problémakör nem úgy fogalmazódik meg, hogy mondjuk holnap vagy holnapután meg kellene szüntetni a megyei önkormányzatokat, hanem egy másik megközelítést szeretnék a tisztelt Ház elé tárni. Igenis el tudom képzelni, hogy a közeljövőben több koordinatív feladat kerül a megye önkormányzatához. De ez az újragondolás szó számomra annyit jelent, hogyha végiggondolom a ma önkormányzati fejlődését, és egy szintén leegyszerűsített hasonlattal, mondjuk, a településfejlesztési törvényt egy speciális társulási törvénynek hívom, amely biztos, hogy olyan kistérségi együttműködéseket fog előhozni és megvalósítani, amelyek egy szerves fejlődés után nagyobb régiókban, nagyobb területi egységekben fognak különböző együttműködéseket, feladatmegoldásokat indukálni, akkor ha ebből a szempontból gondolom végig azt a problémát, hogy újragondolni ezt a területi önkormányzat alakításának jogát, akkor én azt mondom, hogy igenis az alkotmánykoncepcióban és majdan az alkotmányban is úgy kell megoldani ezt a kérdést, hogy utakat nyissunk és ne lezárjuk, hogy egy szerves fejlődésnek lehetősége legyen az alkotmány módosítása nélkül, és úgy változhassék az önkormányzati rendszer, amely az előző témában, a szakmai, gazdasági és települési szempontokat együttesen megvalósító és optimalizáló önkormányzati rendszernek utat nyissunk, és ezeket a megoldási módokat és mozgásmódokat lehetővé tegyük.
Köszönöm figyelmüket. (Taps.)
