DR. VARGA ISTVÁN
DR. VARGA ISTVÁN
DR. VARGA ISTVÁN (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Ma nem zúgnak a harangok, nem áll meg az élet egy percre, nincs félárbocra eresztve a nemzeti lobogó, nem úgy, mint 1920. június 4-én, azon a bizonyos pénteki napon délelőtt 10 órakor. De valljuk képviselőtársaim Kölcseyvel: emlékeznünk kell, mert minden nemzet, mely elmúlt kora emlékezetét semmibe veszi, saját nemzeti életét gyilkolja meg. Arról az igazságtalan békeszerződésről beszélünk, s emlékezünk, mely gyakorlatilag felszámolta Európa hatodik legnagyobb államát, arról a magyar királyságról, melynek területe 325 411 km2 volt, arról a magyar királyságról, mely a területveszteségen túlmenően elvesztette lakóinak nagy részét és magyarul beszélő honfitársainkból 3,5 milliót. Nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy a békeszerződés közvetlen következményeként közel 350 000 honfitársunk vagonokban lakott hónapokon keresztül.
A történelem megismétlődött, képviselőtársaim, 1947. február 10-én is, amikor ugyan a területi rendelkezések nem voltak lényegesek, legfeljebb ha nem feledkezünk meg arról, hogy három falut, Horvátjár falut, Oroszvárt és Dunacsúnyt elcsatoltak az akkori Magyarországról. A területi, a gazdasági veszteségeken túlmenően a lelki traumáról is beszélnünk kell. Arról a traumáról, amely apáinkban, nagyapáinkban és bennünk is él. Hisz érthető a révület, érthető Kosztolányi felkiáltása. Hogyan tudták eleink elképzelni, hogy a koronázó Pozsony, II. Rákóczi Ferenc és Máray Sándor Kassája, Zrínyi Ilona Munkácsa, nagy királyunk, Mátyás király Kolozsvára, a gótika utolsó fellegvára, Brassó, nagy szobrászunk, Borsos Miklós Nagyszebene, Orbán Balázs székelyföldje nem magyar többé. Beszélnünk kell arról a szenvedésről is, arról a lelki és fizikai szenvedésről, mely napjainkig tart. Képviselőtársaim, a skála széles.
A fizikai megsemmisítésen túlmenően eljutottunk a faluromboláson át az erőszakos asszimilációig. Szárazajta, Tito partizánjainak 50 000 áldozata, Ceauseşcu faluromboló akciója és a finomabb eszközök, melyek egyetlen célt szolgáltak: homogén nemzetállamot teremtsenek itt a Kárpát-medencében, és lehetőleg a magyarság a jelenlegi országrészre szoruljon. Felvetődik a kérdés képviselőtársaim: hol van az 1918. december 1-jei gyulafehérvári nyilatkozat betartása? Ki és mikor tartotta be a trianoni békeszerződés kisebbségvédelmi rendelkezéseit?
Mi lemondtunk a határok erőszakos megváltoztatásáról. Mi, a Magyar Demokrata Fórum, valljuk a Németh László-i tejtestvériességet. Valljuk, hogy békében kell itt élni a Kárpát-medencében, nemcsak magyaroknak, hanem szlovákoknak, szerbeknek is. Ma a történelem már bebizonyította - különösen a délszláv válsággal, de beszélhetünk akár északi szomszédunk kettéválásáról, új államok születéséről -, hogy a trianoni békeszerződés megbukott. Mi, a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportja nem a határok megváltoztatását valljuk, mi autonómiát szeretnénk, Kós Károly szavaival - teljes nemzeti autonómiát, az autonómia minden formáját, mert Szabó Dezső szavaival: "Minden magyar felelős minden magyarért." Köszönöm figyelmüket. (Taps a jobb oldalról.)
