DR. BALSAI ISTVÁN
DR. BALSAI ISTVÁN
DR. BALSAI ISTVÁN, az MDF képviselőcsoport részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! A Magyar Demokrata Fórum elsősorban is üdvözli azt a törvényt, amelynek a tárgyalását itt folytatjuk ma. Üdvözli azt, hogy a magyar jogtörténetben nem első, hanem második alkalommal az 1996-os törvényhozás ezzel a feladattal meg kíván birkózni. Szeretnék itt, mindjárt elöljáróban, nem a vita kedvéért, de hivatkozni a bizottsági előadók - véleményem szerint - tévedésére. Nádori professzor úr első törvénynek tekinti ezt a sporttörvényt, hasonlóan azokhoz, akik erről már említést tettek. Szeretnék arra visszahivatkozni, hogy 1921-ben egy nagyon nagyívű törvényt - igaz, a sport szó helyett a testnevelés szó szerepel benne -, hozott már a nemzetgyűlés. Ennek a törvénynek a kapcsán került felállításra éppen a Testnevelési Főiskola, amelynek képviselőtársam több évtizede professzora. Ennek a törvénynek a kapcsán került felállításra az a Testnevelési Tanács, amely a sportügyeket és a testnevelést, a mostani megoldáshoz némileg hasonló módon menedzselte. Ennek a törvénynek az elvárásai közé tartozott a Nemzeti Stadion felépítése, hát erre egy kicsit várni kellett, de nem mondhatjuk azt, hogy nem volt Magyarországon sporttörvény. Igenis volt, ez a második, reméljük, hogy talán sikeresebb próbálkozás. Még egyszer mondom, mi, a Magyar Demokrata Fórum részéről azt a törvényt korszakalkotó törvénynek tartjuk, nem véletlenül. A nemzet tragikus időszakában, a trianoni tragédia után az akkori törvényhozás felismerte a sport mint nemzeti értékteremtő ügy szerepét, és ennek megfelelően igyekezett gondoskodni a törvényi feltételekről. Hogy ma, hat évvel a rendszerváltozás után sajnálattal azt kell megállapítani a törvény kapcsán, amelyet már az előttem szólók részleteztek, hogy nincs olyan nemzeti ügyünk, amely .- sajnos - egy tízéves erózió folytán olyan mélyponton lenne, mint a sport ügye. Ezt, azt hiszem az ünneprontás vádja nélkül itt ma ki kell jelentenünk sokunknak.
(9.20)
Az a folyamat, amely oda vezetett, hogy ma a sportegyesületek 87%-a napi finanszírozási gondokkal küszködik, az a folyamat, amely oda vezetett, hogy nincs olyan sportegyesület Magyarországon, ami szakosztályokat vagy legalább egy szakosztályt ne kellett volna, hogy megszüntessen, az a folyamat, ami nem három, hanem ötmilliárd forintos halmozott adó és tb-hátralék tartozáshoz vezetett a sportegyesületek terhére, ami sokszor burleszkbe illő jeleneteket produkált, amikor a sportegyesületek rendezvényeinek pénztárait az adófedők megszállták tavaly emlékszünk erre, az adóhivatal emberei a napi bevételeket próbálták megszerezni. Ilyen és hasonló környezetben igen körültekintő vállalkozást kell a törvényhozásnak és az előterjesztőnek vállalni, amikor a sportról, az egészről kíván törvényt alkotni. Úgy tűnik számunkra, hogy ez a vállalkozása messzemenően nem meríti ki a lehetőségeket. Az a helyzet, tisztelt képviselőtársaim, hogy amikor a főállású edzők száma 27%-kal csökkent az elmúlt években, tehát 27%-kal kevesebb edző van az egyesületek és a különböző sporttal foglalkozó szervezetek hivatásos állományában munkavállalóként, amikor - és a legszomorúbb hírt mondom -, az igazolt versenyzők száma 37%-kal csökkent néhány év alatt, ezen belül az utánpótláskorú, tehát a jövő szempontjából fontos és értékes utánpótláskorú versenyzők száma közel 50%-kal kevesebb - én azt hiszem, hogy nem teszi a kérdést megkerülhetetlenné, és ez a sporttörvény sajnos nagyon sok kérdést a felsorolt problémákkal kapcsolatban meg sem kísérel kezelni.
Az a véleménye a Magyar Demokrata Fórumnak, hogy mindaddig, amíg a finanszírozás megnyugtató rendezése nem történik meg, és erre a törvény sajnos nem ad választ, vagy rossz választ keres, addig a törvény célját nem fogja tudni betölteni. Nem az a baj, tisztelt képviselőtársaim, hogy az 1989-től kezdődő folyamat kapcsán felszabadultak az állami gyámkodás és az állami költségvetési ellátás negyvenéves formájának addig gyakorolt változata, ahol az egyesületek és a sport ügye, ez nem baj, sőt ezt azt hiszem senki nem kívánja vissza. A baj az, hogy nem lépett, és úgy tűnik a törvény alapján sem lép helyébe olyan finanszírozási és megnyugtató garanciákkal kecsegtető szemlélet és törvényes szabályozás, amely azt a folyamatot legalább fékezné, ha nem is megállítaná, amelyre az előbb kívántam utalni, és amely adatokat nem az ellenzéki pártok elfogult szemlélete, hanem a sporttal leginkább foglalkozni jogosult Magyar Olimpiai Bizottság és az Országos Testnevelési és Sporthivatal 1995-ös márciusi felmérése tükröz.
Az a baj tehát, tisztelt képviselőtársaim, hogy ez a törvényjavaslat a legfontosabb kérdéseket illetően nem az elvárásoknak megfelelő megoldásokat ajánl. Az a véleményünk, hogyha nem alakul ki más képviselőtársunkkal együtthangzó véleményünk, hogyha nem alakul ki a szabályozás nonprofittörvényi háttere, nemcsak a sport terén természetesen, hogyha nem biztosítják a közvetlen, vagy közvetett sportbevételek, kereskedelmi forgalomból is származó adók, különböző, igen jelentős adók tartalmának a legalább részbeni visszaforgatását vagy az adókedvezmények formájában történő érdekeltségét a sport világába, hogyha mindent csak a költségvetési alku függvényeként, a szokásos bázisszemlélet alapján, minden évközbeni költségvetési tárgyalások kapcsán a Pénzügyminisztérium illetékes tisztviselőinek a hozzáállásán alapul - ez van évek óta, ezt tapasztaljuk most már hosszú idő óta -, ha nincsenek automatikus finanszírozási biztonságos lehetőségek a sport finanszírozási intézményébe beépítve, ha állandósul a pénzhiány, ha a tartozás a végrehajtástól a társadalombiztosítási végrehajtástól, adóbehajtástól állandó fenyegetettség állapotában tartja a sportegyesületeket, ha általában a sport támogatási oldalán a támogatók részéről nincsen biztosítva az a megfelelő elismerés, adó- és más költségelszámolás tekintetében, amelyet nem láttunk ebben a törvényben, akkor addig nyugodtak nem lehetünk, tisztelt képviselőtársaim, addig ez a törvény nem fogja betölteni a célját.
Az a helyzet, hogy a sportlétesítmények terén - ha lehet - a helyzet még kedvezőtlenebb, mint az egyesületek terén, tudjuk jól, hogy hat éve húzódó és megoldatlan probléma az, amely az 1990-es, ideiglenesnek szánt törvény elmulasztott és a jelen állapotában most megkísérelt rendezési folyamatát kíséri. Azt kell mondanom azonban, hogy nemcsak a gazdátlanság, nemcsak a Kincstári Vagyonkezelő Szervezet alá vonás okozta a problémákat, hiszen a közelmúltban, talán két héttel ezelőtt láthattuk azt a filmet, amely tragikus képet festett a Népstadion állapotairól, amely természetesen ennek a törvénynek a hatályán kívül esik, amely a központi sportlétesítményként a nemzeti törődésnek a minimumát sem kapja meg. De mondhatnánk más példákat is. Szomorú és azt mondhatom, hogy gyalázatos az a helyzet, amely például az uszodák terén, különösen a Komjádi uszoda mellett a szétbontott Császár uszoda helyzetét jelenti. Több mint hat éve, tisztelt képviselőtársaim, ez a nagy múltú intézmény, ha nem is gazdátlanul, de mindenféle koncepciós tervszerűség nélkül a magyar sportlétesítmények amúgy sem túlságosan gazdag választékát tovább szűkíti.
Ezért úgy gondolom, hogy a felhalmozott problémákra vonatkozó javasolt kezelési mód kevés. Hogy hogyan kellene a kérdést megoldani, azt hiszen, hogy a jelen országgyűlés nem minden előzmény nélkül kell hogy hozzákezdjen a probléma feldolgozásához, hiszen az 1993-as országgyűlési határozat, amely az igen széles körű egyetértés alapján a sport és testnevelés ügyét mintegy globálisan megoldandó és a nemzeti ügyek szempontjából sok minden mással együtt szemlélendő és együtt kezelendő kérdést tűzte napirendre és meghagyta a következő törvényalkotási periódusnak és következő kormánynak, hogy egy olyan törvényt, amely a sportról szól, nem lehet elválasztani az egészségneveléstől, a testneveléstől, az ifjúsági sporttól, az iskolai sporttól, a főiskolai sporttól, a szabadidősporttól és minden más olyan kapcsolódó résztől, amelyről itt már szóltak képviselőtársaim. Nos, ez az országgyűlési határozat kellő kiinduló alap lehetett volna ahhoz, hogy egy ennél lényegesen szélesebb és nagyobbívű törvényjavaslatot terjesszen elő az előterjesztő. Nem így történt.
Tisztelt képviselőtársaim, nem vagyunk ezért egyáltalán elégedettek ezzel az előterjesztéssel. Nem tudjuk, hogy lehet-e rajta egyáltalán annyit javítani itt az országgyűlési tárgyalás során, amely elfogadhatóvá teszi. Azt kell nekünk is, a Magyar Demokrata Fórum részéről hangsúlyoznunk, hogy ez a javaslat tulajdonképpen csak a közjogi kapcsolatokat rendezi, azokat a valóban fennálló és évek óta megoldatlan joghézagos intézkedéseket és állapotokat, amelyek az egyesületi jog alkotmányos alapokra helyezése után, majd az állami szerepvállalás tisztázatlansága miatt kialakultak a sport állami feladatvállalásában és a sporttal kapcsolatos közjogi szabályozásban. Ezek a szabályozások önmagukban nem elvetendőek. Tehát az Országos Testnevelési Hivatal jogállására, a Magyar Olimpiai Bizottság jogállására, a sportági szakszövetségek jogállására vonatkozó szabályozás nem eleve elvetendő, azonban mi is kritikusan állunk ezzel a szabályozással szemben, különösen ami a Sporttanácsra vonatkozó szabályozási részt illeti, és általában az összetételt, az összetételre vonatkozó összeállítási javaslatot, tehát hogy kik legyenek és milyen szervezetekből verbuválódjon a kuratóriumok és a tanács tagsága.
Én is úgy gondolom, a Magyar Demokrata Fórum nevében, hogy önmagában az ellen semmiféle kifogás nem lehet, hogyha egy konzultatív kontroll szempontjából is fontos társadalmi jellegű szervezet az állami feladatot végrehajtani köteles hivatal mellett tevékenykedik. Ezért tehát a Sporttanácsnak a léte és bevezetése ellen nekünk nincs kifogásunk. Az ellen azonban feltétlenül szeretnénk valamilyen módosító javaslattal szembeszállni, amelyet a javaslat tartalmaz, hogy tudniillik ez a Sporttanács tulajdonképpen az állami sportirányítás felelősségét veszi le az állami hivatal válláról, hiszen ennek a konzultatívnak jelzett testületnek a kezében van tulajdonképpen a költségvetési, előkészítési és döntési jogkör, ami más szóval azt jelenti, hogy a magyar közjog rendszerében példátlan módon egy állami feladatot egy nem állami szervezet vállal át és ezzel felmenti, még egyszer mondom, felmenti az állami szervezet a felelősség alól.
(9.30)
Nem tudjuk ezt így támogatni, és azt kell mondanunk, hogy ez a magyar közjogban ismeretlen megoldás, nem teszi így ebben a formájában számunkra elfogadhatóvá a törvényjavaslatot. Az egyesületekkel általában, a sportolókkal, a diáksporttal vagy a főiskolai sporttal kapcsolatos szabályozást a törvény nem tartalmaz. A törvény tulajdonképpen megkerüli a feladatvállalásnak az egyik lényeges részét, az önkormányzatok számára jutó feladatmennyiséget, hiszen olyan ködös, homályos megfogalmazásokat tartalmaz a törvényjavaslat a bevezető rendelkezésekben, amelyet az észrevételekből érezhetően nemcsak mi észleltünk olyannak, aminek semmiféle normatív jellege nincsen, kizárólag deklaratív és szimbolikus jellege van. Úgy gondoljuk, hogy a jelenlegi helyzetben az önkormányzatokkal kapcsolatos feladatkiosztás és feladatellátás számonkérése nem kellene, hogy ebből a törvényből kimaradjon, ismerjük az előterjesztő aggályait, aki az önkormányzati törvény minősített többségű elfogadását, illetve ennek módosítását nem kívánta kockáztatni.
Én azt hiszem, hogy a sport ügyében elég széles konszenzus teremthető meg, így volt ez az előző parlamenti ciklusban, így van ez jelenleg is, végeredményben az előkészítés során voltak próbálkozások hatpárti előkészítésre, ez aztán a későbbiek során tulajdonképpen nem valósult meg. De úgy érzem, hogy minden olyan egészséges próbálkozás, amely a törvény kereteit tágítva valóban végrehajtható és működőképes és számon kérhető törvényi rendelkezéseket írna elő, ennek a törvénynek a javára szolgálna, és a Magyar Demokrata Fórum részéről egy ilyen folyamatban szívesen részt vennénk. Én azt hiszem, hogy a szokásos parlamenti gyakorlatnak megfelelően a pártok vezérszónokainak a legkevesebb mondanivalójuk egy ilyen rövidre szabott felszólalás keretében éppen a törvény rendelkezéséről lehet, ezt pótolni kívánjuk természetesen az általános vita további során. Annyit szeretnénk a mi részünkről kijelenteni, hogy mi a jelenlegi formájában elfogadni a törvényjavaslatot nem tudjuk, csak abban az esetben, hogyha - mint az már sok előttünk szóló képviselőcsoport igénye volt - akár az előterjesztő, akár a parlamenti vita során a képviselőcsoportok vagy a bizottság olyan módosításokat hajt végre a javaslaton, amelyek elfogadhatóvá teszik. Köszönöm figyelmüket. (Taps a teremben)
