DR. NÁDORI LÁSZLÓ
DR. NÁDORI LÁSZLÓ
DR. NÁDORI LÁSZLÓ, az SZDSZ képviselőcsoport részéről: Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Felmerül a kérdés, lehet-e az 1923. évi LIII. törvényt a testnevelésről a jelenleg tárgyalt sporttörvény jogelődjének tekinteni. Vagyis a második vagy az első sporttörvényt tárgyalja-e a Ház? Az 1921. évi testnevelésről szóló törvény tartalmában honvédelmi előkészítésről, 21 éves korig kötelező, főként szabadtéri gyakorlatozásról, a gyakorlóterek kialakításáról, a szükséges létesítmény és intézmény létrehozásáról szól. A törvényben nincs utalás a sportra.
A sport fejlesztését, képviseletét az 1921. évi törvényben felállított Országos Testnevelési Tanács vállalta fel, amikor a sport fejlesztésére 23 millió pengőt javasolt megszavazni egy sokoldalúan, átfogóan kialakított sportprogram alapján.
Ha tehát az 1921. évi testnevelésről szóló törvény és az Országos Testnevelési Tanács memorandumát együttesen kezeljük, amire van tartalmi alapunk, akkor felfogás kérdése, hogy ma az első vagy a második sporttörvényt tárgyaljuk-e. A kérdés eldöntése legyen a sporttörténészek feladata.
Tisztelt Országgyűlés! Milyen garanciákkal szerezhet e sport magának megfelelő támogatottságot? Sokan azt mondják, hogy az alkotmányban rögzített jog képviseli e legbiztosabb garanciális hátteret. Általánosítható-e ez az állítás?
Németország alkotmányában nem található meg a testneveléshez és sporthoz való jog, mégis, Németország magasan fejlett szabadidő- és versenysportkultúrával rendelkezik. A lakosság létszámát illetően optimális a létesítmény-ellátottsága. Nincs a kormánynak sportminisztere, a belügyminisztert még sportot felügyelő miniszternek sem nevezik. Mi a titka a magas színvonalú sportéletnek? Szerintem az országban uralkodó közfelfogás - amely szerint a sport a kulturális autonómia része - egyértelműen a sport támogatását írja elő, mind szövetségi, mind tartományi szinteken. Erről egy parlamenti látogatás alkalmával a helyszínen magam is meggyőződtem.
Vajon a kormányzati struktúra, valamint a sport helye ebben a struktúrában döntő tényezője lehet-e a sport elfogadottságának, támogatottságának? Egy európai szintű áttekintés szerint Luxemburg, Görögország és Franciaország rendelkezik csupán önálló sportminisztériummal. Franciaországban néhány év óta a sportot az ifjúsági ügyekhez társították. Törökország az oktatási, ifjúsági ügyeket, Olaszország a turizmust, Hollandia az egészséget, az Egyesült Királyság a környezetvédelmet kapcsolja össze a sporttal. Dániában, Finnországban, Izlandon, Írországban, Spanyolországban és Portugáliában a kulturális és oktatási tárca integrálja a sportügyeket. Németország, Svájc és Magyarország a belügyminisztérium, míg Svédország a földművelési minisztérium ernyője alá vonja a sportot, megjegyzem, itt a legnagyobb a támogatás Európában viszonylagos támogatás.
Összefoglalóan megállapítható, hogy nincs egységesen bevált, nincs meggyőző érvekkel javasolható helye a sportnak az európai államok kormányzati struktúrájában. Milyen lehetséges szövetségesek, érték- és érdektársak erősíthetik a sport támogatottságát?
Egyet emelek ki a sok valószínűsíthető közül. Megfigyelhető, hogy az utóbbi néhány évben a sport kapcsolata a környezetvédelemmel alakul a legdinamikusabban, nem véletlenül. Az Európai Sport Charta, amit az európai sportminiszterek a brüsszeli konferencián fogadtak el 1975-ben, a következőket tartalmazza a dokumentum hetedik cikkelyében: Intézkedéseket, adott esetben jogi intézkedéseket kell hozni, hogy biztosítsuk a természetbe való kijutást szabadidős tevékenység céljából.
Az Európa Tanács ezért ajánlást küldött a kormányok felé. Az ajánlás arra buzdítja a helyi és regionális önkormányzatokat, nemzeti hatóságokat és magántulajdonosokat, hogy a természet által nyújtott lehetőségekhez hozzájuthassanak a fiatalok, felnőttek, függetlenül attól, hogy köz-, illetve magántulajdonról van-e szó. Alsó-Szászország tartományi sportszövetségének kongresszusán 1985-ben elfogadtak egy törvényt, amely a természetben követendő magatartásról szól. A törvény egyik pontja szerint a sportoktatóknak környezetvédelmi ismereteket is be kell iktatni oktatási-edzési programjaikba. A svájci sportszövetség az erdőkkel szembeni megértő magatartást várja el tagjaitól. Hasonló felhívás kiadását tervezi a Magyar Sportszövetség is.
A tulajdonosok és a természetet használó turisták között tehát összhangot kell teremteni. Az előbbiek szabad átjárást biztosítanak, az utóbbiak pedig vállalják a flóra és a fauna védelmét.
Az említett példák jelzik, hogy a sport sokdimenziós közegben él, élhet meg igazán. Szociális, egészségnevelési kapcsolatai éppen olyan értékesek lehetnek, mint a környezetvédelmi összefüggések. Szeretném hangsúlyozni, a sport nem tud önmagában elszigetelten létezni, fejlődni. A sportnak fel kell ismernie kapcsolati lehetőségeit, a kapcsolatok sokrétűségét, jól el kell helyezkednie az értékek és az érdekek metszéspontjain. Ebben az esetben a gazdasági háttér, az anyagi források is könnyebben feltárhatók.
Németországban például az elmúlt évben a szponzorálásra fordított összegekből 55%-ban részesedett a sport. Ehhez az arányhoz közel áll a magyarországi 42%-os részesedés. A különbség azonban nemcsak az arányokban van, hanem a szponzori pénzek útjának követhetőségében. Nagyon nehéz követni nálunk a támogatásra nyújtott pénzeket. Megismerni azok hasznosulását szinte lehetetlen, még az állami pénzekét is.
A kutatások szerint erős riválisokkal kell a sportnak a jövőben megküzdenie. A prognózisok szerint Németországban a környezetvédelem és a művészetek, hazánkban az oktatás és a tudomány lesznek a sport legnagyobb riválisai a szponzori pénzek elnyerésében.
A sport garanciális támogatottságát érintő gondolatmenetem lényege az, hogy a sportért vállalt felelősség, a sport támogatása, a kulturális autonómiához kapcsolódó társadalmi szerződésből egyfajta kontra-szociálból, társadalmi elvárásokból, közmegegyezésből eredeztethető. Nem képzavar tehát azt mondani, hogy a sport fejlesztését íratlan szabály írja elő mind a kormányok, mind a civil szféra számára.
Tisztelt Országgyűlés! Nagyon fontosnak tartom keresni és megadni a választ a következő kérdésre. Hogyan illeszkedik sportunk, ezen belül a benyújtott törvényjavaslat az euro-integrációs folyamatokhoz? "A sport ideális katalizátora a polgárok Európáját érintő folyamatoknak" - mondotta az Európai Sportszövetség főtitkár asszonya az Európa Parlament kormányközi konferenciájának nyilvános meghallgatásán ez év februárjában, Strasbourgban. Majd így folytatta beszédét: "Jóllehet, a sport az Európai Unió legszélesebb mozgalma, 100 millió sportegyesületi taggal. Formálisan, törvényi referenciával mégsem létezik európai uniós szinten. Hiányzik ugyanis a maastrichti szerződésből egy törvényi háttér, amire az európai sportfejlesztési törekvések hivatkozhatnának. Megjegyzem, sporttörvényünk referencia funkciója alig felbecsülhető értékű, ha meghozzuk.
A főtitkár asszony az Európa Parlament kormányközi konferenciáján EU-szintű törvényi garanciát javasolt a következőkre:
Először: a sport érdekeit és jogait az európai politikai építkezés és törvénykezés főmérnökeinek az eddiginél lényegesen jobban figyelembe kell venniük. Ez a javaslat a magyar társadalmi építkezés folyamatára is érvényes, aktualitása egyértelmű.
Másodszor: a kormányzati és a nem kormányzati sportszervezeteknek és hatóságoknak a sportot érintő kérdésekben döntés előtt párbeszédet kell folytatniuk. Szó szerint illik ez a javaslat a magyar helyzetre is. Harmadszor: az európai szintű döntések érvényessége, mértéke nem irányulhat egységesítésre, harmonizációra. Maradjanak érvényben a helyi nemzeti sajátosságok a sport területén is. Megnyugtató javaslat az európai sport jövőbeli fejlődése számára.
(8.40)
Tisztelt Országgyűlés! A törvényjavaslat számos ponton előremutató. Kiemelkedő fontosságú, eurokonform a sportolás létrehozása és az állam feladatainak meghatározása. A törvényjavaslat finanszírozással, bevételi forrásokkal foglalkozó fejezete ugyanakkor bizonytalanságot gerjesztenek, egyetértek Páva Zoltán képviselő úrral. Nem lehet a sportot tervezni, fejlesztésre, fenntartásra vonatkozó tervezésbe fogni a többségében alkukra épülő bevételi forrásháttérrel. A myugat-európai országok nemcsak azért támogatják a sportot, mert a sportolás segít az egészségmegőrzésben, a munkaképesség fenntartásában, helyreállításában, hanem azért is, mert a sportipar munkahelyet ad, adót fizet.
Ezeken a piacokon másfél millióan dolgoznak a sportszektorban. Nálunk, egy 1995-ös felmérés szerint, minden harmadik családnak van sporttal kapcsolatos kiadása, ami évi 22-24 milliárd forintot tesz ki. Ennek adótartalma 3,5-4 milliárd forint. Nem jelent túl merész kérést az, hogy a sport annyi támogatást kapjon amennyivel hozzájárul az állami bevételekhez. Ez az összeg megbízható becslés szerint évi 10 milliárd forint. Megjegyzem, ezzel a támogatással jóval Portugália mögött vagyunk, ahol a kormányzati fogyasztásban 0,8%-ot tesz ki a sportkiadás, ami magyar viszonyokra átszámítva kb. 15 milliárd forintot tesz ki.
El kell ismerni azonban azt is, hogy a sport finanszírozásában mutatkoznak biztató jelek is. Az államháztartás tervezet reformjával, a sportot támogató gazdálkodószervezetek érdekeltségének erősítésével, a sport eddig követhetetlen finanszírozását felválthatja egy átlátható, hatékonyabb finanszírozás, pénzgazdálkodás.
Tisztelt Országgyűlés! Néhány gondolat erejéig kitérek a sport különböző területeinek helyzetére és a törvényből fakadó intézkedések várható következményeire.
A szabadidősport területén az állam szerepe a következő években sem szorítkozhat csak szemléletformálásra. Nem lehet figyelmen kívül hagyni a létesítményfejlesztést, a meglévők karbantartását. Ha valamelyik megyében az egy uszodára eső lakossági létszám 100 ezer fő, ott nem lehet elvárni hatékony iskolai úszásoktatást. A szabadidősport és versenysport az elmúlt évek tapasztalatai alapján jelentős segítséget kaphat a helyi, megyei, megyei jogú városi és a fővárosi önkormányzatoktól. Van arra példa, hogy a lakosság sportolási igényeinek határozott megfogalmazása esetén az önkormányzatok erőforrásainak egy részét erre a területre fordították. A verseny- és élsport területén, a törvényjavaslatnak megfelelően, az állam továbbra is támogatja a nemzeti válogatottak felkészülését, szereplését, kiemelten az Európa- és világbajnokságokat és az olimpiai szereplést. Támogatja továbbá az állami feladatokat átvállaló, tehát a szubszidialitás elve alapján dolgozó Magyar Olimpiai Bizottságot, a sportszövetségeket, beleértve a Magyar Sportszövetséget.
Tisztelt Országgyűlés! Meggyőződésem, hogy a sportról és a sportingatlanok tulajdoni helyzetéről szóló törvényjavaslat alapján megfelelő módosító indítványokkal jó törvényt alkot a Ház. Ezt a feltételezést valószínűsíti a kormánypárti és az ellenzéki képviselők túlnyomó többségének tetten érhető közreműködési készsége. Köszönöm szépen a figyelmet. (Általános taps.)
