PALLAG LÁSZLÓ
PALLAG LÁSZLÓ
PALLAG LÁSZLÓ, az FKGP képviselőcsoport részéről: Elnök Úr! Képviselőtársaim! Államtitkár Úr! Hadd folytassam Páva képviselőtársam indító gondolatát azzal, hogy remélem, hogy nem ilyen csekély számú képviselőtársaim szeretik a sportot, s nem ilyen kis százalékban támogatják majd a jó sporttörvény kialakulását, elkészítését. (Deutsch Tamás: Edzésen vannak.) Kérem, kísérjék figyelemmel a Független Kisgazdapárt véleményét a törvényjavaslatról.
Megdöbbentő adatot tett közzé a közelmúltban a sajtó. A magyar összlakosság 64%-a szenved olyan betegségben, amely a mozgáshiány következménye. A honvédelmi törvény vitája során hasonló jelenségre magam is felhívtam a figyelmet. A fiatalok jelentős része, hozzávetőlegesen 35%-a a katonai szolgálatra egészségügyi okokból alkalmatlan. Örömmel vettük azért kézhez a sporttörvény javaslatát, mert azt jelzi, hogy az állam mégsem vonul ki erről a területről, és legalább a minimális feltételek biztosítására tesz kísérletet.
A sport- és a testkultúra több ezer éves múltra tekint vissza. Szinte egyidős az emberiséggel. Az egyiptomi sírkamrák falát díszítő sporttémájú rajzok üzenetet tartalmaznak számunkra. A társadalmi fejlődés nélkülözhetetlen része a tudatos sporttevékenység. A nagy hadvezérek - Nagy Sándortól Napóleonig - elsősorban az edzett katonáknak köszönhették rendkívüli sikereiket. Az egyiptomi piramisok és a Szuezi-csatorna megépítése is az acélos izmok sikerének állított örök emléket. A rendszeres és tudatos testnevelés jegyében bontakozott ki és érte el a fejlődés igen magas fokát a klasszikus görög testkultúra. Spárta és Athén példája a testkultúra, a versenyjátékok fontosságára hívja fel figyelmünket.
Ebben az évben, az olimpia évében tisztelettel és csodálattal emlékezünk az első olimpiák kiemelkedő alakjára, a sporttörténet hőskorára, amelynek eszméi ma is időszerűek. A magyar polgári neveléstudomány kiemelkedő alakja, Apáczai Csere János a nevelés szerves részének tartotta a testnevelést. Minél többet tesz, fut és dolgozik a gyerek, annál jobban alszik, annál jobban emészt, annál jobban nő, annál frissebb és elevenebb testben és lélekben. Ez a felismerés határozta meg a testnevelésnek az ifjúság életében betöltött szerepét. Apáczai soha nem szűnt meg küzdeni a ifjúság tunyasága és elpuhultsága ellen. Ez a törekvés napjainkban is példamutató értékű. Mert a számítógépek világában fiainknak egyre kevesebb indíttatást kapnak a testi egészségük megőrzésére és fejlesztésére.
Az alkotmány 70/D. §-ának (2) bekezdése az alapvető jogok között szabályozza a rendszeres testedzéshez való jogot. Ebből szükségszerűen következik az államnak az a kötelezettsége, hogy biztosítsa e jog gyakorlásának minimális feltételeit. Helyeselhető ezért a javaslat általános indoklásának azon megállapítása, miszerint az állam olyan szerepet vállal a sport területén, amely elősegíti az eredményes működést, ugyanakkor biztosítja a sportszervezetek autonómiáját, önszabályzó képességük erősödését. A nemzetközi összehasonlításban azonban az állami támogatás rendkívül szerény.
(8.20)
Nyugat-Európában a bruttó nemzeti termék 1,3 százalékát fordítják a sport finanszírozására, míg nálunk a kiemelt olimpiai támogatást is figyelembe véve, csak 517 ezrelék. A sport állami finanszírozása tehát nem megnyugtató.
Az előttünk fekvő javaslat is tartalmaz idevonatkozó rendelkezéseket, amelyekről azonban megállapítható, hogy a pénzügyi források bizonytalanok, és különösen a diák- és szabadidősport van kiszolgáltatott helyzetben. Az iskolák elavult, korszerűtlen, gyakran már használhatatlan tornatermek, felszerelések, segédeszközök nem fejtenek ki vonzó hatást a diákok körében. Sok helyen elsősorban a testnevelési órák számának csökkentésével enyhítenek e létszámgondokon. Egyetemeken, főiskolákon már az is tapasztalható, hogy a testnevelés még a fakultatív tárgyak között sem szerepel.
A 24/93-as országgyűlési határozat tartalmazza a testnevelés és a sport megújulásának koncepcióját. Ez a határozat többek között célul tűzi ki az iskolai testnevelés és a sport fejlesztése érdekében a testnevelési órák számának és tartalmi színvonalának emelését. Kimondta továbbá ez a határozat azt, hogy iskolarendszerű oktatás keretében kell gondoskodni a felsőfokú sportszakemberek képzéséről és továbbképzéséről. Mindkét célkitűzéssel egyetértünk, azonban sajnáljuk, hogy azok megvalósítására nem került sor.
Az általános iskolában nem került sor a mennyiségi és minőségi változásokra, felsőfokú sportszakemberek, sportvezetők képzésére pedig ez idáig kísérletről sem tudunk. A feladatok ebből a helyzetből adódnak: az alapképzésben megkülönböztetett figyelmet kell fordítani a testnevelésre, és gondoskodni kell olyan magas szintű sportvezetők képzéséről, akik a sport egészségügyi, gazdasági és jogi kérdéseiben egyaránt járatosak.
Külön is kiemelendő, hogy hazánkban hiányzik a sport komplex jogi szabályozása. A jogtudomány csak érintőlegesen foglalkozik a sport kérdéseivel és nem hasznosította kellőképpen az ilyen vonatkozású nyugati tapasztalatokat, nem kísérte megfelelő figyelemmel az európai országok, például Németország, Olaszország sportjogi konferenciáit.
A Független Kisgazdapárt visszatekint az alapokra a törvénykezés során. Mindezeket a feladatokat és célokat lényegében már megfogalmazta az 1921. évi testnevelési törvény 1. §-a: "A testnevelésnek az a feladata, hogy az egyének testi épségének és egészségének megóvása, lelki és testi erejének, ellenállóképességének, ügyességének és munkabírásának kifejlesztése által megjavítsa a közösség állapotát, gyarapítsa a nemzet munkaerejét." A sporttal kapcsolatos kormányzati feladatok meghatározásának időszerűsége abból is következik, hogy hazánk az Európai Sport Chartához, amely kötelezően írja elő, hogy a kormányzatoknak a sport - mint az emberi fejlődés fontos tényezője - támogatása és fejlesztése érdekében meg kell tenniük a szükséges intézkedéseket abból a célból, hogy a charta előírásait a sport etikai kódexében lefektetett elvekkel összhangban alkalmazzák, a következők szerint. Minden egyén számára lehetővé kell tenni a sportolást. Valamennyi fiatal számára lehetőséget kell biztosítani a testnevelési oktatásban való részvételre, arra, hogy az alapvető sportkötelességekre szert tehessen. A sportszervezetekkel együttműködésben mindenki számára biztosítani kell - biztonságos és egészséges környezetben - a sportolási és rekreációs lehetőségeket. Mindenki számára biztosítani kell sportteljesítménye javításának, egyéni teljesítménye maximális szintje elérésének, a társadalmi elismerés kivívásának lehetőségét. Védeni és fejleszteni kell a sport erkölcsi és etikai alapjait, a sportolók emberi méltóságát és biztonságát, megvédve a sportot és a sportolókat.
Erre az Országgyűlésre történelmi feladat vár. Hosszú idő elteltével az érdeklődés középpontjába került a sport, a testnevelés ügye, amely alkalmat biztosít arra, hogy felmérjük és értékeljük annak feltételeit, szervezeti kereteit. A javaslat a verseny- és a tömegsportok tekintetében egyaránt tartalmaz szabályokat. A magyar élsport az utóbbi időben látványosan hanyatlott. Különösen vonatkozik ez az egyik legnépszerűbb sportágra, a labdarúgásra. Eredményeink feltűnően gyengék. Szerény hagyományokkal rendelkező országok fényévekkel előztek meg bennünket. Meggyőződésünk, hogy ennek nem csupán financiális, hanem erkölcsi és etikai okai is vannak. A tömegsport, a diáksport állapota katasztrofális. A sportnak az ember testi és lelki fejlődésében betöltött rendkívül fontos szerepe arra kötelezi az Országgyűlést, hogy mindenekelőtt ebben a vonatkozásban hozzon intézkedéseket, vagyis a testnevelésnek ismét a nevelés szerves részévé kell válnia. Mert el kell fogadnunk Hemingway gondolatát: "A sport megtanít becsületesen nyerni, s emelt fővel veszíteni. A sport tehát mindenre megtanít." A javaslat a sport egész területének átfogó szabályozására tesz kísérletet. Meghatározza az azzal kapcsolatos állami, önkormányzati feladatokat, a sportigazgatás szervezeti rendszerét, a finanszírozás legalapvetőbb kérdéseit. A törvényjavaslat redukálni akarja az állami szerepvállalást a sport minden területén. Az a megfoghatatlan szubjektív döntésekre épülő finanszírozási rend, amelyet a tervezet tartalmaz, nem nyújt biztonságot a sportszervezeteknek. Ennek alapján nem lehet tervezni, szerződéseket kötni, hosszú távon munkát végezni. A világban ezzel ellentételesen az állam szerepvállalása minden tekintetben növekszik.
Aggályosnak tűnik a törvényjavaslat 16. §-ának (1) bekezdése j) pontja, amelyben az egyesületek vagyoni jogát a sportág szakszövetségek jogkörébe utalja. Ez a vagyonnal való rendelkezés szabadságának oly mértékű korlátozása, amely alkotmányossági problémákat vet fel. A Sportegyesületek Országos Szövetségének feltett szándéka, hogy szükség esetén e kérdésben az Alkotmánybírósághoz fordul. A törvényjavaslat értékét nagyban csökkenti, hogy nem vállalkozik azokra törvénymódosításokra, amelyeket az önkormányzati törvényben, az adótörvényben, majd a nonprofittörvényben lenne szükséges a sporttal kapcsolatban elvégezni.
Áttekintés hiányát jellemzi, hogy például a közoktatási törvényben szinte nincs szó a diákok testneveléséről, sportjáról. A javaslat legszembetűnőbb fogyatékossága a sportirányítás szervezeti rendszerének a meghatározása. A sportirányítás szervezeti rendszere pártállami hagyományokon alapul és túlzottan bürokratikus. Az előrelépés elsődleges feltétele a központi és a helyi sportigazgatás új alapokra helyezése. Európa több országában, felismerve a sportnak fentiekben kifejtett társadalmi jelentőségét, erős a központi irányítás és a megfelelő, szabályozott finanszírozási rendszer is. Vannak országok, ahol önálló minisztérium foglalkozik a sport irányításával. Véleményünk szerint a magyar testnevelés a sport ügyét is megfelelően szolgálhatná egy új minisztérium, amely esetleg Ifjúsági és Sport Minisztérium elnevezéssel kerülne megszervezésre. Ez "A jövő minisztériuma, valamint befektetés a jövőbe" alcímet viselhetné.
Ez ugyan radikális átszervezést jelentene, de mindenképpen olcsóbb és hatékonyabb lenne az eddigi rendszernél. Itt jegyzem meg, hogy a Független Kisgazdapárt választási és ezredévfordulói programja már '92-ben leszögezte: a testnevelést, a testkultúrát, a sportot egymáshoz szorosan kapcsolódó fogalmaknak tekintjük az emberek önmegvalósításának, egészségvédelmének, közösségteremtő lehetőségének és szellemi képessége fejlesztésének összefüggésében. A tevékenység klasszikusan elfogadott területein, az iskolai testnevelés, a diáksport, a verseny- és élsport, illetve a szabadidősport mindenikét külön-külön fontosnak tartjuk a maga szerepkörében. Célunk olyan feltételek megteremtése, amely meghozza a tudatváltást, ennek eredményeképpen lehetőség biztosítását az apróbb falvakban is.
Az államigazgatási szerkezetben létre kell hozni az ifjúsági és a sportügyek minisztériumát. Kezdeményezzük a régiótudat éltetésére a tájsport, az ügyességi rendezvények hagyományának megteremtését, így például a rétközi, a sárréti a bodrogközi stb. sportkupaküzdelmeket vagy ügyességi versenyeket. Ha van ennek hagyománya, akkor felélesztjük, ha nincs, akkor megteremtjük. Érvényesüljön a sportban a tudomány, éspedig intézményes garanciák által. Valljuk korunk egyik legnagyobb sportemberének, Philip Noah Bakernek szavait, üzenetét: "Az atomkorban a sport az ember legnagyobb reménye."
(8.30)
Összegzésképpen, a javaslat előterjesztése időszerű. De elfogadását a fentiekben megfogalmazott kritikai észrevételekre tekintettel nem javasoljuk. A Független Kisgazdapárt véleménye szerint célszerű lenne a javaslatot visszavonni, és alapos átdolgozást követően ismételten az Országgyűlés elé terjeszteni, összhangban az Európai Chartával.
Tisztelt Képviselőtársaim! A sportcélú ingatlanok című előterjesztésről a későbbiekben kívánok majd szólni. Köszönöm megtisztelő figyelmüket.
