DR. TORGYÁN JÓZSEF
DR. TORGYÁN JÓZSEF
DR. TORGYÁN JÓZSEF (FKGP): Köszönöm a szót. Igen tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Ma, amikor a tisztelt Ház a Magyar Köztársaság alkotmányának szabályozási elveiről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának lezárása előtti összegező, zárógondolatokat hallgatja meg a pártok szónokaitól, akkor lehetetlen nem visszautalnom a Független Kisgazdapártnak arra az eredménytelen harcára, amelyet az alkotmányozási folyamat elindulása után, de még annak országgyűlési elhatározása előtt, éppen annak érdekében folytatott, hogy az alkotmányozási folyamatból ne zárjuk ki a társadalom döntő többségét. Ma már többen kifejtették ezzel kapcsolatban az álláspontjukat. Legutóbb Bauer képviselő úr és Hack képviselő úr volt az, aki a Szabad Demokraták Szövetsége részéről e tárgykörben szólott, de úgy gondolom, mindketten figyelmen kívül hagyták a lényeget. Nevezetesen azt a tényt, hogy a Független Kisgazdapárt többször felszólalt e Házban napirend előtti felszólalási lehetőségeit kihasználván és egyéb módon is, amikor is azt mondottuk, hogy nagyon nagy hiba lenne, hogyha az alkotmányozási folyamatban csupán a parlamenti pártok vennének részt, de gyakorlatilag a társadalom döntő többsége abból kirekesztésre kerülne.
Ma hallottuk, és korábban is elhangzott olyan vélemény, hogy tulajdonképpen bárki a civil szervezeteket is mozgósíthatta volna az álláspontjuk megismerésére, és tulajdonképpen ilyen közvetett módon az alkotmányozás folyamatába bevonhatók lettek volna. Azonban én itt szeretnék arra az érvre hivatkozni, hogy egyáltalán nem mindegy az, hogy valaki egy alkotmányozási folyamatban közvetlenül vehet-e részt vagy csak szócső útján, és hadd hivatkozzam arra is, hogy maga az egész alkotmányozási folyamat tulajdonképpen olyan titkos módon zajlott le a társadalom döntő többsége elől, tökéletes elzártságban, hogy a társadalom nem is szerezhetett tudomást arról, hogy mi folyik ezekben a műhelymunkákban. Én úgy gondolom, hogy téves volt Bauer képviselő úrnak az arra való hivatkozása, hogy ez az egész alkotmányozási folyamat azzal, hogy a pártok bonyolították azt le, tulajdonképpen a társadalom egészét átfedték, és ezért nem is kellett volna nem jelentős társadalmi háttérrel rendelkező civil szervezeteket ebbe bevonni. Hiszen én utalnék Bauer képviselő úr álláspontjával szemben az alkotmány 3. §-ának (2) bekezdésére, amely a jelenlegi helyzetet, tehát a valamennyiünkre irányadó alkotmányos helyzetet akként határozza meg, hogy a pártok közreműködnek a népakarat kialakításában és kinyilvánításában, tehát nem kizárólagos jogot élveznek a népakarat kinyilvánításában, csupán közreműködnek annak a kinyilvánításában. Ebből fakadóan tehát a pártok semmiképpen sem vindikálhatták maguknak azt a jogot, hogy ők mondják meg a társadalom helyett, hogy az alkotmányozási folyamat mire terjedjen ki és mire nem.
A Független Kisgazdapárt annyira következetes volt ennek az álláspontnak a védelmében, hogy egy ideig nem is vettünk részt az alkotmányozási folyamatban, és csupán a tárgyilagosság kedvéért térek ki arra, hogy az MSZP nagyon korrektül, a korábbi álláspontját felülvizsgálandó, maga is egy ízben visszalépett az alkotmányozási folyamattól, majd úgy döntött, hogy mégis részt vesz abban. Amikor az akkori hat parlamenti párt közül kinyilvánította, hogy akkor a Független Kisgazdapárt nélkül is lefolytatja az alkotmányozási folyamatot, akkor helyezkedett a Független Kisgazdapárt arra az álláspontra, hogy önmagát nem kívánja mindenképpen kirekeszteni, hanem ezzel a fellépéssel a társadalom figyelmét szerette volna ráirányítani erre a teljességgel elfogadhatatlan alkotmányozási folyamatra. Hogy mennyire bölcsen tette akkor a Kisgazdapárt és mennyire helyes volt a Független Kisgazdapártnak a többpárti parlamenti demokráciára alapított véleménye és eljárása, mutatja a zárószakasza az alkotmányozási vitának, amikor szinte minden résztvevő külön kitér arra, hogy mégis miként lehetséges az, hogy hat, illetőleg most már hét parlamenti párt alkotmányoz itt a társadalom kizárásával, a társadalom háta mögött.
A Független Kisgazdapárt még tovább megy ebben az ügyben, mert mi azt mondottuk, hogy nem hat vagy hét párt vesz részt ebben az alkotmányozási folyamatban, ahogy az én szavaimat helytelenül Bauer képviselő úr idézte, hanem én ennél sokkal pregnánsabban fogalmaztam. Azt mondottam, hogy az Országgyűlés hat vagy hét politikai pártjának hat vagy hét ambiciózus képviselője alkotmányoz, nem a társadalom. Ez sajnos egy rendkívül negatív jelenség a mi alkotmányozási folyamatunkban, ezért helyezkedik most már több parlamenti párt arra az álláspontra, hogy az ilyen módon leszűkített alkotmányozási folyamat alapján most új alkotmány hatályba nem léptethető.
A Független Kisgazdapárt álláspontja az, hogy az alkotmányozás körének ilyen módon való leszűkítése a parlamenti demokráciának olyan sérelmét jelenti, amely ellen a szavát fel kell emelnie, tiltakoznia kell, hiszen itt a demokratikus alapelvek súlyos sérelme miatt ez az alkotmányozási folyamat még akkor sem lehet eredményes, ha az egyebekben szakmai szempontok területén a legtökéletesebb munkát végezné.
A Független Kisgazdapárt szerette volna - és most is felhívja arra a figyelmet -, hogy a kommunizmus évtizedei után a magyar alkotmányos rend kiépítésében a társadalomnak sokkal szélesebb rétegei kellett volna hogy részt vegyenek, tehát a mi álláspontunk szerint részt kellett volna venniük a civil szervezetek százainak, az egyetemeknek, a tudományos élet képviselőinek, az oktatás, a kultúra képviselőinek, az önkormányzatoknak, a kamaráknak, az érdekegyeztetésnek, a munkásoknak, a mezőgazdaságban tevékenykedőknek, a munkanélküliek tömegeinek, az ifjúságnak, a nyugdíjasok képviselőinek és mindenkinek, aki az alkotmányos rend kialakításában közre szeretett volna működni.
(12.50)
Én úgy gondolom, hogy rendkívül fontos dolog az, hogy a társadalomnak nemcsak részt kellett volna vennie ebben a vitában, hanem a társadalom nyilvánossága előtt kellett volna ezt a vitát lefolytatni, a társadalom csak ekkor tudott volna bekapcsolódni az alkotmányozási folyamatba, enélkül sajnálatos módon az lesz a következmény, amelyre Bauer Tamás velem kapcsolatban utalt, nevezetesen, hogy papíralkotmányunk lesz. Nem is lehet más, hiszen az alkotmányos alapjogokat úgy ítélte meg még a kormányzati oldal feje Horn Gyula miniszterelnök is, hogy a sajtó hasábjain keresztül arra utalt, hogy ez az alkotmány lényegesen gyengébb szakmailag és mindenféle szempontból, mint a jelenleg hatályos alkotmány, tehát félreértés ne essék nemcsak az ellenzék ítéli meg ennek az alkotmányozási folyamatnak a negatívumait olyan módon, hogy az most semmiképpen sem erőltethető rá a társadalomra.
Ezért is van az, hogy az ellenzéki oldalról különböző elképzelések hangzanak el, hogy vajon nem lenne-e helyesebb majd a következő országgyűlési ciklussal elfogadtatni az új alkotmányt, és addig az alkotmányozási folyamatot kiszélesítve, a társadalom széles rétegeit bevonva a szóban forgó kérdéseket megvitatni, vagy nem lenne-e mindenképpen bölcs két egymást követő ciklusnak a majd a népszavazás által elfogadandó alkotmányt külön-külön elfogadnia.
A Független Kisgazdapárt álláspontja félreérthetetlen, mi nem egy, hanem két népszavazást tartottunk volna szükségesnek és tartunk a mai napig is az alkotmányozási folyamatban.
Az egyik az alkotmányozás kérdéskörét megindító alapelvek tekintetében való népszavazás. Ez még korrigálható lenne akként, hogy most ki kellene adni népszavazásra, és az egész eddigi vitát olyan, az alkotmányozásra figyelemfelhívó parlamenti munkának kellene felfogni amely a társadalom szélesebb rétegeinek megismerésére törekszik, és a végén a már kölcsönösen kialkudott, elfogadott új alkotmányt kellene a társadalom elé tárni népszavazás útján.
Na most ugye itt felmerült a kérdés, hogy egyáltalán miért vannak olyan ellenzéki vélemények, hogy nem időszerű most alkotmányozni. Hack képviselő úr egyenesen úgy jelezte, hogy ennek semmilyen ésszerű magyarázatát ő nem hallotta. Hát én pedig arra hivatkozom, hogy jelenleg egy teljességgel szétzilált társadalmi viszonyok között élő országban élünk valamennyien, a teljesen kaotikus gazdasági, társadalmi viszonyok között, amikor az állampárti diktatúra legkülönbözőbb jellemzői mindinkább a társadalom legszélesebb nyilvánossága számára is felismerhető módon megjelennek, időtálló alkotmányt alkotni nem lehet.
Tehát ez a valóságos racionális magva annak, hogy ilyen körülmények között miért nem lehet alkotmányozni. Azért kérem, mert tessék először a társadalomnak a saját frontján, tehát a gazdaság, az oktatás, a kultúra, az állami élet legfontosabb területein rendet teremteni, és utána alkotmányozni, mert rendkívüli körülmények között alkotmányozni nem lehet.
Hadd hivatkozzam arra, hogy nyilvánvalóan nagyon szerencsétlen lenne háborús körülmények között alkotmányozni, vagy természeti katasztrófa kellős közepén.
Hát épp így egy ilyen kaotikus társadalmi, gazdasági viszonyok közötti alkotmányozás sem tekinthető kiegyensúlyozott körülmények között történő alkotmányozásnak.
Külön nehezíti a dolgot, hogy a mi munkánktól függetlenül, változatlanul folyik a lopakodó alkotmányozás az Alkotmánybíróság oldaláról, és én úgy gondolom, hogy mindaddig, amíg egy olyan igen határozott döntést nem fog hozni a Ház, hogy ennek a kétfajta alkotmányozási folyamatnak eleve gátját szabja és az Alkotmánybíróságot az alkotmány őrzőjének fogja megjelölni, mint ahogy az a földkerekség összes jogállamaiban így van, addig álláspontom szerint már csak azért sem lehet úgy alkotmányozni, hogy az a társadalom elvárásainak megfeleljen, mely jelenleg van öt hatalmas kötetre kiterjedő alkotmánybírósági döntés. Ki vagyunk téve annak, hogy az Alkotmánybíróság bármikor, bármilyen ügyben az alkotmánnyal szöges ellentétben lévő döntést hoz, mint ahogy hozott például a népszavazás kérdésében többször is, nem korlátozta magát a hatályos törvényi rendelkezésekkel, úgy gondolom tehát, itt mindenképpen ezen túl kell lépnünk.
Ezért tehát a Kisgazdapárt álláspontja szerint népszavazás megejtése nélkül az alkotmányos alapelveket illetően egész egyszerűen nem lehet tovább jutni. Na most ugye itt felmerült az a kérdés, hogy egyáltalán miért gondolja a Független Kisgazdapárt azt, hogy az 1949. évi XX. törvényhez képest a jelenlegi alkotmányozási folyamat nem lesz már eleve egy olyan alkotmányos alapra épülő új alkotmányt teremtő eljárás, amely össze sem hasonlítható a '49-es év alkotmányával.
Azért, igen tisztelt Ház, mert ha megvizsgálják a jelenlegi államhatalmi ágak megoszlásának egymáshoz való viszonyát, akkor megdöbbenve fogják látni, hogy itt csak látszat - egymást kiegyenlítő államhatalmi intézmények - van. De hiszen a valóságban mind egy és ugyanazon hatalom különböző megnyilvánulási formációja. Hadd utaljak arra, hogy a 72 százalékos Országgyűlési többséghez járul a miniszterelnöki hatalom - nem is kicsi miniszterelnöki hatalom, hiszen a konstruktív bizalmatlansági intézményébe betonba ágyazott miniszterelnöki hatalmunk van -, tessék ehhez venni a kormányt ahol nincs miniszteri felelősség, hanem az egyébként a parlament ellenzéki oldalának semmiféle felelősséggel nem tartozó miniszterelnök akkor söpri le a miniszterének alkotmánysértő eljárásával kapcsolatos ellenzéki kifogásokat, amikor akarja.
Ehhez hozzájárul egy olyan köztársasági elnöki hatalom, amelynek alkotmányos látszatát lehet szép parlamenti felszólalásokkal kelteni, de a valóság az, igen tisztelt képviselőtársaim, hogy ugyanennek a hatalomnak a feje, adott esetben Horn Gyula mondhatja meg és mondja meg, hogy ki lesz ennek a köztársaságnak az elnöke, mert hogyha leül Pető Ivánnal, akkor legfeljebb Pető Iván véleményével asszisztáltan, már az első fordulóban meg tudja ezt határozni. Ha éppen nem akar leülni Pető Ivánnal, akkor önmaga is megmondhatja, mert a harmadik fordulóban az lesz a Magyar Köztársaság elnöke, akit Horn Gyula kijelöl.
(13.00)
(A jegyzői székben dr. Trombitás Zoltánt dr. Kávássy Sándor váltja fel.)
Ha most ehhez hozzávesszük a legfőbb ügyésztől kezdve a legkülönbözőbb közjogi funkciókat, akkor láthatják, hogy az egyik oldalon fölhalmozódnak azok a hatalmi túlsúlyelemek, amelyeknek tulajdonképpen egymást kiegyenlítő államhatalmi erőkként kellene működnie, ezért tehát mindaddig, igen tisztelt képviselőtársaim, amíg nem lesz itt kétkamarás parlament, amíg a köztársaság elnökét nem a nép fogja választani, amíg nem lesz valóságos népszuverenitás, addig a demokráciáról itt beszélni lehet, de demokrácia ebben az országban nem lesz, mert a hatalmi túlsúly úgy koncentrálódik egy kézbe, hogy nincs az a prezidenciális köztársaság, amelyet kormányzati oldalról szidtak, ahol ilyen hatalmi túlsúly jöhetne létre. Arról most nem kívánok beszélni, hogy mennyire összekeverik a prezidenciális köztársasági elemeket a köztársasági elnök nép általi választásával, hiszen a kettőnek nem kell egybeesnie, gondoljanak arra, hogy például a Cseh Köztársaságban milyen jól meg van ez oldva. Lehetne más példákat is felhozni, én úgy hiszem, hogy egyértelmű, hogy elég az, hogyha a köztársasági elnököt lehetne a népnek választania, mint ahogy Ausztriában van. Az osztrák példa nagyon jó bizonyítéka annak, hogy az semmiféle sérelmet a demokráciára nem jelent.
Na már most a népszavazás kérdéskörére rátérve, legyen szabad arra rámutatnom, hogy az alkotmányozással kapcsolatos népszavazást illetően mindenekelőtt az emberi jogokkal kapcsolatos kérdéskörrel kell foglalkoznom, hiszen itt többen, Fodor képviselő úr és mások is kifogásolták, hogy a Független Kisgazdapárt a halálbüntetés visszaállítása tekintetében népszavazást tartana helyesnek, vagy egyáltalán ennek az intézményrendszernek az átmeneti, korlátozott körben való bevezetését tartaná szükségesnek. A kifogásolók olyan színezetet akartak adni a kisgazda vélemény kritikájának, mintha az valamiféle törést jelentene a mi alkotmányos rendünkön, holott legyen szabad rámutatnom arra, a Független Kisgazdapárt nem kívánt és nem kíván mást mondani ebben a kérdéskörben most sem, mint amit eddig mondott, nevezetesen: mi az emberi életeket meg akarjuk védeni, mi az áldozatok életéért aggódunk, és azt mondjuk, hogy megengedhetetlen, hogy több mint félezer ember szörnyűséges halála annak a rovására legyen felírható, hogy itt vannak olyan vélemények ebben az országban, amelyek a gyilkosnak az emberi élethez való jogát sokkal többre tartják, mint az áldozat ugyanilyen jogait, mint a tisztességes, a vétlen ember ilyen jogait.
Kérem, én rámutattam arra, hogy az 1980-as években - ezt a korábbi felszólalásomban tettem - évente egy, maximum két halálos ítéletet hajtottak végre. Amióta az utóbbi öt évben, az Alkotmánybíróság döntése következtében nincs halálbüntetés, több mint félezer ember halt meg szörnyűséges körülmények között azért, mert az áldozatokat meggyilkolóknak az önmaguk életét nem kell féltenie, nem kell szembeállítania az áldozat életével. Tudják, hogy ők egy legrosszabb esetben életfogytig tartó szabadságvesztés büntetéssel sújthatók ezért mindösszesen, ami soha nem tart életfogytiglan, mert jön egy új kormány, jön egy új helyzet, és a gyilkosok ismét szabadlábon vannak, és ismét veszélyeztetik a társadalmat.
Kérem, a Független Kisgazdapárt álláspontja az, hogy ebben az országban elképesztő közállapotok uralkodnak. Nemcsak a gyilkosságok száma növekedett meg elképesztő arányban, hanem ma már becsületes ember nem hajthatja nyugodtan álomra a fejét, mert büntetlenül rátörhetnek, kirabolhatják, halálra kínozhatják, és olyan helyzet teremtődött ebben az országban, amikor tisztességes emberek sötétedés után tízszer is meg kell hogy gondolják, hogy kilépjenek-e az utcára. Így nem lehet élni kérem, hiába mondja erre a helyzetre bárki azt, hogy ez Európa, én azt mondom, ez nem is hasonlít a jogállami Európára, tehát nekünk rendet kell teremtenünk. A rendteremtésbe beletartozik az is, hogyha tömegesen az emberi élet ellen támadnak, akkor nekünk az emberi életet meg kell védenünk. Kérem, ha öt évre vetítem a '80-as évek adatait, akkor, ismétlem, több mint félezer ember halt meg szörnyűséges körülmények között a meggondolatlan és átgondolatlan döntés miatt, a halálbüntetés eltörlése miatt. Ha ugyanakkor a másik oldalt nézem, maximum a tízes számot érte volna el a kivégzettek száma, de ebben az esetben már nem lennének az ilyen fék nélküli, gátlástalan, emberi élet ellen törő bűnözők, mert el kellene azon gondolkodniuk, hogy a saját becses életük is kockára tétetik, hogyha ők mások életét ilyen felelőtlenül és mindenfajta európai gondolkodás ellen kívánják felhasználni.
Na most, a népszavazás alkotmányos rendjét illetően mi azt mondjuk, hogy attól kezdve, hogy milyen helyet kapjon a preambulumban a Szent Korona-tan és a magyar történeti alkotmány, éppúgy helyet kellene kapnia, mint a magyar nemzettel kapcsolatos kérdéseknek, hogy mennyiben terjeszkedjen túl a Magyar Köztársaság alkotmánya az anyaországban élő magyarokon, és mennyiben fogja érinteni a trianoni békediktátummal lakóhelyeikről elűzött vagy egyszerűen csak állampolgárságuktól megfosztott milliókat. Gondoljanak arra igen tisztelt képviselőtársaim, 1100 éves millecentenáriumunkat kellene ünnepelnünk, hogyha a mi kormányunk azt valóban méltóképpen akarná megünnepelni. De ha meg akarjuk ünnepelni, akkor miért szégyelljük adott esetben a világ egyik legcsodálatosabb jogelméleti kreátumát, a Szent Korona-tant, miért szégyelljük a mi 1100 éves történeti alkotmányunkat, amely mindig az európai jogfejlődés élén állott, vagy kérdezem azt, hogy vajon tudnak-e önök akárcsak egyetlenegy olyan országot megnevezni, amely olyan bűnös módon tudomásul vette volna, hogy több millió állampolgárát nemzetközi szerződésnek nevezett nemzetközi jogsértéssel megfosztanak az állampolgárságától, és 76 éven keresztül nem volt ebben az országban senki, aki ezt a kérdést felelősen fel merte volna vetni. Én úgy gondolom, hogy éppen erről a helyről, az alkotmányozási vita kapcsán kell felvetni, hogy a magyarság egész létkérdését nemcsak bele kell foglalni a magyar alkotmányba, hanem annak azért kell a preambulumban helyet kapnia, hogyha bárki föllapozza a Magyar Köztársaság alkotmányát, akkor egyrészt tudja, hogy a preambulumban lerögzített főszabály minden egyes fejezetére az alkotmánynak irányadó, ha abban az ilyen módon nem szerepelne és a külföldi számára pedig rögtön az első pillanatban áttekinthető legyen, hogy itt egy jogfosztott európai népről van szó, a magyar népről, amely szeretné, hogy azokat az emberi alapjogokat végre maga is élvezhesse, amelyeket a világ valamennyi részén ma már élveznek.
(13.10)
Ezért kell nekünk a magyarságtudatunkat és a magyarságtudaton alapuló valamennyi intézményrendszerünket a Magyar Köztársaság alkotmányába foglalnunk, és a Független Kisgazdapárt ezért tart ki töretlenül az ideirányuló véleménye mellett.
Végül legyen szabad - miután nagyon elszaladt az idő, és sok kérdésre nem tudok már kitérni, amire szerettem volna -, legyen szabad rámutatnom arra, hogy elhangzottak itt gúnyolódó vélemények a Kisgazdapárt álláspontjáról, hogy mi alkotmányos alapjogként kívánjuk rögzíttetni a fiatalok első munkahelyhez és első lakáshoz jutásának jogát, és hogy mi szeretnénk az egészséghez való jogot olyan értelemben is meghatároztatni, hogy emberi méltósággal élhető élet jusson a mi nyugdíjasainknak, akár az egészségügyi ellátás területén, akár pedig a gyógyszerellátás területén. Egyetlenegy gondolatot szeretnék itt lerögzíteni: senki nem vitatja, hogy az alkotmányos rögzítéssel ezek a jogok rögtön megvalósulnának. De kérem: ha alkotmányos alapjogként nyernek ezek rögzítést, akkor mindenkinek kötelessége az alkotmányos alapjogok irányába való törekvés. A Független Kisgazdapárt ebből a szempontból nézve kívánt részt venni az alkotmányozási folyamatban, ezért történik az, hogy ma délelőtt is több mint húsz módosító indítványt megszerkesztettünk és időközben talán benyújtásra is került a most beterjesztett alkotmánykoncepcióhoz, azonban mi a jelenlegi alkotmánykoncepciót elfogadhatatlannak, a magyar nép érdekeivel összeegyeztethetetlennek tartjuk, ezért azt elutasítjuk. Köszönöm a türelmüket. (Taps az FKGP padsoraiban.)
