DR. TROMBITÁS ZOLTÁN
DR. TROMBITÁS ZOLTÁN
DR. TROMBITÁS ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm. Tehát azt gondolom, hogy ez a folyamat egy kicsit továbbiakban lelassíthatná az alkotmány elkészítésének és megalkotásának a lehetőségét, amely éppen ellentétes a kormánykoalíció pártjainak eddig folytatott magatartásával, ugyanis ha népszavazást kívánunk ezekben a kérdésekben kiírni, ez legkorábban valamikor az ősz közepére, október elejére írható ki, ezen döntések után kezdődhetne meg csak a koncepciós szövegnek a végleges változatának az elkészítése, és ezek után kezdődhetne meg aztán csak a normaalkotás, tehát mindenképpen ezzel számolni kell, ha ilyen döntés születne.
Ez egyébként a véleményem szerint a Házszabályban és a politikai megállapodásban történteknek részbeni, hát nem akarok durva szót használni, de részbeni felrúgásának is lehetne tekinteni egy ilyen előzetes népszavazás-sorozat kiírását, mert nem ebben állapodtunk meg. Ugyanakkor minket rendkívül érdekelne az, hogy milyen nemzetközi példákat lehet felhozni ez mellett a javaslat mellett, tehát hol történt olyan alkotmányozási folyamat a világban, amelyek bizonyítanák azt világosan számunkra, hogy egy ilyen előzetesen kiírt népszavazás-sorozat az bennünket számos előnnyel kecsegtetne, esetlegesen azokkal a hátrányokkal szemben, hogy itt egymással ellentétes irányú koncepciós döntések születhetnének.
Nem is szólva arról, hogy itt négy kérdés felvetéséről volt szó, ez a négy kérdés én úgy érzem, kiragadott négy kérdésről van szó, lehetne itt jóval több kérdésben is akkor már megkérdezni a magyar népet, hisz nemcsak ez a négy kérdés van, amelyik foglalkoztathatja a lakosságot. Itt akár az ügyészségtől kezdve több olyan mondatot is találhatunk, amiről megkérdezhetjük a lakosságnak a véleményét egy esetlegesen kiírt népszavazáson, hisz a közvádnak az intézményét nem biztos, hogy az a legmegfelelőbb forma, amit ma választunk, az is egy lehetséges megoldás, hogy az ügyészt is közvetlenül választja a lakosság, mint ahogy van olyan ország, ahol ez így történik, és így tölti be a közvádlónak a szerepét.
Én egyetlenegy példát találtam a nemzetközi gyakorlatban arra, hogy egy előzetes alkotmánykoncepciót próbáltak valamilyen módon népszavazásra bocsátani, ez Brazíliában történt néhány évvel ezelőtt, ahol a választópolgárok három lehetőség közül választhattak, az államforma megítélésének kérdésében, a monarchia, a prezidenciális köztársaság és a parlamentáris köztársaság között. Brazíliában addig prezidenciális jellegű köztársasági forma, államforma működött, a választópolgárok ugyanezt választották ezen a népszavazáson, tehát nem történt változás. De mondom, ez az egyetlen ilyen példa, amit én fel tudok hozni arra, hogy előzetesen bármit is megkérdeztek volna ebben a kérdésben.
Az államforma kérdésében az alkotmány-előkészítő bizottság 1995. október 12-én hozott döntést, amikor is egyhangúlag, tehát hatpárti támogatással úgy döntött, hogy Magyarország államformája köztársaság legyen. Később, idén február 21-én a Független Kisgazdapárt azt a véleményét fejtette ki, hogy talán helyes lenne inkább a királyság intézményének a visszaállítása, amit aztán egy hét múlva a Független Kisgazdapárt végül is visszavont, tehát így annak tekintettük továbbra is a koncepciót, hogy ebben teljes egyetértés van a parlamenti pártok között, hogy Magyarország köztársaság legyen. Azt gondolom, ebben a magyar lakosságban is egyetértés van, hogy Magyarországon ma köztársasági államformát kell választani, tehát az én véleményem szerint felesleges iszonyatos pénzeket elkölteni arra, hogy megpróbáljuk magunknak bebizonyítani azt, hogy Magyarország továbbra is köztársaság legyen.
(Az elnöki széket G. Nagyné dr. Maczó Ágnes, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
Az elnök választásának kérdése is sokszor szóba került. A közvetlen elnökválasztás, vagy közvetett elnökválasztás kérdése. Nyilvánvalóan, ha Magyarország prezidenciális vagy félprezidenciális rendszer lenne, egy előzetes népszavazás egy ilyen irányú döntést hozna esetleg Magyarországon, vagy így döntene a parlament, vagy ilyen rendszert kell kialakítani, akkor nem lehet kétséges a közvetlen elnökválasztásnak a kérdése a véleményem szerint. Akkor indokolt valóban a népnek a közvetlen választása, hiszen akkor az elnök a végrehajtó hatalom fejeként jelenik meg. Ha azonban parlamentáris, akkor, ezt már többször kifejtettük, hogy felesleges a köztársasági elnöknek a közvetlen módon való megválasztása.
Én is azt gondolom, hogy jobb, hogyha a parlament választ köztársasági elnököt ebben az esetben, vagy valamilyen elektori testület, ez még szóba jöhetett, ez valóban felmerült az alkotmány-előkészítő bizottság ülésén, ami nem éppen az aktuális parlamenti többségnek szolgáltatná ki a mindenkori elnök megválasztásának a lehetőségét. Ez szerintem még az alkotmány-előkészítő bizottság ülésén felmerülhet, hogy erről a kérdésről beszéljünk, azonban a világon számos példa van arra, hogy egykamarás parlament választ köztársasági elnököt. Ez van Izraelben, noha ott egy meglehetősen furcsa megoldást találtak ki most az utóbbi időben, hogy a miniszterelnököt viszont közvetlenül választja a nép, de a köztársasági elnököt akkor is a parlament választja. Vagy Szlovákiában egykamarás választja az elnököt, hasonlóan Magyarországhoz, illetve Csehországban is egykamarás, az alsóház választhatta csak meg Václav Havel köztársasági elnököt. Nem mondom, hogy egy esetleges elektori rendszer iránt lehetetlen a nyitottság.
A szakértői vélemények is meglehetősen megoszlottak voltak a köztársasági elnök választásának kérdésében, elég itt talán arra utalnom, hogy akár Sári professzor úr, akár Kukorelli professzor úr véleménye merőben ellentétes volt a bizottsági ülésen kifejtettekkel, mert ezek hosszas, évtizedes viták már én azt hiszem, semmi újat nem tudunk ezekben a kérdésekben, azt gondolom egymásnak, elmondani, valamilyen módon ezt a vitát előbb vagy utóbb le kell zárni, és dönteni kell ebben a kérdésben ilyen vagy amolyan módon.
(11.20)
Szoktak hivatkozni arra is, hogy az Egyesült Államokban is ugye, ahol valóban prezidenciális a rendszer, közvetlen elnökválasztás van, azzal a némi kis formai hibával, hogy itt azért egy elektori rendszer érvényesül, és valójában nem az Egyesült Államok népe választja az Egyesült Államok elnökét, hanem az Egyesült Államokat alkotó államok népe választja az Egyesült Államok elnökét, amiből az a lehetőség adódik, hogy akár úgy lehet valaki az Egyesült Államok elnöke, hogy kevesebb szavazatot kapott, mint a másik jelölt, aki több szavazatot kapott, mert az elektori rendszer számára ezt a lehetőséget biztosítja. Tehát akik emellett érvelnek, ezt is számolják be az érvelési lehetőségek közé.
Az 1946-os I. törvény, amely Magyarországon a köztársasági államformát bevezette, az arról szólt akkor, hogy a köztársasági elnököt nem lehet közvetlenül újjáválasztani. Én ezt a lehetőséget továbbra is megfontolandónak tartom, akár azzal is, hogy megemeljék a köztársasági elnök megválasztásának időtartamát öt évről hat évre, de mindenképpen egy olyan lehetőséget teremtene, amely a köztársasági elnöknek nagyobb függetlenséget biztosítana, hisz az újjáválasztása érdekében nem kellene akkor semmiféle, sem parlamenti többségre, sem egy esetleges elektori testület többsége felé kacsingatni bármely elnöknek, hanem ettől függetlenül cselekedhetne.
Ilyen elektori választás van egyébként a Német Szövetségi Köztársaságban is meg Olaszországban is. Mind a két helyen kétházas a parlament valóban; Olaszországban mindkét kamara és a regionális tanácsoknak a küldöttei alkotják az elektori testületet, a Német Szövetségi Köztársaságban viszont az alsóház - itt a felsőház nincsen benne, hanem pedig - a tartományi parlamenteknek a küldöttei alkotják azt a testületet, amely megválasztja a szövetségi elnököt.
Felmerült Bihari Mihály indítványában még az is, hogy a halálbüntetés kérdését népszavazásra kellene bocsátani. Nos, ezzel kapcsolatban a halálbüntetés kérdésében 1995. november 8-án született határozat az alkotmány-előkészítő bizottság ülésén, ahol felmerült, hogy az élethez való jog és a halálbüntetés tilalma az alkotmányba hogy kerüljön bele; ahol a Magyar Szocialista Párt kifejezetten amellett érvelt - ha jól emlékszem, Csizmadia László vett részt akkor a bizottság ülésén -, hogy az alkotmány zárja ki a halálbüntetésnek az intézményét, tehát egyértelműen mondja ki azt, hogy a halálbüntetés Magyarországon kizárt, ne csak az élethez való jogot ismertesse. Ehhez képest tűnik számomra természetesen meglepő megoldásnak, hogy bocsássuk népszavazásra a kérdést. Erről már érzelmesebb vita is folyt itt a Ház előtt, és ha mi Európába akarunk menni, úgy gondolom, akkor, amikor elfogadtuk azt az emberjogi egyezményt, amely tiltja Magyarország számára a halálbüntetésnek a bevezetését vagy a halálbüntetésnek a megtartását, akkor ebben az esetben erre is gondolni kell. Ha ezt népszavazásra akarjuk kiírni - számomra természetesen ez nyilvánvaló, hogy a magyar lakosság döntő többsége, szerintem legalább 90%-a támogatná a halálbüntetés bevezetését - én azonban azt gondolom, hogy akkor fel kellene tenni azt a kérdést is, hogy a magyar lakosság, azzal együtt, hogy évente öt-tíz embert maximum halálra ítélnek és kivégeznek, azzal együtt azt is fel kell tenni, azt a kérdést, hogy kívánja-e azt, hogy Európába menjen Magyarország, kívánja-e azt, hogy az Európai Közösségtől Magyarország évente többmilliárd dollárnyi bevételhez juthasson, mert ha a halálbüntetést fenntartjuk, akkor ehhez nem juthat hozzá Magyarország, nem juthat hozzá a magyar gazdaság, tehát közvetve érintheti a magyar lakosság pénztárcáját is. Tehát ha a kérdést felvetjük, akkor komplex módon kell felvetni, mert ezek a kérdések mind odatartoznak. Nem is szólva arról, hogy azt hiszem, Magyarországon a halálbüntetésnek elég rossz íze van, ha megemlítjük. Én azt gondolom, hogy statisztikai elemzéseket ugyan nem néztem meg, de mondjuk úgy a '40-es évek végétől, amíg a halálbüntetés érvényben volt, valószínűleg több ártatlan embert végeztek ki Magyarországon, mint ahány valóban a társadalomra ártalmas személyt, és - azt gondolom - mindenképpen megfontolandó ez az elem.
Továbbá szintén felmerült, hogy egy előzetes népszavazásra bocsássuk a kétkamarás rendszernek a létét is. Alapvetően - ugye azt többen is elmondták már hogy - négyféle felsőházi típusra oszthatjuk a világon működő felsőházakat, de ezeken belül megfelelő mennyiségű alcsoport is létezhet, szinte végtelen számban. A kérdésem az, hogy akkor tulajdonképpen mit fogunk feltenni népszavazásra egy ilyen esetben, mi lenne a választási lehetőség, hogy akar-e ön kétkamarás rendszert vagy nem akar. De akkor milyen kétkamarás rendszert akar, aki akar: korporatívat, Lordok Házát vagy ilyet, olyat, amolyat - és mindegyiken belül allehetőséget, mert lehet, hogy a lakosság egy része egyetért ezzel, egy része egyetért azzal, de ugyanakkor nem ért egyet pont azzal a megoldással, amit mi választanánk, akármilyen vegyes rendszerű második kamarát.
Ugyanakkor a második kamaráról el kell mondani azt - többször említették azt külső helyről érkező vélemények is -, hogy abban a döntésben, amikor az egy- vagy kétkamaráról döntött a parlament, és ezt pedig 1995. december 7-én hozta meg az alkotmány-előkészítő bizottság, a kétkamarás parlament mellett egyedül a Független Kisgazdapárt érvelt, az egykamara mellett tette le a voksot a Fidesz, az MDF, az SZDSZ és a Magyar Szocialista Párt, a KDNP pedig akkor, azon az ülésen tartózkodott, mert nem tudott véleményt nyilvánítani, később azonban pártállásukként az egykamarás parlamentet képviselték; tehát öt-egy arányban ez az álláspont tükröződött. Többször felmerül - mondom külső vélemények alapján - az, hogy valójában mi azért nem akarjuk bármilyen második kamarának a létrehozatalát, mert a parlamenti képviselők féltik azt a hatalmat, ami a kezükben van, és ezt nem kívánják bármilyen második kamarának kiadni. Én úgy gondolom, hogy aki ilyen véleményt fogalmaz meg, az először is nem látja azt, hogy egy parlamenti képviselőnek milyen hatalma van, vagy milyen hatalmi lehetőségekkel rendelkezik. Úgy gondolom, ezek nagyon minimálisak és nagyon csekélyek, főleg az ellenzéki képviselők részéről, de ez még kormánypárti képviselők esetében is valóban meglehetősen minimális. Valójában igaz az, hogy összességében az Országgyűlésnek van hatalma, de egyedül a képviselőkre ez a hatalom nem vonatkoztatható.
Bármelyik koncepció azonban - és ide sorolom a Kulcsár Kálmán volt igazságügy-miniszter által elkészíttetett alkotmánykoncepciót, melyet 1990 májusában ismerhettünk meg -, amely egy második kamarának a felállítását tűzte ki célul, és egyéb más, második kamarákra utalások is - egy gyenge második kamarának a felállítását tűzték ki célul. Hiszen ha egy erős második kamarát kívánnánk felállítani, ami a parlamentáris rendszerekben rendkívül ritka és nagyon nehezen is működne, hisz csak egy, egyetlenegy példát mondok arra a nehéz működésre, hogy mi lehet az: ha a két kamarában két különböző többség van, és a kormánynak mind a két kamarában meg kell szereznie a bizalmi szavazásnál a többséget, akkor mennyi probléma adódhat ebből, milyen válságos helyzetek alakulhatnak ki. Én úgy gondolom, hogy Magyarországon nekünk nem olyan alkotmányt kell csinálnunk, amiben benne rejlik az a lehetőség, hogy alkotmányos válságokból alkotmányos válságokba sodortassuk az országot, mert ez a lehetőség ebben az esetben fennforog.
Ezzel számoltak a második kamara tervezetének elkészítői is, és éppen ezért olyan tervezetek születtek mindenhol, ahol igen kis jogkörökkel rendelkező második kamaráról beszéltek, ahol a kormány ellenőrzése igazából nem valósulhatna meg, a költségvetési törvényről nem szavazna a második kamara, rendkívüli helyzetekben nem hozna döntést a második kamara, és általában egyszeri vétójogi lehetősége lenne. Na most, az más kérdés, hogy érdemes-e egy ilyen szűkkörű második kamarának a létrehozatala, vagy nem érdemes ennek a létrehozatala, azonban azt gondolom, hogy azok, akik azt az érvet mondják, hogy mi a hatalmunkat, esetleges hatalmunkat féltenénk egy ilyen második kamarától, akkor mi azt mondhatjuk erre, hogy ez nem egy valóságos hatalommal rendelkező második kamara, majd legfeljebb néhány hétre elodázhatja az első kamarának, a képviselőháznak a döntését, s a képviselőház ugyanúgy, pontosan ugyanabban a formában másodszor is elfogadhatja a döntést.
Nem jelenthetne ez mást, mint tulajdonképpen a döntéshozatalnak az elhalasztását, időigényesebbé téve a törvényhozást és nem tudom, hogy erre van-e szükség akár a második kamarára elköltött pénzre, akár az időigényesebb törvényalkotásra. Persze, lehetnek ennek előnyei is. Nagyon szép lehet egy kétkamarás rendszer, ezzel el lehet játszogatni, csak az a kérdés, hogy ebben a gazdasági helyzetben és egy ilyen átalakuló gazdaságban, ahol igen sok törvényt kell meghozni, akkor most a játszadozáson kell-e törni a fejünket, vagy pedig azon, hogy jól működő parlamentáris rendszere legyen Magyarországnak.
Azonban nem esett szó jó néhány kérdésről, hogy egy ilyen előzetes népszavazásnak miről kellene még szólnia. Sok kérdésről szólhatna még, egyet említettem például, az ügyészség esetét, de azt hiszem, hogyha ezt a megoldást választjuk, akkor mindenképpen számos olyan kérdésnek kellene még szerepelnie, amit még a népnek akkor el kellene döntenie. Tehát nem lehet leszűkíteni akkor az előzetes népszavazás kérdését is.
A koncepciónak most konkrétan egyes pontjairól szeretnék néhány észrevételt tenni. A második rész első helyén szerepel az emberi jogokkal való foglalkozás.
(11.30)
Nagyon fontos dolog az, hogy ez a rész - az én véleményem szerint - előrekerült, amit már többen kifejtettek, hogy milyen fontos az, hogy az emberi jogok kérdése az szimbolikusan is megelőzi az államszervezet létét az alkotmányban, ezzel is kifejezésre juttatja, hogy a magyar alkotmány, új magyar alkotmány középpontjában maga az ember, a szabad polgár áll, és nem pedig az állam, nem az államért van a polgár, hanem az állam van a polgárért.
Itt említi meg a koncepció az élethez való jogot, elsőként a jogok között. Itt, ezzel kapcsolatban fölmerül a halálbüntetés kérdése, annak tilalma, hisz az Alkotmánybíróság ebből a jogból vezette le a halálbüntetésnek a tilalmát 1990 őszén Magyarországon. Azonban pont tegnap merült föl másik kérdés is, hogy az élethez való jog az mással is összekapcsolódhat, és Kutrucz Katalin tegnap éppen az eutanázia kérdésében vetette fel, hogy az élethez való jog az valójában, például az eutanáziához akkor majd hogyan fog viszonyulni. Én említenék még egy kérdést ezzel kapcsolatban. Az élethez való jog szerintem még az abortusz kérdését is ugyanúgy fölveti. Fölveti azt a kérdést, hogy mikortól kezdődik nyilván az élet, és kinek van joga rendelkezni az élet és halál kérdése felett. Tehát a kérdéskör meglehetősen bonyolult véleményem szerint.
Különösen fontos az emberi élet megemlítése, az élethez való jog megemlítése ma, hisz csak két nappal ezelőtt volt annak a hétéves évfordulója, amikor a Mennyei Béke terén, Pekingben leverték a demokratikus diákok mozgalmát kommunista pribékek, és több ezer ember halálával és tízezrek elhurcolásával járt ez együtt.
Fontos eleme a koncepciónak - véleményem szerint - az érintett beleegyezése nélkül történő orvosi kísérleteknek a tilalma, ami még rendkívüli helyzetekben sem számolható fel.
Sok szó esett itt már az alapvető emberi jogokról - az úgynevezett első generációs jogokról -, vagyis a második, harmadik generációs jogokról az úgynevezett szociális, kulturális jogokról, s ezek megítéléséről. Ezt is elmondtuk már többször - csak röviden utalok rá -, hogy véleményünk szerint az alkotmány koncepciója helyesen tartalmazza ezen jogokat, lehet hogy némi finomításra szükség lehet még természetesen, de azt mindenképpen fontosnak tartjuk, hogy legyenek olyan jogok, amelyek a polgárok számára egyértelműen kifejezik és megmutatják, hogy ezek a jogok számukra minden körülmények között kikényszeríthető, a bíróság által kikényszeríthető jogok, míg más jogok pedig olyan jogok, amelyeknek az államnak törekednie kell annak megvalósulására, és ezek több ponton is végigvonulnak az alkotmánykoncepcióban. Tehát az államnak abban az esetben szükséges a kötelező intézményrendszernek a fenntartása, az átképzési rendszer fenntartása, utalhatnék sok egyéb kérdésre, például a munkához való jog esetében, vagy aki önhibáján kívül esik munkanélküli helyzetbe, annak a szociális minimális biztonságáról való gondoskodás az állam számára természetesen nem kerülhető meg.
Szintén sokan beszéltek az érdekegyeztetés fontosságáról. Az érdekegyeztetéssel kapcsolatban felmerült az alkotmány koncepciója során - és ezt, ha jól emlékszem egyedül a Szocialista Párt támogatta -, hogy egy gazdasági-szociális tanácsot kellene létrehozni, amely az érdekegyeztetések sajátos fóruma lenne Magyarországon. Ezt az érdekegyeztetési formát, valamilyen ilyen érdekegyeztetési formát a többi parlamenti párt nem támogatta, tehát itt a Szocialista Párt magára maradt ebben az álláspontjában. Ilyen formalizáltan az alkotmányban megjeleníteni ezt a kérdést - szerintünk - így szükségtelen.
Természetesen az érdekegyeztetés a mai modern társadalmakban egy fontos kérdés. Azonban nagyon sok fontos kérdés van még a mai modern társadalmakban, az a kérdés, hogy minden fontos kérdésről beszélnie kell-e az alkotmánynak, vagy pedig nem kell minden fontos kérdésről beszélnie az alkotmánynak, hisz az alkotmánynak terjedelmi határai is vannak. Valamint - egy ettől elkülönülő kérdés -, hogy az érdekegyeztetésnek egy teljes mechanizmusát, egy teljes valamilyen tanácsát tesszük-e bele az alkotmányba, vagy pedig az a kérdés merül föl, hogy az érdekegyeztetésre utaló szabályok bekerülnek-e az alkotmányba, tehát bekerül-e egy olyan mondat az alkotmányba, hogy valamilyen érdekegyeztetésre szükség van-e vagy nem. Ez még megvizsgálandó kérdés.
Az államról szóló részben - a legelső fejezet, ez a választásokról szól - a Fidesz nagyon támogatta, hogy választások legfontosabb szabályai azok kerüljenek bele az új alkotmány koncepciójába. Itt mi beterjesztünk egy módosító indítványt a jelenlegi koncepció szövegéhez, amely lerögzítené azt, hogy nemcsak, amit a jelenlegi koncepció rögzít, hogy valamit módosítani kell a jelenlegi szabályokon, hanem ezt egy kicsit pontosítanánk, és arra utalnánk, hogy a választójogi törvény megalkotása során egy kisebb létszámú és arányosabb választási szisztéma kidolgozására kellene törekedni.
Hatékonyabb - úgy gondoljuk - egy kisebb létszámú, 200 fő körül működő parlamentnek a létrehozása, amely jobban tudja ellenőrizni a végrehajtó hatalom működését, és az arányosság pedig egy nagyon fontos eleme lenne egy új választójogi törvénynek, ami azért fontos elem - a véleményünk szerint -, mert az egyes társadalmi csoportok jobban kifejezhetik az akaratukat a parlamentben, mint azt, hogy az első szinte mindent visz. Ezzel szemben szoktak elhangozni azok az ellenérvek, hogy így sokkal nehezebb egy esetleges kormányt megalakítani, kisebb a kormányalakítási képesség. Azonban szerintem, egyrészt az 5%-os bekerülési határ, amely a parlament elaprózódását megnehezíti, valamint a konstruktív bizalmatlansági indítvány együttes fenntartása egészen biztosan, hogy még az arányosság mellett is biztosítani tudja a biztos kormánytöbbséget. Nem is szólva arról az ellenérvről, hogy egyáltalán nem lehetetlen, hogy valamikor egy parlamenti párt esetleg 20-25%-os szavazat megszerzésével, a jelenlegi választási rendszerben mondjuk megszerzi a szavazatoknak a 45%-át, akivel az összes többi parlamenti párt nem kíván koalíciót alkotni, bizonyos okok miatt, és ebben az esetben egyáltalán nem áll az az érv, hogy egy ilyen aránytalanabb rendszer megsegítené a kormányalakítást, mert akkor az összes többinek kellene esetleg összefogni annak érdekében, amely mindenképpen megnehezítené a kormányalakítás esetleges lehetőségét.
A jelenlegi rendszer nagyon aránytalan és számunkra elfogadhatatlan, éppen ezért mi törekszünk arra, hogy ezt a rendszert megváltoztassuk. Erről elindultak a hatpárti, illetve később hétpárti tárgyalások is, hogy a rendszerváltoztatásra történjen valami, azonban sajnálatos, hogy ezek a tárgyalások elakadtak, és Horn Gyula miniszterelnök úr egy nyilatkozatában, egyrészt az alkotmánykoncepcióról, másrészt a választójogi törvényről is kifejtette azt, hogy esetlegesen ez nem időszerű ebben a parlamenti ciklusban, amit mi sajnálatosnak tartanánk, hogyha a Szocialista Párt azért nem képviselné magát ezeken a választójogi tárgyalásokon, mert egy új változás állt be a politikájukban.
Egyébként ez világosan követhető volt a közvélemény-kutatások eredményei alapján addig, ameddig a Szocialista Párt esett a közvélemény-kutatásokon és az ellenzék egyik pártja jelentősen nőtt a közvélemény-kutatásokon, addig ezeket a tárgyalásokat időszerűnek találták az arányosítás érdekében, amint ez az arány megfordult márciusban, újból a legerősebb párt lett a Szocialista Párt - a közvéleménykutatások szerint -, attól a pillanattól kezdve, ismételten aktuálpolitikai szempontok szerint felmerültek azok a kérdések, hogy akkor talán, ha mi vagyunk a legerősebbek, akkor mégis jó nekünk a rendszer, mert ha mi vagyunk a legerősebbek, mi vagyunk az elsők, akkor abszolút aratni tudunk.
Én azt gondolom, hogy egy választójogi rendszert nem erre kellene építeni, és ha van a világon, vagy Magyarországon, vagy bárhol olyan, amiben széles körű konszenzusra kell törekedni - azt gondolom -, hogy feltétlenül az alkotmány és a választójogi szisztéma az oda tartozik, amely széles körű konszenzuson kellene, hogy nyugodjon. Úgyhogy reméljük, hogy a Szocialista Párt a tárgyalásokon a későbbiek folyamán vissza fog térni.
A második fejezet beszél itt az Országgyűlésről, az egykamarás kérdésről, amit már részben érintettem, az egykamarának a kérdését. A Fidesz 1988 óta az egykamarás parlamentet támogatja, támogatja azért is, mert a világon visszaszorulóban van a második kamara. Rengeteg országban megszüntették a második kamarákat, illetve ahol vannak, ott folyamatosan egyre szűkebb jogkörökkel rendelkeznek ezek a második kamarák.
Ugyanitt szerepel az Országgyűlés önmaga feloszlatásának a lehetősége, amit mi támogatunk, és ezzel egyetértünk. Azonban az új parlament megalakulása után - tehát mindig egy választás után megalakult parlamentben - kialakulhatnak olyan helyzetek, amelyeket a jelenlegi alkotmány nem kielégítően szabályoz, és a jelenlegi koncepció sem teljesen kielégítő ennek megfelelően. Ha már átvettük Németországtól a konstruktív bizalmatlanság indítványát, akkor a német rendszert több ponton meg kéne vizsgálnunk ebből a szempontból. Ugyanis Magyarországon ahhoz, hogy valaki ugye kormányt alakíthasson, ahhoz a köztársasági elnöktől kell egy megbízást kapni a kormányalakításra, és ha 40 napon belül - mondja ki a jelenlegi alkotmány - nem sikerül kormánytöbbséget szerezni, akkor a köztársasági elnök feloszlathatja a parlamentet.
A véleményünk szerint itt egy finomabb szabályozásra lenne szükség. A német példa például azt mutatja, hogy abban az esetben, amennyiben 14 napon belül nem sikerül egy kormányképes többséget összehozni az első választásnál a köztársasági elnök jelöltjéről, az utána következő választásokon pedig már a parlamentből kiinduló jelölések alapján nem sikerült egy abszolút többséget megszereznie a kancellárjelöltnek, abban az esetben egy utolsó szavazást kell tartani a 14. napon, amikor is a parlament dönt a kancellárjelöltről.
(11.40)
Ha valaki ekkor megszerzi a relatív többséget, tehát nem az abszolút, hanem a relatív többséget, akkor a szövetségi elnöknek jogában áll eldöntenie, hogy beiktatja-e a kisebbségi kormányt, és megpróbál így kormányozni, vagy pedig föloszlatja a parlamentet, és új választásokat ír ki. Szerintünk az új alkotmánykoncepcióban is valamilyen ehhez hasonló finomításra mindenképpen szükség volna.
Képviselői visszahívásról is sok szó esett, erre nem kívánok nagyon kitérni. Annyit azonban elmondanék, hogy a demokratikus országokban ez a gyakorlat nem valósult meg. Nem a képviselői székeket féltik a képviselők, akik a visszahívás ellen beszélnek - 1988/89-ben is, amikor még egyikünk sem volt, legalábbis a demokratikus ellenzék tagjai közül nem voltak parlamenti képviselők -, akkor is ezeket az elveket fogalmaztuk meg, hogy a képviselők ne legyenek visszahívhatóak, hisz ezek rendkívül destabilizálnák az országot, a visszahívhatóság intézménye, és nekünk, a kisebbségnek tudomásul kell venni, hogy a többség hogyan döntött, és azt négy éven keresztül el kell tudnunk viselni, mert a helyzet ez, ennél jobb koncepciót nem találtak ki. Ha lenne jobb, akkor azt meg lehetne vizsgálni, de sajnos szerintem nincsen.
A köztársasági elnök kérdését már érintettem, a koncepcióban szerepel. A kormány kérdésében egy dologra szeretném fölhívni a figyelmet, a konstruktív bizalmatlansági indítvánnyal kapcsolatban. Mi ezt nem szerettük egyáltalán. 1990 júniusában nem szavaztuk meg az alkotmány módosítását azért, mert ez a konstruktív bizalmatlansági indítványt bevezette Magyarországon. Ez a legnehezebben leváltható kormányt jelenti parlamentáris rendszerben, leszámítva Svájcot, ugye, ahol a kormány elmozdíthatatlan. Három országban érvényesül jelenleg a konstruktív bizalmatlansági indítvány intézménye: Spanyolországban, Németországban és Magyarországon. Spanyolországban nincsen 5%-os határ, tehát beiktatási határig csak a parlamentben érthető egy ilyen kormánymegerősítő intézménynek a bevezetése, Németországban azonban van 5%-os határ és a konstruktív bizalmatlanság intézménye, Magyarországon azonban egyszerűen még a megnevezendő miniszterelnök-jelölt személye mellett még azt is biztosítani kell, hogy nem elég, hogy többséget kap a következő miniszterelnök-jelölt esetleg egy ilyen bizalmatlansági indítvány kapcsán, hanem az abszolút többséget is meg kell szereznie, amely egy francia minta példájára jött Magyarországra - ezzel tehát a legnehezebben leváltható miniszterelnök a magyar miniszterelnök. Ez nem biztos, hogy szerencsés helyzet. Ehhez viszont akkor tudomásul kell venni azt, hogy a miniszteri felelősség is ehhez igazodik, tehát ha a miniszterelnök felelős mindenért, akkor nagyon nehéz érvényesíteni az egyes miniszterekkel szemben a felelősséget.
Többen felvetették a honvédelmi kötelezettségnek a kérdését és problematikáját is. A honvédelmi kötelezettségről hosszú távon az a mi elképzelésünk is, hogy zsoldos hadseregre van szüksége Magyarországnak, jól felkészült hadseregre. Azonban ettől függetlenül felmerülhet az a kérdés, hogy az állampolgárok önvédelmének érdekében fenn kell-e tartani azt, hogy legalább egy kiképzési rendszerben minden polgár a saját élete védelme érdekében egy esetleges háborús helyzetben legalább egy olyan kiképzésben részesüljön-e, amely alkalmassá teszi őt arra, hogy megvédhesse legalább önmagát ebben a szituációban.
"Az önkormányzatok" fejezethez hozzászólva annyit tudnék csak mondani, hogy jelenleg egy ponton érdekes az önkormányzati fejezet, ahol azt mondja ki, hogy tulajdonképpen minden önkormányzati funkciót közvetlenül válasszanak a polgárok, tehát a polgármestert, főpolgármestert, fővárosi testületet, területi önkormányzatokat, helyi önkormányzatokat és a megyei önkormányzatokat is, kivéve a megyék önkormányzatának a vezetőjét, a közgyűlés elnökét. Szerintünk helyesebb lenne, hogyha már mindent, kivéve ezt az egyet, akkor már ezt az egyet is közvetlenül választhassák meg a polgárok.
A bírósági fejezetben fontosnak tartjuk azt, hogy belekerült egy új elem, ami kimondja, hogy a jogellenesen szerzett bizonyítékok felhasználásának a tilalma biztosított lesz ezentúl. Ez nagyon fontos, a mindenkori kormányokat nagyon korlátozó elem.
Mi fontosnak tartanánk egy Legfelsőbb Igazságszolgáltatási Tanácsnak a létrehozását, erre vonatkozólag módosító indítványt is fogunk beküldeni a bizottsághoz, amely azt tartalmazná, hogy az Igazságügyi Minisztérium egyes feladatait ez az igazságszolgáltatási tanács látná el. Ennek tagjait kétharmadában a mi javaslatunk szerint a bírák választanák, egyharmadát pedig az Országgyűlés, illetve hivatalból tagja lenne a Legfelsőbb Bíróság elnöke, a legfőbb ügyész és az igazságügy-miniszter is.
"Az ügyészségről" tegnap hosszas vita folyt, erre nem kívánok visszatérni. Továbbra is fontosnak tartjuk azonban, hogy amennyiben a Magyar Szocialista Párt a jelenlegi konstrukciót tartja fenn, tehát az Országgyűlés általi választást, abban az esetben a legfőbb ügyész interpellálhatósága mint az egyetlen ellenőrizhetőségi joga fennmaradjon.
És végezetül a rendkívüli helyzetekről szeretnék annyit megemlíteni, hogy egy teljesen új koncepció áll a parlament előtt, az eddigi rendkívüli helyzetekre vonatkozó állapot rendkívül kaotikus volt, hol a kormány, hol a honvédelmi tanács, hol a köztársasági elnök, hol a honvédelmi bizottság különböző jogkörökkel járhatott volna el, és igyekeztek Szigethy István képviselőtársammal abban, amit tegnap itt a vitában kifejtett, hogy óriási szerencsénk az, hogy nem került bevezetésre egyik sem, mert a jelenlegi állapot teljesen alkalmatlan, a jelenlegi szabályozás teljesen alkalmatlan arra, hogy egy operatív beavatkozás esetén bármilyen lehetőséget megteremtsen arra, hogy a Magyar Köztársaság vészhelyzetben megfelelő módon tudjon védekezni. Az új koncepció ennek megfelelően lehetőséget teremt erre, ezért kérem, hogy ezt támogassák. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a jobb oldalon.)
