DR. HASZNOS MIKLÓS
DR. HASZNOS MIKLÓS
DR. HASZNOS MIKLÓS (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Cato annak idején a római szenátusban minden felszólalását vagy azzal kezdte vagy azzal fejezte be, hogy "Carthaginem esse delendam", vagyis Karthágót el kellene pusztítani. Lassan már minden felszólalásomban - legyen az napirend előtti, legyen az azonnali kérdés, interpelláció - a jogminőség kérdését szeretném firtatni; és hogy azért ne tekintse a parlament ezt egy mindenáron történő feltűnési vágyamnak, azért kértem most, hogy napirend után is mondhassam el mondandómat, amely a jogminőséggel foglalkozna.
Ez az ország piacgazdaságot épít 1990 óta, legalábbis azt hirdette meg. A piacgazdaságnak egy elengedhetetlen feltétele a verseny és a minőség. A jogalkotásban, a törvényhozásban nincs kivel versenyeznünk, mert az alkotmányos helyzet alapján senki másnak nincs ebben az országban törvényalkotási joga, csakis a parlamentnek, a Magyar Országgyűlésnek van. A minőségben azonban volna mit versenyezni és volna mit javítani még ennek a parlamentnek is a múltra nézve, a közvetlen elődökre nézve és a mai új ciklusban működő parlamentre nézve is.
Most a kérdést aktuálissá teszi pont az a helyzet is, hogy most kezdődik - lassan már kimenni se fogunk tudni, mert lezárják az épületrészt, emiatt étlen-szomjan vagyunk itt, mert a büfé se működik -, holnaptól kezdve kezdődik a törvényhozásnak a demokrácia működtetésében betöltött szerepéről az európai parlament vezetőinek, elnökeinek a konferenciája is. Tehát soha aktuálisabb nem lehetne a jogminőség kérdése, mint most, ebben a helyzetben.
A parlament eddig még - hogy így mondjam - egy vitanapot sem szentelt a jogminőség kérdésére, nem hozott létre a minőséggel kapcsolatban semmiféle ad hoc bizottságot. A jogalkotás területén pedig csak két dologtól függhet a jogszabály minősége. Itt nem lehet azt mondani, hogy selejtes anyag vagy egyéb, mert csak munkafolyamatokról lehet szó, és a munkafolyamatok első része maga a jog előkészítése, a második része pedig maga a képviselői munka, amelyik ebből az anyagból megpróbál dolgozni, és megpróbál a bizottságokba a maga módosító és egyéb javaslataival ezeken javítani.
Az utóbbi időben többször és többen bíráltuk már a jogszabályaink minőségét, és eléggé elkeserítő, hogy ennek - szóbeli ígéreteken túlmenően - még eddig semmiféle foganatja nem volt és nincs. A jogszabályok minőségi előkészítése, az, kérem szépen, kizárólag a ráfordítás minőségétől és az emberi munkától függ. Tehát itt nem annyira a kodifikátori tevékenységet, mint az előkészítői tevékenységet kellene erősíteni.
Most, ha megnézzük, hogy a magyar jog maga mit mond a jogalkotás minőségéről, akkor a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény rendelkezik, ami kétségtelenül elavult. De akárhogy is elavult, még ezt a törvényt sem tartjuk be, még ennek a törvénynek az elavult téziseit, illetve szakaszait sem tartjuk be. Mivel ennek is volt egy olyan kitétele, amely felhatalmazta az igazságügyi minisztert arra, hogy alkossa meg azokat a jogszabályokat, hogy melyek a jogszabályalkotás feltételei. Ezt a 62. §-ban mondta ki az 1987. évi XI. törvény. Ennek alapján született meg a 1987. évi XII. igazságügy-miniszteri rendelet, ami a jogszabályszerkesztésről szól. Ez szó szerint úgy kezdődik, hogy "a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény 62. §-ában kapott felhatalmazás alapján a jogszabály-előkészítők tevékenységében a szakmai követelmények érvényre juttatása érdekében a következőket rendelem".
Aki majd elolvassa a jegyzőkönyvnek ezt a szakaszát, vegye azt a fáradságot, hogy vegye elő ezt a 1987. évi XII. IM-rendeletet, hogy melyek azok a szakmai követelmények, amelyeket ő elrendelt.
Úgy érezzük, hogy az akkori Igazságügyi Minisztérium egy nagyszerű látványos oldalcsellel kibújt a törvényi kötelezettsége alól, hogy egy semmitmondó rendeletet hozott, egy olyan rendeletet, amiben az van, hogy mit milyen betűvel kell rendelni, hogy kell egységes szerkezetbe foglalni, a hatályba léptetés hogy lehet, mint lehet. De a jogszabály valódi előkészítéséhez - véleményünk szerint - értelemszerűen hozzátartozna a hatástanulmányok készítése, a többvariációk felállítása, az optimumszámítás, például hogy egyáltalában amikor a képviselő itt megnyomja a gombot és eldönt egy kérdést, akkor fel tudja mérni legalább approximatíve, megközelítően azt, hogy az ő döntésével milyen változások várhatók a társadalom életében, mozgásában, milyen hatással van a költségvetésre. Nagyon érdekes módon itt csak egyetlenegy kérdésben volt előzetes hatástanulmány: a kárpótlás kérdésében, amikor éppen a Rákosi-rendszer munkaszolgálatosainak a kárpótlásáról volt szó, akkor nagyszerűen elő tudták terjeszteni, hogy ez körülbelül hány milliárd forintot jelent és hány embert érint.
Nagyon jó volna, hogyha a többi tárca is legalább ilyen szinten, approximatív szinten, de merné vállalni azokat a számszerűsítéseket, azokat az előkészítő iratokat, amikor benyújtanak egy jogszabályt, benyújtanak egy törvénytervezetet és kiadja a házelnök a képviselőknek, hogy egyáltalán tudják, miről van szó, miről fogunk mi dönteni, ami eddig volt, az hogy volt, mi változott meg és a változásnak mi a hatása pro és kontra a zsebünkre, a költségvetésre és a társadalom egészére. Nem tudom megérteni, hogy miért titok ez, miért irtózik tőle. Egy érvet meg tudok érteni, éspedig azt, hogy ebben a hajszában, amikor ötnapos plenáris ülések vannak, amikor rendkívüli ülésszakok vannak, amikor minden évben megdöntjük a Guinness-rekordokat, akkor itt a minőségről beszélni majdnem illúziónak hat. Mert sok mindent el tud intézni a magyar parlament, sok mindent, meglehet, konszenzus alapján el lehet fogadni, de egyet nem: azt, hogy 24 óra helyett 28-ból álljon egy nap, azt hogy egy hét ne 7 napból álljon, hanem 12-ből, ezt sajnos még nem lehet elintézni, mert ha el lehetne, akkor lehet, hogy ez is bekövetkezne, legalábbis a házbizottság döntése alapján.
Úgyhogy én nagyon szeretném, hogyha a parlamenti munkának a legfontosabb sikertényezőjét sikerülne ennek a ciklusnak - én nem azt mondom, hogy megvalósítani, mert az leányálom, de - elkezdeni valamit.
Ne mindig ugyanazon a nyomvonalon haladjunk, kérem, mert az a nyomvonal, ugye az az volt, amikor elkezdődött a látszatparlamentarizmus a fordulat éve után, amikor megalkották a '49. évi XX. törvényt. Utána olyan gyönyörűen ment a parlamenti munka, hogy egy évben vagy hat-hét napot is üléseztünk, és voltak hozzászólások is, kemény viták, egymást igyekeztek überelni a képviselők, hogy ki milyen mértékben támogatja a Központi Bizottság, a párt, pártunk és kormányunk előterjesztését, és hogy mindig sikerül-e a 99,6 vagy a 99,8 százalékot, és felségsértésnek számított, ha valaki netán akkor tartózkodni mert volna.
De hát nem ezen a nyomvonalon szeretnénk haladni, hogy négy nap alatt vagy nyolc nap alatt, most ugye itt utalok arra, hogy már azzal is fenyegetik a parlamentet, hogy el kell venni a napirend előtti felszólalásokat, mert az sok időt vesz el.
(15.20)
Sok időt vesz el, kérem a 400 módosító javaslat egy törvényhez. Ezért jól előkészített törvényeket, világos, egyértelmű adatokkal rendelkező háttéranyagot kell a képviselők kezébe adni, hogy ne kelljen a kormánypártoknak - még őnekik is - több száz módosító javaslatot beadni. Hát azt nem tudom megérteni, hogy miért nem lehet az előzetes egyeztetéseket megtenni, legalább a kormányzati szinten. Hát legyen annyi joga a nagy számban jelen lévő szerencsétlen kormánypárti képviselőknek, legyen annyi joguk, hogy előzetesen tudjanak véleményt nyilvánítani - hogy ezt tudják támogatni, ezt nem tudják támogatni. Ne íróasztalok mellett dőljön el a magyar törvények sorsa. Mert ha egyszer ezen az úton elindulunk, hogy már kevesebb lesz, hogy így mondjam, a módosító javaslat, akkor már több idő lesz a kevés módosító javaslat érdemi megtárgyalására is. Ha az is bekövetkezik, hogy megfelelő háttéranyag, ami a meggyőzés erejével hat és nem az ideológia, meg nem a szolidaritás erejével fogja a képviselő megnyomni a gombot, hogy lojális legyen a saját kormányához vagy frakciójához, hanem tényleg, valódi, belső képviselői lelkiismerete alapján fogja megnyomni a gombot, akkor elindultunk egy jó útra.
Elindultunk az európai törvényhozás megközelítése felé, mert azért azt bátran merem állítani, hogy nem csak a demokrácia, nem csak a gazdaság, hanem ebben a kérdésben sokkal járnak előttünk ott, és ezt saját magam is tapasztaltam nem egy külföldi utamon és úgy hiszem, nem megoldhatatlan, csak időt kellene erre szánni. De ha időt szánunk rá, akkor a mennyiségi csúcsokról egyszer és mindenkorra le kellene mondani. De ha ezt megtesszük, akkor állítom, hogy a társadalom előtt is nőni fog a parlament népszerűsége. Nőni fog a kormány népszerűsége, ha megfontolt és jó törvények születnek ebben a Házban. Mindaddig, amíg ez nem következik be, én kötelességemnek érzem, hogy ezt a Carthaginem esse delendamot, ha kell, bármilyen formában, de mindig elmondjam, mert Catónak is egyszer igaza lett. Végül mégiscsak elpusztították Karthágót. Köszönöm a figyelmüket.(Taps.)
