DR. GYŐRIVÁNYI SÁNDOR
DR. GYŐRIVÁNYI SÁNDOR
DR. GYŐRIVÁNYI SÁNDOR (FKGP): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! l995. szeptember 26-án az Országgyűlés egészségügyi vitanapján részletesen szóltam a szakirodalom hivatalos adatai alapján a dohányzás, az egészséget súlyosan károsító hatásáról is. Amely a felnőtt magyar lakosság több mint harmadát, a 16 és 18 év közötti korosztályok csaknem felét érinti, s így közel 4 millió ember ennek a káros szenvedélynek a rabja. Tudjuk, hogy a tüdő- és szájüregi rákok kialakulásában 80-95%-ban az elsődleges és egyedüli kiváltó ok a dohányzás. Túl ezen azonban, évente további hatvanezer különböző tüdő- és hörgőbetegségben szenvedő emberrel találkozhatunk.
Hazánkban ismét pusztít a tüdőbaj, a már legyőzöttnek vélt borgus hungaricus. A Független Kisgazdapárt mindent meg kíván tenni hazánk egészségügyének fejlesztése érdekében és sürgeti a hatékony törvényalkotást. Így üdvözli a dohányzás visszaszorítását szolgáló törvényalkotási szándékot, de ugyanakkor fel kívánja hívni az illetékesek figyelmét, hogy nem lenne jó, ha a fürdővízzel együtt kiöntenék a gyereket, magyarán tönkretennék a már eddig is töredékére csökkent magyar dohánytermesztést, s ezzel mintegy háromszáz család, mintegy hatezer ember egyébként is szűkös megélhetését. A század elején még mintegy harmincezer hektáron termeltek dohányt. Borsos János a Dohánykutató és Minőségfejlesztő Intézet főigazgatója, a Figyelő május 16-ai számában egy nyilatkozata szerint, idézem: 5500 hektárnál nem lesz több dohánytermelő terület, de valószínűleg 5300-nak is örülni kell majd.
A folyamatosan visszaeső termelés oka, hogy a termesztési kedv szintén évről évre csökken, sok termelő átpártol más növényekhez, míg az idősebbek közül egyre többen abbahagyják a dohánytermesztést. Ez talán örvendetesnek tűnne a dohányzás ellenzőinek körében, ha nem tudnánk, hogy a külföldieknek elprivatizált cigarettagyártó nagyvállalatok, a multik eddig sem csak magyar termelésű és fermentálású dohánylevelekből dolgoztak, hanem azt külföldről hozták be, gyakran maffiák segítségével és feketén. A dohánykertészek, akiket Szabolcs-Szatmár megyében kukásoknak, a Dél-Alföldön gányóknak neveztek, az idei elszámolás után, ha maguk dohányosok vagy nemdohányzók, búsan énekelhetik, ahogy Kodály Zoltán írja róluk, és ma is illik az egymással versengő fermentáló vállalatokra, az amerikai tulajdonú Mídoferre és a vegetáló dolgozóit elbocsátó Dofferre:
"Hej! Szajámi lakos vagyok én,
Nem adja ki a Gidai a fődjét."
(16.20)
Akkor az volt a baj, a bérletek hiánya, ma a termeltetési szerződés késik, és nem is igazán ösztönző. Köszönöm szépen.
