DR. SZABÓ IVÁN
DR. SZABÓ IVÁN
DR. SZABÓ IVÁN (MDNP): Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Az előbbi vitába azért nem kívántam beleavatkozni, mert napirend előtti felszólalásom nem kettő, hanem öt percben ennek az első negyedévi statisztikának egy elemére kíván kitérni.
Nos, annyit szeretnék elöljáróban elmondani, hogy azt hiszem, abban nincs vita közöttünk, hogy a XX. század embere előtt általában a hatékonyság az, amelyik, mintegy kívánatos elérni szándékozott cél ott lebeg. Ennek a hatékonyságnak, vagyis minél kisebb ráfordításnál minél több produktumnak az elérése az iparban és egy nemzetgazdaságban a termelékenységgel fejezhető ki, vagyis ugyanakkora létszámmal mennyivel több terméket lehet előállítani, vagy ha ennek a pandanját nézem, ugyanazzal a bérrel hogyan lehet jobban gazdálkodni és hatékonyabban.
Én azt hiszem, amikor arról beszélünk, hogy Magyarországon világpiaci árakhoz viszonylag nagyon alacsony bérek tartoznak, emögött eddig meg lehetett jeleníteni azt az alapvető problémát, hogy Magyarország átlagos termelékenységi szintje jóval alacsonyabb az európai átlagnál és ebből természetszerűen következik, hogy a bérek is elmaradottabbaknak kell lenni, mint az európai átlag. Azonban az első negyedévi statisztika ebből a szempontból nem jó üzenet a magyar társadalomnak, nem jó üzenet általában azoknak, akik a hatékonyságban, a termelékenységben, az ország felemelkedését látják, és joggal látnák ebben. Az egy más kérdés, hogy a társadalom egészére igaz az, hogy az első negyedévben is erről az előbb nem esett szó, 10%-os termelékenységnövekedés következett be ebben az országban, és ez országos átlag, és ehhez az országos átlaghoz 6%-os reálbércsökkenés tartozik. Még akkor sem, ha ez a reálszférában nem ilyen mértékű csökkenés, de valamelyes csökkenés ott is van.
Nagyon rossz üzenet, hogy minél produktívabban termel ez az ország, annál jobban elmarad a jövedelmében, nemhogy követné a termelékenység emelkedését, hanem még el is marad attól, akkor szinte az a kérdés vetődik fel, nem érdemes nekünk sem technikai fejlesztésbe, innovációba fognunk, nem érdemes átvenni a külföldi modern technikát, mert minél modernebben termelünk, annál kevesebbet fogunk keresni. Főleg nem igaz egy olyan társadalomban, ahol az előbb említettek alapján az a helyzet alakult ki, hogy nem vitathatóan Magyarország termelékenységi szintje körülbelül a nyugat-európainak az egyötöde, ugyanakkor az átlagos bérszínvonala körülbelül az egytizede.
Ami azt jelenti, hogy azonos termelékenységi szinthez Európában kettőször annyi bér tartoznék, ehhez képest még további elmaradást produkálni, világos, hogy jövedelempozícióban Magyarország egyre nagyobb mértékű elmaradását fogjuk regisztrálni a fejlett nyugat-európai országokhoz képest. Azonos termelékenységi szinthez fele bér, és ez még csökken a termelékenység növekedésével.
És itt van egy alapvető problémánk, amelyik az elmúlt egy esztendőnek a szociálpolitika és a jóléti kiadások területén való reformját és az előrevetített államháztartási reformot is érinti.
Teljesen logikusnak tartanánk, hogy a termelékenység növekedéséből bekövetkező bérnövekmény, amikor azt lehet mondani, hogy íme a reálbérek növekednek, lehetne azt is mondani a társadalomnak, hogy ebből a növekvő reálbérből, immár az állami elosztórendszeren keresztül kapott kiegészítő béreket most már eljött az idő, hogy csökkentsük, mert a társadalom teherbíró képessége megnövekedett.
Az elmúlt negyven esztendő arról szólt Magyarországon, hogy akkor is volt egy, az európaitól ugyan lényegesen elmaradó termelékenységnövekedés, ha az adataim nem csalnak, 1950 és 1995 között körülbelül hétszeres, de ehhez képest a termelékenység növekedéshez képest a társadalomban az aktív keresők aktív közvetlen bérként ennek csak egy törthányadát kapták meg, és egyre nagyobb hányada ment be az állami elosztórendszerekbe.
Így sikerült elérni azt, hogy 1950-hez képest a 10% közvetlen bér, állami elosztórendszer 90% közvetett bére mára körülbelül 50-50% között alakul. Azonban azt nem lehet csinálni, hogy a reálbért is csökkentem, és egyidejűleg csökkentem az idáig közvetetten a társadalomnak juttatott, de közvetlen bérként soha oda nem adott bérhányadot. Akkor ebben az országban lefékeződik a technikai fejlődés, lefékeződik az a jövőkép, amely abban látja a megoldást, hogy termelj jobban, hatékonyabban, és ez a jövő emelkedésének a záloga.
Én ezt tartom a legriasztóbb adatnak az első negyedévben, melyben a kormány gazdaságpolitikájának az egész foglalata benne van. (Az elnök megkocogtatja a poharát. Taps.)
