DR. KIS ZOLTÁN
DR. KIS ZOLTÁN
DR. KIS ZOLTÁN földművelésügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Asszony! Kedves Képviselőtársaim! Kapronczi képviselő úr által előadottakból egy eklektikus kép bontakozik ki előttem, részben a hatvanas évek tervgazdaságát sírja vissza, másrészt a szövetkezetesítés ellen agitál nagy hangosan, mondván, hogy a kistermelőket senki nem védi meg, a kistermelők ellen szándékos hadjárat folyik.
Én azt mondom kedves jó Kapronczi uram, hogy a támogatásokat csak abból a pénzből tudjuk finanszírozni és adni, amelyet az adófizetők befizetnek, és csak az a termelő számíthat támogatásra, aki vállalja, hogy a vállalkozását legálisan, elszámolhatóan, és az állam felé is bemutatottan fogja a továbbiakban is folytatni. Ebbe bele kell hogy tartozzanak a kistermelők is. Ugyanis nagyon sok termelési rendszerben egyáltalán nem lehet átlátni azt sem, hogy mit termelnek, hogy hogyan termelnek, az állami támogatást mire költik. Ebben az országban jelen pillanatban közel egymillió kistermelő van. Ebből az egymillióból egyetlenegy sem produkált egy millió forintnál nagyobb árbevételt, ehhez képest ők állítják elő a sertésállomány közel 50%-át, a baromfinak 70%-át, a zöldség-gyümölcsnek 60%-át.
Érdekes módon ezek az adatok egyáltalán nincsenek köszönő viszonyban az általunk kimutatott árbevételekkel, még csak jelzésértékkel sem.
(21.30)
Én nagyon szeretném, ha ez megközelítően azonossá válna, bemutathatóvá, a legális gazdaság számára elérhetővé, amely piacszabályozást feltételez úgy, hogy a tisztességes hasznot meg tudják kapni, és azt termeljenek, amit el is tudnak adni. Egyebekben, amit a búzatermelésről mondott, az meg messze nem igaz, mert a búzatermelésnek a 95%-át nem a kistermelők, hanem a nagygazdaságok állítják elő, mert az élet már csak ilyen, hogy három-öt hektáron egyszerűen nem érdemes és nem is tudnak olyan mértékű búzamennyiséget előállítani, amelyet el is adnának. A kistermelők annyi búzát termelnek, amennyit az állataikkal feletetnek. Ők a piacon nem jelennek meg mint piaci szereplők, ezeket az adatokat készséggel adom az ön kezébe, ha egyszer megtisztel azzal, hogy a minisztériumban ilyen adatokat felkutasson. Ezek az úgynevezett búzalefölözési akciók, amelyekről ön úgy beszélt, mint a termelők tönkretételének eszközéről, nem arra az egymillió tonna búzára vonatkoznak, amelynek az exportengedélyét már a termelők a kereskedőkkel együtt egy meghatározott kvóta szerint felosztottak, 700 ezer tonnát kaptak a termelők, 300 ezer tonnát kaptak a kereskedők, hanem a jövőbeni, a termés minőségét és mennyiségét ismerve, a jövőben kiadásra kerülő exportengedélyeknél, illetve a konkrét kiviteli realizált szerződések esetében előfordulhat, és elő is kell hogy forduljon, hogy amennyiben az értékesítés irreális magas hasznot jelent, márpedig most egy 26-28 ezer forintos tonnánkénti ár ez már az, ott az állam igenis élhet a lefölözéssel, illetve az exportadónak a bevezetésével, tonnánként "x" forint erejéig, amelyből azt az intervenciós alapot hozza létre, amely nemcsak a termelői támogatásban, hanem az állattenyésztési támogatásban is megjelenik.
Ugyanis gondoljon bele, ilyen belföldi búzaárak mellett körülbelül hogy alakul majd az állattenyésztésnek a rentabilitása, s hogyan lehet majd az állattenyésztési árakban azokat a költségeket érvényesíteni, amelyekről ön már szólt a gázolaj kapcsán. Csak azt felejtette el mondani, hogy a fogyasztási adó 70%-a visszaigényelhető amiatt, hogy a kompenzációt az Útalap miatt lehetővé tudjuk tenni. Én nagyon szeretném, ha az ilyen jellegű hozzászólások nagyjából megmaradnának a szakszerűség szintjén, és a hiteles tájékoztatás érdekében azokról az adatokról beszélnénk, amelyekről a közvélemény felé mi már több olyan tájékoztatást is megtettünk, amelyek egyértelműen azt jelezték, hogy a termelőnek az ilyen irányú elvonó szerepét és pénzeszközökben történő korlátozását nem tervezzük.
A megfelelő kereskedelmi haszonból történő osztozkodást, azt viszont megkívánjuk, és létre is fogjuk hozni, még akkor is, ha ez bizonyos köröknek nem tetszik. Ilyen árak mellett az agrárpiacnak szabályozott piacnak kell kennie, ez azonban nem jelenthet olyan garantált áras fölvásárlási intézményesített rendszert, mint amilyenről ön beszélt.
Egyebekben a rendtartási törvény a garantált árat nem haszonorientált árként, hanem - egy esetleges piaci zavar elhárítása érdekében - az állam által alkalmazott kényszereszközként ismerteti, azzal, hogy egy átlagos költségszint mellett ez nyereséget nem tartalmaz. Ez a garantált árnak a jogi definíciója. Amivel ön keveri, azt irányárnak hívják, az irányár is szerepel az agrárrendtartási törvényben, ezt a terméktanácsnak kell gyakorlatilag javasolnia, és a miniszternek ez alapján meghirdetni, és az ilyen irányáras szabályozás jelenti éppen annak a beavatkozásnak a lehetőségét, amelyet ön is mond, hogy amennyiben a piaci körülmények kapcsán az irányártól lényegesen eltér a termékértékesítéskor az ellenérték, akkor az állam akár szubvencióval, akár retorzióval, de beavatkozhat ebbe a folyamatba.
Én azt gondolom, hogy egy 26-27 ezer forintos tonnánkénti ár, az már mindenféleképpen egy vélelmezett irányártól - amely egy tisztességes nyereséget is feltételez - ténylegesen magasabb, és ezért egy ilyen jellegű pénzügyminisztériumi beavatkozás ellen nemhogy nem berzenkedünk, hanem azt egyenesen, kifejezetten kívánatosnak és hasznosnak tartanánk, de még egyszer a jegyzőkönyv kedvéért, ez már a korábban kiadott egymillió tonnás kiviteli engedélyek esetében nem alkalmazható. Tehát visszamenőlegesen az állam ilyen eszközzel nem élhet, a jövőre nézve azonban nem tartom kizártnak. Köszönöm szépen, elnök asszony. (Taps a kormánypártiak részéről.)
