DR. TOKAJI FERENC
DR. TOKAJI FERENC
DR. TOKAJI FERENC (MSZP): Elnök Asszony, Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Egy képviselőnek igen ritkán adatik meg az a lehetőség, hogy olyan rendezvényről szóljon és szólhasson, amikor a szakma, a kormányzat, a politika, a gazdaság egymásra talál és ez az egymásra találás egy sikeres rendezvényben nyilvánul meg. Ilyennek voltunk mi tanúi 1996. május 10-én. Egy olyan rendezvénynek voltunk tanúi, amelyet az idegenforgalmi szakma már régóta várt, kívánt és remélt. Ez a nyílt nap, amely a turizmus jegyében született, megmozgatta színe-javát, mindazt, aki ebben az ágazatban dolgozik. Külön öröm volt mindnyájunk számára, én magam is ebben az ágazatban dolgozom, és azért esett rám a választás, hogy én mondjam el a napirend utánit, sajnos nem mondhatok napirend előttit, mert ahhoz a Házszabály nem ad lehetőséget, hogy a képviselőtársaim nevében, akikből több tucat volt jelen és a többszáz szakmai képviselő nevében jó néhányan kértek, elmondhassuk a parlamentben, hogy örülünk ennek a lehetőségnek és várjuk a folytatást.
Nos ezen a rendezvényen, amely igen jól szervezett volt, a miniszterelnöktől kezdve az államtitkárokig, a miniszterekig részt vettek. Kérdéseket kaptak, amelyre korrekt, szakmát kielégítő választ kaptunk. Nagyon fontos rendezvénynek tartjuk. Egyfajta mérföldkőnek és bizalmatlanság-eloszlatónak is. Nem szabad elfeledkezni arról, hogy egy bizalmi válság volt, amely annak idején megmutatkozott.
Tudható volt ez annak az előzménynek: még az előző kormány idején az Országos Idegenforgalmi Hivatalt olyan személy vezette, aki külföldről jött, de nem ismerte a magyar viszonyokat, így emiatt a bizalmatlanság vele fokozódott.
Csak egy anomáliát mondjak: vidéki idegenforgalmi rendezvényen diavetítést kívánt a szakembereknek tartani a diák kiborultak, összecserélődtek, és nem ismerte föl a tájat. Tehát ebből a helyzetből és ebből a bizalmatlanságból kellett kitörni. Nem véletlen, hisz csalódást okozott akkor is, amikor az 1994. évben arról volt szó, hogy a parlamentben esetleg állandó bizottságot hoznak létre az idegenforgalomnak. Nem jött létre, viszont pozitívumként létrejött az albizottság. Az idegenforgalom, a turizmus és a szakma kivárt. Ez a kivárás egyfajta várakozás volt, amelynek végül is meglett az eredménye. Ennek a nyílt napnak a keretében végül is feloldódtak azok a feszültségek és gátlások, amelyek eddig voltak. Köszönhető ez önöknek, az IKM-nek, akik a szervezeti kérdést is végre megnyugtatóan rendezték. Szakemberek kerültek oda a helyükre és végre eljutottunk oda, hogy a szakma is érzi először hosszú évek után, hogy pénzt kap, támogatást, bizalmat és megértést.
Nagyon fontosnak tartjuk az itt elhangzott kérdéseket, amelyet a jegyzőkönyv kedvéért is kívánok tolmácsolni. A szakma a miniszterelnöktől kezdve a pénzügyminiszterig, az ipari és kereskedelmi minisztertől a művelődési miniszterig, a környezetvédelmi minisztertől, a külügyminisztertől a belügyminiszterig szinte minden miniszternek feltett kérdéseket. A témakörök is izgalmasak voltak és fontosak.
Foglalkozott az Országgyűlés és az államigazgatás felelősségével, a turizmus gazdasági szerepével, a magyar turizmus fejlesztésének perspektíváival, országképpel, a tájékoztatással, a hírveréssel, az oktatással és a szakképzéssel a turizmusban. A turizmus információszükségletével, a biztonság és a turizmus kérdésével, a turizmusnak a környezettel, szociálturizmussal, gyógyturizmussal, ifjúsági turizmussal és hadd ne soroljam tovább, mert az már túlzás lenne.
A világgazdaság egyik jelentős és vezető szektora a turizmus. 1950 és 95 között 25 millióról már 567 millióra nőtt a turistaforgalom. E statisztikákban kifejezve a nemzetközi turisztikai bevételek és áruszolgáltatások a világkereskedelemnek 7%-át képviselik, bevételben ez 3,4 millió dollárt jelent, 212 millió embernek közvetlen munkahelyet. A tőlünk nyugatabbra eső társadalmaknál a lakosság egytizede közvetlenül benne dolgozik ebben a szolgáltatásban, vagy érintett. Nem véletlen, hogy az Interparlamentáris Unió Hágában 1989-ben ajánlásokat fogadott el a kormányok számára, amelyben ajánlotta, hogy ez a terület szabályozásra kerüljön. Úgy érzem, hogy pont ennek a szabályozásnak tett eleget ez a nyílt nap és turizmusnap, és látjuk az IKM erőfeszítést ezen a téren.
Nem titok, egyesek részéről felmerült egy átfogó turizmus-törvény. Nyilván a szakmának kell ebben közreműködni és ezt megalkotnia. Ehhez kell hangolni egy sor jogszabályt, amely ebben a Házban már jelenleg is megtörtént. Létesítmények, vállalkozások kerüljenek osztályozásra, minősítésre, szakképesítésre és hadd ne soroljam ezeket.
Csak egy érdekesség: a statisztikák szerint közel 40 millió ember fordult meg Magyarországon az elmúlt évben. Abból 20 millióra tehető, aki legalább egy éjszakát nálunk töltött. Ennél sokkal több és nagyobb szám is lehet, de sajnos a szolgáltatásunk szintje, infrastruktúránk lehetősége nagyon is behatárolt. Tudjuk, a turizmus egy láthatatlan export. Ugyanakkor az áruexportnál mintegy 20%-kal jobb kihatása van, olcsóbban termel. Magyarországon mintegy 300 ezer embert foglalkoztat. A vidék felzárkóztatásában döntő jelentősége van. Olyan területekre és olyan helyekre lehet eljutni, ahol kevésbé volt eddig turizmus, vagy kevésbé volt fejlődés.
Kapcsolódhat a mezőgazdasághoz, a lovaglás, a vadászat, a horgászás, a faluturizmus, amely remélem, előbb-utóbb hazánkban reneszánszát éli.
A turizmusnál jobb export Magyarországon aligha van. Kedvezőbb árak aligha érhetők el. Nincs csomagolási, szállítási, nincs vámköltség. A turizmus bővíti a foglalkoztatottságot, új munkahelyeket teremt közvetlenül és közvetve.
Nagyon fontosnak tartjuk, hogy a turizmuson belül kiemelt ágazatok legyenek. Én magam azért lobbyzok és azért léptem, hogy a gyógyturizmus, amelyik hosszan tartó üdülési ciklust foglal magában, végre elismert helyet és szerepet kapjon. Olyan támogatási rendszer, olyan pénzügyi konstrukciók szerepeljenek, hogy ezen ágazat, amely elnyújtja a szezont, megbecsülést érdemeljen. Ma a gyógyturizmus beruházásigényes, de biztos befektetés. Erre megvan minden adottságunk, hisz gyógyvizekben páratlanul gazdagok vagyunk. Természetesen másfajta turizmusformákkal is rendelkezünk.
Magyarország turizmusa adottságokban igen gazdag, élni kell vele. A külföldieknél elsődlegesen azonban a Budapestcentrikusság, Balatoncentrikusság tapasztalható. Ez betudható annak, hogy az ország imázsa, amelyet elsősorban nyilvános szakemberek alakítottak ki, változó volt. A "paprikás", "gulás" felfogás volt a mérvadó. Ezzel szemben viszont el kell mondani, hogy törekedni kell arra, hogy mi ennél sokkal többet, kulturáltabbat, tartalmasabbat adunk, és hadd ne soroljam fel a művészeteket és mindazokat a kulturális és műemlékeket, amelyekkel Magyarország gazdag történelme során rendelkezik.
Egy biztos, a prognózis a világon az, hogy a turizmus tovább fog növekedni, dollárbevételben és létszámban. Ma már a nemzetek mobilizálódtak, életük szerves részévé vált a mozgás.
Mi is a helyzet nálunk Magyarországon? A külföldi beruházások növekednek. Két okból, az otthoninál magasabb profitot szeretnének, elérjék azt, hogy minél hamarabb, tehát elérési időben rövidebb idő alatt. Infrastruktúrát szeretnének, és kevesebb kockázatot vállalni. A magyar beruházók itt ezen a téren hasonlóan gondolkodnak, kedvező nyereséget szeretnének elérni, azonban a hitelfelvételi lehetőségeik korlátozottak. Amíg külföldön 7%-os kamattal, addig nálunk meg kell nézni, milyen feltétellel jutnak hozzá. A közös beruházások felé terelődik a irány. Ez egy pozitív, előremutató dolog.
És hát végezetül az országkép, országimázs mellett az oktatásról. Nagyon sajátos helyzet van ma az oktatás körül, ami a turizmussal foglalkozik. Négy ágazata is van. Iskolarendszerű ún. szakmunkásképzés, közép-felsőfokú. Iskolarendszeren kívüli ún. átképzés, majd ún. munkahelyi betanítóképzés és un. utóképzés. A gond az, hogy nem kellő összehangoltság miatt egyes területeken túlképzés van, másokon hiány van, harmadiknál alulképzés, szakanyagok hiánya egész sora tapasztalható.
Mindezek a problémák és kiküszöbölésüknek komoly feladata előtt van a szakma. Én úgy érzem, hogy itt már léptünk. Az Országos Idegenforgalmi Bizottság létrehozásával, az Országos Idegenforgalmi Hivatal helyzetének meghatározásával. Számos más, turizmusban érdekelt civil szerveződéssel együtt előrelépés tapasztalható.
Én csak szeretném most megköszönni a szakma nevében mind a miniszter úrnak, mind az államtitkár úrnak, hogy e nyílt napon részt vettek, válaszaikkal, munkáikkal elősegítették és kérni szeretnénk, hogy ez a nyílt nap ne egyszeri legyen, hanem folyamatos legyen, évrőlévre alkalom nyíljon a legnagyobb ágazatnak a nyilvánosság elé kerülésére és évrőlévre lehetőség legyen a fejlődésére. Kérjük továbbra is a lehetőség szerinti támogatást.
Köszönöm, hogy meghallgattak.
(21.20)
