DR. SURJÁN LÁSZLÓ
DR. SURJÁN LÁSZLÓ
DR. SURJÁN LÁSZLÓ (KDNP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Hallgatva az előttem szóló képviselőtársamat, úgy érzem, hogy második ellenzéki szónokként viszonylag könnyű helyzetben leszek.
Nagyon sok indulat jelent meg ezen törvénytervezet körül, én megpróbálok most indulatoktól mentesen és szakmai alapokon felelni alapvető kérdésekre. Elfogadható-e ez a javaslat, eléri-e a maga elé tűzött célt, illetve ez a cél helyes cél-e vagy sem.
Rögtön elmondom, hogy mindhárom kérdésre nemmel fogok felelni. Elfogadhatatlan ez a törvényjavaslat, mert hibás nemzetközi összehasonlításból indul ki. Ausztria, Svájc, Németország, Franciaország, Svédország, Finnország, Izland, Luxemburg és Belgium mind olyan országok, ahol nálunknál több ágyat üzemeltetnek.
A törvényjavaslat az európai átlagra hivatkozik, az átlagra szabott konfekció viselhetetlen. Elfogadhatatlan ez a törvényjavaslat, mert önkormányzati alapjogokat von el. Nem folytatom, mert hallottunk erről eszmefuttatást. Elfogadhatatlan ez a törvényjavaslat, mert az egész javaslatban szó sem esik a betegről. Pedig a Budapesti Orvosi Kamara véleménye szerint a tervezett, megvalósulása több embertársunk indokolatlan korai halálával járhat. Elfogadhatatlan ez a törvényjavaslat, mert visszalépés a piacgazdasági modelltől a tervgazdaság felé. A kórházszerkezet Magyarországon azért torz, ha torz, mert a szocialista kormányok mesterségesen belenyúltak a rendszerbe, és még büszkék is voltak rá.
A magyar egészségügy a '90-es évek elején a tervezett piacmodell kialakítását kezdte meg, amely a nyugat-európai szociális piacgazdaságok egészségügyi modelljéhez közelít. Ebben az állam a törvény erejénél fogva vezet be piaci elemeket, például a szabad orvos- és kórházválasztást, teljesítményfinanszírozást, és ezeken keresztül alkalmazkodásra készteti a piacon lévőket. Igaz, ezek az alkalmaztatások nem mindig váltották ki a célirányos cselekvést, úgy kell tehát a szabályokat változtatni, hogy abba az irányba kényszerítsék a szereplőket.
Sajnos a kormány visszatér a Rákosi- és Kádár-korszak tervutasításos adminisztratív beavatkozásokon alapuló politikájához, amelyet a képlet önmagában nem old fel. Elfogadhatatlan ez a törvényjavaslat, mert nem oldja meg az egészségügy valódi problémáját. Nincs előbbrelépés az alacsony finanszírozásban, az amortizáció dolgában, nincs szó a megelőzésről, az életmód és táplálkozási szokásokról, pótcselekvésről van szó, álmodernizációról.
Elfogadhatatlan ez a törvényjavaslat, mert olyan alapkérdésre nem kap az ember választ, hogy érvényesülni fog-e a magyar egészségügyben továbbra is a szabad kórházválasztás vagy sem.
Nem javítja a javaslat a kórházhoz jutás esélyeit az elmaradottabb megyékben. Nagyon szép a cél, az egyenlőség megteremtésre, de ténylegesen az adott számok nem mutatnak előbbrelépést a megyék közti különbségek csökkenésében.
A törvényjavaslat nem veszi figyelembe, hogy az alacsonyabb aktív kórházi ágyszámhoz szükséges feltételek hiányoznak. Nagyobb létszám, jobb műszerezettség, jobb kórháztechnika. Érdemes a nemzetközi összehasonlításokat a tekintetben is megnézni, hogy az alacsony ágyszámmal dolgozó országok sokkal többet költenek az egészségügyre. Az alacsony ágyszám invesztíciót igényel és drága működtetést.
Elfogadhatatlan ez a törvényjavaslat, mert nincs meg az alternatív hálózat, mely a kórházakból kiszoruló betegeket ellátná. Elfogadhatatlan a javaslat, mert nem gondoskodik az alapellátás, a szakellátás és az otthoni ápolás minőségének javításáról. Nem csökkenti tehát a keresletet a kórházi ágyak iránt.
Sajnos, a házi ápolás gyermekcipőben jár még, a kormány azt a látszatot kelti, hogy erősíti ezt az ellátási formát, de az erre elkülönített pénz csak a biztosítottak egy szűk körének ellátására elegendő. A házi ápolás elterjedését jogszabályok is akadályozzák. A gyógyszertámogatási rendeletek például nem támogatják az infúziókat vagy a citosztatikumok széles körét a járóbeteg-ellátásban.
Elfogadhatatlan a törvényjavaslat, mert az egészségügyi ellátás kereteiről a szolgáltatást végzők megkérdezése nélkül határoz. Elfogadhatatlan a javaslat, mert a megyei egyeztető fórum mint jogi intézmény nincs benne létrehozva, csak funkcióit, szereplőit és hatásköreit nevesítjük. A megyén belüli egyeztetés során egymás ellen fordítja azokat, akiknek harmonikus együttműködése lenne a működés alapfeltétele. A területi önkormányzatok képviselőjének nyilatkozatát végérvényesnek tekinti, nem ad lehetőséget arra, hogy az önkormányzat döntéseiért felelős képviselő-testület jóváhagyja a nyilatkozatot.
Elfogadhatatlan a törvényjavaslat, mert az egészségügyi intézetek fenntartóit egymás ellen és az OEB ellen kényszeríti harcra. Magukra maradnak az egyetemek, elvesznek a többségi akaratban. Ki fog alakulni a totális anarchia, amiben azért lesz egy diktátor, az Országos Egészségpénztár, hiszen az egész kavalkád az ő zárszavával végződik, az ő ítélethirdetése pecsételi meg a beteget és az egészségügyi dolgozók sorsát.
Elfogadhatatlan a javaslat, mert kijátssza a Magyar Orvosi Kamara szerződésekre vonatkozó, törvényben rögzített egyetértési jogát. Az érdekképviseleteknek csak jelenlétet biztosít, érdemi beleszólást nem. Konkrét szakszervezetet, az EDDSZ-t jelöli meg, nem pedig a megyében reprezentatív szakszervezetről beszél, s van olyan megye, ahol az EDDSZ nem reprezentatív, tudomásom szerint, s a jövőben ez aztán végképp nem zárható ki.
Elfogadhatatlan a törvényjavaslat, mert a szakterületen működő civil szerveződések közül csak a Kórházszövetségre figyel. Nincs meghíva a Magyar Általános Orvosok Egyesületének, a Magyar Gyermekházi Orvosok Egyesületének, a Praktizáló Orvosok Szövetségének vagy a Klinikák Szövetségének képviselője.
Elfogadhatatlan a törvényjavaslat, mert nem veszi figyelembe a jelenleg hatályos kórház-finanszírozási rendet. Ezek alapján minden intézet saját jól felfogott érdeke, hogy csak annyi kapacitással rendelkezzen, amelyet gazdaságosan tud üzemeltetni. A teljesítményfinanszírozás bevezetésének első évében azért a 104 ezer ágyról eljutottunk a 93 ezer ágyig, különösebb feszültségek nélkül. Ez volt a rendszerben lévő szabad kapacitás. Most nyilván már nagyobb feszültségek jönnek.
Elfogadhatatlan a törvényjavaslat, mert a járóbeteg szakterületen sem veszi figyelembe a hatályos finanszírozás szabályait. Óraszámban és nem ellátott betegszámban gondolkodik. Súlyos munkanélküliséggel fenyegeti az egészségügyi dolgozókat, erről a korábbiakban már többen szóltak.
Elfogadhatatlan a törvényjavaslat, mert kidolgozatlan a háziorvosi praxisok számának növelésére vonatkozó kormányelképzelés. Aki ezt egy gyorsan megvalósítható programnak gondolja, annak nincsenek ismeretei a háziorvosi rendszer működéséről és a szabad orvosválasztásról. A biztosítottaknak nincs okuk arra, hogy adminisztratív eszközökkel a lakóhelyükön létrehozzanak egy új praxist, és oda bejelentkezzenek. Ha elégedettek az orvosukkal, miért hagynák el. Elmúltak azok az idők, amikor adminisztratív úton új körzeteket lehetett létrehozni és embereket orvoshoz rendelni.
Elfogadhatatlan a törvényjavaslat, mert a műszaki-gazdasági területen dolgozókat szenvtelenül leírja. Azokat az embereket, akik szinte semmi bérért kitartottak az egészségügyben, nélkülük az intézetek már eddig sem működtek volna.
Elfogadhatatlan ez a törvényjavaslat, mert a kötelezően előírt védett ágyak rendszere nem tükrözi az ellátandó feladatok súlyát. A döntési mechanizmusok hibái miatt alapvető szakmai és betegérdekek maradnak védelem nélkül. Az előterjesztés nem áll ki olyan sikeres szakmai programok mellett sem, mint az úgynevezett nemzeti sztrógprogram. Az agy vérellátási zavarainak kezelésében megindult fejlődés megszakadása a rokkantak és tartós ápolásra szorulók számának növelésével jár. Az előkészítés itt kapkodó, szakszerűtlen, nem látja az összefüggéseket, hiszen különben tudná, hogy az Egészségügyi Világszervezet kiemelt programjáról van szó és olyan programról, melynek műszerezettségét a Világbank is támogatta.
Elfogadhatatlan a törvényjavaslat, mert készítői jellegzetesen fővárosi szemlélettel gondolkodnak, bár az itteni ágyszámleépítések nem ezt tükrözik. De egy kétmilliós városban a munkanélküliségi kérdést is nagyon jól meg lehet oldani, sokkal jobban, mint más területen.
Az ország 80%-a vidéken lakik. Mi lesz azokkal az ingázó nővérekkel, akik már most is két órát utaznak, hogyan fognak más településen, más egészségügyi intézményben az ország más részén elhelyezkedni?
Elfogadhatatlan ez a törvényjavaslat, mert más vonatkozásban is a főváros érdekeit védi az egyetemekkel és a Pest megyei kórházakkal szemben. Elfogadhatatlan ez a törvényjavaslat, mert lefejezi a magyar egészségügyi felsőoktatást. Az orvosegyetemeknek nincs gazdája. A Népjóléti Minisztérium kivonult az egyetemekről, kikényszerült az egyetemekről, az MKM pedig nem tud velük mit kezdeni. A tervezet lehetetlenné teszi az orvosképzést, továbbképzést. Nem igaz az az állítás, hogy az önkormányzati kórházak ezt a feladatot át tudják vállalni, ahogy a helyettes államtitkár úr javasolta a televízióban.
Az oktatáshoz bizonyos pedagógiai ismeretek is szükségesek, amelyekkel a kórházakban dolgozók nem feltétlenül rendelkeznek. Ha az orvosképzés, továbbképzés ellehetetlenül, annak a nemzet egészsége fogja kárát látni.
Elfogadhatatlan ez a törvényjavaslat, mert burkoltan pénzt akar kivonni az alulfinanszírozott egészségügyből. Maga az előterjesztő sem titkolja, hogy a törvényjavaslat benyújtását pénzügyi szándékok is vezérlik. Egyrészről aláírtak az érdekképviseletekkel egy olyan megállapodást, amit nem tudnak teljesíteni. Másrészt arról szólnak, hogy a járulékcsökkenés elkerülhetetlen.
(11.00)
Ha ez utóbbi igaz, akkor félő, hogy az ún. megtakarítások nem maradnak a területen.
Elfogadhatatlan a törvényjavaslat, mert nem érheti el azt a célját, hogy az ágyak számának csökkenése anyagi megtakarítást eredményezzen. Ez a legsúlyosabb gond, amit el kell mondanom, mert megítélésem szerint nem áll az, hogy itt 10-12 milliárdos megtakarítás jöhessen létre. A betegek száma érdemben nem fog változni, ha egy-egy intézményt becsukunk, hol marad a pénzösszeg, amit megtakarítunk? Annál az önkormányzatnál, amely valamelyest tudott eddig rá költeni. Az egészségpénztár kiadásai a betegek létszámától, és nem az ágyak számától függenek.
Azt már belátták az előterjesztők, hogy ha minden tizedik ágyat szüntetik meg az országban, akkor semmi megtakarítás nem lesz. De ha minden tizedik intézményt szüntetik meg - most nyilván túl nagyot mondtam ezzel -, akkor sem lesz makrogazdaságilag olyan megtakarítás, amit az ágyszámhoz rendelt 1-1,5 millióból számítanak ki.
Elfogadhatatlan ez a törvényjavaslat, mert a tudományosság látszatát keltve olyan képletet vezet be az ágyszámok meghatározására, amely nélkülöz minden alapot, nincs kivitatva.
Semmiféle szakmai kritikának nem tették ki a megalkotói. Az emlegetett Sárga Könyvben egészen más paraméterek szerepelnek, mint amelyek most ebben a képletben. Tipikus példája az ötvenes évek gyakorlatának: politikai megrendelésre tudományos elmélet született. Az ilyen jellegű képlet alkalmazása erre a feladatra a nemzetközi joggyakorlatban is példa nélküli.
Elfogadhatatlan ez a törvényjavaslat, mert ha meg akarják valósítani a törvényt, akkor jogtechnikai szempontból ezt a képletet nem a mellékletbe kellett volna beírni, hanem a törvénybe.
Elfogadhatatlan a törvényjavaslat, mert a szükséges kórházi ágyszám meghatározását ettől a képlettől várja, amely erre alkalmatlan. A képlet első tényezője egy konstans, mely a rendszer indulásakor 52. Miért? És miért kell évek alatt 49-re csökkennie? Minisztériumi vezető mondta, hogy azért 52, mert annyi hét van egy évben.
Elfogadhatatlan ez a törvényjavaslat, mert a képletben alkalmazott mutatók nem felelnek meg az egészségügyi ellátórendszer értékelésére alkalmazott nemzetközi gyakorlatnak.
Elfogadhatatlan ez a törvényjavaslat, mert meghatározások nélkül használja a megye, a terület és a régió kifejezéseket, s komoly értelmezési vitákat vált ki.
Elfogadhatatlan a javaslat, mert élet-halál urává teszi az Országos Egészségbiztosítási Pénztár illetékeseit. A feladatok elosztását formailag az érdekeltek egyetértéséhez köti, de ennek hiányában az OEP egymaga dönt. Korlátlan és kontrollálatlan, az OEP-hatalom ellen nem világos a fellebbezési rendszer sem.
Elfogadhatatlan ez a törvényjavaslat, mert csak rossz döntés hozható. Ha a jobban felszerelt intézeteket zárják be - Pesten már bezártak egy klinikát, más okokból ugyan -, akkor csökken az ellátás színvonala. Ha az egyszerűbb kórházakat számolják fel, akkor a nemrégen bevezetett intézményi szorzók miatt, egészében véve drágulni fog a betegek ellátása. Konkrét példa: szülőotthonban olcsóbb a szülés az egészségpénztárnak, mint a klinikán.
Elfogadhatatlan ez a törvényjavaslat, mert nem veszi figyelembe, hogy van önkormányzata az egészségbiztosításnak. Talán csak nem az önkormányzatok felszámolásának első jelét látjuk?
Elfogadhatatlan a törvényjavaslat, mert az ÁNTSZ-ről szóló törvényt nem módosítja, noha az ÁNTSZ új feladatot kap, mellesleg ezen új feladat ellátásának költségeiről nem esik szó.
Elfogadhatatlan ez a törvényjavaslat, mert olyan szakellátásról sem beszél, mint például a cukorbetegség kezelése, noha ez a lakosság 2,5%-át érinti, és az egész országban kiépült szakrendelésről van szó. Ma már létezik aneszteziológiai szakrendelés is, amelyről szintén megfeledkeztek.
Elfogadhatatlan a törvényjavaslat, mert úgy beszél szakmai követelményekről, települési és közlekedési viszonyok figyelembevételéről, hogy ezek tartalmáról semmit nem mond.
Elfogadhatatlan a törvényjavaslat, mert érdemi munkára alkalmatlan határidőkkel dolgozik.
Elfogadhatatlan ez a javaslat, mert a maga elé kitűzött célokat nem éri el. Az egészségügyi ellátási kötelezettség rendjét akarta meghozni, de mesterséges, és a helyi lobbyérdekek által kiformált rendet alkotott. Nemzetközi összehasonlításokban helytálló ellátórendszert akart, de a javasolt megoldásra nincs nemzetközi példa, s az ágyszámra vonatkozó nemzetközi érvek torzítottak.
Meg kívánja határozni a valós igényeknek megfelelő ellátási kapacitásokat, de az alkalmazott eljárás nem a valós igényeket, hanem a helyi erőviszonyokat tükrözi majd. Az egészségügyi ellátás igénybevételének esélyeit ki akarta egyensúlyozni, de az alkalmazott eljárás nem a valós igényeket, hanem a helyi erőviszonyokat tükrözi, és semmiféle előbbrelépést a kiegyensúlyozottság területén nem hoz.
Az egészségügyben dolgozók jogos és másképpen ki nem elégíthető bérkövetelésére kíván forrást teremteni, de az intézkedésektől nem várható érdemi megtakarítás, sőt lehet, hogy az összkiadások nőni fognak. A tervezet az intézményrendszer fenyegető összeomlásának elkerülésére törekszik, de néhány intézet bezárásával a többiek nem kerülnek jobb helyzetbe.
A törvényjavaslat ki nem mondott célja, hogy alkotmányosan helytálló megoldást adjon az önkormányzati tulajdonban lévő egészségügyi intézmények szerkezetváltásának kikényszerítésére. A javasolt megoldás továbbra is sérti az önkormányzati alapjogokat.
Elfogadhatatlan tehát ez a törvényjavaslat, mert megalapozatlan, hatásaiban egészség- és nemzetrontó, szabályozásában alkotmányellenes, tárgyalásra valójában alkalmatlan. Radikális műtétre szorul az egészségügy, mondta miniszter úr az expozéjában, "ha valakinek meg kell radikálisan a szívét operálni, ne vágjuk le a lábát".
Én úgy érzem, hogy ez a törvényjavaslat radikális műtét lesz, de nem jó irányba akarják elvégezni. Kevesebbet költünk, mint Portugália és Mexikó, hallottuk az expozéban. Két megoldás van: vagy legyen olyan egészségügyi rendszerünk, mint Portugáliáé és Mexikóé, vagy költsünk többet. Az egészségügy alapproblémája, hogy alulfinanszírozott, és ezt a problémát nem oldja meg ez a törvénytervezet.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket! (Taps.)
