LÁNYI ZSOLT
LÁNYI ZSOLT
LÁNYI ZSOLT (FKGP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Az előttem szóló nagyjából összefoglalta és elmondta azt a közös álláspontot és azt a véleményt, amelyet a több ellenzéki párt kialakított. Föl szeretném hívni a tisztelt Ház figyelmét, hogy ez nem elbagatellizálható ügy. Minden jogállamban rendkívül ügyelnek arra, hogy a parlament felügyelete alatt működjön a hadsereg. Mert a hadsereg önálló életet él, az mindig nem jóra vezet. A demokrácia erősen sérült, ez így igen komoly alkotmányos probléma, amelyet nem lehet felfogni hibaként. Még mulasztásként sem.
Hanem kimondottan tudatosan a parlamentáris demokráciának a megcsúfolásaként lehet felfogni. Minden jogállamban Európában, Amerikában a világ minden táján azt hiszem, ilyen esetben a honvédelmi miniszter, akinek kötelessége, hogy a parlamentnek a hozzájárulását megszerezze ahhoz, hogy magyar csapatok idegen országban hadgyakorlatot, éleslövészet folytassanak. Minden esetben ennek elmulasztása a hadügyminisztert terheli.
Az itteni délutáni, napirend előtti, illetve kérdés folyamán a Kónya képviselőtársam, amikor feltette ezt a kérdést, akkor Horn miniszterelnök úr azt mondotta, hogy Keleti miniszter úr nem tudott erről az ügyről, ő is csak később értesült róla. Most anélkül, hogy minősíteném, hogy egy honvédelmi miniszter nem tud arról, hogy az összes jóformán repülhető MiG kimegy Lengyelországba, és ott harci lövészeti gyakorlatokat végez. Ez furcsa dolog, de ez a honvédelmi miniszter úr dolga.
(17.10)
Azonban hogy a fő hadseregre akarja áthárítani és a vezérkari főnökét hibáztatja Horn Gyula miniszterelnök úr szerint, az kimondottan furcsa, mert a honvédelmi törvény és minden fönnálló jogszabály szerint a parlamenti hozzájárulást nem a hadsereg parancsnokának, nem a katonáknak, hanem igenis a Honvédelmi Minisztériumnak, a honvédelmi miniszternek kell megszerezni. Ez nem történt meg, ezért én azt mondom, hogyha én miniszter lennék Magyarországon és Európa felé igyekeznék, akkor én levonnám a konzekvenciát, nem várnám meg, míg a miniszterelnök úr kéri föl önt, hogy mondjon le, hanem most rögtön katonásan, önkritikusan beadnám a lemondásom. Köszönöm szépem. (Derültség és taps a jobb oldalon.)
