DR. BALSAI ISTVÁN
DR. BALSAI ISTVÁN
DR. BALSAI ISTVÁN, az MDF képviselőcsoport részéről: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Köszönöm a szót. A Magyar Demokrata Fórum szónoka szerette volna első megállapításaként azt a különleges és kivételes alkalmat üdvözölni, amely a nemcsak ennek az Országgyűlésnek, hanem mondhatom nyugodtan, nemzedékek sorsát alapvetően befolyásoló ügynek a tárgyalását, ennek a megkezdését jelenti, hiszen nem kell tovább bővebben indokolni, hogy egy alkotmány megalkotása milyen fontos, és a törvényhozáson kívül az egész társadalom érdekében milyen nagy vállalkozást jelent.
Nagyon sajnálom, hogy a teljesen alapos ügyrendi észrevételek, vagy ügyrendinek nevezett véleményalkotások azt kell hogy elmondassák velem is, hogy sajnálatosnak minősítjük egyrészt az Országgyűlés vezetésétől azt a tényt, hogy a képviselőknek közel felét ma ebben az időpontban bizottsági üléseken való részvétele kell hogy lekösse, és azt a nem vitást tényt, hogy a Magyar Köztársaság kormányának illetékesei az alkotmány különlegesen kitüntetett címzettjei, alanyai és kötelezettjei valóban nem tisztelik meg a jelenlétükkel és mégcsak helyettesítésükkel sem ennek a vitának az első, talán mondhatom legfontosabb napját.
Ez azonban nem von le annak értékéből, hogy a Magyar Demokrata Fórum azt a megállapítását megtegye, hogy érdekeltek vagyunk, mint ahogy megalakulásától kezdve ezt soha nem rejtette véka alá a Demokrata Fórum. Érdekeltek vagyunk és maradunk abban, hogy Magyarországnak egy jobb alkotmánya legyen annál, mint amelynek a hatályba léptetésénél igen sokat tettünk azért, hogy amint ezt ma többen megállapították, megfelelő jogállami alkotmányos keretek alakultak ki.
(12.40)
Hogy mégsem felhőtlen - ettől az előbbi intermezzótól eltekintve sem - a hangulatunk az ünnepélyes esemény kapcsán, annak okait szeretném röviden vázolni, mielőtt a koncepcióval kapcsolatos részletesebb kérdésekre rátérnék, figyelemmel arra - mint ezt már többen is hangoztatták -, hogy lesz itt alkalmunk a koncepcióval kapcsolatban az általános véleményünket több ízben is kifejteni, hiszen a fejezetenkénti általános és részletes vita során tulajdonképpen ezek nehezen lesznek elválaszthatóak.
Mindenekelőtt egy rövid visszapillantást kellene tennem nekem is ugyanúgy, mint Bihari Mihály professzor úrnak, akit most ebben a minőségében szeretnék tisztelettel üdvözölni, és az MSZP vezérszónokaként őtőle hallottuk itt az imént nem olyan régen, hogy igenis egy alkotmányozási évtizednek a folyamatában az 1989 őszétől 1994-ig terjedő időszakot valóban alkotmányozási folyamatnak kell tekintenünk, még akkor is, hogyha más és más elnevezéseket adtunk annak idején mi is, mások is ezeknek az éveknek.
Emlékezzünk arra vissza, hogy ezekben az években elsősorban a korábbi országgyűlési négy év alatt gyakorlatilag azok a sarkalatos törvények és az ehhez fűződő nagyszámú alkotmánymódosítások kialakították azt az egyáltalán nem ideiglenes és egyáltalán nem instabil alkotmányos berendezkedést, amelynek a megváltoztatásával vagy revíziójával kapcsolatban a legfontosabb kérdés, amellyel szembe kell néznünk, hogy indokolt-e ez, van-e olyan szükséghelyzet, van-e olyan szükségesség, amely teljes körű komplex alkotmányozást indokol. Abban valamennyi párt - eddig legalábbis - felszólalt szónoka egyetértett, hogy nincs ilyen szükségszerűség, tehát Magyarország jelenleg rendelkezik azzal az alkotmányos alaptörvénnyel, az ehhez fűződő, ennek az alapján álló alkotmányos törvényekkel, valamint azzal az alkotmánybírósági intézménnyel és alkotmánybírósági gyakorlattal, amelyek hosszú időre - a jövőt illetően is hosszú időre - biztosíthatják azt, hogy Magyarország az európai fejlett demokráciáknak megfelelő jogállamként kerüljön - az integrációs folyamatok kapcsán is - Európának a tényleges élvonalához közelebb, és ezt a közelítést ez a jogfejlődés - tehát az 1994-ig tartó jogfejlődés - is ékesen bizonyítja.
Ha tehát azt szeretnénk itt megindokolni, hogy az alkotmányos szükségszerűség és alkotmányos szükséghelyzet nélkül mi indokolja az alkotmányozás jelenlegi folyamatát, akkor nagyon nehéz erre válaszolni, bár előttem többen is megpróbáltak itt erre érveket felhozni. Mindenesetre örülök annak, hogy nem az az érvelés kapott itt hangsúlyt, hogy az indokolja ennek az alkotmánynak a mielőbbi megszületési igényét, mert Magyarország népe, választópolgárai 1994-ben erre szavaztak.
Az elmúlt két évben voltak ugyan ilyen hivatkozások, de én azt hiszem, hogy nagyon világosan le kell szögeznünk, hogy 1994-ben, amikor a jelenlegi parlamenti arányok kialakultak annak kapcsán, hogy az ország választópolgárainak a csekély többsége a jelenlegi kormánypártokat juttatta hatalmi helyzetbe, és választási rendszerünk torzítása eredményeként - amelynek vannak előnyei és vannak hátrányai - ez a többség 72%-os eredménnyel jár itt, a tisztelt Házban, nos ez az akarat semmiképpen sem köthető össze azzal, hogy ez egy új alkotmány megszületésére adott felhatalmazást. Szeretném idézni az éppen jelen nem lévő Vastagh Pál igazságügy-miniszter úrnak 1994. szeptember 20-án kérdésemre adott azon válaszrészét, amely akkor azt firtatta, hogy két-három hónappal a kormány megalakulása után a kormányprogram ismeretében tulajdonképpen milyen intézkedéseket kíván a kormány tenni az alkotmányozási ígéret és kormányprogramba is foglalt kötelezettségvállalás tekintetében, és van-e, és milyen felhatalmazása van a kormánynak e tekintetben. Akkor a válaszában arra tért ki, ezt a válaszrészt idézem most csak, hogy: "van a kormánynak ilyen felhatalmazása, hiszen a parlament elfogadta a kormányprogramot".
Ez igaz, tisztelt Országgyűlés! Ezt tehát, a válasznak ezt a részét tudomásul lehet venni, azonban sajátosnak tartom azt - és engedjék meg, hogy egy kis kitérőt tegyek ezzel kapcsolatban a gondolatmenetben -, hogy tudomásom szerint, de ezt meg lehet cáfolni a vita későbbi folyamán, ezalatt az éppen két év alatt nem készült olyan felmérés, olyan hiteles közvélemény-kutatási adatokon vagy bármilyen más mérési módszereken alapuló véleménykikérdezés, amely azt tudakolta volna meg az ország polgáraitól, az alkotmány alanyairól, akiknek érdekében az alkotmány készült, hogy vajon indokoltnak, szükségesnek, megvalósítandónak, feltétlenül elérendőnek tartják-e azt, hogy Magyarországon 1994 és 1998 között okvetlenül egy teljeskörűen kidolgozott alkotmányra van szükség.
Azt kell mondanom, hogy - sajnos - azt kell mondanom, hogy nagyon sok jelentéktelen huszad- és harmincadrangú kérdésben hetente olvasunk különböző közvélemény-kutatásokat, különböző felméréseket, mintegy igazát bizonyítva a különböző politikai szándékoknak és erőknek, de ebben a lényeges kérdésben én még nem láttam olyan felmérést, amelyre itt bárki hivatkozhatna. Természetesen a választási eredmények és a kormányprogram mint formális indok, ilyen szempontból érvként mindenképpen hangoztatható, de minket teljes mértékben nem győz meg.
Egyszóval azt szeretném kifejezni, hogy a parlamenti összetétel semmiképpen sem elegendő az alkotmány indokoltságának a megokolására. Amit egyébként ezzel kapcsolatban még ki kell fejteni, az az, hogy emlékeztetve 1994-re, az 1994 nyári kormányprogramra a tisztelt Országgyűlés jelen lévő tagjait, ha a kormánykoalíció pártjai komolyan vették volna azt a felelősséget, amely egy alkotmány kidolgozását jelenti, akkor 1994-ben, tehát a hatalomra jutásukat követően valódi érdemi lépéseket tehettek volna elsősorban az arra illetékes helyen, itt az Országgyűlésben, de természetesen a szélesebb egyetértés érdekében is, annak megnyerése végett, hogy egy kölcsönös bizalmon alapuló cselekvési programot mutassanak fel az ügy érdekében.
Ehelyett azt kell mondanom, hogy nem ez történt, vagy nem pontosan ez történt, más irányt vettek a folyamatok. Nem az Országgyűlést és nem az illetékes fórumokat keresték meg, hanem megbízták az Igazságügyi Minisztérium egyik hivatali egységét, hogy gondoskodjon a saját elhatározásán alapuló további megbízások odaadásával egy szakértői alkotmánykoncepció kidolgozásáról, és ennek keretében az ismert körülmények között a Jogtudományi Intézetet kérték fel ennek a feladatnak a megoldására.
Közbevetőleg meg kell jegyeznem, hogy ezt követően tíz hónap, tíz teljes hónap telt el anélkül, hogy a kormány - szándékával ellentétben - megvalósította volna azt a parlamenti alkotóközösséget, azt a bizonyos parlamenti alkotmány-előkészítő bizottságot, amely végül is a Magyar Demokrata Fórum kezdeményezésére hosszú hónapok tárgyalásának eredményeként végül is 1995 nyarán, tehát közel egy évvel a Vastagh Pál-féle válaszadást követően meg tudott alakulni, de a munkához csak 1995 szeptemberében tudott hozzákezdeni. Tehát a kormánykoalíció kormányprogramjának elfogadását követően több mint egy évvel.
Ezért különös fényben és különös megvilágításban tűnnek fel most a minapi nyilatkozatok és azok a felszólalási elemek, amelyek most sürgetőleg kérik számon elsősorban az akadékoskodó ellenzéken, hogy ha és amennyiben x időpontig az alkotmány koncepcióját a tisztelt parlament nem hagyja jóvá, akkor a további következménye ennek az lehet, hogy az alkotmány ebben a választási ciklusban nem bocsátható népszavazásra.
Egyfelől ez nem igaz, hiszen ebből a ciklusból legpesszimistább számítások szerint is több mint két év van még hátra. Ismerjük és napvilágot láttak azok a nyilatkozatok, az elsősorban illetékes miniszterelnök úrtól, aki 1998 szeptemberében képzeli el a választásokat, ehhez képest jelenleg számításaim szerint még 28 hónap, 27 hónap áll rendelkezésre ahhoz, hogy a tisztelt Országgyűlés egy kiérlelt és valóban minden szempontból a legszélesebb körű egyetértést élvező alkotmánykoncepciót hagyjon jóvá. Majd ezt követően nyilván egy rövidebb időtartam alatt ki lehet dolgozni az alkotmány szövegét, és ezt lehet a társadalom értékítéletét jelentő népszavazásra bocsátani.
Tehát azt kell még egyszer mondanom, hogy a Magyar Demokrata Fórum véleménye szerint semmi sem indokolja azt, legkevésbé az időtényező, hogy egy valóban komoly és alapos és az éveket lezáró folyamat eredményeként, ahogy ezt itt hallottuk ma többször is, egy hosszú időre szóló stabil alkotmány kidolgozásra kerüljön. Ezek a kijelentések, ezek a nyilatkozatok, azok a megállapítások, amelyek időzavarról és különböző kényszerítő körülményekről szólnak, álláspontunk szerint pontosan ellentétes eredményhez vezethetnek, pontosan azt eredményezhetik, hogy az alkotmány a szándékoktól eltérően nem lesz olyan kidolgozott állapotú, nem lesz olyan megfelelő, valóban stabil és annak az elvárásnak megfelelő, amelyről valamennyien - én úgy gondolom egyetértőleg - gondolkodunk.
(12.50)
Az 1994-es évnél maradva, mint ahogy azt az előttem felszólalt Fiatal Demokraták Szövetsége - Magyar Polgári Párt szónoka is megemlítette, mindazon körülmények között, amikor szavakban az alkotmányozást mint kormányzati feladatot megjelölve, elkezdődött ilyen szakértői munka az Igazságügyi Minisztérium megbízásából, ugyanakkor itt a parlamentben, mint ezt hallottuk, és ezt meg kell ismételnem nekem is, egészen ellentétes folyamatok zajlottak le, egyoldalú, erőből történő alkotmánymódosítással megváltoztatták a képviselői összeférhetetlenség egyik esetét a polgármesterekkel kapcsolatban, megváltoztatták az önkormányzati választások koncepcionális rendjét, megváltoztatták a magyar közigazgatás szerkezetét, a köztársasági megbízotti rendszer kiiktatásával. Nem tehettünk mást, mi ellenzékiek valamennyien, mint amit akkor tettünk, ki kellett vonulnunk a parlamentből és alkotmányos panaszt kellett előterjesztenünk az Alkotmánybíróságnál.
Ez a panasz ugyan - minimális többséggel, de - nem nyert elfogadást. Az Alkotmánybíróság történetében a legminimálisabb szavazataránnyal hagyták helyben a parlament döntéseit, de arra - úgy látszik - mégiscsak elegendő volt, hogy a kormányzó koalíció pártjai belássák, hogy így nem lehet alkotmányozni. Ezt tehát üdvözölnünk kellett, és ezt követően - még egyszer hangsúlyozom - a hétpártilag is megoldható alkotmány ilyenkénti megoldása lekerült a napirendről. Napirendre került viszont annak a tárgyalási folyamatnak a megkezdése, amelyet mások is érzékeltettek, részletesebben szóltak ennek eljárási rendjéről, tehát arról, hogy végül is a legszélesebb konszenzuson és az egyenjogúságon alapuló bizottsági munka eredményeként Gál Zoltán elnök úr, a bizottság nevében, önök elé tudta terjeszteni.
Én azt gondolom, hogy egyelőre, úgy tűnik, biztosítva vannak ennek a folyamatnak a lényegi elemei, amelyek politikai megállapodáson alapulnak, és amelyek azt eredményezik, hogy valóban nem lehet az egyetértés hiányában olyan alkotmányos koncepciót a törvényhozás elé terjeszteni, amely nem bírja legalább öt párt egyetértését. Természetesen, ilyen hiányában nem is lehetséges más megoldás, mint a hatályos megfelelő hatályban lévő alkotmány szövegének az átemelése. Ennek az összecsiszolása nagy feladatot fog majd jelenteni, de természetesen ezt a bizottság és mi, a magunk részéről, vállalni fogjuk.
Újabb eseménysorozat adott végső lökést a kormánypárti koalíciót tömörítő pártok és a kormány elképzeléseinek, amelyet a rossz emlékű Bokros-csomag alkotmánybírósági vesszőfutása jelentett. Nem született még, azt hiszem, modern jogállamokban olyan bizonyítvány, amely egy gazdaságpolitikai intézkedéscsomag kapcsán tucatnyi alkotmánysértést észlelt. Az alkotmányozás 1994-től terjedő időszakát illetően azt kell mondanom, hogy a mi álláspontunk szerint ez sem szolgálja az alkotmányozás sikeres befejezését. Egyelőre azonban ezzel kapcsolatban is úgy tűnik, hogy a többségi szándék - önkorlátozásból vagy más felfogástól vezérelve - nem kívánja a folyamatokat megváltoztatni, a legutóbbi napok nyilatkozataitól eltekintve.
Igaz, hogy méltatlan támadássorozat indult meg az Alkotmánybíróság ellen. Különböző közjogi tényezők nyilatkoztak. Igaz, hogy azóta sem teszik lehetővé az Alkotmánybíróság eredményes működése egyik feltételének a teljesülését, hogy tudniillik kiegészüljön az Alkotmánybíróság a törvényes létszámra. Most már a hónapok óta különböző állapotú és nyilatkozatokkal alátámasztott helyzet végül is, hovatovább, oda fog vezetni, hogy ez év őszétől veszélyeztetve lehet az alkotmánybíróság működése. Nem szolgálja a magyar jogállam épületének csinosítását ez az esemény. Úgy gondolom, ezt is itt, most az új alkotmány koncepciójának vitája során mindenképpen szóvá kell tennem.
Ebből a tényállásból, ebből a felismerésből kiindulva, a Magyar Demokrata Fórum úgy gondolta, hogy az alkotmány revíziója és egy új alkotmány előkészítése akkor és úgy szükséges, ha és amikor bebizonyosodott, hogy a jelenlegi alkotmány nem megfelelően szolgálja a társadalmat, nem megfelelően szolgálja azokat az elvárásokat, amelyekről itt nagyon sok szó esett már.
Ennek alapján tehát úgy láttuk jónak, hogy elsősorban az alkotmányos berendezkedés stabilnak bizonyult és kialakult rendjét kell vizsgálat alá venni és mérlegre tenni, hogy új megoldásokkal kell-e kísérletezni, vagy pedig a bevált, és most már, ha nem is túl hosszú, de mégis viharos és nehéz éveket - az alkotmányozás szempontjából és a jogintézmények működése szempontjából mondom ezeket a jelzőket - kiállt megoldásokat tartsuk meg, és azokon ne változtassunk.
A Magyar Demokrata Fórum álláspontja döntően az, hogy nincs szükség olyan új intézmény bevezetésére, erre itt többen hivatkoztak. Nem kívánom a hivatkozásokat megismételni, lesz módunk majd a részletesebb okfejtésre a következő napokban. Nem akartunk és nem is fogunk kísérletezni tehát olyan megoldásokkal, amelyek ellentétben állnának a jelenleg hatályos alkotmány széles körűnek mondható és egyáltalán nem a politikai elit által kialakított megoldásaival. Csak emlékeztetni szeretném önöket és másokat arra, hogy például a közvetlen elnökválasztás tekintetében két ízben népszavazás döntött Magyarországon.
Egyik ízben eredményes népszavazás választotta azt a megoldást, amely a jelenleg hatályos alkotmányban van, másik ízben pedig ennek a megváltoztatására egy nem eredményes népszavazást írtak ki. Én ezzel természetesen nem kívánom gyengíteni azokat az érveket, amelyek a közvetlen elnökválasztás mellett felsorakoztathatók, de mint ahogy ez már elhangzott, érvek mind a két megoldás mellett felsorakoztathatóak, találhatóak érvek pro és kontra. Mindegyiket meg lehet indokolni, és mindegyiket meg lehet cáfolni, csak éppen ennél az intézménynél a nép két alkalommal volt abban a helyzetben, hogy dönthessen, és úgy döntött, ahogy döntött.
Ez ugyanakkor nem jelenti azt - szeretném hangsúlyozni -, hogy a Magyar Demokrata Fórumnak kőtáblába vésett álláspontjai lennének. Különösen akkor nem jelentheti ez - nem ennek a kérdésnek a kapcsán, hanem általában mondhatom -, amikor az elég gyér számú, de mégiscsak nyolcszáz észrevétel áttekintése előtt állunk, és ennek az észrevétel-áttekintésnek az eredményeként nyilvánvalóan lesz olyan, ami álláspontunkat módosításra, illetőleg felülvizsgálatra fogja kényszeríteni.
Tisztelt Országgyűlés! Ha valaki elolvassa a jelenleg hatályos alkotmányt, és mindjárt utána gyorsan elolvassa a szabályozási elveket, akkor az lesz az érzése - remélem, nagyon sokan megtették, nemcsak az itt ülők közül -, hogy nagyon hasonlít egymásra a szabályozási elvekben lefektetett leendő alkotmány és a hatályos alkotmány. Igen, ez a két jogalkotási mű valóban nagyon hasonlít egymásra, eltekintve attól, amelyre utalt Hack Péter képviselőtársam és mások is, hogy a szerkezetében sokkal jobban kidomborodik a polgár, és az ezzel kapcsolatos fejezetek az alkotmány élére kerültek; és sokkal részletesebb terjedelmében is, de megoldásait illetően, a jogintézményeket és általában az államszerkezeti kérdések körét illetően, lényegében azonos a hatályos alkotmánnyal.
Nem mondanám, hogy ennek kizárólagos oka az, hogy a pártok nem tudtak dűlőre jutni, és ezért a tárgyalási rend és az elfogadott megállapodás alapján nem kapott többséget más megoldás. Azt tudom mondani általánosságban - nem szeretném ezt kizárólagossá tenni -, hogy tulajdonképpen nem volt igazán nagy vita bizonyos elemeknek a másként és a jelenlegitől gyökeresen eltérő megoldási formájának bevezetésére. Hogy ennek ellenére mégsem vagyunk teljes mértékben elégedettek a koncepcióval kapcsolatban, és jelen pillanatban, jelen állapotában nem tudjuk biztosítani az Országgyűlést arról, hogy teljes egyetértésünkkel fog találkozni az alkotmány koncepciója, annak okaira szeretnék még röviden kitérni, időm és a lehetőségekhez képest.
(13.00)
(A jegyzői székben Tóth Istvánt Szili Sándor váltja fel.)
Mindenekelőtt azt szeretném leszögezni, hogy a sietségen túl nem tudunk azzal egyetérteni, hogy a két fontos szabályozási kör, amellyel kapcsolatban a koncepció előírást tartalmaz, hogy külön fejezetben kell szabályozni, a jelenleg tárgyalásra kerülő javaslat teljesen homályos, hiányos, illetőleg üres.
Ebből a két fontos körből elsősorban a választási rendszerre vonatkozó fejezetet emelném ki, hiszen a választási rendszerrel kapcsolatos fejezetrész azon túlmenően, hogy előírja, hogy meg kell őrizni Magyarországon a jelenleg kialakult, úgynevezett vegyes választási rendszert, semmi egyebet nem tartalmaz.
Tisztelt Országgyűlés! A bizottsági - nem teljesen nyilvános - munkára kénytelen vagyok utalni és hivatkozni, hogy amikor ennek a tárgyalási résznek a megvitatásához érkeztünk, akkor a bizottság úgy döntött - a Magyar Demokrata Fórum egyetértésével -, hogy az időhúzás elkerülése végett átlépünk ezen a vitatott és meg nem tárgyalt finisen, és megyünk tovább a különböző megtárgyalásra váró részek kidolgozása irányába.
Hangsúlyozom, hogy ezzel egyidejűleg a bizottság saját magából egy albizottságot delegál, akiknek az lett volna a feladata, hogy a kormányt is meghallgatva megállapodjanak abban, hogyha van ilyen szándék, mint ezt hallottuk és azóta is halljuk a kormány vagy a koalíciós pártok részéről a választási rendszer megváltoztatását illetően, akkor ezt a bizottság majd az asztalára téve megvizsgálja és a jóváhagyási mechanizmus alapján a szokásos egyetértés feltételével beemeli az alkotmánykoncepcióba. Sajnos, nem ez történt. Ez az albizottság lényegében érdemi munkát nem végzett. Ez az albizottság nem ismeri - azt mondhatom nyugodtan, legalábbis a mi részünkről ezt kell mondanom -, nem ismeri a kormány szándékait, nem ismeri pontosan a koalíciós pártok szándékait sem.
Annyit azonban már most szeretnék leszögezni a Magyar Demokrata Fórum képviseletében, hogy nem fogjuk az alkotmányozási folyamat fenntartására irányuló szándéknak tekinteni azt, hogyha ezzel a kérdéskörrel kapcsolatban az alkotmányozás további folyamatától elszakítva a jelenleg hatályos választási rendszer alapvető elemeinek a megváltoztatását tapasztalnánk.
Ugyanez a helyzet a másik hiányos, mondhatnám így üres, fejezeti résszel, ami a közigazgatási és az önkormányzati rendszert illeti. Ma is hallottuk itt vezérszónokoktól is, hogy van ilyen szándéka, van ilyen lényeges változtatási szándéka, különösen a közigazgatást illetően a kormánynak. Ugyanakkor úgy gondolom, nem kell sem itt, sem a szélesebb közvélemény előtt azt hosszasan bizonyítani, hogy ezek a kérdések nagyon is beletartoznak az alkotmány szövegébe, tehát az onnan való hiány nélkül nem is lehetne ma itt állnom, nem is lehetne elkezdeni az alkotmány koncepciójának a vitáját. De tudomásul vesszük azt, hogy a kérdés tárgyalása, ha részlegesen is, a koncepció egészét illetően megkezdődhet.
Azt azonban még egyszer szeretném mondani, a két kérdéskört illetően, ha az alkotmányozási folyamatba ez nem illeszthető bele, és az alkotmány-előkészítő bizottság nem tudja megtárgyalni a választási rendszer vagy a közigazgatási rendszer korszerűsítése vagy továbbfejlesztése - mindegy, hogy minek hívjuk - kérdéseit, akkor a Magyar Demokrata Fórum ezt úgy tekinti, mint a tárgyalásokra irányuló szándék felmondását.
Ezért tisztelt Országgyűlés, az örömünk mellett ezeket a hiányérzeteinket és aggodalmainkat is szerettük volna ma kifejezni.
Ezenkívül egy igen lényeges kérdést illetően ki is szeretném osztani azok álláspontját, akik itt különböző módon, különböző oldalról, de mégiscsak kikerülhetetlennek érzékeltettek két további kérdést. Az egyik a nyilvánosság, az egyik a társadalmi vita minősége, milyensége, feltételei, a másik pedig a népszavazás kérdése.
Ami a társadalmi vitát illeti, hangoztatjuk, ma is úgy érezzük, és ezt még ki fogjuk fejteni, nevetségesen kevésnek tartjuk a 45 napot. Nevetségesnek, kevésnek tartjuk különösen annak tényében, hogy például a 45 nap utolsó napjaiban érkezett be az észrevételeknek a döntő többsége, tehát mindazon csekély számú, mintegy 800 észrevétel többsége a nyitva álló határidő utolsó részében érkezett be.
Semmilyen garancia nincs arra, tisztelt Országgyűlés, hogy a további határidő alatt nem érkeztek volna be - ha erre lehetőség lenne - további értékes vélemények. Itt nem elsősorban szakértői véleményekre gondolok. Azt elismerem, hogy évek óta a szakértők már nem nagyon tudnak újat mondani egymásnak.
Én azt hiszem, hogy nem is erről van itt most szó. Minden le van írva, mindennek az ellenkezője le van írva, de nincsen leírva, nem volt lehetőség a közvéleménynek, a polgárnak a véleményalkotására.
Szégyenletesnek kell minősítenünk azt, hogy a közszolgálati rádió és televízió egyetlenegy műsort nem szentelt sorozat formájában annak a jó értelemben vett jogpropagandának, amely legalább az általános elvek szintjén megismertette volna az állampolgárokkal, hogy most róluk van szó és figyeljék, értékeljék és nyilvánítsanak véleményt. Nagyon sajnálatosnak kell ezt mondanunk. És nem akarom tényleg az olcsó érveket felsorolva azokat az érveinket még elővenni, amelyek a közszolgálatinak mondott rádió és televízió viszonyai között például ezt a kérdést is kísérték.
Sajnáljuk, és a továbbiakban is ezt majd érzékeltetni fogjuk, hogy nincsen ma Magyarországon olyan hatályos alkotmányos vagy egyéb törvényi előírás, amely egyáltalán azt kimondaná rögzítené, hogyan kell majd ezt az ügyet népszavazásra bocsátani.
Igazat kell adnom azoknak a szakértőknek és azoknak a szónokoknak, akik azt mondják, hogy az alkotmányozási folyamat lényege a koncepció.
Ha ezt az Országgyűlés elfogadja, ezt követően már csak ezen keretek között lehet a szöveg kidolgozásáról gondoskodni. Ennélfogva természetes, hogy a népszavazás valódi döntési helyzetet akkor eredményezhetne, hogyha a koncepciót bocsátaná népszavazásra az Országgyűlés, hiszen a koncepció népszavazásra bocsátása során adandó válasz adna valódi legitimitást népszavazás formájában történő döntés, eldöntés, további munka irányába az Országgyűlésnek, az Országgyűlés bizottságának, nekünk képviselőknek vagy a frakcióknak, vagy a pártoknak.
Ennek azt hiszem nem lesz foganatja, ennek az elképzelésnek nem lesz foganatja. (Morajlás.) Én már hallom az érveket, most itt a kisebb morgolódásból, ha nem is pontosan, de kitetszik az az érv, hogy ezzel további időhúzást kíván az ellenzék, különösen a Magyar Demokrata Fórum ide bedobni, ebbe az állóvízbe. Sőt, milyen költséges egy népszavazás, sőt milyen sok energiát és szervezést igényel, és egyáltalán, hogy képzeljük mi ezt, hogy ezt a jelentős kormányzati feladatvállalást innen a parlament plenáris vitájáról ellenzéki pártként elő szeretnénk írni.
Én azt szeretném erre válaszolni, megelőlegezve ezeket a kifogásokat, hogy egyáltalán el kellene már egyszer dönteni, hogy valóban vállaljuk-e a látszólag költséges jogállam intézményeinek a gyakorlati működtetését, vagy pedig olcsó és demagóg érvekkel érvelünk az úgynevezett olcsó állam mellett, érvelünk a képviselők radikális létszámcsökkentése mellett, érvelünk az egyfordulós választás mellett, érvelünk a választási küszöb nélküli részvételi arány érvényessége mellett. Csak itt jegyzem meg, hogy legutóbb Nyíregyházán egy időközi választáson a választópolgárok századrésze jelent meg - úgy tudom -, még szerencse, hogy ellenzéki képviselő került ily módon megválasztásra.
Érvelhetünk ezek a megoldások mellett, tisztelt Országgyűlés, de nem biztos, hogy érveink alkotmányosak.
Én úgy gondolom, hogy nincs még késő. Nincs még késő annak eldöntésére, hogy olyan megoldást találjunk itt a parlamentben, amely nemcsak a nyilvánosságot biztosítja, de az érdemi beleszólási jogot is biztosítja. Nemcsak a sértődött szakértőknek és a folyamatból kimaradt és emiatt sértődést nyilatkozataikban nyilvánvalóan érzékeltető szervezeteknek, hanem az ügydöntő választási lehetőséget azok számára, akikről az alkotmány szólni fog, a polgárok számára.
Ezért az a kérésünk a magunk részéről, a Magyar Demokrata Fórum azt az igényét szeretné majd megfogalmazni, egyrészt a vita későbbi szakaszán, másrészt pedig a módosító indítványok kapcsán, hogy ezt a helyzetet, ami kialakult, és ami joggal szül ellenérzést a társadalomban ez ellen a folyamat ellen, oszlassuk el. Ebben szeretnénk tevékenyen közreműködni, addig is köszönöm a figyelmet. (Taps az MDF és Fidesz padsoraiban.)
