DR. BIHARI MIHÁLY
DR. BIHARI MIHÁLY
DR. BIHARI MIHÁLY, az MSZP képviselőcsoport részéről: Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Magyarország a folyamatos alkotmányozás évtizedében van. 1989 óta zajlik a folyamatos alkotmányozás Magyarországon, amit jól mutat az, hogy 1989-95. között 18 alkotmányt módosító törvény született, ezek közül három 1989-ben, hat 1990-ben és ismét három törvény született 1994-ben.
A folyamatos alkotmányozás évtizede lényegileg a köztársasági alkotmány előkészítésével és elfogadásával indult el, és ez az alkotmány szakított a partra vetett alkotmányozás négy évtizedével is. Ebben az időszakban nemcsak az alkotmánytörvényt módosította a parlament, hanem közel ötven új közjogi törvény született az átmenet időszakában és azt követően. Az Alkotmánybíróság ezenközben alkotmányértelmezéseivel a magyar alkotmányfejlődés egyik legfontosabb intézményévé vált, az élő magyar alkotmányt igazította értelmezéseivel a közjogi követelményekhez, a modern alkotmányok követelményeihez és értékeihez.
A folyamatos alkotmányozás időszakát lényegileg 1985-89-ig egy alkotmányozási előkorszak előzte meg. A közjogi viták és a politikai diktatúra felpuhulása már lehetőséget adott arra, hogy a szovjet típusú alkotmányos rendszeren rést üssön a demokrácia és az alkotmányos értékek követelése ebben az időszakban.
Magyarország alkotmányozási történetében lényegében négy írott, úgynevezett kartális alkotmány született eddig. Az első írott kartális alkotmányt 1919. június 23-án a Magyar Szocialista Szövetséges Tanácsköztársaság alkotmányaként hirdették ki.
Ez az alkotmány a diktatúra terméke volt és alig másfél hónapig volt hatályban. Magyarország alkotmányozási története ezt követően 1919. augusztus 1-jétől 1949. augusztus 20-áig a történeti alkotmányozás állapotában maradt. A történeti alkotmányozás utolsó éveiben a kisalkotmánynak tekinthető 1946. évi I. törvény a köztársasági államformáról már olyan rendelkezéseket is tartalmazott, amelyek az emberi jogokra, a hatalmi ágak egymást kiegyensúlyozó szerepére, és az államszervezet vezetőinek politikai felelősségére is vonatkozik. Ezért tekinthető Magyarország második kartális alkotmányának, igaz, hogy csak szűkített tartalommal az 1946. évi I. törvény. Ez a kisalkotmány három és fél évig volt hatályban.
Magyarország alkotmányozásának történetében a harmadik írott alkotmány az 1949. augusztus 20-ával kihirdetett és hatályba lépett XX. törvény volt, amely a kor politikai kényszerének megfelelően az 1936-os, úgynevezett buharini-sztálini - Buharin által írott, de Sztálin nevével fémjelzett - szovjet alkotmány mintájára készült.
Magyarország 1949-es harmadik írott alkotmánya lényegileg mindvégig partra vetett jogszabály volt, amely részben egy új diktatórikus egypártrendszerű hatalmi szerkezetet és államrendszert hozott létre, másrészt nem nélkülözött néhány tetszetős jelszót és deklarációt sem, amelyek sajnos negyven éven keresztül írott malasztok maradtak.
Magyarország alkotmányozásában a negyedik írott komplex kartális alkotmány az 1989. október 23-án kihirdetett úgynevezett köztársasági alkotmány volt. Ez az írott alkotmányunk az idén októberben lesz hét éves. Ez az alkotmány a magyarországi politikai és társadalmi átmenetet elindító, az átmenet számára a közjogi kereteket megteremtő, és az átmenet tartamát meghatározó és jelentőségű írott alkotmány.
Demokratikusan elfogadott és demokratikus tartalmú írott alkotmánya Magyarországnak, Magyarország alkotmányjogi történetében alig tíz éven keresztül volt.
Reményeink szerint az 1997-ben elfogadásra kerülő új alkotmány lehet a magyar alkotmányozás történetének az ötödik írott, és remélhetőleg évtizedekre hatályos és érvényes alkotmánya. A magyar alkotmányos és közjogi rendszerben a forradalmi jelentőségű változást, tehát az 1989. október 23-án kihirdetett és hatályba lépett köztársasági alkotmány hozta.
(11.20)
1989 ősze és 1990 nyara között zajlott az a méltán forradalmi jelentőségűnek nevezhető közjogi átmenet, amelynek keretében kilenc alkotmányt módosító törvény, az egész magyar alkotmányos rendszert - beleértve az államszervezetet és az emberi jogok szabályozását is -, átalakította. 1990. és 1994. között az alkotmányozási fordulatot követően az új alkotmányos rend konszolidációjának évei és a közjog tudományában pedig a közjogi viták időszaka következett. Az 1995-96-os évek pedig egy átfogó alkotmányozás, az átfogó alkotmányjogi revízió előkészítésének az évei. Az átfogó alkotmányozás évei az új alkotmány elfogadásával hozhatják meg a parlamenti demokrácián, a jogállamiság követelményein, az emberi jogok garantálásán alapuló alkotmányjogi stabilitás évtizedeit Magyarországon.
Ha a magyar alkotmányozás eddigi történetét nézzük, akkor azt mondhatjuk, hogy az írott alkotmányozás fejlődésében diktált, oktrojált, diktatúrák által az országra kényszerített alkotmányozások, és a politikai elitek alkotmányozása zajlott.
A diktatúrák által ránk kényszerített alkotmánynak tekinthetjük az előbb már idézett 1919. június 23-ai tanácsköztársasági alkotmányt, és az 1949. évi XX. törvényben bevezetett alkotmányos rendszert egyaránt. Az 1946. évi I. törvény a kisalkotmány a parlamenti pártok és az akkori politikai elitek által kidolgozott, de néprészvétel nélkül elfogadott, holott az például az államforma kérdésében is változást hozó alkotmány volt, amely a monarchiáról a köztársasági formára való áttérés, az államforma kérdésének végleges közjogi lezárását hozta magával.
Az 1989. júniusa és szeptember 18-a között a nemzeti kerekasztal tárgyalások keretében lezajlott alkotmányozás, a demokrácia mellett elkötelezett tárgyaló felek konszenzusán alapult. Ez az alkotmányozás azonban éppúgy a politikai elitek alkudozásán, és végül megegyezésén alapult, mint az 1990. júniusi alkotmányozás is, amelyet neveznek paktum alkotmányozásnak is, mivel az akkori legnagyobb kormányzó párt és a legnagyobb ellenzéki párt megállapodásán alapult, és sok tekintetben jelentős mértékben módosította az 1989. október 23-án kihirdetett alkotmányt.
Szociológiai értelemben 1989-ben a nemzeti kerekasztal vált az alkotmányozás alanyává. Nem volt alkotmányozó nemzetgyűlés a nemzeti kerekasztal a szó jogi értelmében, de a nemzeti kerekasztal tárgyalásain elfogadott hat törvénytervezet az új magyar alkotmányos rendszer alapjait fektette le. A nemzeti kerekasztal olyan közjogi fórummá vált, amely történelmi jelentőségű fordulatot és változást hozott a magyar alkotmányozás történetében.
A nemzeti kerekasztal tárgyalásain részt vevő alkotmány-előkészítő és szociológiai értelemben alkotmányozó hatalomként fellépő politikai erő az 1989. október 23-án kihirdetett alkotmányt ideiglenesnek tekintette. A köztársasági alkotmányt bevezető szöveg eleve tartalmazta azt, hogy az alkotmány idézem: "Hazánk új alkotmányának elfogadásáig határozza meg a magyarországi többpártrendszert, a parlamenti demokráciát, a szociális piacgazdaságot és a jogállamot, valamint a békés átmenetet és annak közjogi kereteit".
Magyarország történetében a diktatórikus alkotmányozás és a politikai elitek alkotmányozásának évtizedeit most először felválthatja a többközpontú alkotmányozás, a demokratikus konszenzuson alapuló alkotmány-előkészítés, és a választópolgárok által megerősített és elfogadott alkotmányozás. Magyarország történetében először vesz részt minden parlamenti párt, a kormányzó és az ellenzéki pártok egyenlő döntési erővel az alkotmányozásban, mégpedig konszenzusra törekedve és konszenzusra kényszerítve. Először kerül nyilvános vitára, mégpedig mindjárt két részletben az alkotmány koncepciója és majdan az alkotmány normaszövege.
Magyarország történetében először válik az alkotmányozás alanyává a választópolgár, a választópolgárok összessége akkor, amikor népszavazás keretében döntenek majd 1997-ben, legalábbis reményeink szerint, az alkotmány elfogadásáról.
Tisztelt Országgyűlés! Magyarországon hosszú évek óta zajlanak a szakmai viták a jelenleg hatályos alkotmányról, és az alkotmány továbbfejlesztésének mikéntjéről. Nyugodt szívvel mondhatjuk el azt, hogy több száz alkotmányjoghoz és közjoghoz értő, elméleti és gyakorlati jogász, szociológus és politológus írta le és mondta el véleményét szakmai vitákon és konferenciákon és vettek részt az Országgyűlés alkotmány-előkészítő bizottságának munkájában eddig is.
Az 1990-es választásokat követően az alkotmányozás szakmai kérdései fokozatosan átvonultak a tudomány világába, a tudományos műhelyek és konferenciák területére. Alkotmányjogászok és közjogtudósok készítettek - ismereteink szerint öten - teljes, vagy majdnem teljességre törekvő alkotmánykoncepciókat és fejtették ki álláspontjaikat szakmai fórumokon és tudományos vitákon egyaránt.
Az alkotmányozás második központját, a szakmai fórumok mellett, a parlament és a parlamenti képviselettel rendelkező pártok és szakértői jelentik. A parlamenten belüli alkotmányozási konszenzust segítette elő az az 1995. évi LXIV. törvény, amely kimondotta: az új alkotmány előkészítésének részletes szabályairól szóló országgyűlési határozat elfogadásához az országgyűlési képviselők négyötödének szavazata szükséges. Ez a törvény az 1994-98-as Országgyűlés megbízatásának megszűnésekor veszti hatályát.
Az Országgyűlés 1995. júniusában alkotmány-előkészítő bizottságot hozott létre, amelyben az akkori hat parlamenti párt egyenlő szavazati joggal rendelkező alkotmányozó delegátusokat küld. Az új alkotmány előkészítésére vonatkozó házszabályi rendelkezés biztosította tehát a pártok egyenlő részvételét az alkotmányozás folyamatában. Meg kell mondanunk, hogy ez is példátlan a magyar demokrácia történetében. Jó példaként szeretném megemlíteni. A pártok által elfogadott konszenzuskényszer természetesen azzal járt, hogy szélesedett az alkotmánykoncepció és a majdani alkotmány normaszövege mögött a politikai megegyezés, a politikai konszenzus, az egyetértés bázisa, viszont a pártok kénytelenek voltak elfogadni olyan megoldásokat is - például a hatályos alkotmány rendelkezéseinek a megtartásával -, amelyek miatt a legtöbb pártban hiányérzet maradt, hiszen olyan alapvető és markáns jogintézményeket nem tudtak az alkotmányba beépíteni, amelyeket egyébként politikai ideológiájuk, alkotmányozásról vallott politikai és szakmai meggyőződésük igényelt volna.
Tisztelt Országgyűlés! Azt mondhatjuk, hogy 1990 óta a közjogi viták és az alkotmányjogi konszolidációk éveiben, az alkotmányozás sajátos alanyává vált az Alkotmánybíróság is. Nem azáltal, hogy az alkotmányt módosította volna, nem azáltal, hogy az alkotmány fölé helyezte volna önmagát, de azáltal, hogy az alkotmány tételeinek értelmezésével irányt szabott a jelenleg folyó alkotmány-előkészítésnek is. A most folyó alkotmányozás során nem lehetett figyelmen kívül hagyni az Alkotmánybíróságnak azokat az alkotmányt értelmező, elvi jelentőségű és az alkotmányos értékek következetes érvényesülését biztosító döntéseit, amelyek az elmúlt négy évben a magyar közjog normatív erejű, általánosan érvényesülő részeivé váltak.
Az alkotmányozás alanyaivá váltak véleményalakításaikkal - már a koncepció vitája során is - azok a civil szervezetek, szakmai intézmények és szövetségek, politikai fórumok és az állampolgárok, amelyek, illetve akik eddig az alkotmánykoncepcióhoz észrevételeiket elkészítették és eljuttatták az alkotmány-előkészítő titkárságra. Az elmúlt 45 nap alatt majdnem 700 észrevétel és tanulmány érkezett az alkotmány-előkészítő titkársághoz. A magyar alkotmányozás történetében először válnak az alkotmányozás alanyává a választópolgárok. Azt mondhatjuk tehát, hogy az új magyar alkotmány előkészítése több síkon, több dimenzióban, és több politikai és szakmai akaratot kifejező központban zajlott, illetve folytatódik tovább.
Tisztelt Országgyűlés! Sok vita folyt az elmúlt évben arról, hogy Magyarországon fennállnak-e egy átfogó alkotmányrevíziónak, a véglegesnek tekinthető új alkotmányozásnak a feltételei. Az, hogy szükség van-e, illetve, hogy megérettek-e a feltételek egy átfogó alkotmányrevízióra, és ennek alapján egy új alkotmány elfogadására, lényegileg objektív kritériumok alapján ítélhető meg. Az első feltétel és kritérium az, hogy van-e revíziós igény és szabályozási szükséglet az új alkotmányt illetően, vagy nincs. A szakmai viták és a politikai viták egyaránt meggyőztek bennünket arról, hogy létező szakmai, társadalmi és politikai igény van az átfogó alkotmányrevízióra.
(11.30)
Objektív szabályozási szükséglet van új alkotmányos tételek és jogintézmények megalkotására, az alkotmány belső koherenciájának a javítására és az alkotmányban meglévő alkotmányos jogintézmények jó néhányának a továbbfejlesztésére.
Többször is és többen elmondottuk, szakmai és politikai viták során egyaránt, hogy Magyarországon nincsen alkotmányozási szükséghelyzet abban az értelemben, hogy a jelenlegi alkotmány ne lenne alkalmas a parlamenti demokrácia, a jogállam, a szociális piacgazdaság és az emberi jogok érvényesítésére. A jelenleg hatályos alkotmány eddig is képes volt és ezután is képes lenne az európai mércével mért parlamenti demokrácia és jogállam alkotmányos kereteinek a garantálására. Ilyen értelemben nincsen alkotmányozási szükséghelyzet Magyarországon.
Ennek ellenére viszont a feltételek megérettek és meg vannak arra, hogy forradalmi alkotmányozás nélkül, speciális és rendkívüli alkotmányozás, például alkotmányozó nemzetgyűlés összehívása nélkül, egy átfogó alkotmányrevízió keretében új alkotmány szülessen. A szabályozási szükséglet és a revíziós igény mellett megvan az alkotmányozás második feltétele is, nevezetesen az, hogy a parlamenti pártok mindegyike 1994 óta egyértelműen elismeri és igényli egy véglegesnek tekinthető stabil alkotmány megteremtését. Ennek az egységesen kinyilvánított alkotmányozási akaratnak a jegyében indultak el 1995 júniusában az alkotmány-előkészítés munkálatai a parlamentben.
Úgy gondolom, hogy a harmadik feltétel is megvan az új alkotmány előkészítésére; nevezetesen a magyar alkotmány és közjogászok által kiérlelt szakmai elképzelések tömege került nyilvánosságra az elmúlt évtizedben. Nem szabhatjuk alkotmányozási feltételnek azt, hogy megszűnjenek a szakmai, sőt a politikai viták az alkotmánnyal kapcsolatosan. Voltak, vannak és lesznek szakmai viták az alkotmány egyes jogintézményeit illetően, az új alkotmány elfogadása előtt és azt követően egyaránt.
Tisztelt Országgyűlés! Az átfogó és komplexitásra törekvő alkotmányrevízió helyett választani lehetett volna a folyamatos alkotmányozás továbbvitelét is, mert hiszen - mint mondottam -, hatályos alkotmányunk biztosítja a parlamenti demokrácia, a versengő többpártrendszer, a jogállam, az emberi jogok, a tulajdonszabadság és a vállalkozási szabadság érvényesülését - és ezek keretek. Ilyen értelemben akár hosszú távon is működőképes és a folyamatos alkotmányozás keretében tovább javítható alkotmánytörvényünk és alkotmányos rendszerünk van.
A magyar alkotmányos rendszer azonban nem szűkíthető le az alkotmány 78 paragrafusára, hanem tucatnyi olyan törvényünk van, amely a magyar alkotmányos rendszer egészét jelenti és határozza meg. Ezek a törvények a folyamatos alkotmányozás keretében az alkotmánytörvény és az alkotmányos erejű törvények módosításával tovább javíthatók, fejleszthetők és korrigálhatók. Vannak viszont olyan hiányosságai a jelenleg hatályos alkotmánynak és alkotmányos törvényeinknek is, amelyek átfogó revíziót igényelnek. És mivel az alkotmányozás szakmai, politikai, társadalmi, jogi szabályozási feltételei megvannak, ezért helyesebb az átfogó alkotmányrevíziót választani a folyamatos alkotmányozás folytatása helyett.
Továbbra is szükség van a kétszintű alkotmányozásra. Tehát arra, hogy az alkotmánytörvény mellett kéttucatnyi vagy annál több alkotmányerejű törvény szabályozza a magyar alkotmányos rendszer kereteit. El kell kerülni a többkilós alkotmánymonstrumok gyártását, amelyekre az elmúlt években a nemzetközi alkotmányozás gyakorlatában bőven volt példa. Az új alkotmányban meg kell őrizni az alkotmány belső tartalmi kettősségét is, azt, hogy az új alkotmányban a két fő alkotmányozási tárgykört, egyrészt az állami szervezeti rendszert, másrészről az alapvető jogok felsorolását, azok biztosítékait egyaránt szabályozni kell.
Tisztelt Országgyűlés! Azt gondolom, hogy az alkotmánykoncepció és a később elkészítendő normaszöveg kapcsán az első feladatok közé tartozik az új alkotmány jellegének a tisztázása is. Az új alkotmánynak normatív, tehát a jogalkalmazás során jogszabályként alkalmazható - az egyes bírói vagy jogalkalmazói döntések alapjaként is funkcionáló - jogszabálynak kell lennie. Az új alkotmánynak ugyanakkor értékközpontúnak kell lenni. A modern alkotmányozás összes fontos értékét alapelvek formájában meg kell határozni és ezeknek az értékeknek az érvényesülését feltétlenül biztosítani kell.
Az új alkotmánynak - amellett, hogy normatív és értékközpontú kell, hogy legyen -, a jogfolytonosságot a közjogi biztonságot garantáló és stabilizáló normának is kell lennie. A közjogi cezúra Magyarországon 1989 októberében megtörtént. Most az átfogó alkotmányrevízió során nem alkotmányjogi és közjogi cezúrára, hanem a közjogi folytonosság garantálására van szükség. Ezt igényli egyébként a jogállam követelménye is.
Az új alkotmánynak ezenkívül komplexitásra kell törekednie abban az értelemben, hogy minden fontos alkotmányozási tárgykört be kell emelni az alkotmányba, olyan részletességgel kell szabályozni a legfontosabb alkotmányjogi jogintézményeket, hogy az áttételes alkotmányjogi normákban és törvényekben az alkotmányos jelentőségű tárgyköröket már csak meghatározott szerkezettel, tartalommal és koncepcióval lehessen szabályozni.
Az új alkotmány tehát a közjogi folytonosság és a közjogi stabilitás törvénye is kell hogy legyen. Meg kell teremteni az alkotmányozás mögött a lehető legszélesebb politikai konszenzust és az alkotmányozás alanyává kell emelni a választópolgárokat. Úgy gondolom, hogy ezeknek a követelményeknek és feltételeknek feltétlenül és engedmények nélkül meg kell hogy feleljen az új alkotmány kidolgozása, az alkotmány koncepciója és az új alkotmány normaszövege egyaránt.
Ha ezeknek a feltételeknek és követelményeknek az elkészítendő új alkotmány megfelel, akkor elmondhatjuk, hogy Magyarországon nemcsak demokratikus tartalmú, hanem demokratikusan előkészített alkotmány elfogadására kerülhet sor.
Ha az új alkotmánykoncepció tartalmát és összetevőit vizsgáljuk, akkor megállapíthatjuk, hogy az új alkotmány koncepciójában kifejeződik egyrészt a történeti magyar alkotmányozással vállalt jogfolytonosság, hiszen megmaradnak a magyar alkotmányozásnak azok az intézményei, amelyeknek gyökerei a történeti magyar alkotmányozás évszázadaira nyúlnak vissza. Ilyenek az önkormányzatok alkotmányos jogállásának az elismerése, a köztestületek visszaemelése az alkotmány szabályai közé. A viszonylag erős kormányzati struktúra jogállás-megőrzése, amely nemcsak a konstruktív bizalmatlansági indítvány megteremtése óta, hanem a magyar történeti alkotmányozás évszázadaiban is jellemezte a magyar alkotmányt. Vagy az igazságszolgáltatás differenciált rendszere, a köztársasági államforma, amelynek megteremtésére több törvényben, leginkább a maradandó értékű 1946. évi I. törvényben került sor.
Az új alkotmány koncepciója jó néhány jogintézményt és jogi megoldást átvesz a jelenleg hatályos alkotmányból. Úgy gondolom, hogy ez nem hiba. Ennek két oka van. Az egyik, hogy jó néhány esetben az alkotmány-előkészítő bizottságban az az álláspont alakult ki, hogy a jelenleg hatályos alkotmány szövege megfelelő szabályozást tartalmaz az adott jogintézménnyel kapcsolatosan, ezért nem indokolt annak a megváltoztatása.
A hatályos alkotmány jogintézményeinek a megőrzésében a második magyarázó ok az, hogy a Házszabálynak az alkotmány-előkészítésre vonatkozó rendelkezése szerint, amennyiben legalább öt párt, köztük az 54%-os többséggel rendelkező MSZP, nem tud megállapodni valamilyen új alkotmányjogi intézmény kialakításában, akkor a jelenleg hatályos alkotmány szabályozása marad.
(11.40)
E két indok, a hatályos alkotmány szövegének az elfogadása, továbbá a széles politikai konszenzusra törekvés miatt, az új alkotmány koncepciója valóban jelentős terjedelmű részt kíván átvenni hatályos alkotmányunkból. Ezzel véleményem szerint nem romlott az új alkotmány koncepciójának a tartalma.
A koncepció harmadik részében azok az új elemek tartoznak, amelyeket vagy 1989-ben építettek be az új alkotmányba - és bár 7 éves múltra tekinthetnek vissza -, de a közjog fejlődése szempontjából mégiscsak új elemnek tekinthetők, vagy pedig olyan új elemek, amelyekről most született megállapodás az alkotmány-előkészítő bizottságban.
Ilyen új elemek, megőrzött, illetve beépített új elemek és stabilizálásra szoruló, mondhatjuk véglegesnek szánt alkotmányos jogintézmények, a hatalmi ágak elválasztása és újabb fékek és ellensúlyok beépítése az államhatalmi szervezetek egymás közötti viszonyába. A kizárólagos hatalomgyakorlás és a hatalom erőszakos megőrzésére törekvés tilalma. A versengő többpártrendszer fenntartása, az emberi jogok parlamenti biztosaira vonatkozó szabályok megőrzése, az alapvető jogok feltétlen garantálása, a konstruktív bizalmatlansági indítvány stb.
Tisztelt Országgyűlés! Az új alkotmány szerkezete követi a klasszikus alkotmányozási módszert. Vagyis előrekerültek az állam megnevezésével, az államformával, a szuverenitással, az állam területével, az állampolgársággal, és az állami jelképekkel kapcsolatos szabályok. Ezt követi az alkotmányban az emberi és állampolgári jogok taxatív jellegű felsorolása különböző csoportosításokban. Több mint 60 önálló emberi és állampolgári jog kerül megnevezésre az alkotmány koncepciójában és kerül be az új alkotmány szövegébe.
Az új alkotmány nemcsak kinyilvánítja és megnevezi az emberi és állampolgári jogokat, hanem a jogi szabályozás adta lehetőségeket figyelembe véve, egyértelműen és pontosan meg kívánja határozni az emberi és állampolgári jogok tartalmát, a korlátozások feltételeit, illetve a korlátozások kizárását, a korlátozás tilalmát.
Az új alkotmány tehát mindkét nagy alkotmányozási tárgykör; egyrészt az állam és az államszervezet működését, másrészt az emberi és állampolgári jogokat egyaránt magában foglaló egységes norma lesz, szemben a forradalmi alkotmányozás termékeivel, amikor a deklaratív vagy társadalmi jellegük lényegileg az emberi jogokra koncentráló alkotmányok születtek.
Az új alkotmány tehát nem államközpontú, nem is egyszerűen alapjogi deklaratív tartalmú alkotmány, hanem valóban valódi jogi garanciákat biztosító és kimerítő komplexitásra törekvő alkotmányszöveg lesz. Hozzá kell tennünk, hogy voltak, maradtak és lesznek vitatható jogi és politikai megoldások és jogintézmények az új alkotmányban. Illúzió azonban a teljes szakmai, politikai és társadalmi egyetértésre törekvés, és lehetetlen az új alkotmány elfogadását a teljes szakmai és politikai egyetértéshez kötni.
Itt szeretném megjegyezni azt, hogy nem igazak azok a vádak, amelyek szerint a parlamenti pártok puccsszerűen a szakembereket kihagyva és a társadalmi és szakmai szervezetek ellenére készítették elő az új alkotmány koncepcióját.
Magyarországon még ilyen széles körű politikai egyeztetéssel, szakmai előkészítéssel, az állampolgárok részvételével nem készült alkotmány. Magyarországon senki nem monopolizálja az alkotmányozást, sem a pártok, sem az egyes szakmai körök, sem a parlament. Vannak ugyan sértődött szervezetek, vannak olyan szakértői javaslatok, amelyek nem kerültek bele a koncepcióba, de ez nem elegendő ok a fenti vádak alkalmazására.
Az új alkotmányozás valóban történelmi jelentőségű jogalkotás. Szigorú szakmai és társadalmi követelményeknek kell, hogy megfeleljen. Figyelembe kell venni az ország történelmileg kialakult jogintézményeit, államszervezeti megoldásait, a társadalom igényeit és a modern alkotmányozás követelményeit egyaránt. Elmondható, hogy az új alkotmány koncepciója megfelel ezeknek a követelményeknek, de javítható, pontosítható, szakmai és politikai egyetértéssel elfogadott új intézmények és megoldások építhetők be továbbra is az új alkotmányba.
Az új alkotmánynak ugyanakkor az alkotmányos és közjogi rendszerünket stabilizáló szerepet kell biztosítania és betöltenie. Biztosítania kell a jogbiztonságot és a jogfolytonosságot. Nem lehet kísérletező, nem vállalhatja fel kiérleletlen ötletek és avantgárd megoldások beépítését az új alkotmányba. Nem vállalhatja tetszetősnek tűnő modellek vagy jogintézmények mechanikus másolását és utánzását sem, és nem térhet vissza idejétmúlt alkotmányos megoldásokhoz sem.
Tisztelt Parlament! Feltétlenül bízom én magam is, és a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportja abban, hogy a parlamenti vita eredményes lesz, és hogy az alkotmányozás folyamatában részt vevő parlamenten kívüli szervezetek, intézmények és a Magyar Parlament is átérzi a jogalkotás felelősségét, és ezen átérzett történelmi felelősség jegyében 1997-ben népszavazásra előkészíti a Magyar Köztársaság új alkotmányát. Köszönöm a figyelmet. (Taps.)
