DR. KIS GYULA JÓZSEF
DR. KIS GYULA JÓZSEF
DR. KIS GYULA JÓZSEF, a szociális és egészségügyi bizottság kisebbségi véleményének előadója: Köszönöm szépen elnök úr. A többségi vélemény során Béki Gabriella említette, hogy szenvedélyes viták voltak a szociális bizottságban. Megítélésem szerint ez nem baj. Ez lenne a kívánatos, hogy minden egyéb kérdésben is hasonlóan szenvedélyes viták legyenek.
Nos, a kisebbségi vélemény egyértelműen ellentmond mind a miniszter úr előterjesztésének, mind az előbb hallottaknak. Miniszter úr azt mondotta, hogy kétévente egy évvel emelkedik a nyugdíjkorhatár.
(11.00)
(A jegyzői székekben dr. Kiss Róbert és Boros László foglalnak helyet.)
Az előterjesztés évente egyéves emelést jelent. Ez igen nagy különbség miniszter úr, úgyhogy az ön állítása legkevésbé sem felel meg a tényeknek. Továbbá a bizottsági vitákban az volt a három téma, hogy miért épp most kell ezt a nyugdíjkorhatár-emelést bevezetni, hiszen szeptemberben - mint hallottuk - egy átfogó nagy vitát kiváltó reformjavaslatot terjeszt a kormány az Országgyűlés elé. Ha nem tudjuk, hogy mihez gomboljuk a kabátot, akkor most miért kell ugye eldönteni azt, hogy milyen fazonúak legyenek a gombok. Ha nem tudjuk, hogy mi lesz a nyugdíjalap fedezete - mert ezt majd szeptemberben tudjuk meg -, akkor most milyen alapon hivatkozunk arra, hogy nincs fedezet a jelenlegi rendszerben.
Ez azért sem igaz, mert a kérdésért felelős Társadalombiztosítási Önkormányzat, Nyugdíj-biztosítási Önkormányzat, írásban, szóban, a bizottság ülésén is elmondta, hogy semmi ok arra, hogy most ily hirtelen döntsünk. Nem értem, hogy akkor miért most hiszen érvényben van a nyugdíjkorhatár-emelésről szóló törvény, legalábbis a nőket illetően, csak éppen halasztódott a bevezetése három feltételtől függően. Egy: hogy a munkanélküliség helyzete hogy alakul, kettő: hogy a halálozási, megbetegedési statisztikák hogy alakulnak, három: hogy a gazdaság egészének helyzete hogy alakul. Semmi nem változott azóta, mióta halasztottuk a bevezetést. Főleg nem oly mértékben, hogy szeptember előtt már dönteni kéne.
Következő és a leglényegesebb feltétel az volt, hogy rugalmas nyugdíjkorhatár legyen, tehát aki a mai szinten ment nyugdíjba, mai életkorban, az megkapja az eddig teljes nyugdíjat, és aki tovább dolgozik, módja legyen tovább dolgozni és magasabb nyugdíjat kapjon érte. Ez a rugalmas nyugdíjkorhatár. A javaslat e helyett egy igen merev, hogy megint az önkormányzatot idézzem, "véres szigorúságú rendszert vezet be", ami azt jelenti, hogy havonta fél százalékkal kevesebb nyugdíjat kap, aki az emelt korhoz képest a mai korhatáron menne nyugdíjba. Ez a havi fél százalék egy év szolgálati időt jelent, mert évente fél százalékkal nő a beszámított szolgálati idő. Ez rugalmasság, hogy egy hónapért egy évet, 800%-os kamatot fizessek? Szerintünk nem. Továbbá: éppen az évente egy, vagy kétévente egy évvel történő korhatáremelés hozza elő azt a problémát, hogy kérem szépen az 1942-ben született nők, tehát akik most 97-ben nyugdíjba mehetnének - még ma is úgy hívén, hogy 55 éves korukban tehetik - három évvel tovább kell hogy dolgozzanak, 58 éves korukig. Ez egyáltalán nem felel meg a méltányos és a rugalmas átmenet elveinek. Mindenre tekintettel, és a további vitában majd kifejtendő érvekre tekintettel nem tudtuk támogatni ezt az előterjesztést, és ezzel szembeni alternatív javaslatainkat majd külön-külön az egyes ellenzéki pártok el fogják mondani a vita során, most öt percben ennyiben tudtam összefoglalni az egész ellenzék egységes véleményét. Köszönöm. (Taps a bal oldalról.)
