SZABÓ GYÖRGY
SZABÓ GYÖRGY
SZABÓ GYÖRGY népjóléti miniszter: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök úr, Tisztelt Ház, Kedves Képviselőtársaim! Többen önök közül, akik most itt vannak, tagjai voltak annak a korábbi parlamentnek is, amely 1991-ben 80%-os arányban elfogadta azt az országgyűlési határozatot, amely többek között a nyugdíjkorhatár felemeléséről szólt. Bizonyára emlékeznek arra, hogy a szokatlanul egységes döntés akkor is hosszú viták után, az adott körülmények kényszerű tudomásulvételével született meg. Akkor még arról volt szó, hogy a nők nyugdíjkorhatára emelkedik, 1995. januárjától, egy-egy évvel 60 évre, és egy külön törvény intézkedik arról, hogy az érintett korosztályok számára az átmeneti időszak elfogadható legyen, és időt adjon a fiatalabbaknak felkészülésre, új életstratégiák kidolgozására.
Ne feledjük, már akkor is szó volt arról, hogy elkerülhetetlen a nyugdíjkorhatár további emelése férfiaknál és a nőknél egyaránt 62 évre.
Nézzük meg, mi történt azóta! Ez alatt az 5 év alatt több mint 1 millió munkahely szűnt meg, félmillióval emelkedett a nyugdíjasok száma, és a nyugdíjba vonulók több mint 60%-a rokkant-, vagy előnyugdíjas. Mindennek következtében egyre alacsonyabb ellátással mennek nyugdíjba az emberek. Az átlagos nyugdíj ma nem éri el a 18 000 Ft-ot, s az újonnan megállapított nyugdíjak több mint 10%-kal maradnak el ettől a szerény összegtől is.
A nyugdíjak színvonalának fokozatos romlása dacára - mert mondjuk ki, az elmúlt években ez történt - a nyugdíjalap egyre növekvő hiánnyal küszködik. Az előrejelzések szerint a deficit az ezredfordulóra eléri az évi 100 milliárd forintot, ismétlem, 100 milliárdot. Még akkor is, ha javul a gazdaság helyzete, csökken a munkanélküliség és bővül a járulékköteles jövedelmek köre. Ekkor, változatlan feltételek mellett 100 dolgozóra 70 nyugdíjas jutna majd.
A halogatás árát fizeti az egész társadalom. Az aktív korosztályok a magas járulékterhekkel, az idősek a segélyszintű nyugdíjakkal, amelyek jószerével függetlenek attól, hogy ki mennyi időt dolgozott le élete során, és mennyit keresett.
Tudom, hogy a kormány igen népszerűtlen döntést hozott azzal, hogy önök elé terjeszti azt a rugalmas korhatáremelésről szóló törvénytervezetet, amelynek értelmében jövőre életbe lépne az 1991-es országgyűlési határozat. Tudom, hogy nehéz döntés vár önökre is, hiszen a közvélemény-kutatások tanúsága szerint az emberek több mint 90%-a nem ért egyet a korhatár felemelésével. De azzal vajon egyet lehet-e érteni, tisztelt képviselőtársaim, hogy egyre alacsonyabbak legyenek az induló nyugdíjak? Mert jelenleg az ellátások kiszámításánál egyre romló feltételeket kényszerülünk meghatározni. Ha nem változtatunk, az újonnan megállapított nyugdíjak 1-2 éven belül az aktív életpálya során elért kereset felét sem fogják elérni. Fel lehet tenni azt a kérdést is, igazságos-e, hogy 20 évnyi munkaviszony majdnem annyi nyugdíjra jogosít, mint 40-45 ledolgozott év.
(10.40)
Fel lehet úgy is tenni a kérdést: egyet lehet-e érteni a járulékok további emelésével, ami az eddigi tapasztalatok szerint tovább növeli a feketegazdaság súlyát; vagy egyet lehet-e érteni azzal, hogy mind több munkavállalót kényszerítsenek arra, hogy papíron minimálbérért dolgozzon, amivel saját időskori megélhetését, annak esélyeit rontja.
Számtalanszor elhangzik az a vád is, hogy a kormány éppen az átlagéletkor szintjéig akarja felemelni a nyugdíjkorhatárt. Hiszen az átlagéletkor ma Magyarországon a férfiak esetében alig haladja meg a 64 évet. Ez így igaz, a születéskor várható átlagéletkor valóban ennyi, éppen öt évvel alacsonyabb az európai átlagnál. A drámai egészségromlás a 40 és 60 év közötti korosztályt fenyegeti, a férfiak halandósága ebben az életkorban ugrik meg ijesztően, ami valóban elfogadhatatlan, de nem kapcsolható a korhatáremelés kérdéséhez. Azok a férfiak ugyanis, akik megérték a 60. életévüket, átlagosan még 15 életévvel számolhatnak, a nők pedig közel 20 esztendővel. És meg kell teremteni annak feltételeit, hogy ezeket az éveket is méltósággal, emberhez illő körülmények között éljék le.
A korhatár emelése ellen leggyakrabban felhozott másik érv az, hogy tovább növeli a munkanélküliséget.
Tény azonban az, hogy a korhatáremelés az átmeneti éveiben évente átlagosan csupán 25 ezer férfit és 30 ezer nőt érint, mert az adott korosztályok egy része már valamilyen időskori ellátásban részesül. A rugalmas nyugdíjba vonulási javaslat pedig a férfiak négyötödének, a nők felének megadja a választási lehetőséget az emelt korhatár előtti nyugdíjba vonulásra. A munkanélküliség belső összetételéből pedig az következik, hogy a nyugdíjkorhatár emeléséből származó munkaerőpiaci hatás jelentősen nem változtat a munkanélküliség nagyságrendjén.
Számításaink szerint a férfiaknál évente mintegy ötezer fővel, a nőknél évente kezdetben 10-12 ezerrel, az ezredfordulót követően 16-18 ezerrel növeli a munkaerőpiaci kínálatot, mivel várhatóan ennyien nem rendelkeznek a korai nyugdíjazáshoz szükséges szolgálati idővel. Ezenkívül évente mintegy 20 ezer férfi és 12-18 ezer nő választása szerint élhet az emelt korhatár előtti nyugdíjazással, vagy megfelelő lehetőség esetén tovább dolgozik.
Összességében, a korhatár javasolt új konstrukciója mellett a munkanélküliek száma nem nő jelentősen. Ezenkívül az előnyugdíjazás jelenlegi konstrukcióját a kormány csak 1998. január 1-jétől javasolja módosítani, s az öt évvel korábbi nyugdíjazást megengedő, úgynevezett vállalati korengedményes nyugdíjazás intézményét sem kívánja megszüntetni.
Tisztelt Képviselőtársaim! A korhatáremelés természetesen nem mindenre alkalmas gyógyír, a nyugdíjrendszer válságát összességében nem oldja meg. Ez az átfogó nyugdíjreform feladata, amelyről a politikai vitanapon már váltottunk szót, amelyen jelenleg is szakértői csoportok dolgoznak, és amely az őszi ülésszak minden bizonnyal egyik legjelentősebb vitatémája lesz.
A korhatáremelés azonban feltétele annak, hogy a jelenleginél igazságosabb és pénzügyileg is megalapozottabb ellátási rendszer jöjjön létre. Szándékaink szerint a korhatár rugalmas emeléséről szóló tervezet már ezeket a törekvéseket tükrözi.
A javaslat kialakításakor alapkövetelményként fogalmaztuk meg, hogy a korhatáremelés ne legyen merev, azaz a nyugdíjba menetel átlagos korcentruma fokozatosan emelkedjen, és közvetett eszközökkel befolyásoljuk az egyéni döntéseket. Fontos szempontnak tartottuk azt is, hogy az emelés első üteme az érintett korosztály számára méltányos legyen, vegye figyelembe az emelés előtt érvényben lévő kedvező nyugdíjazási feltételeket. Így a törvény hatálybalépését követően a nők, a felmondási szabályokhoz igazodóan, maximum egy évig, 55 évesen, nyugdíjcsökkentés nélkül választhatják a nyugdíjazást. 1997-ben, 56 éves korban változatlan feltételek mellett lehet nyugdíjba menni, és ezért javasoljuk - már említettem - meghosszabbítani az előnyugdíj intézményét is. Így a nyugdíjkorhatárhoz közelebb állók számára a szabályozás kedvezőbb, az átmeneti időszak úgymond kisimított, elkerülendő az egyes korosztályok közötti nagyobb feszültségeket.
Tisztelt Országgyűlés! A kormány azt javasolja, hogy a társadalombiztosítási törvényben már elfogadott módon, azaz kétévente egy-egy évvel nőjön a korhatár. A nőknél 1991. január 1-jétől, a már említett átmeneti szabályoktól, a férfiaknál 1998. január 1-jétől indítva. A tervezet szerint tehát az 1941-ben született nők korhatára 1997. január 1-jétől 57 évben, ők azonban még a jelenlegi feltételekkel is kérhetik nyugdíjazásukat. Az 1942-ben születettek azonban már 2000-ben, tehát 58 évesen érik el a nyugdíjkorhatárt. A 62 éves korcentrum a nők számára 2008-tól, a férfiaknál 2001-től érvényesül.
A korhatár szabályozásának leglényegesebb új eleme a magasabb korhatárt megelőzően és azt követően választható, az egyének döntéseit befolyásoló nyugdíjazási feltételek meghatározása. Az, hogy bizonyos határok között és feltételekkel megválasztható a nyugdíjba menetel időpontja. Az átmenet időszakában is legkorábban 55 évesen, illetve öt évvel az emelt korhatár előtt mehetnek a nők nyugdíjba.
Férfiaknál legkorábban 60 éves korban lehetne a nyugdíjazást választani. Az 55 és 60 éves korhatár előtt természetesen továbbra is nyugdíjra jogosultak maradnak a nehéz fizikai munkát végzők és az egészségre ártalmas területen dolgozók. Náluk a megszerzett korkedvezményes évek száma csökkenti az általánosan előírt korhatárt.
Itt szeretném jelezni, hogy az Országos Munka-egészségügyi Intézetben befejezés előtt áll a különböző munkakörök foglalkozás-egészségügyi vizsgálata, melynek eredménye minden bizonnyal korrekciókat fog igényelni a jelenlegi rendszeren.
A korábbi, illetve a későbbi nyugdíjba vonulás feltételeinél a javaslat differenciált szabályokat érvényesít. Itt meghatározó szempontnak az egyének által megszerzett tényleges szolgálati idő hosszát tekintettük, azzal, hogy a szolgálati időbe beleszámítanak a járulékfizetés nélkül, már korábban megszerzett gyermeknevelési évek, a sorkatonai szolgálat, az egyetemi tanulmányok ideje is, a szerzett jogok védelme ugyanis fontos prioritása volt a törvénytervezetnek. Szeretném hangsúlyozni, hogy az átmeneti időszakban a teljes nyugdíjra jogosító 20 év és a résznyugdíjra jogosító 15 év minimális szolgálati idő hossza nem emelkedik, tehát az emelt korhatáron, az említett szolgálati idővel nyugdíjba lehet menni. Ennél hosszabb szolgálati időt csak a korábbi nyugdíjazás feltételeként ír elő a törvényjavaslat. Azok a férfiak választhatják 60 éves korukban a nyugdíjazást, akik 35 év szolgálati idővel rendelkeznek. Egyébként 1994-ben a nyugdíjazott férfiak több mint 80 százaléka ennyi, illetve ennél hosszabb szolgálati időt szerzett. Nőknél, az átmenet fokozatossága érdekében azt javasoljuk, hogy a korai nyugdíjazásra induláskor 32 év szolgálati idő jogosítson, s ezt növeljük fokozatosan 2008-ig 35 évre. Jelenleg a nők mintegy 60 százaléka rendelkezik 32 évnyi szolgálati idővel.
A többgyermekes nőknél további méltányos szabályt is javaslunk. A három és több gyermeket szült édesanyák öt évvel kevesebb szolgálati idő esetén is jogosultak lesznek a korai nyugdíj igénybevételére.
(10.50)
A korai nyugdíj választásához a biztosítási szempontokat tükröző differenciált mértékű nyugdíjcsökkentés párosulna az indítvány szerint, a tovább dolgozók viszont magasabb nyugdíjra számíthatnak.
Így annak a férfinak, aki 60 évesen kíván nyugdíjba menni és 40 év szolgálati ideje van, nem csökken a nyugdíja, de számukra azt sem javasoljuk, hogy nyugdíjukat a jelenleginél kedvezőbb szabályok alapján állapítsák meg.
Nem kap alacsonyabb nyugdíjat az a nő sem, aki 1997-ben 55 évesen nyugdíjba megy, de legalább 32 év szolgálati idővel rendelkezik.
A szolgálati idő hosszától függő nyugdíjcsökkentés javasolt legnagyobb mértéke havi 0,5%. Ennél kisebb nyugdíjcsökkentéssel számolhatnának azok, akik korhatár előtt kérik nyugdíjazásukat, de az előírtnál hosszabb szolgálati idővel rendelkeznek.
Azok számára, akik nem élnek a korai nyugdíjazás lehetőségével, javasoljuk, hogy a nyugdíjukat a jelenleginél kedvezőbb szabályok alapján állapítsák meg. A jövendőbeni nyugdíj jobban igazodna az elért keresethez azáltal, hogy minden tovább dolgozott évet jobban honorálna. 40 év szolgálati idő esetén, például nem a jelenlegi 74, hanem 78%-os mértékkel kell majd a nyugdíjat számítani. Becslésünk szerint az új, korrigált skála alkalmazása az érintetteknél átlagosan 3-4%-os nyugdíjnövekedést eredményez.
Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! El kell mondanom, hogy a nyugdíjbiztosítási önkormányzat a kormány javaslatát fontos részelemeiben nem támogatja. Így a nőknél nem 56, hanem 55 évből kiindulva javasolják az emelést, két évvel meghosszabbítva az átmeneti időszakot. A férfiaknál kilenc évvel későbbre, 2007-re halasztják az emelés megkezdését, s addig is, 57 éves korban megengednék a korai nyugdíjazást.
A továbbdolgozás ösztönzését nemcsak a 62 évhez, hanem már az átmeneti időszak eltérő korhatárainál is javasolják. A korai nyugdíjazás feltételeként a nőknél 25 év szolgálati időt írnának elő.
Álláspontjuk érvényesítése azt eredményezné, hogy csak 2007 után csökkenne - valamelyest - a Nyugdíj-biztosítási Alap hiánya, addig viszont főként a férfiak mai korhatárának nyugdíjazási lehetősége miatt jelentős többletkiadást okozna. Ez a megoldás óhatatlanul a jelenlegi, illetve ezt követően megállapításra kerülő nyugdíjak súlyos értékvesztéséhez vezetne. Ezért nem tartjuk elfogadhatónak.
Megítélésünk szerint a további halogatás következményeit egy felelős kormány és parlament nem vállalhatja fel. Ez a vita már nem a korhatár emeléséről szól, hiszen a kérdés gyakorlatilag évekkel ezelőtt eldőlt. Arról van szó: lehetséges-e, hogy az évekkel ezelőtt meghozott döntés valódi következményeivel végre szembenézzünk. Lehetséges-e, hogy ez a kormány, ez a parlament felvállalja azt, amit az előző döntéshozók csak kimondtak, de végrehajtani nem tudtak, nem akartak, vagy nem mertek.
Arról van szó, miként tudjuk valóra váltani azt a szándékot, hogy a korhatáremelés ne mechanikus módon történjen, hanem adja meg a választás lehetőségét, jobban tükrözze a munkában töltött évek számát és az aktív életpálya során elért keresetet.
Kérem tisztelt képviselőtársaimat, a vita során ahhoz adjanak segítséget, hogy ez a törekvés minél jobban, minél kevesebb érdeket sértve érvényesüljön, s egyben a nyugdíjak finanszírozásához is megfelelő források teremtődjenek. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP padsoraiban.)
