DEMETER ERVIN
DEMETER ERVIN
DEMETER ERVIN (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Mindannyian emberek vagyunk, esendők és tévedhetünk és hibázhatunk is, így előfordulhat ez egy országgyűlési képviselővel, egy miniszterrel, esetleg olykor még a miniszterelnökkel is. Azonban egy parlamentáris demokrácia igényével élő társadalomban ezeknek a hibáknak és mulasztásoknak az egyik legsúlyosabb esete az alkotmánysértés. Az idő múlásával nem is nagyon tudjuk a lépést tartani, mert immáron a harmadik alkotmánysértés esetéről beszélünk, hogyha lajstromba vesszük, hogy mi történt.
A Magyar Demokrata Fórum megítélése szerint alkotmánysértő volt az, hogy Lengyelországban, 1996. május 16-án magyar csapatok éleslövészetet hajtottak végre az Országgyűlés, a parlament hozzájárulása és tudta nélkül. Az sem vigasz, hogy ez azzal súlyosbodik, hogy erről a hadgyakorlatról maga a miniszter sem tudott, mert milyen civil kontroll az és milyen civil ellenőrzési lehetőség, ha még a miniszter sem tud erről, az Országgyűlésről nem is beszélve.
Második alkotmánysértés megítélésünk szerint az, hogy Keleti György honvédelmi miniszter úr az Országgyűlés elé olyan határozati javaslatot terjesztett, amiben, immár kiderült, két hadgyakorlat szerepel, ami megtörtént, tehát két alkotmánysértést tartalmaz az az előterjesztés, amit ő a tisztelt Ház elé hozott.
A harmadik, mint ahogy ma reggel hallottuk, a határozati javaslat 5-ös pontjában szereplő és Ausztriában megtartott úgymond látogatás.
Tisztelt Miniszterelnök Úr! Egyetértünk mi azzal a szándékkal és azzal a törekvéssel, hogy forduljunk az Alkotmánybírósághoz annak értelmezésére, hogy milyen esetekben szükséges országgyűlési hozzájárulás. Azonban szeretném fölhívni a figyelmet, hogy ezeknek a hadgyakorlatoknak a kérdésében semmi kétség nem fért, Keleti György miniszter úr esetében, és úgy szól az országgyűlési határozati javaslat, hogy országgyűlési hozzájárulást igénylő csapatmozgásokról, tehát előtte egy pillanatig sem vetődött fel, hogy ezt nem kell az Országgyűlés elé hozni. Tegyünk egy rövid időrendi áttekintést, hogy miért kellett tudnia a miniszternek a hadgyakorlatról!
1996. március 6-án, tehát a Kollégium ülése előtt Lengyelországban járt a helyettes államtitkár, és szerződést kötött erről az ominózus hadgyakorlatról. Már ezt megelőzően, február közepén elkészült a kiképzési terv, amit a vezérkari főnök jóváhagyásra átadott a miniszternek. Március 13-án a Honvédelmi Minisztérium Kollégiuma, amit a miniszter úr vezetett, elfogadta ezt a kiképzési tervet. Május 9-én a repülőfőnök figyelmeztető levelet küldött, hogy éleslövészetre indulnak magyar alakulatok, és ehhez nem létezik még parlamenti hozzájárulás. A miniszter úr mindennap napi jelentést kap, ami az eseményekről értesíti őt, és végül el kell hogy mondjam, hogy a költségvetés készítésekor is a Honvédelmi Minisztérium számba veszi azokat a hadgyakorlatokat és azoknak a költségeit, amit a költségvetési javaslatkor be kell tennie. A miniszterelnök úr által ismertetett és bennünk az összeférhetetlenség miatt aggályokat ébresztő vizsgálat nem hozott új elemet, hacsak azt nem tudom új elemnek tekinteni, amit a miniszterelnök úr mond, hogy senki nem nyerészkedett. Egy kicsit furcsálljuk, hogy a vizsgálat kiterjedt és felvetődött a gyanúja, hogy valaki nyerészkedett, azonban megnyugtatónak semmiféleképpen nem tudjuk értékelni kijelentését, hogy senki nem nyerészkedett, itt a vizsgálat célja az alkotmánysértés megállapítása volt, és ez az ausztriai látogatás esetében nem történt meg.
Összefoglalva mi úgy látjuk, hogy ahogy az idő múlik, annál több alkotmánysértés derül ki. Immáron három alkotmánysértésről beszélünk nyíltan, amit önök is elismernek, és önmagában már egy ilyen alkotmánysértés is elegendő lenne ahhoz, hogy ön elfogadja miniszterének a felmentését, hát még így a három együttvéve.
Köszönöm a figyelmet. (Általános taps.)
