DR. SZABÓ IVÁN
DR. SZABÓ IVÁN
DR. SZABÓ IVÁN (MDNP): Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Miniszterelnök Úr! Ebben az egész ügyben, ami itt elhangzott, két részre bontható az, amit ön a parlament és az ország nyilvánossága előtt elmondott, és azt hiszem, ezt a két ügyet nem lehet egymással összemosni.
Az egyik az, hogy történt, és valójában történt egy olyan jellegű szolgálati mulasztás, amelyről egy belső vizsgálat eredményeképpen most, miniszterelnök úr előadásában végső soron két felelős terület nevezhető meg: az egyik a légifőcsoport-főnökség, amelyik hibát követett el, mert állítólag ugye nem kontrollálta, hogy van-e ilyen engedély, a másik pedig az illetékes helyettes államtitkár, akit ugyan nem neveztek meg ebben a Házban, maradjon egyelőre személye homályban. Ez azonban egy technikai kérdés. Ez a felelősség kérdése egy adminisztratív testületben, egy államigazgatási testületben bekövetkező hiba, de a parlament előtt nem a minisztériumnak az adminisztratív vezetése vagy bármilyen testülete a felelős, hanem a parlamentnek a kormány felelős, és nem az adminisztratív személyzet. (Taps.) Ezért a politikai felelősséget vitatjuk mi most, amikor arról beszélünk, hogy egy ilyen mulasztás megtörténte esetén mit kell vagy mit nem kell csinálnia egy miniszternek és miniszterelnöknek. Egyébként megmondom őszintén, az adminisztrációs probléma feltárása azután rögtön esedékes lett volna, hogy a miniszter úr megírta azt az ominózus levelét, hogy miután már kilőtték a rakétákat, sürgősen jöjjenek haza. Akkor ennek még talán nagyobb is lett volna a hatása, de legyen szebb ez azt mondani, nagyon rosszul hangzik ez az ország nyilvánossága előtt, hogy a politikai felelősség kérdésében a miniszter és a miniszterelnök az adminisztrációra akarja hárítani a felelősséget, elterelve a figyelmet a politikairól. Egy kicsit úgy tűnik ez, mint a rossz házasságban amikor a feleség megcsalja a férjet, kidobják a sezlont.
Tehát itt sajnálatos módon, még morálisan sem követhető ez az eljárás, mert a parlament előtt befeketíteni azokat, akik ebben mulasztást követtek el és ezzel magunkról levenni a felelősséget, elfogadhatatlan a mi számunkra.
Elhangzott a miniszterelnöki nyilatkozatban, hogy senki nem kívánta most eltitkolni ezt a parlament előtt. Kérem, én is ott ültem a házbizottságban. Valóban elhangzott ott kérdés, hogy van-e azok között a 21 pontban felsorolt hadgyakorlatok között olyan, amelyik netán már folyamatban van vagy megtörtént volna, és ott kaptunk egy olyan választ, hogy nincsen. Itt van ez a bizonyos 5. pont. Erről hallottuk azt, hogy ez olyan, mert fegyvertelenül mentek, ugye a sajtó tele volt a múlt héten vele, hogy nem kell. Akkor miért tették bele? Ha meg benne van és kell, akkor miért mentek mégis ki a parlament engedélye nélkül? Egész egyszerűen a kormány magatartása teljesen követhetetlen ebben az ügyben, és való igaz az, hogy itt igenis eltitkolni kívánták, mert az lett volna a felvezetéshez a korrekt, hogy azt mondják, kérem, mire benyújtottuk ezt a javaslatot, ugyan két gyakorlat lezajlott, vagy éppen folyamatban van, elnézést kérünk az Országgyűléstől, de nem a vezérkari főnökökre és helyettes államtitkárokra kenjük a dolgot.
A harmadik dolog, amit szóvá kell tennem az az, hogy valójában itt ért-e valakit kár, vagy sem; a miniszterelnök úr azt mondta, hogy kár nem ért senkit, itt nem történt nyerészkedés. Mi az, hogy nem ért kár? Kérem szépen, csak olyan anyagi kár van, amikor százezer forintot valaki megcsap, az alkotmány megsértése az nem erkölcsi kára az egész országnak és társadalomnak? Teljesen igaza van Isépy Tamásnak, kergetjük a kistolvajokat és a számlát nem adó vállalkozókat, de az alkotmányt meg lehet sérteni, mert ez szinte - a miniszterelnöki szózat alapján - a szabálysértés szintjére csúszik le. Netalán legközelebb az alkotmányügyi bizottságot szabálysértési bizottsággá át kéne keresztelni a parlamentben, sokkal egyszerűbb dolgunk volna.
Kérem, még egy dolgot meg kell említenem ebben az ügyben. Ezek a repülőgépek épen kimentek Lengyelországba, épen kimentek Ausztriába, vissza is jöttek onnan, ebből vélelmezhető, hogy oda volt berepülési engedélyük, sőt mi több, vagy Szlovákián vagy Ukrajnán keresztül, ezen országok fölött átrepülési engedélyük is. Érdekes módon, hogy a kormányzat ezeket az átrepülési engedélyeket nem mulasztotta el megkérni, mert ott ugyebár nem alkotmánysértés, hanem adott esetben elindulnak a rakéták és lelövik őket. Ez a fajta probléma megoldódott. Miért becsüli le a kormány a magyar parlamentet és miért tekinti nagyobb hatalomnak azokat a szomszéd államokat, ahol nem követett el sértést, mert ott a retorziótól félt? Ezek szerint a magyar parlament retorziójától nem fél. Köszönöm a figyelmet. (Taps a jobb oldal padsoraiban.)
(9.10)
