DR. OROSZ ISTVÁN
DR. OROSZ ISTVÁN
DR. OROSZ ISTVÁN, az oktatási, tudományos, ifjúsági és sportbizottság előadója: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Az oktatási bizottság több mint három órán keresztül vitatta a felsőoktatási törvény módosításának tervezetét. Ezt a vitát a házbizottság döntése értelmében 5 percben kell ismertetnem. E döntést méltánytalannak tartom - három okból is.
Először: ha komolyan vesszük azt a gyakran megismételt állítást, hogy a parlament érdemi munkája a bizottságokban folyik, akkor megmagyarázhatatlan, hogy a plénumnak miért nincs lehetősége részletesen megismerkedni a bizottsági véleményekkel.
Másodszor: ha a plenáris ülés nem ismerkedhet meg a bizottsági vitákkal, az magát a parlamentarizmust kérdőjelezi meg, hiszen a plenáris ülések vitáiban mindenki nem kaphat szót, a képviselői döntést a bizottsági viták érvei nem befolyásolhatják és a kormánypárti képviselőket joggal érheti az a vád, hogy mindent megszavaznak, az ellenzéket pedig, hogy mindent elutasítanak, amit a kormány előterjeszt.
Harmadszor: az is nehezen megmagyarázható, hogy a felsőoktatási törvény módosítása ügyében főbizottságnak kijelölt oktatási bizottság ugyanannyi időt kapott véleményének összefoglalására, mint azok a bizottságok, amelyek a törvény egy-egy részelemét vitatták meg. Mindezek után a bizottsági vita legfontosabb kérdései a következők voltak:
a) Teljes integráció és/vagy felsőoktatási szövetségek
b) Az akkreditált felsőfokú szakképzés
c) A hallgatói, egyéni és kollektív jogok
d) A közoktatás és a felsőoktatás kapcsolata
e) A képzési szerkezet átalakítása és a kreditrendszer
f) A Felsőoktatási és Tudományos Tanács szerepe
g) Az intézményi felügyelőtanácsok funkciója
A felsorolásból kitűnik, hogy a vita a törvénymódosítás csaknem egészét felölelte. Néhány kérdésben közel álló volt a kormánypárti és ellenzéki képviselők nézete, másokban alapvetően különbözött.
A legnagyobb vitát a teljes integráció és a törvényben bevezetni kívánt felsőoktatási szövetségek egymáshoz való viszonya váltotta ki. A többségi vélemény lényege is az volt, hogy a törvényben sokkal erőteljesebben kellene megjelennie a teljes integrációnak, a valódi egyetemek megteremtése szándékának. Még az is felvetődött, hogy e csaknem fél évszázados probléma megoldása érdekében az alapítónak, a jelen esetben a Országgyűlésnek minden esetben kötelezően figyelembe kell-e venni az alapítottak, az európai értelemben egyetemnek és főiskolának nem mindig tekinthető intézmények autonómiáját, a nagyobb egységek létrehozása során. A kormánypártok méltányolták azt a törekvést, hogy a javaslat átmeneti formákkal próbálkozik, de a felsőoktatási szövetségeket túlszabályozottnak vélték, és az az aggály is megfogalmazódott, hogyha a szövetség bennmarad a javaslatban e jelen formában, ez nem utat jelent a teljes integráció felé, hanem annak elodázását az intézmények számára.
Többen hiányolták az intézményi belső integráció teljes kimaradását a tervezetből. Szinte teljes volt az egyetértés az akkreditált felsőfokú szakképzés bevezetésével kapcsolatban. Itt csak azt kellene markánsabban megfogalmazni - vélték egyesek -, hogy a szakképzésnek e formája ne zárja ki a már létező egyéb formákat.
A kormánypártok nem vitatták a normatív finanszírozás bevezetésének szükségességét sem. Főként azért, mert ez nem egyszerűen a hallgatólétszámra épül, de tartalmazza a képzési és létesítményfinanszírozást, a programtámogatást és tudományos kutatás mait sokszorosan felülmúló segítését is.
A többségi vélemény szerint a hallgatói, egyéni és kollektív jogok különválasztása előrelépés az 1993. évi törvényhez képest, bár részleteiben egyáltalán nem tekinthető kimunkáltnak. A közoktatás és a felsőoktatás kapcsolata az a kérdés, hogy a minőségi felsőoktatás, csak minőségi közoktatásra épülhet, nem jelenik meg a törvényben. A két törvény egymás mellett, de nem egymásra építve került a Ház asztalára. Ugyancsak a jövő feladata lesz a képzési szerkezet, s ezzel együtt az átjárhatóság, az országos kreditrendszer gyakorlati kidolgozása, amit a törvény egy végrehajtási utasítás keretében képzel el. Az intézményeken belül kialakítandó felügyelőtanácsok szükségességét elismerve, inkább csak arra történtek utalások, elégséges lesz-e a belső ellenőrzés a maihoz hasonló csődhelyzetek elkerüléséhez.
Az említettek mellett, egyetértő vélemények formálódtak meg egy sor részletkérdésről, az intézményvezetők visszahívásának szabályozásáról, a doktorandusok részvételéről az oktatásban, a főiskolai docensek vezető-oktatói státuszáról és másokról. Összességében, a kormánypártok képviselői a tervezetet a vitára alkalmasnak tartották, de jelezték, hogy elfogadhatóvá is csak módosító indítványok által válik a javaslat. Köszönöm türelmüket. (Taps.)
