DR. K. CSONTOS MIKLÓS
DR. K. CSONTOS MIKLÓS
DR. K. CSONTOS MIKLÓS (FKGP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! A honfoglalás 1100. évfordulója alkalmával került sor az alkotmány előkészítésére, és én úgy gondoltam, abban az időben, amikor ez a kezdetét vette, hogy itt telt házzal fogjuk ünnepélyes keretek között tárgyalni ezt a törvényt, azonban, amint látható csupán 30-40 érdeklődő képviselőtársunk van jelen, tehát az ünnepélyesség nagyban elmaradt. Nem tudom minek a következménye: érdektelenség, avagy más egyéb. Szerintem többet ér az alkotmányunk, az alaptörvényünk, többet ér ennek a tárgyalása és többet mond és messzebbre nyúlik, mint hogyha csupán egy előterjesztett törvényjavaslatot vitatunk meg.
Szabad legyen arra hivatkoznom, mint többen tették előttem, hogy nincs alkotmányozási kényszer. Ez valóban így van, tehát erre a témakörre úgymond rendelkezésre áll hosszabb idő és nem ilyen zsúfolt napirendi pontokba sűrítve és szorítva ezt a témát, úgy kellene megvitatni. A Független Kisgazdapártnak az volt az elképzelése, és ma is az, hogy a történelmi alkotmányunk, a történeti alkotmány 1100 éves, ez képezi tulajdonképpen a kiindulási pontot, ez képezi a fundamentumát a következő, új alkotmánynak. Ezzel szemben nagy csalódás ér bennünket, ugyanis ez az elképzelés annyira nem valósul meg, hogy nem is beszéltünk a koncepció összeállítása során, majd egy rövid kis preambulumi rész következett, ami utal majd arra, hogy hogyan és miként alkotmányozunk. A kartális alkotmányokkal kapcsolatban a Kisgazdapártnak mindig fenntartása volt, és van jelen pillanatban is. A történeti alkotmányunk vérszerződéssel kezdődött vagy kezdődik, az Aranybullán keresztül vérrel írta a történelmi alkotmány lapjait tulajdonképpen a nép, a nemzet az örökös vitába a király és a nép, illetve a nemzet. Ilyen formán folyt le és folyik normális keretek között ez a csodálatos történeti alkotmány, amiről én beszélek. Európában ritka, egyedül Angliában van hasonló alkotmány, és én azt hiszem, hogy ezt meg kellett volna, mint sajátos magyar jellegű és jelentőségű alkotmányt annyiban becsülnünk, hogy erre alapoztuk volna a következő, új alkotmányunkat, a kartális alkotmányt.
Szabad legyen arra felhívni a tisztelt hallgatók figyelmét, hogy a kartális alkotmány, az mindig rossz volt. Az én egyik professzorom azt mondta róla, hogy ezek a sánta alkotmányok. Sánta, mert mindig valami hiba volt velük, olyan értelemben, hogy valahogy, vagy a szuverenitással, vagy a diktatúrával, vagy egyéb jelzővel függött össze, és ezért van averziónk ezzel a kartális alkotmánnyal, annál is inkább, mert ezek általában gyorsan jönnek létre, meggondolatlanul és megalapozatlanul. Van amely két nap alatt létrejött, van amely két hónap alatt jött létre. Gondoljunk bele, hogy néhány évtizedet tesz ki a kartális alkotmányoknak a léte Magyarországon, a Magyarország történetében, ugyanakkor a magyar alkotmány, a történeti alkotmány többszáz éven keresztül halmozódott fel a jogszabályok összességében, sarkalatos elveiből adódóan. Ezek a sánta alkotmányok, nem tudom, mennyiben oldják meg a mi problémánkat, meg kell mondanom, hogy itt is egy olyan gondolatom merült fel, hogy végső soron ez az alkotmány elkészítése sem helyes eljárásjogi szempontból, ugyanis ez a parlament törvényhozó parlament és nem alkotmányozó nemzetgyűlés.
(14.10)
E között lényeges különbség van, az alkotmányozó nemzetgyűlés volna hivatva létrehozni az új alkotmányt, amely nem tárgyalna egyéb törvényeket, csak kifejezetten az alkotmánnyal foglalkozna, és mindaddig az alkotmányozó nemzetgyűlés volna - úgymond - gazdája az alkotmánynak, ameddig az összeállt és fennáll. Ez azért is szükséges volna, mert sohasem volt még arra példa, hogy a törvényhozó testület, egy más hatalmi ág, az alkossa meg az alkotmányt, és hogy fogják vagy ki fogja ezt helyben hagyni, illetve jóváhagyni, mi az a népszavazás, amely tulajdonképpen hatályossá fogadja majd el ezt az új alkotmányt. E tekintetben szabad legyen arra utalnom, hogy ha megvolna ennek a parlamentnek a második kamarája, akkor lehetne ilyen formán, ilyen eljárási jog alapján folytatni ezt a vitát, illetve ezt az alkotmányt. Ez jelen pillanatban nincs meg, tehát ha ez létrejönne előbb, és jó magyar módra itt is fordítottan ültünk a lóra, ugyanis előbb kellett volna tulajdonképpen létrehozni ezt az intézményrendszert, és azután, amikor az intézményrendszer kialakul, akkor kellett volna az alkotmányozást elkezdeni. Tehát hiányzik egy lépcsőfok az intézményrendszerben is. Ha itt a kétkamarás parlament vitatkozhatna, és azzal lehetne jóváhagyatni, akkor már teljes egészében normális keretek között jöhetne létre az alkotmányozás. Én a magam részéről nem tudok egyetérteni azzal a szemlélettel, hogy itt egykamarás országgyűlésnek, parlamentnek van helye, ugyanis az egykamarás parlament terméke az, amit produkálunk. Ha megnézzük a kétkamarás időszakot, abban az időszakban azt lehet mondani, ilyen nagyságú jogszabálygyűjtemény jelent meg egy-egy évben, most megjelenik ilyen magasságban a jogszabálygyűjtemény, kontroll nélkül átfutnak ezek, és ilyenformán lényegesen többet dolgozunk és rosszabb jogszabályokat alkotunk, mint akkor, ha volna egy kontroll a jogszabályalkotás tekintetében; a második kamara ezt betöltené.
Ha csökkenteni akarjuk a költségeket, olcsóbbá kívánjuk tenni a parlamentet, ebben az esetben is a kétkamarás parlament egyértelműen, hogy olcsóbb, mert lehet csökkenteni valóban kétszáz-kétszázhúszra a képviselők számát azáltal, hogy a képviselőházba ennyi képviselő kerül, nyolcvan képviselő pedig, illetve nyolcvan felsőházi tag létszáma kitesz háromszáz főt, és akkor nyolcvan-nyolcvanöt képviselővel máris kevesebb van, és ebben az esetben hatékonyabban is tud működni a parlament azért, mert a költségek másodfokon, úgymond a felsőházban nem merülnek fel, hisz azt az ellátó személyzet ugyanúgy ellátja, mint a képviselőházat.
A korábbi 1940-es években, tehát a két háború közötti időszakban ugyanis a felsőházi tagok nem kaptak fizetést, így ők tiszteletből látták el, honorárium nélkül a feladatukat, tehát ez teszi tulajdonképpen olcsóbbá a parlamentet. Én e felé hajlok, hogy ezt tudnám támogatni, ilyen megoldást, és azt hiszem, hogy ebből a szempontból jól járna a parlament, az ország, mert olcsóbb parlamentet lehetne létrehozni.
Ami pedig a köztársasági elnök intézményét illeti, álláspontunk az, hogy föltétlenül a népnek kell megválasztani a köztársasági elnököt, és sokkal szélesebb hatáskört adni, nem úgy, mint a koncepció, hogy szűkíti a hatáskört, ugyanakkor magyarán a pártszerepet szánja a köztársasági elnöknek. Mi azon az állásponton vagyunk, hogy ki kell terjeszteni a hatáskört, és egyenlő mérlegnek a nyelvét adja a köztársasági elnök. Prezidenciális köztársasági elnököt tudunk elképzelni, és nem pedig csak formális intézkedésekre jó köztársasági elnököt.
E tekintetben az az álláspontunk, hogy - sajnos az időm lejárt, nem tudom tovább mondani -, föltétlenül a népnek, a nemzetnek kell választania a köztársasági elnököt. Köszönöm szépen. (Taps.)
