DR. KUTRUCZ KATALIN
DR. KUTRUCZ KATALIN
DR. KUTRUCZ KATALIN (MDNP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim!
Szabó Lajos Mátyás képviselő úr a mai nap folyamán azt mondta, hogy történelmi kényszer van az alkotmányozásra. Én nem hiszem, hogy történelmi kényszer van, úgy gondolom, hogy nincsen történelmi kényszer, nincsen alkotmányozási szükséghelyzet, de úgy gondolom, és ez a Néppárt véleménye is, nagyon szerencsés dolog volna, ha ebben a ciklusban még ennek az országnak új alkotmánya lenne. Ezért, ha nem is fogadom el ezt a történelmi kényszert, de el tudom fogadni a képviselő úr gondolkodásmódját. Ehhez akkor hadd tegyem hozzá, hogyha még ráadásul kormánypárti képviselők úgy is gondolják, hogy az alkotmányozásra történelmi kényszer van, akkor miért kell ezt ilyen formában csinálnunk, és miért nem lehetett elfogadni az ellenzéki képviselőcsoportoknak azt az álláspontját, hogy az alkotmánykoncepció tárgyalását ne zárjuk le olyan gyorsan.
Nem arról van szó tisztelt képviselőtársaim, hogy itt ebben a teremben hány órát beszélünk, hogy 30 óra, vagy 60 óra az időkeret, hanem arról van szó, hogy ez az alkotmány az egész ország alkotmánya kell hogy legyen, ezt az alkotmányt népszavazás útján szeretnénk megerősíttetni, legalábbis ennek ellenkezőjét eddig még senki nem mondta.
(13.20)
Akkor pedig úgy gondolom, hogy egy olyan helyzetet kellene teremteni, hogy az emberek valóban magukénak érezzék ezt az alkotmányt, vagyis meg kellene teremteni az eredményes és érvényes népszavazásnak a feltételeit, mégpedig úgy, hogy annak a bizonyos népszavazásnak az eredménye az lehetőleg az legyen, hogy népszavazáson az új alkotmányt megerősíttetik. Tessék nekem elhinni, hogy ez az időbeli elhúzás, ami nem arról szólna hangsúlyozom, hogy itt még hány órát beszélünk, hanem arról szólna, hogy igenis szervezzünk meg lehetőségeket, igénybe véve az írott és nem írott sajtót. Együtt, egymást segítve próbáljuk megmagyarázni az embereknek, hogy mit miért írtunk bele az alkotmánykoncepcióba, mi miért jó így, ahogy van. Hol tudjuk elfogadni a másféle álláspontokat. Tehát, hogy legyen valamiféle közvetlenebb kapcsolat a parlament és a társadalom között. Úgy gondolom erre lenne szükség és úgy gondolom, hogy ez nem meghosszabbítaná, hanem éppenséggel megrövidítené az alkotmányozás idejét és mindenképpen nagymértékben megnövelné a sikernek az esélyét.
Szó került itt a kétharmados törvények számáról. Ugye az előbb Balsai képviselő úr érintette, előtte pedig még az igazságügy-miniszter úr kifogásolta, pontosabban ő kifogásolta igazán, hogy miért nincs pontosan meghatározva a kétharmados törvények köre. Hát azért nincsen meghatározva pontosan a kétharmados törvények köre, mert ez a kör, abban mindenki egyetért, hogy a kétharmados törvényeknek a körét szűkíteni kell. A végső döntést azonban csak akkor lehet meghozni, hogyha látjuk, hogy az alkotmány milyen terjedelmű lesz. Az alkotmánykoncepció elkészítése során, ugye sokszor felmerült az a kérdés, hogy az alkotmány szűkszavú legyen vagy bőbeszédű legyen. Ettől függ a kétharmados törvények köre. Ha az alkotmány, úgynevezett szűkszavú alkotmány, tehát csak a legalapvetőbb rendelkezésekre szorítkozik, akkor nyilvánvalóan a kétharmados törvények számának nagyobbnak kell lennie, mint abban az esetben, hogyha az alkotmány az egyes intézményekről részletesen szól, hiszen akkor az alkotmány elrendez bizonyos alapvető kérdéseket, és azt hiszem, hogy, bár lehet koncepció hibájaként sok mindent felhozni, azt speciel nem, hogy a kétharmados törvények körét azt nem határozta meg pontosan, mert mondom, a koncepció készítőinek erre nem is volt módja.
Az alkotmánykoncepció, s ez a harmadik mondandóm, amely a bírósági szervezetről szól, a szervezeti rendszerről annyit tartalmaz, idézem: "Rögzíteni kell, hogy az igazságszolgáltatást a Legfelsőbb Bíróság, a Fővárosi Bíróság, a megyei, valamint a helyi bíróságok végzik. Törvény más bírósági szint kialakítását, továbbá az ügyek meghatározott csoportjaira külön bíróságok létesítését is elrendelheti. E felhatalmazást rendkívüli bíróságok létesítésére nem terjeszthet ki."
Ez a szöveg, amelyet egyébként az észrevételekben nagyon sokan kifogásoltak, annyit jelent valóban - amit az észrevételek szemre is hánynak ennek a koncepciónak -, hogy még mindig nincs kialakult elképzelés arra nézve, hogy maradjon-e a jelenlegi háromfokú bírósági rendszer, vagy hozzunk létre a magyar hagyományoknak és az európai gyakorlatnak megfelelő négyfokú rendszert, vagy alakítsunk ki egy köztes megoldást. A lényeg az, tulajdonképpen nincsen eldöntve, hogy mi történik.
A kérdéssel foglalkozó elméleti és gyakorlati szakemberek egy része és a szakmai egyesületek a négyfokú rendszer mellett tették le a voksukat.
Engedjék meg, hogy a Néppárt nevében elmondjam a jelenlegi rendszer problémáit. Nem elméleti problémáit, mert azt már megtette a szakirodalom, hanem gyakorlati szempontból hadd próbáljam elemezni a jelenlegi helyzetet. És aztán azt is elmondani, hogy a problémákat illető viszonylagos szakmai egyetértés ellenére, miért tartunk mégis ott, ahol tartunk, és tulajdonképpen a döntésképtelenség állapotában.
Hadd kezdjem azzal a közismert ténnyel, hogy a büntető és polgári eljárások elhúzódása az igazságszolgáltatás ellehetetlenüléséhez vezet és ennek már a közbiztonságra is érezhető hatása van. Azt hiszem, nem kell különösképpen indokolni, ha például egy tartozást csak évek alatt lehet behajtani, akkor nagy esély van arra, hogy az emberek késztetést érezzenek jogon kívüli eszközökhöz való folyamodáshoz, és hogyan bízzanak az állampolgárok a törvényben és a törvények érvényesülésében akkor, hogyha napvilágra került nagy visszaélések elkövetőinél évekig várat magára a felelősségre vonás. Mindenki nagyon fontosnak tartja a bűnözés elleni hatékonyabb fellépést, de a rendőrség és az ügyészség munkáját hiába tesszük eredményesebbé és hiába állítunk fel nem egy, hanem akár tíz nyomozóhivatalt, amikor egyre világosabb, hogy az igazi szűk keresztmetszet az a bíróság. Mi ennek az oka. Természetesen nagyon sok összetevője van, de engedjék meg, hogy ebből néhányat kiemeljek.
1992-ben, egy egyébként senki által nem vitatott alkotmánybírósági döntés következtében, két törvényt hozott az Országgyűlés a felülvizsgálati eljárás megteremtéséről. Emiatt, annak érdekében, hogy a Legfelsőbb Bíróságnak lehetőleg minél kevesebb esetben kelljen saját döntése felülvizsgálatát is elrendelnie, újra kellett rendezni a bírósági hatásköröket. Miután háromfokú a bírósági rendszer, ez, a rendszer megváltoztatása nélkül csak úgy volt megoldható, hogy a megyei szintű bíróságok hatáskörének jelentős részét a helyi bíróságokra telepítettük le. Csakhogy ez bizonyos következményekkel járt. Milyen következményekkel? Az ügyek számának különösen nagymértékű növekedése következtében a helyi bíróságok többsége ellehetetlenült. Megnőtt a perek intézésének időtartama, büntetőügyekben például, közel kétszeresére nőtt az egy éven túl folyamatban maradt ügyek száma.
A megyei szintű bíróságokon elviselhető lett a munkateher, ugyanakkor a Legfelsőbb Bíróságon a fellebbezési ügyek száma érthetetlen módon nem csökkent, hanem nőtt, a felülvizsgálati ügyek száma pedig háromszorosa lett, mint a korábbi törvényességi óvásoké volt. Annak, hogy a helyi bíróságok ilyen nehéz helyzetben vannak, egyébként az ügyek nagy száma és persze sok minden más mellett az is oka, hogy a helyi bírák felének öt évnél kevesebb bírói gyakorlata van.
Egyébként emiatt a nehéz helyzet miatt is teljességgel érthetetlen, hogy a bírák helyzetének javítása és a bírói kar színvonalának emelése érdekében még az előző kormány által 1990-ben kezdett, és akkor mindenki egyetértésével találkozó kedvező folyamatot a Horn-kormány miért szakította meg, és ezzel miért járult hozzá nagymértékben a helyzet romlásához.
Mi segíthet ennek a problémának a megoldásában? Persze csodaszer nincsen. Az biztos, hogy az nem, hogyha a hatásköröket visszarendezzük, mert akkor a Legfelsőbb Bíróság kerül teljesen lehetetlen helyzetbe, képtelen lesz ellátni feladatát, és tevékenységének jelentős részében a saját maga által hozott döntések jogszerűségét kellene eldönteni, ami egy jogállamban megengedhetetlen.
Egyfajta megoldást jelenthet a fórumrendszer átalakítása, amelynek következtében csökkenthető a helyi bíróságok hatásköre, és így a rajtuk lévő elviselhetetlen teher, másrészt a fellebbezések elbírálását el lehet venni a Legfelsőbb Bíróságtól, és így meg tudunk felelni a jogállami követelményeknek. Az átalakítás azonban nem lehetséges a szándék puszta deklarálásával. Át kell hozzá dolgozni az eljárásjogokat, a bírósági szervezeti törvényt, az ügyészségről szóló törvényt.
Látni kell az irányt, mert akkor lehet megfelelően megfogalmazni az alkotmánynak ezt a részét, és persze az irányon kívül azt is látni kell, hogy ez mennyibe kerül. Az alkotmány-előkészítő bizottságban azonban a kormány nem tudta megmondani, hogy pontosan milyen átállásra lenne szükség, hogy az átálláshoz milyen anyagi feltételek szükségesek és így természetesen azt sem, hogy ezekre van-e fedezet.
A Néppártnak az a véleménye, hogy ezekre a rendkívül fontos kérdésekre, mert itt nem egyszerűen arról van szó, hogy milyen legyen a bírósági szervezeti rendszer, hanem arról van szó, hogy tudunk-e valamit tenni annak érdekében, hogy a perek elviselhetetlenül elhúzódnak, és hogy az állampolgárok biztonságérzete nagymértékben csökken.
(13.30)
Tehát úgy gondoljuk, hogy a kormánynak ezekre a kérdésekre sürgősen válaszolnia kell, és elő kell teremteni az átalakításhoz szükséges pénzt, mert az igazságszolgáltatás hatékonyságának növekedése miatt ennek a pénznek valahol meg kell térülnie. És nagyon sajnálatosnak tartjuk azt, hogy a kormány tehetetlensége következtében a koncepciónak ez a része ilyen dodonaira sikerült.
Tisztelt Képviselőtársaim! A másik konkrét dolog amiről szeretnék szólni a koncepció egyik igazságszolgáltatási alapelve. Az alapelv pedig így szól: "A jogellenesen beszerzett bizonyítékok felhasználásának tilalma." Ez az alapelv, tudomásom szerint, a világ egyetlen alkotmányában sem szerepel. Ez persze nem érdemi érv, nagyon jól tudom, éppen egy néppárti szónok mondta azt, hogy nem kell félni a szokatlan megoldásoktól, és hozta fel példának azt, hogy Svájc alkotmánya például az egyetlen, ahol szerepel az, hogy tilos katonai kapitulációt kötni. Csakhogy ennek az elvnek az alkotmányba emelésével nemcsak az a baj, hogy ilyet nem szoktak csinálni, hanem az is, hogy ez rossz. Miért? Ugye, ezek az igazságszolgáltatási alapelvek.
Ha ez igazságszolgáltatási alapelv, akkor minden eljárásra érvényes, érvényes a polgári eljárásra és érvényes a büntetőeljárásra is. Ez az alapelv nem tesz különbséget aszerint sem, hogy ki szerzi be jogellenesen a bizonyítékot. A szöveg ügyfélre és hatóságra egyaránt vonatkozik, a polgári perben pedig jórészt az ügyfél szolgáltatja a bizonyítékot. Márpedig a világon nincs olyan jogrendszer, amely az ügyfél által jogellenesen szerzett bizonyíték felhasználhatóságát is megkérdőjelezné, ez nagy valószínűséggel nagy bénultságot okozna a polgári eljárásban.
Ellentétben áll ez az alapelv az ugyanezen koncepcióban ugyancsak igazságszolgáltatási alapelvként leírt szabad bizonyítás és bizonyítékok szabad mérlegelésének az elvével. Igaz ugyan, hogy az ezen az elven álló rendszerek eljárásjogaik szoktak kivételt tenni az elv alól, például a mi eljárásjogainkban is szerepel, ugye a tanúvallomás figyelembevételének tilalma bizonyos esetekben, de ez az egyes eljárásjogi törvényekben, ezek a tilalmak az egyes eljárásjogi törvényekben szerepelnek, méghozzá az egyes eljárásjogoknak a sajátosságait figyelembe véve, és ha mi ilyen korlátozásokra gondolunk, akkor úgy gondolom, hogy azt nem az alkotmányban, hanem az egyes eljárásjogi törvényekben kell megtenni.
Negyedszer, ez az alapelv ellentétben áll az anyagi igazság kiderítésének a követelményével, lehet, hogy adott esetben egy eljárásban két hatósági tanú helyett csak egy vesz részt, máris nem törvényesen szerezték be a bizonyítékot, és adott esetben már nem is érvényesül az anyagi igazság. Meg kellene hagyni a bíró számára azt, hogy mérlegeljen, hogy mit vesz figyelembe, és mit nem, ez következik egyébként is a szabad bizonyítás és a bizonyítékok szabad mérlegelésének elvéből.
Ötödször pedig az a probléma ezzel az elvvel, hogy korrupció-veszélyes. A helyes, úgy gondoljuk, hogy az lenne, hogy azt, aki jogellenesen szerez bizonyítékot, vonják felelősségre. De az semmiképpen nem helyes, hogy differenciálás nélkül az alkotmányba beépítsünk egy általános tilalmat.
Tisztelt Képviselőtársaim! Az alkotmánykoncepcióhoz sok észrevétel érkezett. A Néppártnak az a véleménye, hogy ezekből számos olyan észrevétel van, amelyeket a koncepció végső kialakítása során figyelembe kell venni. Felsorolásuk hosszú lenne, ezért engedjék meg, hogy én csak ehhez a részhez tartozó kettőt emeljek ki ezekből, természetesen majd a további tárgyalás során el fogjuk mondani, hogy melyek még azok az észrevételek, amelyeket figyelembe kellene venni.
Ugyan az igazságszolgáltatás alapelvei között szerepel utolsóként, mármint leírva utolsóként, de nyilván nem jelentőségében utolsóként, az eljárásban részt vevő személy által értett nyelv használatához való jog. Nem egy észrevétel mondja azt, amit egyébként teljesen jogosnak és igaznak tartunk, hogy nem helyes ezt az igazságszolgáltatás alapelvei között elhelyezni, mert ennek minden hatósági eljárásban érvényesülnie kell, ezért nem ebbe a fejezetbe, hanem valahova előbbre kellene sorolni. Úgy gondoljuk, hogy ezt az észrevételt például, érdemes figyelembe venni. Aztán csak még egyet engedjenek meg nekem, nagyon sokan sérelmezik, és a Néppárt ebben is sok igazságot lát, a bíróságok cím fejezet helyét. Hogy a bíróság az egyik hatalmi ág. Ezért lehet, hogy rosszul tette a bizottság, illetve én is tagja voltam, nem akarom kivonni magamat ez alól, tehát rosszul tettük, azt hiszem, és felül kellene bírálni ezt az álláspontot, hogy oda helyeztük a bíróságot ahova, csak megjegyzem, hogy különösen sokan kifogásolják azt, hogy még a katona és rendvédelmi szervek is megelőzik az alkotmánykoncepcióban helyileg a bíróságokat. Lehetne még sorolni hosszan a megszívlelendő észrevételeket, és azt hiszem, hogy az, hogy ilyen nagyszámú és ennyi megszívlelendő észrevétel érkezett, az is csak azt bizonyítja, hogy a koncepció lezárásával nem biztos, hogy annyira kellene sietni. Lehet, hogy ha egy picit lassabban csinálnánk, akkor sokkal jobb eredményre jutnánk. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a jobb oldalról.)
