DR. ROTT NÁNDOR
DR. ROTT NÁNDOR
DR. ROTT NÁNDOR (FKGP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Igen tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Előttem szóló igen tisztelt képviselőtársam nagy elismeréssel szólt erről az elénk került koncepcióról. Azt hiszem, hogy talán túlzás ez a túlzott elismerés. Szerintem akik ezt a koncepciót csinálták, egy műfaji tévedésben szenvedtek. Azt hitték, hogy a koncepció az annyit jelent, hogy egy terjedelmesebb későbbi jogszabálynak a szabályozási elveit valamilyen hevenyészett, tömör formában kell jól-rosszul összeszerkesztve letenni az asztalra. (Nevetés a bal oldalon.) Megítélésem szerint a koncepciónak ennél sokkal részletesebben, sokkal mélyrehatóbban, sokoldalúbban kellett volna elemezni a kialakuló alkotmányos gondolatokat, és több oldalról is, alternatívákat is fölvetve, fölvázolva, szélesebb körben és szélesebb, terjedelmesebben kellett volna ezt az egészet kidolgozni.
Arra mégis jó ez az elénk terjesztett koncepció, hogy föltárja már eleve annak az alkotmány elképzelésnek a gyengéit, amelyekkel sajnos szembe kell néznünk.
Az egyik mindenekelőtt az, hogy ami itt ebből a koncepcióból kisejlik, ez egy "keretalkotmány". Nem arról van szó, hogy egy kidolgozott, részletes alkotmánynak a koncepciójával találkozunk itt, hanem egy "keretalkotmánynak" a koncepciójával, mert ha el méltóztatnak olvasni ezt a koncepciót, akkor ebben számtalan helyen - nem akarok számot mondani, de -, számtalan helyen az szerepel, hogy majd erről külön törvényben kell rendelkezni. Kérem szépen, nem akarom bántani a koncepció szerzőit. Túlnyomó többségük az elmúlt negyven év jogi oktatásának az emlőin szívta magába a jogi gondolkodásnak a tejét, bár én ezt inkább víznek nevezném. Sajnos a kommunista rendszerek joga az igazából nem is tekinthető jognak. Az csak egy "kvázi" jog (Nevetés a bal oldalon.), úgy is mondhatnám, egy "pszeudo" jog. Látszatra jog, valójában azonban egy olyan szabálygyűjtemény, ami annyira képtelen egy társadalmat vagy egy társadalmi rendszert megszervezni, hogy a szocialista világrendszernek, a Szovjetuniónak az összeomlása az nem pusztán a társadalmi lehetetlenségén múlott, hanem nagyrészt azon is, hogy egy olyan államberendezkedést és egy olyan "kvázi" jogrendszert konstruált, amelyik hosszú távon működésképtelen és önmagát fölszámoló folyamatot indított meg.
Kérem, nem véletlen, hogy az egész világ, bár legalábbis a nyugati világ értetlenül szemlélte, hogy miért omlott olyan hirtelen össze a Szovjetunió. Ennek sok oka volt. Voltak gazdasági okai, voltak katonai okai, de alapvetően társadalmi okai voltak, mert az a rendszer, amelyik egy olyan "kvázi" jogrendszeren alapult, mint a Szovjetunió és az ehhez csatlakozó csatlósállamok, az előbb-utóbb, törvényszerűen kellett hogy összeomoljon. Kicsit hosszadalmasan szóltam erről, de ez a keretjogszabály-jellegűség, amire ez az alkotmánykoncepció is utal, hogy itt minden, tulajdonképpen deklarációk sorozatából állna ez az alkotmány, és mindent külön törvényekre bíz. Ez kérem szépen, ez nem alkotmány, ez egy "keretalkotmány", aminek a lényege különféle később meghozandó törvényekben lenne szabályozva.
Még azt is meg kell mondani, hogy ezek a megfogalmazások számos esetben, hogy külön törvény mit szabályozzon, hogy szabályozzon, ezek még inkább félreérthetőek. Példának csak egyet hozok föl, amikor azt mondja, hogy az önkormányzati rendszerről következőképp szól ez a koncepció, változtatni kell - persze a jelenlegin -, "a változtatásra vonatkozó javaslatokat az önkormányzati rendszer továbbfejlesztését célzó, az alkotmányozással párhuzamosan folyó munkálatok keretében indokolt előkészíteni". Tehát nem pusztán arról van szó, hogy majd valamiféle újabb jogszabályokból fog összetákolódni ez az alkotmány, hanem még párhuzamosan kell megindulnia egy olyan előkészítő munkának, amely például az önkormányzatok alapjait fogja majd rendezni. Teljesen kilátástalan utakra terelődik ezzel az alkotmányozás.
Ami kisugárzik ebből a "kvázi"-alkotmánynak "kvázi" koncepciójából, az a deklaratív jellege. Ez megint csak a szovjet kommunista "kvázi"jognak az egyik szép öröksége, hogy kérem, itt aztán deklarációban nincs hiba. A sztálini alkotmányban ki volt mondva az embereknek a legteljesebb szabadsága, felemelkedése - amit akarnak minden -, miközben sokmilliós munkatáborokban gyilkolták meg emberek millióit. Tehát egy olyan alkotmány, amelyik deklarációk szintjén abban merül ki, hogy deklarációk szintjén rögzíti, ahelyett hogy megfogalmazná tételesen és beépítené ezeknek a jogoknak, kötelezettségeknek a védelmét magába az alkotmányba, az így kérem szépen egy írott malaszt, és tulajdonképpen a sok szép célkitűzésnek a megszegési lehetősége ugyanúgy benne rejlik, mint ahogy nincs biztosíték a megvalósításukra. (Nevetés a bal oldalon.)
Aztán hogy most itt néhány részletre, részlet bájára is fölhívnám az önök figyelmét. Csak apróságok. Amikor a közpénzügyekről szól az ún. koncepció, akkor a zárszámadásról is szó esik. Ez a zárszámadás ennek a 1990 óta működő parlamentnek az egyik neuralgikus pontja volt, mert én ezalatt nem emlékszem, hogy az elmúlt hat évben normális zárszámadással találkoztam volna. De ez az alkotmánykoncepció nem is biztosít semmit jövőre nézve sem.
(11.00)
A következőt mondja ki a zárszámadási törvényről szólva: "A törvény elfogadásáról legkésőbb a költségvetési évet követő év végéig az Országgyűlésnek határoznia kell." Kérem szépen, nem tudom, hogy hogyan képzeljük azt, hogy, mondjuk 1997-re egy normális költségvetést lehet előállítani úgy, hogy a költségvetés benyújtásáig nincs az előző év zárszámadással lezárva. A magánvállalkozás gyakorlatában is, a társaságok gyakorlatában, ugye természetesnek tartja mindenki, hogy a költségvetés benyújtásáig az előző beszámolási időszakot le kell zárni pénzügyileg. Ez mulasztódik el például ebben az esetben, de ezeket az ilyen és hasonló példákat nagyon sokáig lehetne még sorolni. Rendkívül aggályosnak tartom, hogy ennek a koncepciónak az alapján az alkotmányozás folyamata tovább folyjék. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a bal oldalról.)
