DR. SALAMON LÁSZLÓ
DR. SALAMON LÁSZLÓ
DR. SALAMON LÁSZLÓ (független): Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Először is köszönöm ezt a gesztust Bihari képviselőtársamnak. Másodszor elnézést kérek, hogy ilyen hangot hallatok, ez szándékomon túlvan vagy túlesik.
Most a nemzetközi jog és a belső jog viszonyáról szeretnék a vita e szakaszában beszélni. Talán nem mindegyik képviselőtársunk számára világos az ezzel kapcsolatos vitakérdés, ezért engedtessék meg röviden, hogy utaljak arra, hogy a nemzetközi jog és a belső jog viszonyában az az alkotmányos alapkérdés merül fel most az alkotmányozás során, hogy a nemzetközi jog elfogadásában, beépítésében, mármint a magyar jogrendszerben történő beépítésében milyen módszerrel járjunk el.
A hagyományos és jelenleg is irányadó mód a dualista rendszer, vagyis a speciális megfeleltetés elve, aminek a lényege az az, hogy a nemzetközi szerződésekben megfogalmazódott szabályokat, a nemzetközi szabályokat egy külön jogi aktus építi be a magyar jogba. Tehát a szerződés megkötésén túl az Országgyűlésnek, vagy hogyha más szintű jogi szabály beépítéséről van szó, akkor a kormánynak vagy más szervnek külön törvényt, rendeletet kell hozni, illetve kiadni, és így kell megvalósítani a nemzetközi jogi szabálynak a magyar jogba történő beépítését, miközben maximálisan biztosítani lehet a nemzetközi jog és a belső jog harmóniáját.
A másik megoldás, ami felmerül, a monista rendszer, az automatikus megfeleltetés elvének az alkalmazása, mely a nemzetközi szerződés szabályait automatikusan, a szerződéssel, magának a szerződés megkötésével, a nemzetközi szerződés megkötésével építi be a magyar jogrendszerbe, és ennek következtében eme nemzetközi szerződések a jogforrások, a jogszabályok hierarchiájában, hogy régi kifejezést használjak, a törvényeket megelőzően foglalnak helyet.
Ezzel az elvvel együtt jár az is, hogyha a nemzetközi szerződésben foglaltak, a nemzetközi jog szabályai és a törvény, vagy más jogszabályok között ellentmondás van, akkor automatikusan a törvény rendelkezéseit kell figyelmen kívül hagyni.
A koncepció a hagyományos megoldás mellett, a dualista rendszer fenntartása mellett teszi le a voksot, ezen az alapon áll. Ugyanakkor a sajtóban, egyes szervezetek, nemzetközi jogászok észrevételeiben és az Országgyűlés külügyi bizottságának az állásfoglalásában is nagyon kemény támadást kap ez a megoldás. Magam egyetértek az alkotmánykoncepció megoldásával, sőt nagyon fontos alapkérdésnek tartom a dualista rendszer megoldását.
(13.50)
Mik azok az érvek, amik a dualista megoldás fenntartása mellett szólnak és egyben a monista megoldással szemben? Az egyik az az, tulajdonképpen a monista rendszer esetében, amikor a szerződéskötéssel, magával a ténnyel már beépültnek tekintendő a szabály, a kötelezettségvállalás, a nemzetközi jog a magyar jogba, a tulajdonképpeni személy, aki a magyar jogot átalakítja, maga a szerződéskötő fél, technikailag - azt mondhatnám, hogy a Külügyminisztérium vagy az érintett minisztérium eljáró köztisztviselője -, aki ezáltal mintegy törvényalkotó tényezővé, jogalkotó tényezővé válik. Ezzel szemben elvi kifogások is joggal felhozhatók, hiszen legalábbis, de facto keverednek ebben a megoldásban az államhatalmi ágak elválasztásának, az államhatalmi ágak keverednek tulajdonképpen és az elválasztás elve nem érvényesül tökéletesen. De engedtessék meg, hogy gyakorlati oldalról is érvet idézzek, mégpedig nem saját szavaimmal, hanem az alkotmány-előkészítő bizottság 1995. december 7-ei ülésén, Lamm Vandának a szavait idézzem föl ezzel kapcsolatban. A jegyzőkönyv 46. oldalán szerepel észrevétele, ahol arról beszél, hogy itt az a nagy probléma, idézem szó szerint: "... hogy a jelenlegi magyar törvényhozási mechanizmus és jogalkotási mechanizmusban, mellett, ebbe így nem lehet belemenni. Azokban az államokban ugyanis, ahol ez így van, most utalok Hollandiára, legutóbb volt alkalmam rákérdezni holland kollégákra, az ilyen szerződéseket úgy kötik, hogy az eljárás azonos a parlamentben a törvényhozási eljárással. A képviselők megkapják ékes holland nyelven a szerződés tervezetét, a bizottságok letárgyalják és végigzongorázzák. Úgy megy az egész mechanizmus, mintha egy törvényt hoznának. Nem úgy, ahogy nálunk, hogy a Külügyminisztériumban, vagy bármelyik minisztériumban a tisztviselő megköt egy szerződést, és ami tárcaegyeztetés címén megy, az sok minden, csak nem az. Hogy egyértelműen kiderül abból, hogy az adott nemzetközi szerződés összhangban van-e a magyar joggal vagy sem." Néhány oldallal később, az 50. oldalon úgy fogalmaz a nagy tekintélyű tudós szakértő asszony, hogy katasztrofális következményekre vezethetne az országra nézve ennek a megoldásnak a fenntartása. További érveket Bragyova Andrásnak ugyancsak 1995 decemberében e témához írt háttértanulmányából szeretnék idézni. Ennek a 4. oldalán Bragyova András azt mondja: "Tulajdonképpen, amit a monista elv meg akar valósítani, az voltaképpen lehetetlen. A magyar államra érvényes nemzetközi jogi normák teljes egészükben semmiképpen sem lehetnek a magyar jogrendszer részei. Másrészt, az állam nemzetközi kötelezettségének legnagyobb része más államokkal szemben áll fenn, amelyek viszont a magyar jognak nem alanyai." Végül - nem végül -, utal arra is, hogy tulajdonképpen a nemzetközi szerződések döntő többsége nem alkalmazható az állami jogrendszerek működése nélkül. Majd utal értelmezési problémákra is, - én külön szeretném ebből, mert nagyon lényegesnek tartom kiemelni azt az utalását - hogy idézem, ennek a háttértanulmánynak a 6. oldalán: "A nemzetközi szerződések olyan jogi fogalmakat alkalmaznak, amelyek több különböző jogrendszerből kerülnek együvé. Kivált az angol, amerikai, francia vagy éppen távolról a római jogból, amelyeknek a magyar jogi fogalmak között gyakran közelítő megfelelőjük sincsen, de gyakran éppen a hasonlóság a félrevezető. A félreértés veszélye ezért nagyon nagy, az ismeretlen jogi fogalomnak nagyon is világos tartalma lehet egy más jogrendszerben, és ezt áthidalni nem elég a magyar fordításban, ezeket közzétenni, hanem azokat idézem: "át kell ültetni a magyar jogrendszerbe, adott esetben külön jogszabályok alkotásával is."
Tisztelt Országgyűlés! Ezek az érvek nagy tekintélyű jogtudósoktól származnak, és teljesen egyértelműen a dualista rendszer fenntartása mellett szólnak. A monista rendszer mellett érvelők elsősorban azért emelnek szót a hagyományos és a koncepcióban is elfogadott dualista megoldás mellett, mert arra hivatkoznak, hogy ez akadályozná Magyarország európai integrációját. Kérem szépen, ez egyszerűen nem igaz. Szabadjon utalnom arra, hogy az Európai Közösség országai közül Németország, Nagy-Britannia, Olaszország és skandináv államok a dualista megoldás alapján állnak, mint azt Bragyova András az említett háttértanulmányában külön is megemlíti. Ugyanezen a bizottsági ülésen, amiről beszéltem, Németh József jogtudós, aki szintén elkötelezettje - egyébként nem szintén - aki a monista rendszer elkötelezettje, tehát éppen Lamm Vandával és Bragyova Andrással szemben egy más véleményen volt, ő maga is megerősítette abban a bizottságot, ahogy annak, hogy egy ország monista vagy dualista rendszer alapján építi be a nemzetközi jogot a belső jogába, annak az európai integráció szempontjából semmi jelentősége nincsen.
Azzal szeretném ezt a témakört lezárni, hogy feltétlenül felhívnám képviselőtársaim figyelmét a kérdésben, a problémában rejlő veszélyekre. Én igazán az európai integráció elkötelezett híve vagyok, azonban azt semmiképpen sem támogatnám, hogy bekötött szemmel, fej nélkül rohanjunk bele csapdákba, jogi csapdákba, amik az ország jogalkotásában, jogrendszerében kiszámíthatatlan problémákat és károkat okoznának. Kérem ezért, hogy őrizzük meg a józanságunkat és tisztánlátásunkat ebben a kérdésben, ne tegyünk saját érdekeink ellen, jogrendszerünk koherenciájának megvédése egy alapvető kérdés, és ezért tartsuk meg, erősítsük meg az alkotmánykoncepcióban kialakított és abban bennfoglalt dualista megoldást. Köszönöm a figyelmet, és még egyszer köszönöm a rendelkezésre adott időt.(Taps.)
