NÉMETH ZSOLT
NÉMETH ZSOLT
NÉMETH ZSOLT (Fidesz): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Két kérdésről kívánok szólni, a külpolitikát érinti mind a kettő. Az egyik a nemzetközi jognak és a belső jognak a viszonya, amelyet az elmúlt percekben többen érintettek már, a másik pedig az általános rendelkezéseket érintő külpolitikai kérdéseknek egy köre.
A dualizmus-monizmus vita, hogy megvilágítsam még egyszer én is, hogy miről is szól ez. A dualizmus értelmében a magyar jogrendszer és a nemzetközi jog rendszere két külön jogrendszert alkot és létesíteni kell valamifajta áttételt, valamifajta transzformációt arra, hogy hogyan kerüljön át a nemzetközi jogból a belső jogba egy bizonyos probléma. A monizmus, az egységet feltételez a két jogrendszer között és kijelöli a nemzetközi jogforrásoknak a helyét a belső jogforrások között. A Fidesz-Magyar Polgári Párt álláspontja az, hogy a magyar alkotmánynak és a magyar jogrendszernek a monizmus talajára kell állnia a következő megfontolásokból: először is azért, mert az Európai Unióban a monizmus érvényesül, ugyanakkor olyannyira erőteljes az összhang ez Európai Unióban a nemzetközi jog és a belső jog között, hogy a nemzetközi jogi szabályai az Európai Uniónak azok überelik az alkotmányokat, az egyes nemzeti alkotmányokat, tehát az alkotmányok fölött helyezkedik el a joghierarchiában a nemzetközi jog az Unión belül. Ha az Európai Unióhoz Magyarország csatlakozik, értelemszerűen mindenféleképpen részben monista rendszer fog kialakulni Magyarországon is. Ennek a vegyes rendszernek a kialakulása abban az esetben is elkerülhetetlen, hogyha most másképpen döntene a magyar Országgyűlés, de kalkulálni kell elvont jogi elvek helyett azt is, hogy az ország milyen helyzetben vagyon. Meggyőződésünk az, hogy egy gördülékeny áttétel a nemzetközi jog és a belső jog között, lendületet adna Magyarországon a nemzetközi jogelvek térnyerésének, hiszen lássuk be, ma Magyarországon a jogalkalmazás során gyakorlatilag nem alkalmazzák a nemzetközi jognak az előírásait, a dualizmus gyakorlatilag hermetikusan szigeteli a nemzetközi jognak az alkalmazhatóságát. Ez ma a gyakorlati szinten megjelenő tapasztalat.
Lenne egy harmadik előnye is annak, hogyha a Fidesz-Magyar Polgári Párt álláspontját fogadná el a Magyar Országgyűlés, nevezetesen, hogy Magyarországnak a nemzetközi felelőssége bizonyos jogviták esetén gyakorlatilag minimalizálódna, a közelmúltban hallhattunk arról, hogy Strassbourgban a Nemzetközi Emberjogi Bíróság előtt most már közel tíz olyan eset van, amely eléggé jó eséllyel fog a magyar állam kárára megszülető döntéssel végződni. Nem kell félni. A monizmusba belefér az, hogy különféle kikötéseket tesz a Magyar Országgyűlés. Például a parlament bármely eseti szerződés megerősítését magához vonhatja ez esetben is, továbbá lehetőség van arra is, hogy Magyarország a nemzetközi jogforrásokat oly módon helyezze el a belső joghierarchiában, hogy az ne okozzon problémákat, adott esetben az alkotmány alatt, de a többi belső jogszabály fölött, tehát egy köztes pozícióban helyezkedhetnének el a nemzetközi jogforrások.
(14.30)
És mellesleg lenne egy gyakorlati haszna is ennek a megoldásnak: a parlamentet nem kellene minden egyes nemzetközi jogi dokumentumnak kétszer megjárnia a ratifikációt, illetőleg a kihirdetés során.
Ami a másik kérdést illeti, az általános rendelkezéseket, itt három fejezetre kívánok utalni, a szuverenitás fejezetre, az alapvető alkotmányos elvek és célok fejezetre, illetőleg az állam területét, határát érintő fejezetre.
A szuverenitás kérdésében nagyon helyesen szögezi le az alkotmánykoncepció, hogy - "nemzetközi szervezeteket" mond, hát helyes lenne, egy nemzetközi jogász hívta föl rá a figyelmet, "intézményt" említeni a "nemzetközi szervezet" helyett - tehát a nemzetközi intézményeknek a keretében a szuverenitás átruházása szerepel az alkotmánykoncepcióban. Fontos, hogy ez kiemelten szerepeljen, hiszen bizonyos értelemben minden nemzetközi szerződés egyfajta szuverenitás-átruházást jelent, de nem egyoldalúan. Megemlíteném azonban az egyoldalú szuverenitás-átruházások sorában azt is, amelyet a magyar kormány és a magyar állam olyan kérdések esetében, mint a határon túli magyar szervezeteknek a bevonása bizonyos döntések meghozatalában gyakorol, meggyőződésem, hogy a szuverenitásnak egy kétirányú átruházása az, ami nemcsak egyébként ebben a vonatkozásban, de általános európai jogi tendenciaként is tapasztalható, a szupranacionális szint irányában, illetőleg a szubnacionális szint irányában is folyamatosan zajlik a szuverenitásnak az átruházása.
A külpolitikának a parlamenti és alkotmányos ellenőrzése általános jogelméleti probléma, amelyet nem lehet egyszer s mindenkorra lefolytatni. Folyik ma is Nyugat-Európában, de Magyarországon ez a vita meglehetősen gyerekcipőben jár. Mindenféleképpen fontos lenne, hogy a külpolitika alkotmányos és kormányzati és parlamenti ellenőrzésének a kérdése komoly helyet foglaljon el az alkotmányunkban, és előrevetítsen számos törvényi szabályozásra vonatkozó lehetőséget is, hiszen a külügyekről általában meggyőződésünk, hogy törvénynek kell szólnia, illetőleg a nemzetközi szerződésekről is új törvénynek kell létrejönnie.
Az alkotmánykoncepció gyakorlatilag összhangban a hatályos alkotmány 6. §-ával, a következőket fogalmazza meg: "Külpolitikai államcélként kell kifejezésre juttatni az ország nemzetközi együttműködés iránti elkötelezettségét, továbbá a Magyar Köztársaság azon szándékát, hogy részt kíván venni a nemzetközi béke és biztonság fenntartásában." És még egy mondat: "A külpolitikai államcélok mellett kiemelt fontosságú kérdés a határon túli magyarságért való felelősség kinyilvánítása."
A hatályos alkotmányban szerepel a nemzetközi együttműködésre vonatkozó magyar készség, állami készség, továbbá a felelősségérzet és a határon túli magyarság sorsának az előmozdítása és a kapcsolatok ápolására vonatkozó utalás is szerepel.
Hadd jegyezzem meg azt, hogy a békének, a nemzetközi békének és a biztonságnak a megemlítése egy meglehetősen értéksemleges kitétel az alkotmánykoncepcióban, és ilyen értelemben térségsemleges kitétel is.
Akkor, amikor Magyarország egy átmeneti időszakban van, nem csupán a rendszerváltás tekintetében, hanem egy geopolitikai értelemben is, amikor egy orientációváltás után van az ország, meggyőződésem, hogy fontos lenne az, hogy orientációt is adjon a külpolitikai vonalvezetésnek az alkotmánykoncepció. Ezért például egy ilyen mondat, hogy: "Az euroatlanti közösség értékeinek és érdekeinek jegyében valósítja meg Magyarország a külpolitikai céljait", azt hiszem mindenféleképpen helyénvaló lenne az alkotmánykoncepcióban. Az euroatlanti elkötelezettség hangsúlyozása nemcsak egy területi adottságot hangsúlyoz, hanem egy értékadottságot is, Magyarországra mikor lehet és mikor nem lehet, milyen kérdésekben fog odaállni egy bizonyos ügy mellé Magyarország, és milyen esetekben nem. Tehát ez az érték-, illetőleg térségkötött kiegészítő megjegyzés ide, azt hiszem, bőven elférne.
Ami a határon túli magyarok iránti felelősséget illeti - elszaladt az időm - annyit mondanék, hogy a felelősség hangsúlyozása egy paternalista zönge, fontosnak tartanánk azt, hogy kimondassék, hogy a magyar nemzet részei a határon (Elnök csengetéssel jelzi a felszólalási idő leteltét.) túli magyarok, illetőleg az is, hogy a belső önrendelkezési elven nyugvó autonómiatörekvéseit támogatja a Magyar Köztársaság a határon túli magyaroknak. Ez gyakorlatilag egy jogi értelemben rendezett kapcsolatrendszer kialakítását tenné lehetővé Magyarország és a határon túli magyar közösségek között.
Köszönöm szépen a figyelmüket.
