TÓTH PÁL
TÓTH PÁL
TÓTH PÁL (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Bauer képviselő úr figyelmét biztos elkerülte, hogy én is mondtam tizenöt percig a magamét a szociális biztonsághoz való jogról. Lehet, hogy nem olyan lendületesen, mint az ön által említett képviselőtársaim, de beszéltem róla.
Most azért mondom, mert - tudniillik - én úgy érzem, szocialista képviselőként igen differenciáltan szóltam a dologról, és többek között azt mondtam végig, amiről ön is beszélt képviselő úr, és utaltam arra a három lehetőségre, amely ennek a kérdésnek az alkotmányos újraszabályozásával kapcsolatban mint realitás előjön.
A végén, ha jól emlékszem, azzal zártam a rövid mondandómat, hogy én azokkal az alkotmányjogászokkal értek egyet - nem mindenki ezen az állásponton van -, akik azt mondták, hogy a szociális biztonsághoz való jog esetében az alapjogi szabályozásnak csak akkor van értelme, és ezzel egyetértek, ha ebből alanyi jogon következnek, tehát ha valódi tartalma definiálódik az alkotmányban, és amiket ezzel kapcsolatban felsoroltam, azok nagyjából-egészéből ugyanazok, amelyeket ön, képviselő úr, felsorolt.
Úgy gondolom, itt a két álláspont, a mi álláspontunk, majdnem azt mondanám, szóval a Szocialista Párt és a Szabad Demokraták Szövetsége között olyan nagy disztinkció nincsen, mert azt is mondtam, hogy számos olyan jog van, második generációs jog van, amely - most már nem is merem azt mondani -, hogy csak államcélként definiálható, állami kötelezettségként definiálható, mert másképp nincs értelme.
De én úgy gondolom - és hivatkoztam néhány nyugat-európai alkotmányra -, hogy ahol az alapjogi szabályozás elkerülhetetlen - márpedig vannak ilyen dolgok -, ott azoknak alaposan megnézve alanyi jogonként kell megjelennie az alkotmányban. Mert csak tényleg így kérhetőek számon.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)
