TÓTH PÁL
TÓTH PÁL
TÓTH PÁL (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Ház! Az alkotmánykoncepciójának általános vitája abba a szakaszába érkezett, amikor a választási rendszerről és a választójogról van szó. Ezt az alkalmat szeretném megragadni ahhoz, hogy néhány szót ejtsek a nemzeti és etnikai kisebbségek parlamenti képviseletéről.
Tisztelt Ház! Tíz év telt el azóta - nagyon hosszú idő -, hogy Magyarországon valaki azért lett országgyűlési képviselő, mert valamely nemzeti kisebbség politikai reprezentánsa volt. 1985-ben köztudott, hogy az úgynevezett országos listán négy nemzetiségi képviselő jutott be az akkori parlamentbe. Azóta nagyot fordult a világ, de úgy tűnik, hogy ez a kérdés változatlanul benne maradt a politikában. Emlékeztetném ugyanis a Tisztelt Házat arra, hogy 1990-ben egészen rövid ideig létezett egy olyan alkotmányszöveg, amelyik rendelkezett a nemzeti kisebbségek parlamenti képviseletéről, de a paktumot követően, más egyebekkel együtt, ez a rész is kikerült az alaptörvényből. Már-már újra megoldottnak látszott a dolog annak idején, 1993 júliusában, amikor az akkori kormány benyújtotta a választójogi törvényjavaslatát. Ezzel az történt, hogy kilyukadt ez a törvény, vagyis úgy került elfogadásra, hogy a kétharmadot nem kapott részek kimaradtak belőle. Így kimaradt többek között a kisebbségek parlamenti képviselete is.
Tisztelt Ház! Az új alkotmány szabályozási elvei még csak utalást sem tartalmaznak arra vonatkozóan, hogy a törvények és más jogszabályok tervezeteinek kidolgozásában hogyan vehetnek részt a társadalom legkülönbözőbb érdekszervezetei. A helyzet az, hogy az igazságügyi tárca koncepciója még tartalmazott erre vonatkozó részjavaslatokat, ez az előttünk fekvő azonban már nem. A magam részéről persze nem vagyok teljesen biztos benne, hogy egy adott időszak érdekegyeztetésének kialakult formáit érdemes-e, kell-e, szabad-e az alkotmányban hosszú időre rögzíteni. Van azonban egy olyan sajátos része a magyar társadalomnak, amelyiknek a törvényalkotásba történő bevonását kifejezetten törvény írja elő, és ez a magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségek.
(14.00)
(A jegyzői székben dr. Kiss Róbertet dr. Kávássy Sándor váltja fel.)
Tisztelt Ház! A helyzet, amint az önök előtt bizonyára ismert, hogy a különböző módon szerveződő társadalmi csoportok közül, egyedül a nemzeti és etnikai kisebbségekkel kapcsolatban fogalmazódott meg az a sokat emlegetett bizonyos pozitív diszkrimináció szükségessége. Az ő esetükben ugyanis nem elégséges az, hogy mintegy követő módon vegyenek részt a törvényjavaslatok benyújtása előtti véleményezésben, hanem a jelenlegi törvényi szabályozás szerint arra is lehetőségük lenne - amennyiben a dolgot komolyan vesszük -, hogy a nemzeti és etnikai kisebbségek közvetlenül vehessenek részt a törvények megalkotásában. Kétségkívül, az új alkotmánynak nem központi kérdése a nemzetiségek és az államiság viszonya. Ennek ellenére úgy gondolom, hogy ennek a kérdéskörnek a rendezésére ez az alkalom igencsak alkalmasnak tűnik. Annál is inkább, mivel ez ügyben a magyar Országgyűlés három éve, a kisebbségi törvény elfogadása óta lényegében a mulasztásos alkotmánysértés állapotában van.
Tisztelt Ház! A nemzetiségnek az az igénye, hogy parlamenti képviselettel biztosítsák részvételüket az őket érintő kérdések törvényi szabályozásában, egyszer már elismerést nyert 1993-ban, amikor a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló kétharmados törvényt a parlament elfogadta. Ennek a törvénynek a 20. § (1) bekezdése kimondja: a kisebbségeknek külön törvényben meghatározott módon joguk van az országgyűlési képviseletre. A törvény elfogadása előtt még lehetett vitatkozni azon, hogy mit ér ez a képviselet, meg miként fogja majd befolyásolni a Ház összetételét, ámde ma már sokkal egyszerűbben vetődik fel a kérdés: akarják-e az alkotmányozásban részt vevő politikai pártok, hogy megvalósuljon ez a képviselet, vagy más megoldást kínálva a nemzetiségeknek, egyszer és mindenkorra leveszik a napirendről ezt a problémát?
Szeretném felhívni minden érintett figyelmét arra, hogy a Magyar Szocialista Párt választási programjában a leghatározottabban kiállt a kisebbségi törvény következetes végrehajtása mellett. Számomra ennélfogva magától értetődő, hogy a nemzetiségek parlamenti képviseletének dolgában ez - mármint ez a törvény - tekinthető kiinduló pontnak. Egy pozitív döntés esetén minden egyéb már csak választástechnikai kérdés, amelynek megválaszolására a szocialista párt egy megítélésem szerint jól kidolgozott elképzeléssel bír. Ezzel kapcsolatban csak annyit mondanék, hogy a szabályozási elvek közé be kellene illeszteni azokat az alapelveket, amelyek körülírják a nemzetiségek parlamenti képviselőinek megválasztásának szabályait. Lényegében arról van szó, hogy általános titkos szavazás során, tehát nem delegálás által, a nemzetiségek országos listára leadott szavazatok alapján juthatnának egy kedvezményes küszöbállítással mandátumhoz.
Természetesen arra az eshetőségre is fel kell készülni, ha és amennyiben a parlamenti pártok elvetik az alkotmány ez irányban történő módosítását. Abban a speciális helyzetben vagyunk ugyanis, hogy még azon kérdésekben, ahol nem alakul ki konszenzus, marad a régi alkotmányszöveg, addig a kisebbségi képviselet dolgában, szerintem most mindenképpen lépni kell. Mégpedig oly módon, hogy vagy a kétharmados választójogi törvényt vagy a szintén kétharmados kisebbségi törvényt kell megmódosítani.
Egyet azonban - úgy gondolom - nem tehet meg ez a parlament, ha már alkotmányozásra szánta magát, nevezetesen azt, hogy megint szemérmesen elsomfordál e kérdés konfrontálása mellett, fenntartva a mai helyzetet. Amiből logikusan következik, hogy megítélésem szerint, a szabályozási elvek sem kerülhetik meg a kérdést annyival, hogy ki kell nyilvánítani az államalkotó mivoltukat, mármint a nemzeti kisebbségeknek, meg hogy joguk van a képviseletre. Ezekkel az üres, vagy kibonthatatlan, felettébb homályos ígérvényekkel, úgy gondolom, nem lehet, és nem szabad tovább hitegetni a magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségeket. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)
