DR. DÁVID IBOLYA
DR. DÁVID IBOLYA
DR. DÁVID IBOLYA (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Mind a két felszólalást megdöbbenve hallgattam végig, és hadd kezdjem Szigethy képviselő úrral. Igen téves helyzetelemzésből kiindulva nyilván még tévesebb következtetéseket lehet levonni. Ha valaki egy olyan felmérést tud mutatni, hogy a Magyar Országgyűlésnek mitől romlik a tekintélye, és hogy ez tételesen kimutatható, hogy ez milyen elemekből áll, akkor is kétkedve fogadnám el, hogy csak egy vagy két dologra vezethető vissza. Tisztelt képviselő úr! Gondoltak-e arra, hogy a parlament tekintélyét mennyire csorbítja az, hogy a kormányzó pártok egymás között rendszeresen fontos törvényekben nem tudnak megállapodni, és itt, plenáris ülésen vitatkoznak olyan kérdésekről, mint a személyi jövedelemadó, az alkotmány kérdései, és sorolhatnám órákig azokat a törvényeket, ahol a két kormányzópárt nem tud egységes álláspontot kialakítani. Gondoltak-e akkor arra, amikor az Országgyűlés tekintélyének a zuhanásáról - és ezt idézőjelben mondom, mert ön használta ezt a szót - "zuhanásáról" beszél, hogy nem vonják be rendszeresen, még a törvény alapján kötelezően bevonandó társadalmi szervezeteket, érdekvédelmi szervezeteket sem az előkészítésbe. Gondoltak-e arra, hogy hány törvényt kellett igen rövid időn belül módosítani, mert vagy kimaradt belőle valami, vagy időközben kiderült, hogy a törvény használhatatlan.
Sorolhatnám még, azt is szeretném kiemelni e körben, hogy az Alkotmánybíróságnak igen sűrűn adnak munkát a kormányzó pártok által elfogadott törvények. Gyanítom, hogy ezek sokkal inkább közrejátszanak abban, hogy a Magyar Országgyűlés tekintélyével probléma van. Tegnapi sajtóból kiolvashatóan igen sokan nézik a Magyar Televízióban a napirend előtti felszólalásokat, a kérdéseket és az azonnali kérdéseket. Még a szakma, tehát akiknek a tárgykörébe tartozó törvényeket tárgyal az Országgyűlés, az is nagyon-nagyon nehezen tudja végigkövetni az Országgyűlésnek a törvényhozási munkáját. Részben azért, mert a bizottságoktól nem kap kellő tájékoztatást, részben azért, mert a törvények tárgyalása időben is elhúzódik. Melyek azok a kérdések, amit az állampolgár megért, amikor bekapcsolja a televíziót? Az első, a napirend előtti felszólalás, mert a napirend előtti felszólalásnak belátható időn belül van eleje, közepe, vége, reagálás, és megtudja, hogy mi egy-egy ellenzéki képviselőcsoportnak és a kormánynak adott esetben a véleménye. Ugyanilyen a kérdés és az interpelláció műfaja, és ebbe a körbe kell sorolnom a vezérszónoki rendszert. Ugyanis a vezérszónoki rendszer az, amit - Koscsó képviselő úr ugyan tévesen hivatkozik arra, hogy ez a nagylelkű kormánykoalíció ajándéka volt - 1990 óta gyakoroltuk ezt a műfajt, a vezérszónoki rendszert, és egy szokásjogi alapon úgy alakult ki, hogy a társadalmat leginkább érintő kérdésekben és a nagyobb horderejű törvényekben, nem mindegyikben, nagyobb horderejű törvényekben a házbizottság megállapodása alapján - itt még az ellenzék nem tudta azt kezdeményezni, hogy valamit önállóan, vezérszónoki rendszerben tárgyaljunk - ezt a házbizottságon, a házbizottság egyetértésével teszi meg az Országgyűlés az ilyen szavazásokat. A vezérszónoki rendszereknek pedig mérhetetlen nagy előnye van. Előnye az, hogy egyszer öt percben, tíz percben, húsz percben megismerhető egy törvényről egy képviselőcsoportnak, vagy a mögötte lévő pártnak a véleménye. Ezek áttekinthetőek és valóban az odafigyelő emberek megértik belőle, hogy ki mit kíván, vagy milyen értékrendet vall, vagy milyen törvényt szeretne elfogadtatni. Ez három olyan műfaj, ami nemcsak az ellenzéknek, de a társadalom szempontjából, a magyar Országgyűlés munkáját figyelő emberek szempontjából is, igenis nagyon nagy jelentősége van.
Szeretném azt elmondani, hogy nagyon meglepett Koscsó úrnak ez a véleménye, hogy mintegy üldözni kellene a vezérszónoki rendszert, ami gesztus volt az önök részéről. Még egyszer elmondom, az önök frakcióvezetője és a Szabaddemokraták frakcióvezetője 1994 óta, akárhányszor szóba került ez a kérdés, egyetértőleg támogatta a vezérszónoki rendszer szabályozásának az elveit. 1994-ben volt a legelső, október 13-án, amikor a házbizottság foglalkozott ezzel a kérdéssel és részletesen, házbizottsági szinten szabályozta. Nem emelt vétót sem a Magyar Szocialista Párt, sem az SZDSZ képviselője ez ellen, majd pedig márciusban, és nem sorolom végig, hányszor került még sor arra, hogy pontosítsuk vagy szépítsük a vezérszónoki rendszert. Ahelyett, hogy ez a Házszabályba kerülne bele, ahelyett azzal fenyegetőznek, hogy ennek a megszüntetése lenne indokolt, mert túlságosan sok időt kap az ellenzéki párt arra, hogy elmondja a véleményét. Ez valószínű, hogy azoknak a kormányzó párti képviselőknek, akiknek ezeknél a törvény-előterjesztéseknél a kritikákat kell végighallgatni, ezeknek a kormányzó párti képviselőknek fölösleges intézménye a magyar parlamentnek, azonban egy parlamentáris demokráciához hozzátartozik, hogy az érvek és ellenérvek, a vélemények és ellenvélemények is hangot kapjanak.
Először gratulálni szerettem volna az előterjesztőknek ehhez a H/2451. számú előkészítéshez, melyet Toller László képviselő úr és Hack Péter képviselő úr nyújtottak be. Az előterjesztő az általa benyújtott előterjesztésben többségében azt szokta gondolni, amit leír. Toller úr tegnap - képviselő úr, elnézést - megnyugtatott minket, hogy ő nem úgy gondolja, hogy az úgy lenne jó, ahogy ők leírták, mert ők mást akarnak, ma pedig Szigethy úr bejelenti, hogy Koscsó képviselő úrral együtt fogják a két kormánykoalíciónak, a két frakciónak a véleményét módosító indítvány formájában beterjeszteni. Az előterjesztés és az előterjesztés aláírása arra szolgál, hogy amit leírunk, azt vállaljuk. Valóban volt egy nehezen feloldható probléma a bizottság előtt, az, hogy volt egy szöveg, amit hét párt támogatni tudott. Ilyen formában szerzői jogdíjért is tudunk jelentkezni, mert ez a szöveg, amit a képviselő urak benyújtottak, ez a hét pártnak volt az együttes szövege, és ezt mi szívesen vállaltuk volna, akár alá is írjuk. Amennyiben a képviselő urak nem értettek egyet az 51. §-al, a napirend előtti felszólalásokkal, örültük volna, ha nem ezt a javaslatot nyújtják be, hanem előterjesztőként azt, amit szeretnének elérni. Hiszen akkor lehetőségünk lett volna az általános vitában, az általános vitára vonatkozó szabályok szerint, az azzal kapcsolatos összefüggéseinket megtenni, itt csak arra tudunk hivatkozni, hogy más volt az SZDSZ-nek a véleménye az előkészítés során és más volt az MSZP-nek a véleménye a napirend előtti felszólalások kapcsán. De hogy a közös előterjesztésben mi a közös véleményük, azt a mai napig nem tudjuk, és úgy folytatunk általános vitát a két képviselő úr előterjesztéséről, hogy a mi javaslatunk van benne, ehhez képest én a Magyar Demokrata Fórum nevében azt tudom mondani, hogy ezt az előterjesztést ilyen formában támogatni tudjuk. De az előzetes megállapodások és a tárgyalások során kiderült, hogy nem ez az önök véleménye, hanem más. Hogy mi, azt még nem tudjuk, de szeretném a képviselő urak véleményét felhívni arra, hogy itt ma többször is elhangzott az, hogy a napirend előtti felszólalás intézménye visszaélésre ad okot, obstrukcióra, nem tudom, milyen kifejezéseket használtak még, hogy szabálytalanul, Szigethy képviselő úr azt mondja, hogy szabálytalanul. Nem szabálytalanul és nem visszaélés-szerűen történik a napirend előtti felszólalás, a Házszabály részletesen szabályozza, az a Házszabály, tisztelt képviselőtársak, amit önök fogadtak el.
Szeretném még egyszer elmondani, amit egyszer már a vitában elmondtam: az előző ciklusban a napirend előtti felszólalásban a Ház elnökének mérlegelési lehetősége volt. A Ház elnöke mérlegelhetett, hogy rendkívüli, halaszthatatlan, országos jelentőségű-e a kérdés. Emlékezetem szerint összesen kettő olyan eset volt a négy év alatt, amikor az elnök úr valami miatt úgy gondolta, hogy közbe kell lépnie, mert nem meríti ki ezt a három feltételt, nemhogy a három együttes feltételt, egyiket sem. Kettő eset volt. Akkor arra gondoltunk először, hogy az elnök úrnak olyan mérlegelésre ad lehetőséget ez politikailag, hogy egyiknek megadom a szót, a másiknak nem adom meg a szót, hogy a házbizottság általános érvényű állásfoglalása az volt, hogy mindenki megkapja a szót. Ezt követően elkészítettük 1993-1994-ben - Szigethy képviselő úr részt vett ebben az előkészítő eljárásban - az új Házszabálynak a szövegét. Ez úgy rendelkezett volna, hogy változatlanul megmarad a szöveg: "tárgysorozat napirendjén nem szereplő, országos jelentőségű, halaszthatatlan és rendkívüli ügyben a napirend tárgyalása előtt írásban" - változatlan a szöveg - "szót kérhet a képviselőcsoport nevében annak vezetője."
(15.30)
Ezt követően egy olyan szakasz is benne volt, hogy az e szakaszban felsorolt esetekben a felszólalásra az elnök adja meg a szót. Ha az elnök nem adja meg a szót, a képviselő kérésére e tárgyban az Országgyűlés vita nélkül határoz.
Ezt a javaslatot mi készítettük el '93-94-ben, az akkori minden képviselőcsoport egyetértésével. Eljött 1994 ősze, amikor az új kormánykoalícióval együtt ültünk le és tárgyaltuk át ezt a korábbi javaslatot is és a napirend előtti felszólalás intézményét. A részletes vitában - merthogy ez még csak az általános vita -, a részletes vitában részletesen fel fogom olvasni képviselő úrnak, Hack Péter képviselő úrnak és az SZDSZ képviselőinek azt a véleményét, hogy miért kell kihagyni a negyedik bekezdést, hogy mérlegelhessen az elnök a fenti kérdésekben.
Az volt az önök akkori véleménye - azért, mert minden képviselőcsoport a maga felelősségére, a maga presztízsére vagy politikai felelősségére fogja elmondani a napirend előtti felszólalását -, elég, ha csak azt korlátozzuk, hogy időben mit mondhat és hogy ki mondhatja, a képviselőcsoport vezetője. Ez az önök javaslata volt, mi ezt elfogadtuk, és még a vita második része arra is kiterjed, hogy maradjon-e benne az a három halaszthatatlan rendkívüli és országos jelentőségű fogalom, és akkor az volt a többség véleménye, hogy orientáló jelleggel benne kell hagyni, de vegyük ki az elnök mérlegelését a napirend előtti felszólalásból, hogy ne tudjon politikailag különbséget tenni, ne tegyük ki a Ház elnökét naponta támadásnak, mert az lenne méltatlan az Országgyűlés munkájához.
Így született meg a Házszabálynak az a szakasza most, ami nem tartalmaz az elnök részéről mérlegelést, ugyanakkor minden más esetben az elnök adja meg a szót.
Hogy a napirend előtti felszólalások sokfélék, azt én magam is aláírom, igen nagyon sokfélék. Ami a Szocialista Pártnak fontos és rendkívüli ügy, az nyilván nem biztos, hogy akár a Kisgazdapártnak, akár a Magyar Demokrata Fórumnak ugyanolyan fontos. Egyszerűen tudomásul kell venni, hogy sokfélék vagyunk, sokféle értékrendet vallunk, és különböző értékrendekből adódóan más-más pártnak más igénye van a felszólalásra. Ismétlem még egyszer, erre a Házszabály lehetőséget biztosít, tehát ez nem obstrukció és nem szabályszerűtlenség, mint ahogy a képviselő úr erre hivatkozott.
Amiről nagyon röviden szeretnék még beszélni az az, hogy ha lett volna önöknek, már az előkészítés során egy egységes javaslatuk arra, hogy hogyan kellene a napirend előtti felszólalásokat újraszabályozni, akkor most lenne lehetőségünk arra, hogy az általános vitában erre kitérjünk.
Zárójelben szeretném megjegyezni, hogy nem a mai parlamentnek és nem az elmúlt ciklusnak a problémája, de a sors iróniája, hogy önök közül nagyon sokan itt ülnek ma a parlamentben, akik az előző ciklusban védték azt az álláspontot, hogy a parlament nem törvényhozói gyár, a parlamentnek igenis vannak más feladatai és más funkciói, mint a törvényhozás.
A parlamentnek - különösen egy olyan parlamentnek, ami heti ülésezésben, hétfő-kedden rendszeresen ülésezik -, meg kell találni a formáját intézményesen arra, hogy az aktuális politikai kérdésekre, az aktuális eseményekre lehetősége legyen.
Hát ez az a műfaj, a napirend előtti felszólalás. Tessék megnézni, hogy interpellációra mennyit kell sorban állni, hány hét múlva lehet esedékes valakinek a sima kérdésre interpellációja, az azonnali kérdés viszont maximálva van és kettő lehetőségről lehet beszélni. Ezért nagyon fontos intézmény. Nemcsak az ellenzék számára, de a társadalom számára is a napirend előtti felszólalás, mert ezek aktuális kérdéseket, és többségükben a kormány ellenőrzésének eszközeként a kormány munkájának hiányosságaira hívja fel a figyelmet.
Utoljára és befejezésként azt szeretném elmondani, nagyon nehéz időket éltünk meg az elmúlt 6 évben, 1990-től, de még elmondhatom, hogy 1989-től, amikor először többpártivá tették a Magyar Országgyűlés Házszabályát. Minden esetben sikerült még eddig sokkal nehezebb körülmények között elérni azt, hogy a Házszabályt konszenzussal, a többség akaratával kell módosítani. Minden egyes esetben. Most eljutottunk oda, hogy ez lenne az első olyan alkalom, amikor két kormányzó párt összefogva erőből kívánja módosítani azt a Házszabályt, amit egyébként közösen, együttesen hoztunk létre két évvel ezelőtt. Azok a módosítások, amikkel egyetértettünk, technikai jellegűek. A 44 módosításból álló csomagnak egyetlenegy része van, ami komoly politikai kérdés és ez a napirend előtti felszólalás.
Ismétlem még egyszer, nem volt arra példa, hogy a Házszabályt erőből módosítottuk volna, mindig megtaláltuk annak a lehetőségét, hogy itt a több képviselőcsoport, sőt a képviselőcsoportok mindegyike részt vegyen ebben a munkában. Köszönöm szépen a figyelmüket.
