DR. KUTRUCZ KATALIN
DR. KUTRUCZ KATALIN
DR. KUTRUCZ KATALIN (MDNP): Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Szigethy képviselő úr az előző felszólalásában - mármint nem a kétpercesben, hanem a felszólalásában - többször is említette a nevemet, mint olyas valakiét, aki szerette volna megteremteni a kompromisszumot. Ebből következően talán elég hiteles lesz, amit most mondani fogok.
Az előző ciklusban csak azokban a kérdésekben módosult, ugye az előző ciklusban örököltünk egy Házszabályt. Csak azokban a kérdésekben módosítottuk, amelyekben sikerült egyetértésre jutni. Azok a képviselőtársaim, akik az előző ciklusban is képviselők voltak, azok a bőrükön tapasztalhatták, akik nem, azok nyílván különböző tv-közvetítésekből és a sajtóból értesülhettek róla, hogy az előző házban sem volt valami rettenetesen nagy egyetértés, de mégis lehetett minden kérdésben kompromisszumra jutni. 1994-ben, amikor ezt a Házszabályt megcsináltuk, akkor sem volt olyan túl egyszerű a helyzet, hiszen éppen a ciklus elején még az is előfordult, hogy ellenzéki képviselők, úgy ahogy volt - az egész ellenzék - kivonultak azért, mert a kormánypártok megsértették az alkotmányt. Ilyen körülmények között is mégis a ház működését biztosító Házszabályban sikerült egyezségre jutnunk, jó hogy kompromisszumok árán, ilyenkor mindig az van, hogy senkinek nem érvényesülhet teljes egészében az akarata, de el tudtunk jutni egy olyan közös nevezőig, amelyben mindenki egyet tudott érteni. Ez lenne az egyetlenegy olyan eset az elmúlt hat év során, amelyben nem tud a Ház kompromisszumra jutni, és amelyben a többség, ilyen kérdésben ráerőlteti a kisebbségre az akaratát. Én szeretném hangsúlyozni, hogy kiválóan tudom, hogy a többpárti demokrácia a többségnek az elvén nyugszik, és hogy a törvényeket a többség hozza meg. De a Házszabályt, tisztelt képviselőtársaim, azt úgy kell csinálni, hogy ebben a Házban mindannyian tudjunk létezni, ebben egyet tudjunk érteni. Eddig mindig el tudtunk jutni a kompromisszumokig, és ha most nem tudunk, és itt egyoldalúan a kormánypártok fogják közös egyetértés ellenére módosítani az alkotmányt, akkor úgy gondolom - bocsánat a Házszabályt, de hát a Házszabály, a házalkotmányt, úgyhogy nem volt olyan nagy a nyelvbotlás - tehát, ha egyoldalúan fogják módosítani a Házszabályt, akkor ez egy hatéves szokásjog megsértését jelenti. Én már nagyon sokszor kifejtettem azt, hogy a szokásjogot, különösen a Házra vonatkozó szokásjogot, rendkívül fontosnak tartom, és nagyon rossz irányú lépésnek tartom azt, hogyha valaki a szokásjogot felborítja, felrúgja.
Itt említették képviselőtársaim, hogy a napirend előtti felszólalás lehetőségével, úgymond visszaél az ellenzék, és azt is hallottam, hogy obstrukció. Elnézését kérek! Tegnap este egyszer már elmondtam - mert én speciel itt voltam fél tízkor is -, de most akkor hadd mondjam el még egyszer mindenki számára, hogy ez nem obstrukció. Az ellenzék a napirend előtti felszólalásban láttatni akarja önmagát és beszélni akar olyan érzésekről, amelyet fontosnak tart. Az már nem az én dolgom, és attól tartok, hogy nem is a többi képviselőtársam dolga, hogy megítéljük, hogy az adott párt az jól választja-e meg a tárgyat, vagy nem. Azt majd el fogják dönteni a választók, hogy jól döntött-e akkor, amikor azt a kérdést választotta, vagy nem. Ez nem obstrukciós eszköz, az egyetlen igazi obstrukciós eszköz a Házszabályban, amelynek a megváltoztatásában minden vita nélkül belement az ellenzék, ez az ügyrendi javaslat. Ügyrendi javaslattal valóban, a szerint a szabály szerint, ami most a Házszabályban van, minden tárgyalást meg lehetne akadályozni. Az ellenzék egyetlenegyszer nem élt még ezzel a lehetőséggel, azért nem élt ezzel a lehetőséggel, mert nem obstrukciót akar, hanem normális törvényhozást akar, ugyanakkor azt is szeretné, hogyha meg tudna jelenni valamilyen módon a társadalom előtt.
És még egy dolgot hadd mondjak el, lehet, hogy ezzel kellett volna kezdenem. Koscsó képviselő úr szövege számomra megdöbbentő volt és ijesztő. Komolyan mondom, hogy az elmúlt hat évben most fordult először - és nagyon sajnálom, mert nem ilyennek ismertem őt -, most fordult elő először velem, hogy végigfutott a hátamon a hideg akkor, amikor a képviselő úr beszélt. Amikor napi másfél órát tartó kormányt szapuló szóáradatról beszélt, hogy nekik ezt kell végighallgatniuk, és hogy gesztusként megajándékozták a vezérszónoklat rendszerével az ellenzéket, és erre - elnézést, lehet, hogy nem jól jegyeztem fel és nem pontos a szöveg, de megközelítően biztos -, a kormányt elítélő vezérszónoklatokat kell végighallgatniuk a kormánypárti képviselőknek, és hogy ez milyen tűrhetetlen, és hogy ezt meg kell szüntetni.
Képviselő Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A világon én még olyan ellenzéket nem láttam - most valószínűleg más sem -, amelyiknek az lett volna a feladata, hogy a kormányt dicsérje. Az ellenzéknek az a dolga, hogy ahol hibát lát, azt fedje fel, ahol van ellenkező elképzelése azt mondja el. Azt kívánni, hogy ne legyen olyan ellenzéki szónoklat, pláne vezérszónoklat, ugye, ahol egy párt elmondja összefüggően egy törvényjavaslatról a véleményét, az én szememben egyenértékű azzal, hogy akkor meg kell szüntetni az ellenzéket, és elnézést, ilyet még a parlamentben nem mondtam, de ilyen felszólalást sem hallottam az elmúlt időben, nekem ettől még olyan félelmem is támadt, hogy van ennek a parlamentnek olyan tagja, aki valamikor Recskre akarta küldeni a komplett ellenzéket. Remélem, hogy ez a helyzet nem fog előállni. (Taps az ellenzék soraiból.)
