DR. SZIGETHY ISTVÁN
DR. SZIGETHY ISTVÁN
DR. SZIGETHY ISTVÁN (SZDSZ): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Koscsó Lajos beszélt néhány olyan problémáról, amelyet nem old meg megnyugtatóan az előterjesztett Házszabály-módosítási javaslat. Az 1994 őszén elfogadott Házszabályunk túlnyomórészt megegyezésen alapult, akkor elhatároztuk, hogy egy év után felülvizsgáljuk a gyakorlatot és a szükséges javításokat végigvisszük.
Több hónapos munka során az a bizottság, amelynek egyébként én is tagja voltam, a Házszabály gyakorlatán végigment, a szükséges módosításokban túlnyomórészt egyetértésre is jutottunk. Ahogy már Toller László tegnap az expozéjában említette és Koscsó Lajos is most beszélt erről, egyetlen olyan pont volt, amelyben többféle kompromisszumos javaslat után sem született megállapodás.
Amikor az ellenzéki pártok garanciát kértek arra, hogy - bár ebben nem született egyezség -, a házszabályi módosításhoz a kormánypárti képviselők nem adnak be módosító indítványt, ezt természetesen a kormánypárti tárgyaló delegáció nem vállalhatta, így került sor arra, hogy két kormánypárti képviselőnek az aláírásával került az Országgyűlés elé az a javaslat, amelyik egy pont kivételével valóban többpárti egyetértést tud maga mögött. Nos, ez az egyetlen kérdés a parlamenti nyilvánossággal, a parlamenti-kép építéssel, a lakossággal való kapcsolattartással összefüggésben egy rendkívül lényeges kérdés.
Azért hangsúlyoztam általánosabban ezt, mert nem csak a napirenden kívüli felszólalásokról van szó. Koscsó Lajos egy másik problémát is említett, amelyben kialakult egy Házszabályellenes gyakorlat, amelyet szintén célszerű a helyére tennünk. Bár ehhez nem kell Házszabály-módosítás, csak be kell tartani a Házszabályt.
(15.00)
A legtöbb vitát kiváltott kérdés a napirend előtti felszólalások témáját érinti. Itt szeretném jelezni, hogy egy Országgyűlés akkor nevezhető igazán jogállami, rendezett keretek között működő Országgyűlésnek, ha a tevékenységét szabályos, szabályozott jogállami keretek között folytatja. Ennek egyik legfontosabb eleme, hogy az Országgyűlés munkája kiszámítható legyen, hogy az Országgyűlés tervezze, hogy mit fog végezni. Ennek a formája minden kulturált jogállamban a napirend.
Az Országgyűlés a tevékenységét napirend szerint végezheti, ha tényleg el is akarja végezni, mert egyébként szétesik, kaotikussá válik. A legfontosabb kérdésekről elterelődik a szó. Van elvi jelentősége is ennek a kérdésnek, hiszen a napirendet az országgyűlési képviselők többsége fogadja el, tehát ebben egyetértés van. Ugyanakkor a napirenden kívüli megszólalások mögött nem áll ez az egyetértés, tehát egyes képviselőcsoportoknak az egyéni csoportérdeke előzi meg azt, hogy a parlament végezhesse a közös kollektív munkáját, amelyben egyetértés született.
A napirend előtti felszólalásoknál kezdetben volt olyan ellenzéki párt, közelebbről hadd nevezzem meg, a Fidesz, amelyik - emlékezetem szerint három alkalommal is - tiltakozott az ellen, hogy a Házszabály megszegésével hangzanak el napirend előtti felszólalások. Milyen értelemben? A Házszabály értelmében kimondottan napirenden nem szereplő, országos jelentőségű, halaszthatatlan és rendkívüli ügyben lehetne soron kívüli felszólalást kérni. A négy feltételnek együttesen kell megvalósulnia, hogy valóban egy ilyen, a napirendet félretevő felszólalás elhangozhassék.
A már említett statisztikák szerint nagyon aggályos az, hogy ezek a témák, amelyek itt sorra kerültek napirenden kívül, valóban ennek a négy feltételnek megfelelnek-e. Természetesen a mindenkori elnök rendkívüli nehéz helyzetbe kerül akkor, ha alkalmanként kéne állást foglalni abban a kérdésben, hogy egy felszólalás nem felel meg ennek a négy kritériumnak és éppen ezért esetleg megvonná a szót a felszólalótól.
Én úgy gondolom, hogy nem elnöki beavatkozással kell ezt a kérdést rendezni, hanem a politikai kultúrának a helyretételével. Nem szabad erőszakkal kikönyökölni bizonyos témákat a Házszabályban adott és visszaélésre is lehetőséget adó rendelkezéseknek a félretételével, úgy, hogy szubjektíve esetleges periférikus, esetleg komolytalan kérdéseket is országos jelentőségűvé és halaszthatatlanná minősítsen bárki.
Az elmúlt hétről rendkívül negatív példának tartom azt, hogy akkor, amikor az Országgyűlés megkezdi Magyarország történetének az egyik legfontosabb jogalkotási aktusát, az alkotmányozási folyamatot, akkor akadjon képviselőcsoport, amelyik azt a rendkívül komoly és halaszthatatlan kérdést tegye fel az Országgyűlésen, hogy lesz-e 1996. szeptember 1-jén tanévnyitó. Én azt hiszem, hogy ez méltatlan volt. Elnézést a konkrét példáért, de ez méltatlan volt a Magyar Országgyűléshez. Rendet kell csinálni! A Magyar Országgyűlésnek a kellő komolyságát el kell érnie és valóban a Magyar Országgyűlésnek azokkal a kérdésekkel kell foglalkoznia, amelyeket tervezni tud, amelyek az ország közös problémáinak a megoldását jelentik. Ebből a szempontból mindenképpen garantálni kell azt, hogy a törvényhozási munka mellett a végrehajtó hatalom ellenőrzésének a kulturált, Házszabályban rögzített, szabályozott formái működhessenek és ebben az ellenzéki jogok maximálisan érvényre jussanak. De az nem ellenzéki jog, hogy a parlament komolyságát időnként félretéve, a parlament tevékenységét megakadályozva a törvényhozási munkát egyesek megakadályozzák csak azért, mert előttük lebeg egy valamikori cél, hogy máris kampányolni kelljen a valamikori választásokra és ezzel, hogy a saját imázsát valaki építhesse, lefoglalja azt a lehetőséget, amikor az Országgyűlés közvetlen kontaktusba kerülhet a lakossággal, tehát a televízió-közvetítési időt. Pedig egészen világos. Toller László tegnapi számai világosan mutatták, hogy az a párt, amelyik leginkább élen járt ebben a tevékenységben, a napirend utáni felszólalásoknál közel se jeleskedett ennyire, nem tartotta fontosnak, hiszen akkor nem volt közvetítés.
Ha jogilag néznénk, ugyanazt a lehetőséget megkapták, ennyi korlátozás nélkül, mint ami a napirend előtti megszólalásoknál is van. Én úgy gondolom, nem ellenzéki jogról van szó. A joggal való visszaélés soha nem jog, az pedig joggal való visszaélés, hogyha bárki erre a négy kritériumra hivatkozva, ezeknek az együttes meglétére hivatkozva, valójában annak nem megfelelő témákkal köti le a parlamentnek a működési idejét.
Különösen furcsává vált az, hogy amikor jó szándékúan, 1994 őszén úgy gondoltuk, hogy lehetőséget kell nyújtani arra, hogy reagálni lehessen, hogyha valaki nagyon fontosnak tartja egy más által felvetett kérdésre, ebből kialakuljon egy olyan szertartásrend, hogy valaki mond valamit és akkor hirtelenjében mindenkinek ugyanez nagyon fontossá válik és mindenki még ehhez csatlakozik. A parlament tevékenysége gyakran másfél-két órás időre éppen ezért lebénul, azért, mert konkrétan ilyen témákat el szeretnének mondani. El lehet ilyen témákat mondani? Igen, el lehet mondani! Megvan a lehetőség rá!
1994 tavaszán az akkori Országgyűlésben ellenzéki oldalról kezdeményeztük a Házszabály revízióját. Szerettük volna akkor ellenzéki oldalról bővíteni az ellenzéki jogosultságokat. Szerettük volna 40%-os szavazati szabállyal, tehát nem az 50%-os, mint addig működött, változatlanul, 40%-os szabállyal lehetővé tenni, hogy az ellenzék politikai vitanapot kezdeményezhessen, meghallgatásokat kezdeményezhessen, akkor ez elől az akkori kormánykoalíció mereven elzárkózott. Nem tudom mi az erkölcsi alapja bárkinek ahhoz, hogyha mi ennél sokkal szélesebb jogokat biztosítottunk '94 szeptemberében 20%-os szavazati aránnyal, figyelembe véve az ellenzéki pártoknak a viszonylag csekély parlamenti részvételét, tehát 20%-os és szerintem a világon egyedülállóan alacsony kezdeményezési aránnyal sorozatosan ellenzéki jogokat biztosított a kormánykoalíció, ezt biztosította a meghallgatásoknál, a politikai vitanapnál, a Házszabálytól való eltérésnél és még sorolhatnám ezeket a példákat.
Bevezettük a kormány ellenőrzésének új módszerét, többek között azzal a pszichológiai megfontolással is, hogy ez látványosabb és jobb teljesítményre ösztönzi a kormány képviselőit, ez az azonnali kérdések órája. Nem volt, szó sem lehetett egyébként hasonló gondolatról korábban, igaz hogy fel sem vetődött, de kevesebbtől is elzárkózott a korábbi kormánykoalíció. Adva van a politikai vitanap kezdeményezésének a lehetősége, több ízben szerencsére sor is került rá, adva van, hogy a bizottságokban a parlament előtt meghallgatásokat lehessen kezdeményezni ellenzéki jogként. Mind nagyon fontos jogok, de ezek jogok és nem joggal való visszaélés. A garanciák biztosítottak éppen ezért. Nagyon széles körű jogokat biztosított a kormánykoalíció, bár jogilag nem lett volna rá köteles, a kétharmada rendelkezés tehát a Házszabály módosításához, de fontosnak találta, hogy ezek a garanciák működjenek. Azt is rendkívül fontosnak tartotta a koalíció, hogy - ez csak áttételesen kapcsolódik a Házszabályhoz, de végül is összefüggésben van vele -, hogy ahhoz, hogy az egyharmados támogatottsága jogilag meglegyen az esetleges ellenzéki indítványoknak, hogy az ellenzék együttesen ezt fontosnak tartja, biztosította, hogy a bizottságokban ez az egyharmados létszám meglegyen. Bár létszámarányosan ennyi részvétel nem illette volna meg az ellenzéki pártokat.
Én úgy gondolom, hogy ilyen előzmények után nem lehet jogos igény az, hogy a parlament érdemi munkájának a háttérbe szorításával, pillanatnyi ötletekkel gyakorlatilag egyre korlátlanabbul lehessen a parlamenti televízió-közvetítési időben a parlamenti munkáról elterelni, az érdemi parlamenti munkáról elterelni a hangsúlyt.
(15.10)
Ha nem a televízió-közvetítésről volna szó, akkor természetesen semmi nem akadályozná azt, hogy ugyanezeket a kérdéseket a műsoridő után, a Házszabály keretei között elmondhassák ugyanezek a képviselők, sőt szélesebb körben, hiszen időbeli korlátozás nélkül, és gyakorlatilag még a frakcióvezetői korlátozás sem működik ott, a lényeg az, hogy a lakossággal való imázsépítés szempontjából kedvezőbb helyzetbe kerülhessenek, és gyakorlatilag a televíziós műsoridőt ez túlnyomórészt elvegye. Ez politikailag érthető, és ha erre valaki lehetőséget lát és él vele, hibázna, ha nem élne vele.
De én úgy gondolom, hogy ez nem jog. A jog az, ha a Házszabályt betartjuk. Éppen ezért célszerű az, hogy ha ebben a kérdésben semmiféle egyezségre végül is nem volt hajlandó az ellenzék, nem egységesen, ez igaz, többek között éppen Kutrucz Katalinnak volt egy olyan kompromisszumos javaslata az utolsó fordulóban, amelyet a kormánykoalíció tudott méltányolni, és kölcsönös engedmények alapján itt is lehetett volna egy egyezséget kötni. Nem született meg, voltak ellenzéki pártok, amelyek úgy látták, hogy nem hajlandók még annyi kompromisszumra sem. Úgy gondolom, hogy ezek után az egyeztetési kísérletek után senki nem vonhatja kétségbe a kormánykoalíciónak azt az erkölcsi és jogi jogát, hogy ebben a kérdésben a parlament tekintélyének megóvása érdekében próbáljon rendet tenni.
A napirend előtti felszólalásoknál éppen ezért célszerű egy olyan korlátozást bevezetni, hogy a napirend előtti felszólalások korlátozódjanak valóban a napirend megállapítása előtti időszakra, és ezt meghaladóan az Országgyűlés által megszavazott napirendnek legyen elsőbbsége. Senki nem vonja meg a lehetőséget, hogy utána beszélni lehessen, amikor a napirendi pontoknak a tárgyalása befejeződött, de nem úgy, hogy a parlament érdemi munkája, a törvényhozási munka az egyéb ellenőrzési tevékenységtől elvegye a műsoridőt.
Több ízben szóba került a műsoridő kérdése. Nagyon fontos, mert valaki teheti, végezheti a legértékesebb, a leghasznosabb munkát, ha ennek nincsen nyilvánossága, ha ez nem jut el az állampolgárokhoz, akkor az a tartalmi értékei ellenére is rendkívül hatástalan lehet. És az, hogy az Országgyűlésnek a presztízse a közvélemény-kutatások szerint nagymértékben lezuhant, együtt jár azzal, hogy az Országgyűlés munkájáról az állampolgárok túlnyomórészt nem az érdemi munkát látják, nem azt a munkát látják, amikor az Országgyűlés tevékenysége a törvényhozásra, a konkrét feladatok megoldására irányul, hanem rögtönzött, a válaszadók oldaláról előkészületre lehetőséget nem adó körülmények között és véleményem szerint a parlamentarizmushoz méltatlan módon történik egyes kérdéseknek a megvitatása.
Ha valaki interpellálni akar, interpellálhat, ha valaki kérdést akar intézni, kérdést intézhet, ha részt akar venni az azonnali kérdések óráján, részt vehet, minden jog adva van. Adva van a lehetőség a meghallgatásokra, adva van a vizsgálóbizottságokra, adva van a politikai vitanapra, de ezek jogok. Ezek nagyon fontos ellenzéki jogok, és ezekkel az ellenzéki jogokkal lehet igazában jogszerűen végezni a kormány ellenőrzését. Éppen ezért nagyon célszerű lenne az, hogy a házszabály-módosítás keretében a napirend előtti felszólalások kérdését valamilyen formában helyére tegyük.
Koscsó Lajos említett egy másik kérdést, ez még furcsább, ez a vezérszónoki rendszer. Az elmúlt parlamenti ciklusban kezdett kialakulni az, bár a Házszabály ezt soha nem szabályozta, hogy fontosabb kérdésekben, és nem általában, vezérszónoki rendszerben szólalnak meg a képviselőcsoportok és mondják el a véleményük lényegét. A Házszabály megszerkesztése során ezt senki nem vetette fel, hogy bekerüljön magába a Házszabályba, vagy legalábbis lehet, hogy én rosszul tudom, mindenesetre nem került be a Házszabályba ez a rendelkezés, és utána kialakult egy olyan gyakorlat, amellyel, különösen azzal, hogy az ellenzéki pártoknál az MDF kettéválása után újabb képviselőcsoport is jelent meg, nagyon furcsa felszólalási arányok jelentkeztek.
A Házszabály mit tartalmaz? A Házszabály azt tartalmazza, hogy lehetőség szerint egy kormánypárti és egy ellenzéki képviselő egymást követően szólalhat fel. Ez kedvezmény az ellenzéknek? Igen, kedvezmény az ellenzéknek, hiszen hozzávetőlegesen 3:1 az arány a kormánykoalíció és az ellenzék között. Ugyanakkor a kormánykoalíció a Házszabályban is, amelyet hangsúlyozom, ebben a ciklusban hoztunk meg, erről a többletről lemondott, és 1:1-es arányt fogadott el.
Lassan kialakult egy olyan gyakorlat, a Házszabálytól való eltérésről való külön szavazások nélkül, tehát a négyötödös szavazások nélkül, hogy vezérszónoki rendszerben a két kormánykoalíció felszólalásai után csak az ellenzéki felszólalások következnek. Közbeiktatódik mindig a legnagyobb ellenzéki pártnak a felszólalása, de utána folyamatosan ellenzéki felszólalások következnek, és ami ugyancsak ellentétes a Házszabállyal ebben a gyakorlatban, hogy a Házszabály szerinti reagálási lehetőségek is egy házbizottsági megállapodás folytán korlátozódtak csak a képviselőcsoport-vezetőkre. Hangsúlyozom, ez sincsen benne a Házszabályban, tegnap éppen ebből volt egy ügyrendi vita.
Az, hogy az érdemi munkában is, tehát a törvényjavaslatoknál, és általában ez a házszabály-ellenes gyakorlat működjék, semmiféle erkölcsi alappal nem rendelkezik. Néhány kiemelkedően fontos törvénynél lehet a házbizottságban külön megállapodást kötni, de lassan kezdett egy olyan gyakorlat kialakulni, hogy szinte valamennyi törvénynél - lassan most már kivétellé vált, aminél ez nem működött - vezérszónoki rendszer volt. A vezérszónoki rendszerben a kormánykoalíció 3:1-es aránya, amelyet redukált a Házszabály 1:1-es arányra, 2:5-re módosult. Gyakorlatilag a törvényjavaslatok vitájában is a kormánykoalíciós képviselők alig jutottak levegőhöz, alig kaptak szót, és még reagálni sem tudtak.
Ebben a kérdésben nem kell Házszabályt módosítani, ebben a kérdésben a Házszabálynak kell érvényt biztosítani, ami, hangsúlyozom, a házszabályi rendelkezés is a parlament összetételéhez képest lényeges ellenzéki kedvezményt jelent, hiszen a képviselők aránya, hangsúlyozom, hozzávetőlegesen 3:1-nek felel meg, és nem 1:1-nek. Ezekkel a kérdésekkel azt hiszem, foglalkoznunk kell.
Az első kérdéssel módosító indítvány formájában, amelyet a kormánykoalíció részéről nagy valószínűséggel éppen Koscsó Lajos és én fogunk előterjeszteni, és éppen ezért a napirend előtti felszólalások kérdésében, bár hangsúlyozom, nagyon sajnáljuk azt, hogy azokat a gesztusokat, amelyeket a kormánykoalíciós tárgyaló delegációk részéről megtettünk - utoljára éppen Kutrucz Katalin javaslatának az elfogadásakor, amely végül nem érte el az ellenzéki pártok támogatását -, nagyon sajnálom, hogy ebben a kérdésben nem sikerült egyezséget kötni, de nagyon szeretném, hogyha ebben a kérdésben nemcsak a kormánypártoknak a teljesen jogos, az arányokból adódó érdekeit lehetne biztosítani, hanem egész egyszerűen a parlament komolyságát és a törvényességet.
Ilyen értelemben a Házszabály minden valószínűség szerint ebben a kérdésben is további módosításra szorul, mint amit az előterjesztés tartalmaz. A többi kérdésben viszont szeretném, hogyha ennél az akár morálisan, akár politikailag, akár jogilag alig indokolható ellenzéki igénynél, hogy napirend előtt, a napirend terhére, egyéni kezdeményezésekkel elvegyék a lakossággal való kapcsolattartási lehetőséget, én azt hiszem, hogy ha ebben a kérdésben az ellenzék továbbra is megköti magát, és emiatt esetleg az egész házszabály-módosítási koncepciót megkérdőjelezné, magára kell hogy vegyen mindenféle politikai felelősséget. Indokolhatatlan az, hogy a Magyar Parlamentben szabályozatlanul, a napirendet félretéve, a napirendet másodrendű kérdésnek, tehát a többségi akaratot másodrendű kérdésnek téve, egyéni ambíciók, frakciók ambíciói fontosabbak legyenek, mint az országos közös érdek. Köszönöm szépen. (Szórványos taps a bal oldalon.)
