DR. TROMBITÁS ZOLTÁN
DR. TROMBITÁS ZOLTÁN
DR. TROMBITÁS ZOLTÁN (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Magam is, amikor az első felszólaló Koscsó Lajos képviselő úr megszólalt, eléggé megdöbbentem azon a hangon és azon a formán, amit ő elővezetett a Házszabály-módosítás kapcsán. Azért is, mert azok az elemek, amiket ő megemlített a felszólalásában - és eddig felszólaló ellenzéki képviselőtársaim ezekre már kitértek -, azok azt mutatják számomra, hogy ön, tisztelt képviselő úr, nem érti a parlamenti demokráciának alapvetően a lényegét.
Azt számon kérni az ellenzéktől, vagy azt nehezményezni az ellenzéktől, hogy az ellenzék bírálja a kormányt, és arra felszólítani a Házat, hogy ezen érdemes elgondolkozni, hogy ilyen lehetőségek előfordulhatnak, hogy az ellenzék bírálja a kormányt, ez számomra igenis megdöbbentő dolog, amennyiben Magyarország jogállam, és amennyiben Magyarország parlamentáris demokrácia.
Ez felidézi azokat a régi időket, amikor önök önmaguk ellenzéke kívántak lenni valamikor még a régebbi időben. Ma remélem nem ez a helyzet áll elő, hanem egy új állapot van ehhez képest.
A kormánypártok egyoldalúan valóban 1990 óta nem módosították a Házszabályt, elég közös megegyezés alapján történt ez. Volt ilyen valóban régebben, 1913-ban a Tisza István-féle Házszabály-módosítás, amikor a hosszú évtizedes ellenzéki obstrukció miatt arra a döntésre jutott az akkori kormányzó párt - amelynek egyébként megvolt a kétharmados többsége a parlamentben, noha akkor nem volt szükség erre a kétharmados többségre, akkor egyszerű többséggel lehetett módosítani Házszabályt mégis évtizedeken keresztül - az obstrukció ellenére nem módosította az akkori kormányzó párt a Házszabályt, mert volt türelme elviselni az ellenzéki obstrukciót is, ami akkor azonban nagyon keményen ment, mert értették a parlamentarizmust, úgy látszik, és ennek megfelelően viselkedtek.
Tehát ez az 1913-as Házszabály-módosítás - hogy csak egy példát vegyek, amely oly hírhedtté vált - azt mondta ki, hogy bizonyos kérdésekben lehet alkalmazni a parlamenti guillotine-t. Bizonyos esetekben lehet klotűrt alkalmazni, tehát a szólás szabad jogának bizonyos korlátokat lehet szabni itt a Ház előtt.
Ez azonban csak nagyon kevés törvényjavaslat esetében volt alkalmazható. Ilyen volt az egyik, a költségvetési törvényjavaslat, illetve megajánlási törvényjavaslat. A költségvetési törvényjavaslat esetén ha a tisztelt képviselő úr megnézi ezt a Házszabályt, akkor az azt mondja, hogy: "amennyiben a költségvetési vita már 20 napja tart, akkor lehet elkezdeni egy ilyen eljárásnak a bevezetését, amely azonban még legalább, számítások szerint legalább még mindig két hétig tarthatott."
Tisztelt Képviselőtársaim! Ha ezt számoljuk, volt-e egyáltalán egyetlenegy olyan költségvetési törvényjavaslat 1990 óta, amely akár 20 teljes napon keresztül folyhatott, amikor reggeltől-estig csak a költségvetésről, az egy évben, abban az évben talán a legfontosabb, általában a legfontosabb törvényről, a költségvetésről szólt, amely a parlamentnek egyik legősibb joga, amit megszerzett magának, hogy a költségvetést maga dönthesse el. Tehát az egyik legfontosabb kérdésről, a legfontosabb törvényjavaslatról soha ennyit nem vitatkozhattunk.
Tehát az a híres Házszabály-módosítás, amely először kormánypárti többséggel módosíttatott, az is ilyen, hogy úgy mondjam, "finom guillotine" eszközöket alkalmazott.
Azok az újonnan alkalmazott guillotine-módszerek, amelyeket most tisztelt kormánypárti képviselőtársaim be kívánnak vezetni, hát bizony nem ezen formátumhoz, nem a régi parlamentarizmushoz hozzá szokott emberek gyakorlatához és általuk megvalósított Házszabály-módosításhoz próbál meg igazodni, azt hiszem, ebben egyetérthetünk. Sokkal drasztikusabbak ezek a bevezetett javaslatok. A '94-es tárgyalásokon én magam részt vettem a Fidesz részéről. Azt hiszem, hogy a magunk részéről megpróbáltunk a lehető legkorrektebb módon a tárgyalásokon jelen lenni és részt venni, és itt a Ház előtt is, azokat a megállapodásokat, amelyről már ma egyszer Bihari Mihály az alkotmányozás tárgyalása során beszélt, megpróbáltuk az elképzelhető legkorrektebb módon a Ház előtt is képviselni, sőt ennek kapcsán egyik ellenzéki képviselőtársammal nekem összetűzésem is volt a Ház előtti vitában, éppen a javaslat védelme érdekében, úgyhogy azt hiszem ez miatt nem érhet bennünket vád.
Amennyiben Koscsó Lajos képviselőtársam megnézi ezeket a jegyzőkönyveket, amelyek körülbelül 3000 oldal terjedelemben állnak rendelkezésre egyébként, azt hiszem, az alkotmányügyi bizottságnál, akkor abból kitűnik, hogy én ott többször kijelentettem a bizottsági ülésen, hogy köszönjük szépen, de nem kérünk több ellenzéki jogot adott kérdésben, nem kérünk az önök kegyeiből. Mi csak azokat a jogokat és lehetőségeket kérjük, amelyet egy bevezetett, normálisan működő nyugati parlamentáris demokráciában az ellenzéknek biztosítanak. Különleges jogosítványokra - én a Fidesz nevében többszörösen is kifejtettem -, hogy erre nem tartunk igényt. Ha tehát önök mégis úgy gondolják, hogy van néhány olyan pont, ahol különlegesebb igényeket meg kívánnak adni, az az önök döntési, mérlegelési jogköre, de ezt ne rajtunk kérjék a későbbiekben számon, mert azt hiszem ez nem lenne fair eljárás.
Nyilván itt a legnagyobb vitát a napirend előtti, illetve napirenden kívüli felszólalások váltották ki. Nos, ennek is története van. 1990-ben, amikor ez az egész sztori elindult, akkor egy teljesen parttalan napirend előtti felszólalási lehetőség nyílt a Ház minden egyes képviselője számára.
Erre vonatkozólag először a Fidesz nyújtott be javaslatot Orbán Viktor akkori frakcióvezető nevével fémjelezve, amely javaslatot az ügyrendi bizottság elé vittünk és a Ház szavazott is róla. Ezt a javaslatot azonban, amely körülbelül 60%-ot kapott a Ház ülésén, a Ház nem szavazta meg. Nem szavazta meg, többek között azért nem, mert a Szabaddemokraták képviselőcsoportja akkor ellenzékből nem támogatta e törvényjavaslatnak, e határozati javaslatnak az elfogadását, mert azt gondolták, hogy ez a parttalan napirend előtti vitának bármilyen korlátozása, amit a Fidesz akkor ellenzékből is konstruktívan javasolt, ez számukra nem elfogadható, mert számukra nem elegendő a médiahatalom korlátlan uralma, amivel rendelkeztek, hanem számukra a parlament előtt is erre a lehetőségre szükségük van és ezt a lehetőséget biztosítani akarták a maguk számára.
Na most, csak arra, hogy milyen napirend előtti felszólalások hangzottak el, majd a későbbiekben elvégzünk egy kigyűjtést erre vonatkozólag a Szabad Demokraták Szövetsége és a Magyar Szocialista Párt részéről, hogy mik voltak akkor rendkívüli országos jelentőségű ügyek, mert nemcsak akkor kell tisztelt képviselőtársaim valaminek örülni, ha az nekünk jó, tehát amikor ellenzékben voltak önök, és önöknek előnyére válhatott a napirend előtti felszólalás lehetősége, hanem akkor is ugyanolyan véleményt kell szerintem formálni egy adott kérdésről, ha kormányon vannak. Akkor nem kell ezeket az intézményeket támadni csak azért, mert most az ellenkező pozícióban vannak.
Azért van olyan példa, amire emlékszem, hogy mi volt országos jelentőségű rendkívüli esemény például a Szabad Demokraták Szövetsége számára: Pető Iván pártelnök úr és frakcióvezető úr például az egyik ilyen napirend előtti vita közben fölállt és megjegyezte, hogy az ellenzék által itt felhozott ügyek nem napirend előtti, nem országos jelentőségűek és nem fontos kérdések, amikor éppen Magyarország demográfiai kérdéseiről volt szó, vagy a szociális helyzetről, vagy bármely egyéb másról, amit úgy gondolom, hogy lehet, hogy nem annak lehet nevezni és lehet, hogy nem fér be az önök kategóriájába. Természetesen, hogy ezek azok lennének, lehet hogy más szempontból azonban azokhoz tartozhatnak, de Pető Iván képviselő úr például az egyik ilyen napirend előtti felszólalásban a következőt közölte, ami ugye országos jelentőségű ügy volt: amelyben bejelentette napirend előtt, hogy a Szabad Demokraták Szövetségének képviselőcsoportjához tartozó egyik képviselő asszonynak gyermeke született. (Derültség.)
Hát ha önök erre azt mondják, hogy ez országos jelentőségű, halaszthatatlan napirend, valóban ennek megfelelően napirenden nem szerepelt az ügy, tehát ez napirenden nem szerepelt, de a Szabad Demokraták Szövetsége számára ez országos jelentőségű kérdés volt. Lehet, hogy számukra országos jelentőségű kérdés volt, de azt gondolom, hogy ez a magyar lakosság számára nem volt országos jelentőségű kérdés.
Tehát lehet ilyen példákat is felhozni, tisztelt képviselőtársaim. Az előző négy éves ciklusban az ellenzék pártjai - és itt a Fideszt nem nagyon sorolnám hozzá, mert megnézhetik az előző négy év alatt, hogy mennyi Fideszes napirend előtti felszólalás hangzott el - elég kevés egyébként -, de a Magyar Szocialista Párt és a Szabad Demokraták Szövetsége elég sok napirend előtti hozzászólást tett meg. Ezek között valóban voltak nagyon fontos ügyek, és valóban voltak, úgy gondolom, kevésbé fontos ügyek. Azonban ennek a megítélése, azt hiszem nem ránk tartozik, a Házra tartozik, bármely képviselőre tartozik, valamilyen bíróra tartozna, hanem a választópolgárok megítélésére tartozik. És lehet, hogy önök nagyon jól éltek ezzel az eszközzel, tisztelt szocialista párti képviselőtársaim, mert a választópolgárok önökbe helyezték a bizalmukat, és jól éltek ezzel az eszközzel, amitől most viszont meg kívánják fosztani az ellenzéket.
Amikor önök ellenzéki képviselőként itt ültek ebben a Házban, akkor élhettek ezzel a lehetőséggel, most azonban széleskörűen el kívánnak vonni ilyen jogokat.
(16.20)
Én azt gondolom egyébként, hogy a napirend előtti felszólalások nem vonnak el időt a bármilyen tárgysorozatban levő ügy tárgyalásától, hisz a Ház ideje meghosszabbítható, erre számtalanszor volt példa, például a Bokros-csomag benyújtásakor, ugye egész hajnalig itt ültünk, tisztelt képviselőtársaim. De még az előző ciklusban is emlékszem arra, amikor háromnapos vitában ültem itt. Először fordult elő katonakorom óta, több mint tíz év után, hogy három napig egyfolytában még ruhát sem tudtam váltani, mert még jegyzőként is szolgálatot kellett teljesítenem a Házban, mert háromnapos költségvetési vita folyt, és szavazás folyt ebben a Házban, amikor rendkívül kemény harc volt az akkori kormányzó pártok és az akkori ellenzéki pártok között. Tehát akkor sem lehetett azt mondani, hogy elvont volna bármitől bármilyen időt a napirend előtti hozzászólások kérdése, mert a kormánypártoknak mindig meg volt az a lehetősége és mindig meg is lesz a lehetősége, hiszen az önök kezében van a többség, és az elnök mindig is a legnagyobb kormányzó pártból került ki hagyományosan, most is így van, az új magyar parlamenti demokráciában is ez valósult meg, és ez egy helyes megoldás, hogy a kormányzó párt adja mindig is a parlament elnökét, ezáltal neki számos olyan lehetősége van mind az elnöknek, mind pedig a többségnek arra, hogy az akaratát érvényesítse, tehát minden kérdést, amit a kormányzó pártok akarnak, azok napirendre fognak kerülni, amit ők nem akarnak, azokat el fognak utasítani, és el is utasítják, mindezt láthatjuk naponta, és ezeket a kérdéseket meg tudják tárgyalni.
Szó volt itt többször is az obstrukció kérdéséről, tisztelt képviselőtársaim. Koscsó Lajos képviselő úr említette, de mások is felvetették talán ezt a kérdést, hogy az ellenzék ezzel tulajdonképpen obstruál. Én azért nem használnék ilyen szavakat, hogy obstruál az ellenzék. Az ellenzék nem obstruált, úgy gondolom, a napirend előtti hozzászólások kérdésében, csak próbálta tenni a dolgát arra, amire megválasztották. Lehet természetesen obstruálni. Obstruálni avval lehet leginkább, és én ezt elmondtam egyébként az 1994-es parlamenti vitában, amikor a Házszabályról vitatkoztunk, és akkor én tartottam a Fidesz részéről a vezérszónoklatot, hogy az, hogy egy parlament hogyan működik együtt és milyen a konstruktív együttműködési lehetőség, az jelentős részben a Házszabálytól is függ, és ha egy Házszabály minél inkább nyitott arra a kérdésre, hogy a kisebbség felé tud nézni, a kisebbségnek lehetőséget tud biztosítani, akkor annak a kisebbségnek nem lesz érdeke az obstruálásra, és úgy gondolom, hogy ez eddig ebben a Házban nem is valósult meg.
Azonban abban az esetben, amennyiben a kormányzó pártok úgy döntenek, hogy ők az erő útjára lépnek minden területen, és ezen az úton is az erő útját választják, erre természetesen megvan a joguk és megvan a lehetőségük rá, de akkor viszont a kisebbségnek tényleg csak az egyedüli fegyvere a parlamentben az obstrukciós lehetőség lesz, ami szerintem egyáltalán nem tesz jót a parlamenti demokráciának, mert azt lejáratja. Nemcsak minket járat le, akik esetleg az obstrukciót csinálják, hanem az egész demokratikus rendszert járatják le, és ez azt gondolom, hogy nem lenne jó. De hogyha azt gondolják, hogy ez a módszer mégis eredményre vezető, akkor mi készek vagyunk arra, hogy egy laza csuklómozdulattal is bemutassunk egy obstrukciós lehetőséget, erre természetesen fel lehet jól készülni, és mi nem becsüljük le önöket a legkevésbé sem. Azt gondolom, hogy mind a Szabad Demokraták Szövetsége, mind a Magyar Szocialista Párt rendkívül sok okos és felkészült képviselővel ül itt a parlamentben, és ezt még véletlenül sem felejtettük el a választások előtt sem, mert például mi, a Fidesz, a Szocialista Párttól tartott természetesen a leginkább a választásokon, ami valós félelmünk be is igazolódott. De ennek ellenére azt gondolom, hogy nem jó lebecsülni soha az ellenfelet, nem jó lebecsülni soha a másik oldalt, és azt gondolom, az önök figyelmébe ajánlani, hogy minket sem érdemes lebecsülni, minket sem érdemes abból a gondolatból... minket sem érdemes vizsgálni abból a gondolatból kiindulva, hogy mi sem vagyunk képesek esetlegesen más tevékenységet végezni, vagy máshogy a parlamenti munkát végezni. De azt gondolom, hogy ez a magyar demokrácia szempontjából nem lenne helyes eljárás. Éppen ezért volt számos megoldási kísérlet arra, hogy egyeztetés történjen, ahol az ellenzék megtette a maga konstruktív, úgy gondolom, hogy konstruktív javaslatait. Én azt gondolom, hogy még nem biztos, hogy ez az egész folyamat lezárult, még megtehetünk egy kísérletet, próbáljuk meg egyeztetni, egyezkedni a kérdésben. Mi a magunk részéről természetesen mit is tehetnénk mást, természetesen készek vagyunk erre, reméljük, hogy önökben is van még azért az első felszólalás ellenére is a nyitott szándék arra, hogy egy ilyen egyeztetést megtegyenek és egy ilyen egyeztetésen részt vegyenek, azonban azt mindenképpen le kell szögeznünk, hogy az egyoldalú Házszabály-módosítás az nagyon messzire, nyilván előre vetítené az árnyékát arra, hogy ebben a parlamentben milyen, jó vagy rossz indulatú folyamatok indulnak el a későbbiekre nézve, és azt mindenki gondolhatja, hogy lehet, hogy sokáig kormányozhat egy párt, természetesen igen hosszú ideig, de a kocka mindig megfordulhat, és rossz akkor egy másik oldalon lenni, és azt higgyék el képviselőtársaim, hogy ebből a helyzetből nem szabad kiindulni, tehát nem szabad az erőfölényt ilyen módon alkalmazni. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a jobb oldalról.)
