CSÉPE BÉLA
CSÉPE BÉLA
CSÉPE BÉLA (KDNP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Engedjék meg, hogy az alkotmány "Állam" című részének 5. fejezetéhez, a közpénzügyekhez fűzzek gondolatokat és véleményt.
Először is örömmel üdvözöljük, hogy a készülő alkotmányban, ebben a tervezetben a közpénzek itt egy külön fejezetet kaptak, szemben a jelenleg hatályos alkotmánnyal, mert a mai körülmények között - de azt hiszem a jövőre tekintve is -, rendkívül fontos az, hogy a közpénzek kezelése alkotmányos szinten legyen szabályozva, legalábbis legfőbb elveiben. Akkor, amikor ebben az országban olyan életszínvonal-csökkenést kell átélni a lakosságnak, mint amilyennek tanúi vagyunk, nagyon érzékeny a társadalom arra, hogy a közpénzeket kezelők hogy bánnak a társadalom pénzével, de azt hiszem, hogy a jövőt illetően is, ha egy állam magára valamit ad és komolyan veszi a közerkölcsöt - általában az állami létnek az alapjait, a társadalmi létnek a biztonságát -, akkor komoly figyelmet kell fordítania mindenkor - tehát a nehéz körülményekben is -, de mindenkor arra, hogy akik a közpénzekkel bánnak, azok hogyan teszik ezt.
A jelenlegi alkotmányban - mint ismeretes -, ebben a témakörben lényegében csak az Állami Számvevőszékről és Magyar Nemzeti Bankról van néhány fejezet. Ezzel szemben ez egy óriási előrelépés, de ugyanakkor föl kell hívnunk arra is a figyelmet, hogy az itt, a tervezetben előterjesztett szöveg sajnos nem öleli fel a közpénzek egész körét, csak egy bizonyos részét. Úgyhogy megfontolásra ajánlom, azt, hogy mennyiben terjeszthető ki még ez a szöveg, hiszen például közpénznek minősül nyilván a társadalombiztosítási járulék, a társadalombiztosítással kapcsolatos költségvetés - ami ebből hiányzik -, vagy akár az alapítványokhoz befizetett pénz, még akkor is, hogyha magánalapítvány, hisz azáltal már ott egy több embernek a pénze van, és ez ilyen értelemben ez is közpénz. (sic!)
Az előttünk lévő tervezet ezt a fejezetet tagolja, először a költségvetésről beszél, másodikként a közteherviselésről, majd a Magyar Nemzeti Bankról és végül az Állami Számvevőszékről. Ebben a tagolásban kell tárgyalnunk az anyagot. Először a költségvetéssel kapcsolatos előttünk lévő szöveget veszem górcső alá, és mindjárt az első fejezetben szembeötlően szerepel egy olyan mondat, ami úgy vélem, hogy nem ide való, illetőleg nem kell az alkotmányban ezt így meghatározni, akkor sem, hogyha a közpénzeknek olyan nagy jelentőséget tulajdonítunk. Azt mondja az első mondat, hogy "szabályozni kell az alkotmányban az állami költségvetés tartalmát és elfogadásának eljárási szabályait". Hát ha ezt jogilag komolyan vesszük, akkor végül is az alkotmányból át kell emelni az államháztartási törvényeknek ezt az egész részét, a költségvetés tartalmát és eljárási szabályait. Azt hiszem, hogy ez túlzás. Az alkotmányba csak a sarokpontokat kell átemelni - mondjuk el tudok képzelni egy határidő-szerepeltetést -, tehát, hogy meddig köteles a kormány egy költségvetést az Országgyűlésnek benyújtani, illetőleg az Országgyűlés azt elfogadni, és ha ez fog szerepelni az alkotmányban, akkor innentől kezdve ennek az elmulasztása már nem törvénysértés lesz, hanem alkotmánysértés. Ezzel lehet biztosítani, hogy valóban a költségvetés időben be legyen terjesztve, el legyen fogadva. Tehát ezt így semmiképpen nem tartjuk helyesnek, hogy ez itt szerepel, hiszen, ha majd sor kerül a normaszöveg kidolgozására, az Országgyűlés itt rövidesen elfogadja így ezt a koncepciót, akkor most be kell építeni az egész tartalmát a költségvetésnek. (sic!)
A másik ilyen mondat ugyanebben a bekezdésben, hogy "a kormány törvényben előírt határidőben köteles a költségvetésről törvényjavaslatot benyújtani". Ennek nincs értelme, hogy az alkotmány egy ilyet kimondjon, legfeljebb annak van értelme, hogyha az alkotmányba emeljük a határidőt. De ez természetes, hogy a kormány törvényben előírt határidőben köteles a törvényjavaslatot benyújtani. Ezt véleményem szerint nem szükséges alkotmányban kimondani. Tehát ezek inkább ilyen szövegezési problémák, amik nyilván majd meg fognak oldódni.
Az előttünk lévő tervezet foglalkozik azzal az esettel, hogyha a költségvetési év kezdetéig az Országgyűlés a költségvetési törvényt nem alkotja meg, nagyon helyesen kimondja azt, hogy ebben, esetben átmeneti gazdálkodásról szóló törvényjavaslatot kell benyújtani.
(15.20)
Foglalkozik azzal is, hogy mi történik akkor, hogyha ezután sem születik meg a megfelelő költségvetési törvény, és ebben az esetben teljes mértékben már a kormányt hatalmazza fel, hogy a pénzek továbbvitele megtörténjen - nyilván, hogy ne álljon le az országnak az élete. Ez így önmagában még rendben is van, de a mi véleményünk szerint egy alkotmánynak erre az esetre már azért bizonyos szankciót kellene beiktatni és nem elengedni a gyeplőt, hiszen így tulajdonképpen a kormány és a parlament, a parlamentben lévő kormánytöbbség a kormánnyal összejátszva tulajdonképpen nem is olyan fontos, hogy megalkossa a költségvetési törvényt, hanem ennek az alapján majd megy tovább az élet így, és nem tudjuk akkor végül is mi fog történni.
Ezért mi úgy gondoljuk, hogy erre az esetre igenis be kellene iktatni az alkotmányba egy olyan szankciót, hogy ebben az esetben tulajdonképpen ki kell írni az új választásokat, hiszen a parlament és a kormány nem látja el feladatát, mert az országot költségvetés nélkül hagyta. Hangsúlyozom, az átmeneti meg nem alkotása esetéről van szó. Nyilván az átmeneti költségvetési törvény betölti ezt az űrt, ha ilyen helyzet keletkezik egy országban.
Na most ugyanez a helyzet a zárszámadással. A zárszámadásról szóló pontban - ott benne van már a tervezetben -, hogy a zárszámadásról szóló törvény főbb tartalmáról, elfogadásának, és el nem fogadásának jogkövetkezményéről az alkotmányban rendelkezni kell, hát ugye ez egy utasítás majd a normaszöveg felé, hogy valamit rendelkezni kell. A mi véleményünk szerint a zárszámadást ugyanolyan komolyan kell venni, mint a költségvetést. Amennyiben előfordul - ez természetesen elvi dolog, nem valami itteni konkrét időszakra vonatkozik -, tehát előfordul, hogy egy parlament nem tudja elfogadni a zárszámadást - esetleg másodszorra sem, el tudom képzelni, hogy két fázist lehet ebbe beiktatni -, akkor bizony szintén az előbbi gondolatom kerül előtérbe: hogy valamiféle szankciót kell tartalmaznia egy alkotmánynak és ebben az esetben is - véleményünk szerint - ki kell írni a választásokat, hiszen a kormány és a parlament, amelyik jelenleg ugye a hatalmát gyakorolja a mindenkori helyzetben, a hatalmat gyakorolja, nem képes ellátni feladatát. Tehát erről a részről az a véleményünk, hogy egyrészt fölösleges dolgokat tartalmaz, másrészt hiányoznak belőle azok, amik valóban alkotmányba rögzítendő dolgok lennének.
A második rész a közteherviselés. Ez ilyen értelemben valóban üdvözlendő, hogy alkotmányosan valahogy rögzítve legyen a közteherviselés. Idetartozik tulajdonképpen az adózásnak egyáltalán a lehetősége és az, hogy törvények fogják meghatározni, illetőleg mindenkor azok határozzák meg ugye az adózásnak a módját. Itt nyilvánvalóan fölfedezhető az, hogy a vagyonadónak a lehetősége is ebben benne van, nyilván nem arról van szó, hogy a vagyonadót ezáltal közvetlenül be akarják vezetni, de a lehetősége ebben benne van. Mi ehhez azt fűzzük hozzá, hogy ebben a jelenlegi helyzetben rendkívül fontos, hogy az alkotmánynak olyan üzenete legyen, hogy mindazok, akik akár a közpénzekkel, akár a feketegazdasággal, akár a versenyszférával vagy bárhol, visszaélve lehetőségeikkel - tulajdonképpen a társadalom kárára - gazdagodnak, azok tartsanak a retorziótól, ezért megfontolásra ajánljuk a jövedelemelszámoltatás alkotmányos lehetőségének a kimondását. Meg kell vizsgálni ezt a szöveget, ami előttünk van, hogy ez tartalmazza-e? Lehet úgy is értelmezni, hogy igen.
Úgy gondoljuk, hogy ha közpénzekről beszélünk, akkor - hát ugye már itten nyilván belekerült a közteherviselés útján az adózás is -, s idekapcsolódik az egész kialakult helyzet, amely nemcsak ennek a pár évnek a problémája, hanem a mindenkori jövőnek is a problémája, hogy alkotmányosan minden biztosítékot meg kell határozni abból a célból, hogy a korrupció, a feketegazdaság, a közpénzekkel való visszaélés minél inkább háttérbe szoruljon. Tehát itt meg kellene szövegezni valami olyan szöveget, amely bizony egy alkotmányos elrettentést jelent. Ebben a részben szerepel egy mondat, hogy ki kell mondani azt az elvet, hogy az állam köteles az adórendszer kiszámíthatóságát biztosítani. Ez valóban nagyon helyes - mindenkor tulajdonképpen ezért emeltünk szót -, de ugyanakkor szembesülnie kell a parlamentnek, a kormánynak azzal, hogy tulajdonképpen akkor, eddig, ezalatt a két év alatt is - tulajdonképpen ugye egy meg nem lévő alkotmánnyal - már szemben állt, hiszen olyan cikcakkok vannak az adózási jogszabályokban - akárcsak a kulcsokat nézzük vagy az átalányadózást, vagy az egyéni kisvállalkozóknak a bejelentkezését a társasági adóba - egyszer így rendelkezett a parlament útján a kormány, parlament elfogadásával, másodszor amúgy, és utána megint visszajött a régi. Tehát az eddigi történet - a magyar adójogszabályok eddigi története - tulajdonképpen nem tesz eleget ennek az elvnek.
Mi reméljük, hogyha ezt az alkotmányt valóban megalkotja a parlament - népszavazás jóváhagyja -, akkor innentől kezdve megszűnik, de akkor egy óriási feladata lesz a mindenkori kormánynak, parlamentnek, hogy bármilyen nehéz gazdasági viszonyok között akkor meg kell felelnie az alkotmányossági követelményeknek. Tehát nem lehet azt csinálni - ami nagyjából most folyik -, hogy bevételi szemlélettel megkísérelni olyan jogszabályokat hozni, hogy minél több pénz befolyjon, de utána, miután ezek a törekvések beleütköznek ugye komoly nehézségekbe, akkor mindig jön egy visszakozz. Továbbiakban akkor ezt nem lehet csinálni.
Tehát mi a magunk részéről üdvözöljük ezt az elvet, ugyanakkor jelezzük ezt a problémát is, hogy majd ez - hogy sikerül ennek a betartása -, illetőleg jelezzük azt, hogy - bizony itt majd az Alkotmánybíróságnak meg kell sokszor határozni, hogy beleütközik-e az alkotmányba az -, hogyha valamiféle hirtelen módosítás történik az adórendszerben.
A következő rész a Magyar Nemzeti Bankkal foglalkozik. Ezzel kapcsolatban el kell hogy mondjam, hogy komoly aggályunk van azzal kapcsolatban, hogy a parlament I. félévi jogalkotástervében szerepelt a pénzintézeti törvényeknek a beterjesztése, megtárgyalása, s ebben az MNB jogállását is meg kellett volna már vitatni. Tehát itt most tulajdonképpen az történik, hogyha ebben a - ha a tervek szerint fog történni, még most a tavaszi ciklusban ugye elfogad a parlament egy olyan határozatot, melyben rögzíti az alkotmányozásnak az elveit, és belekerül egy olyan mondat, mint például itt van, hogy a jegybank független a kormánytól -, akkor ez már megköti a Magyar Nemzeti Bank jogállásáról szóló törvénynek a tárgyalását is, hiszen itten történt egy határozat. Ezért ebből a szempontból is, de egyébként is komoly aggályunkat fejezzük ki azzal kapcsolatban, hogy lehetséges-e ennek a koncepciónak az elfogadása most még a nyári szünet előtt, hiszen ebből a szempontból egy mulasztás van, nem történt még meg a pénzintézeti rendszernek a törvényi újraszabályozása, és ezt mindenképpen meg kellene hogy előzze ez a szabályozás, ezt az alkotmánykoncepciót, amennyiben a Magyar Nemzeti Bankról egy ilyen mondatot kíván az alkotmány szerepeltetni. Ezért én akkor már helyesebbnek tartanám, hogyha az ilyen értelemben aggályos mondatok ebből kikerülnének és esetleg majd később a normaszövegbe kerülnének bele.
Az utolsó része a Számvevőszékkel foglalkozik. Ezzel teljes mértékben egyetértünk, a mostani alkotmányban is szerepel. Hallottuk itt az előbbi hozzászólásnál, hogy ugye megvizsgálták a Számvevőszékkel együtt - az Országgyűlés számvevőszéki bizottsága - ezt a tervezetet és komoly problémaként tárgyalták azt, hogy az önkormányzatok ellenőrzése vajon a Számvevőszékhez tartozzon-e, mert nincs rá kapacitása.
(15.30)
Véleményem szerint, az önkormányzatok ellenőrzése mindenképpen a Számvevőszékhez kell hogy tartozzon, és második lépés az, hogy biztosítani kell akkor ennek a lehetőségét, hogy az Állami Számvevőszék el tudja látni a feladatát, tehát itt semmiképpen nem ilyen szempontból lehetséges ennek a bírálata, hanem valamennyi, az állami szférába tartozó közpénznek az ellenőrzését nyilván a Állami Számvevőszéknek kell végeznie, és a jelentését mindenkor az Országgyűlés elé kell terjesztenie.
Összességében azt szeretném mondani befejezésül, hogy amint az előttem szóló kereszténydemokrata képviselők is többször elmondták, mi az alkotmányozás hívei vagyunk, de itt most komoly aggályunkat fejezzük ki abból a szempontból, hogy itt például a közpénzekkel kapcsolatos részben ne történjen olyan szabályozás, országgyűlési határozatban való megkötés, ami a későbbi jogalkotásnál problémát okoz. Ezért is, és a már általunk többször elmondott probléma miatt a társadalmi beleszólásra szabott rövid idő miatt is, mi tisztelettel azt javasoljuk, hogy ez az általános vita ne kerüljön lezárásra ebben a szünet előtti ciklusban, hanem folytatódhasson az őszi ciklusban, és addig ezek az általam felvetett problémák, de más egyéb, már általunk is jelzett problémák tulajdonképpen a társadalom által is jobban véleményezhetők, és egyéb jogszabály-alkotásokkal is jobban szinkronba kerül az alkotmányszabályozás. Tehát nehogy valami olyan jóvátehetetlen lépés szülessen, hogy végül is itt egy sebtében hozott határozat megköti később a törvényhozók kezét, hiszen itt már ki van mondva, hogy az alkotmánynak ez a gerince, majdnem hogy azt lehetne mondani, hogy lényegében megszületik az alkotmány, mert a többi már inkább csak ilyen normaszöveg készítés. Persze, akkor még sok mindent bele lehet tenni, de a legfőbb dolgok ha itt rögzítésre kerülnek... (Az elnök pohara megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.)... igen rögtön befejezem, elnök úr, akkor ezáltal olyan jóvátehetetlen kár keletkezhet, amitől mindenképpen óvjuk a parlamentet.
Köszönöm szíves figyelmüket. (Taps.)
