DR. TÍMÁR GYÖRGY
DR. TÍMÁR GYÖRGY
DR. TÍMÁR GYÖRGY (FKGP): Mélyen tisztelt Elnök Úr! Igen tisztelt Képviselőtársaim! Az Alkotmánybíróság - mint a közelmúltban Magyarországon bevezetett jogintézmény - megítélésem szerint az állampolgári jogbiztonság és jogegyenlőség egyik alappillére. Számunkra ez azért fontos, mert minden átmeneti politikai korszakban, minden bizonytalan szituációban fontos az, hogy minél több olyan biztosíték legyen a polgároknak, a jogalanyoknak, amely lehetőséget ad, amely garantálja - az új politikai rendszer körülményei közé történő átmenet során - a békés és nyugodt, harmonikus változást, illetőleg amely garantálja az alkotmányban is rögzített alapvető emberi jogok diszkriminációmentes, tényleges érvényesülését.
Hazánk több alkotmányos intézménnyel próbálja garantálni a polgárok előbb említett jogbiztonságát, és ezek között az én megítélésem szerint a jogtudósok tiszteletre méltó testületéből megválasztott és a törvényben írt hatáskör gyakorlására felhatalmazott úgynevezett Alkotmánybíróság lényeges és más módon meg nem oldható, fontos garanciális feladatokat old meg, biztosítva mindannyiunk számára azt a tudatot, hogy hazánk polgárai nyugodt, szabad és egyenjogú állampolgárok legyenek.
Ami az Alkotmánybíróság előbb vázolt feladatkörén túlmenően, annak a gyakorlati lebonyolítását és biztosítását illeti, meggyőződésem, hogy ez a joganyag, amely most a Ház előtt döntésre vár, már régen aktuális. 1990 óta feltétlenül szükség lett volna rá, éppen azért, hogy mindannyiunk joga, jogbiztonsága teljes módon érvényesülhessen.
Magából a javaslatból kitűnően úgy érzem, hogy egy szemléletbeli változás lebonyolítására és végrehajtására határozta el magát a Ház. Ugyanis két alapvető irányzat közül azt tűzte ki végrehajtandónak és érvényesítendőnek, amely az Alkotmánybíróság hatáskörének kiterjesztését jelenti.
Hivatkozom arra, hogy ennek a joganyagnak a 21., 27., 29. és 33. pontja olyan elemekkel foglalkozik - például bizonyítás, a jogi képviselet vagy a hiánypótlás intézménye az alkotmánybírósági eljárásban -, amely mind értelemszerűen csak akkor válik aktuálissá, ha nem pusztán jogelméleti, a jogszabályok érvényességére vagy alkotmányszerűségének kimondására vonatkozó érvényű döntést vár az igénylő - tehát aki az Alkotmánybírósághoz fordul jogai érvényesítése végett - az Alkotmánybíróságtól, hanem döntést olyan konkrét ügyekben, ahol szükségessé válhat bizonyítás vagy jogi képviselet.
Tudjuk, hogy van olyan jogelméleti irányzat, amely az Alkotmánybíróság hatáskörét kizárólag a jogszabályok alkotmányossága feletti, legmagasabb szintű bírói vagy jogtudósi feladatkör gyakorlására korlátozná. Ennek egyébként ellentmond a hatályos joganyag, tehát az 1989. évi XXXII. törvény 48. §-a, amely lehetővé teszi az úgynevezett alkotmányjogi panasz intézményének a gyakorlását, tehát igénybevételét a polgár részéről, amikor is - valamely döntés, bírói döntés vagy az állam irányításával kapcsolatos bármely konkrét intézkedés sérelmére vagy vélt alkotmányjogi jellegű sérelmére alapítva - lehetővé teszi tehát, hogy az Alkotmánybíróság döntését igényelje ez a fél.
(17.50)
Tudjuk azonban azt is, hogy annak ellenére, hogy az Alkotmánybíróság által az 1991. évben 57. számmal általuk meghozott döntés kifejezett lehetőséget biztosít az Alkotmánybíróság számára az ilyen jellegű beavatkozásokhoz, ennek ellenére van olyan jogelméleti irányzat, amely ezt szűkíteni, netán kizárni törekszik. Úgy gondolom, annak az igazsága méltó a tényleges gyakorlatba való átvitelre, amely ebből a törvényjavaslatból kitűnik: hogy ugyanis egyetlen polgár, egyetlen közhivatalnok és egyetlen bíró sem vindikálhatja magának eleve a sérthetetlenség és a tévedhetetlenség fikcióját. Ebben az esetben viszont kell lenni olyan szervnek, olyan bíróságnak - nevezetesen alkotmánybíróságnak -, amely egy meghatározott körön belül, tehát az alkotmányban rögzített joganyagok körén, illetőleg az 1976. évi 8. számú törvényerejű rendelettel a hazánk joganyagába beemelt nemzetközi joganyag keretén belül az alapvető emberi jogok tekintetében biztosít rendelkezési, illetőleg jogvédői lehetőséget, hatáskört és illetőséget ennek a legmagasabb, köztiszteletben álló testületnek a számára.
A magam részéről úgy gondolom, hogy a számtalan jogalkalmazási anomália, amelyet mind a polgár, mind a polgár képviseletében eljáró jogvégzett képviselő - adott esetben ügyvéd - tapasztal, ez mind alátámasztja annak a szükségességét, hogy igenis megalapozott és időszerű az Alkotmánybíróság ilyen jellegű hatáskörének kiterjesztése.
Egyébként magáról az Alkotmánybíróságról annyit szeretnék megjegyezni: nem pusztán a megelőlegezett bizalom, hanem az Alkotmánybíróság most már öt éve kifejtett tényleges tevékenysége bizonyítja azt, hogy ide, alkotmánybírói pozícióba olyan személyek kerültek, akik hivatásuk tudatában és megfelelő módon végzik ezt a megtisztelő feladatot.
Rá kívánok azonban mutatni egy hiányosságára ennek a joganyagnak, amelyet az igen tisztelt parlament most tárgyal. Az Alkotmánybírósághoz számtalan beadvány érkezik, és az indítványozó számára nem átlátható módon kerülnek döntéshozatali helyzetbe ezek az ügyek. Kérem, valamilyen módon meg kellene határozni egy sorrendet, akár az időfaktor alapján, akár egyéb jellemző alapján, amely kötelezővé teszi az Alkotmánybíróságnak, hogy bizonyos típusú ügyeket egymást követően intézzen el, és nem egyes ügyeket kiemelve, fontosságuknak vagy látszatfontosságuknak a függvényében, és azokat előbbre vagy hátrébb sorolva. Azt hiszem, az a polgár, aki egy alkotmányjogi panasszal fordul az Alkotmánybírósághoz, elvárhatja ettől a testülettől, hogy az ügydarabok beérkezésének sorrendjében kapja meg ő a kért jogsegélyt ettől a testülettől; feltéve természetesen, ha olyan jellegű a panasza, amely a testület hatáskörébe tartozó ügyet indokol.
Ez a javaslat egyébként koherensen, éppen az előterjesztők szakmai alaposságából következően, úgy fogja át az Alkotmánybíróság teljes működését, hogy megítélésem szerint különös, egyéb kiegészítésre nem szorul. Nagyon örülnék, ha az Alkotmánybírósággal mint jogintézménnyel kapcsolatosan és tényleges munkájának értékelésére nézve is, belátható időn belül egy politikai vitanap keretében lehetőség nyílna - különös tekintettel a jogbiztonság mindennapi gyakorlatára és hogy ez milyen módon szolgálja az állampolgári jogbiztonságot - értékelni ezt az igen-igen fontos jogintézményt elvileg, és megvizsgálni eddigi tényleges gyakorlatát.
Köszönöm szépen. (Taps az FKGP padsoraiban.)
