DR. KERTÉSZ ZOLTÁN
DR. KERTÉSZ ZOLTÁN
DR. KERTÉSZ ZOLTÁN (SZDSZ): Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Hozzászólásomat egy rövid történeti visszatekintéssel kezdem.
Eddig számos erdőtörvény született; az első szabályozás 1426-ban, Zsigmond király idejében rendeletben látott napvilágot. Kiemelkedő volt Mária Terézia erdők jelentőségét felismerő tevékenysége is. Az első magyar erdőtörvényt 1791-ben hozták. Az 1879-es XXXI-es törvénycikk a világon elsőként írta elő az üzemterv szerinti gazdálkodás kötelezettségét. Hasonló mérföldkő a magyar törvényalkotásban az 1923-as alföldfásítási törvény is. 1935-ben hozták az erdőkről és a természetvédelemről szóló, hatásában máig is érvényes erdőtörvényt. Az 1961-es VII. törvény az erdőkről és a vadgazdálkodásról együttesen intézkedik.
Úgy gondolom, hogy e történelmi hagyományokhoz méltó törvény megalkotása előtt áll most az Országgyűlés. Ennek előkészítésében igen nagy szerepe volt a soproni Erdészeti és Faipari Egyetemnek. Az ott tartott szakmai fórumon nagyon sok szakértő, oktató, kutató, gyakorló szakember, akadémikus részt vett. Megható volt hallgatni a véleményüket - sajnos többen először mondhatták el vagy csatolhatták véleményüket a jegyzőkönyvhöz -, hogy milyen féltő szeretettel, aggodalommal beszéltek a hivatásukról és hivatásuk tárgyáról: az erdőről. De ugyanilyen nagy érdeklődés kísérte az ott tartott, kihelyezett mezőgazdasági bizottsági ülést is; még a nagyterem is kicsinek bizonyult, olyan sok szakértő, szakmai és egyéb érdekképviselet jelent meg ott azon az ülésen.
Az új törvényi szabályozást a rendszerváltást követő tulajdonosi szerkezet átalakulása és az erdők sokrétű haszna, szolgáltatása iránt mind markánsabban megjelenő társadalmi igények indokolják. A birtok- és tulajdonosi szerkezet átalakulása folyamatban van, az e területen jelentkező, várható konfliktusok egy része még nem tárult fel, ezért törvényi kezelése nem is garantálható.
Ennek ellenére a legfontosabb szabályozást és állásfoglalást meg kell hozni, a legfontosabb alappillérek kialakíthatók. Úgy gondolom, a törvényi szabályozás egy kicsit megkésett és nagyon időszerű. A tervezet a legfontosabb célokat egyértelműen megfogalmazza, egységes keretbe foglalja, a részletekre azonban nem tér ki, hiszen ezeket majd rendeletekben, végrehajtási rendeletekben lehet szabályozni.
(18.20)
Ugyanakkor úgy gondolom, hogy e hármas törvénycsomagból - amely magában foglalja a vadról, vadgazdálkodásról, vadvédelemről, vadászatról, valamint a természet védelméről szóló törvényeket - az erdőtörvénynek ez a tervezete a legkiérleltebb. Ugyanakkor talán hiányzik belőle az állatvédelemről és a halászatról szóló törvénytervezet.
E törvénytervezet alapszemléletével, legfőbb célkitűzéseivel egyetértek, egyes részletekben azonban árnyaltabb, körültekintőbb megfogalmazást láttam volna célszerűbbnek. Valószínűleg - az átmenet nehézségeitől és a kockázataitól tartva - a törvénytervezetet előkészítők inkább a túlszabályozást, a biztonságot választották, ezért sok olyan, részletekre is kiterjedő, az erdőgazdálkodót fölöslegesen korlátozó szabályozást javasolnak bevezetni, ami az európai gyakorlatnak ellentmond. E kérdések véleményem szerint - a tulajdonosi célok egyre markánsabb megfogalmazódása után - jó néhány pontban e törvény módosítását is ki fogják kényszeríteni.
Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy néhány kérdésben kiegészítő megjegyzéseket tegyek, és ezeket megfontolásra javasoljam.
Az erdő léte elsőrendű közérdek. Jóléti szolgáltatásainak élvezete minden állampolgárnak ősi jussa, elemi joga. Ezért az erdő bárkinek csak közérdekből korlátozott tulajdona lehet, amellyel tulajdonosa csak a közérdeknek is megfelelő, hatóságilag meghatározott módon gazdálkodhat. Állami tulajdonú erdő esetén a közérdek szolgálata fokozottabban elvárható és egyszerűbben végrehajtható. Ezért az állami erdőtulajdon távlatilag nem csökkenhet, közérdekű szolgáltatásainak emelése e törvénnyel összhangban megvalósítandó közfeladat. Az állam tulajdonosként köteles az erdővel szembeni igényeket magasabb szinten biztosítani, akár az erdőgazdálkodásban elérhető közvetlen gazdasági eredményének terhére is. Ezért indokolt az államnak mint tulajdonosnak a kötelezettségeit e törvényben szerepeltetni.
Ezt nem azért mondom, mintha a magántulajdonosok rosszabb gazdái lennének az erdőnek, de a jóléti, közérdekű szolgáltatások jobban elvárhatók az állami tulajdonban lévő erdőktől. E kötelezettségnek azonban csak akkor tud eleget tenni, ha a tulajdonában levő erdővagyon tartósan állami kezelésben marad, és e céloknak megfelelő szervezeti struktúrában működik. Jelenleg erre nincs teljes mértékben garancia, hisz a jelenlegi szabályozás szerint a Pénzügyminisztérium szinte bármikor eladhatja ezeket. Biztosítani kell az állami erdők forgalomképtelenségét annak érdekében, hogy a több célú erdőgazdálkodás egész társadalmat szolgáló tartamos megvalósulása létrejöjjön. Ez alól csak különleges esetekben, társadalmi konszenzus mellett lehet felmentést adni olyan állami erdőtulajdonra, amely területileg nem meghatározó, és más, szintén magasabb szintű társadalmi érdekeket szolgáló célt kíván megvalósítani.
Az erdészeti hatóságnak az ország egész területére kiterjedő felügyeletét úgy kell biztosítani, hogy az annak erőforrásait a leghatékonyabban hasznosítsa, a lényegi, szabályozási, ellenőrzési kérdésekre koncentráljon. Ezért az 5 ezer négyzetméter alatti erdőterületek esetében a törvény rendelkezései közül a telepítésre, a felújításra és a fakitermelésre vonatkozó előírásokat tartjuk fontosnak.
Bevezetésre javaslom a szórványerdők fogalmát; valamint a 6 hektárnál kisebb, más erdőterülettel természetben nem érintkező, nem összefüggő erdők esetén javaslom, ne legyen szükség az éves tervek készítésére, fakitermelési engedélyek kérésére. Ezeken a területeken az erdőgazdálkodó kevesebb kötöttség mellett, szabadabban gazdálkodhassék. A szigorúbb szabályozásra inkább a nagyobb erdőterületeken van szükség, amelyek ökológiailag értékesebbek. Erre mindenekfelett az erdészeti hatóság tehermentesítése miatt van szükség.
Ugyanezen célból javaslom, hogy az éves tervek esetében bejelentési kötelezettsége legyen az erdőgazdálkodónak, aminek módját, elmulasztásának szankcionálását alacsonyabb szintű jogszabályban lehet részletesen szabályozni. Meg kell ugyanis jegyeznem, hogy a bírságok összegét nem célszerű fix összegben meghatározni, hisz az az inflációval évek alatt, évről évre változhat - ezt célszerű lenne figyelembe venni, vagy esetleg a fa árához, a fa értékéhez kellene kötni.
Az erdőgazdálkodó gazdasági eredményének korlátozása erdőtervezésen és erdőfelügyeleteken keresztül csak abban az esetben indokolt, ha az a társadalmi igények érvényesülését akadályozza. Ezekben az esetekben azonban szükséges és helyénvaló az állami támogatás, kártalanítás. Ezt az elvet érvényesíteni kell a törvényben és az annak végrehajtását rendező rendeletekben, szabályzatokban.
A tervezet egyértelműen meghatározza, mely tevékenységek esetében kíván a törvény támogatást adni. E támogatásoknak az erdőgazdasági ágazaton belül elsősorban a magánerdő-gazdálkodás beindítását és zavarmentes működését kell szolgálniuk. Elkerülhetetlen és indokolt a magánerdő-gazdálkodás támogatása, mivel az erdőállománynak ez a része kedvezőtlenebb termőhelyi, erdőállomány-szerkezeti és birtokszerkezeti adottságokkal rendelkezik. Figyelembe kell venni azt is, hogy az állami erdőgazdálkodás az átmeneti helyzetben még saját forrásaiból finanszírozható, hozzá kell tennem: csak abban az esetben, ha az összes haszonvétel ott marad az erdőgazdaságoknál.
A megnyugtató rendezés külön erdészeti alapot igényel. A végleges megoldást hozó alapot úgy kell kialakítani, hogy alapvetően állami költségvetési forrásokra támaszkodjék. Sajnos, ez elég nagy összeget, körülbelül 1,5-2 milliárd forintot igényelne, de ez bőven megtérülne a későbbiek során.
A tervezet valamennyi védett területen természetvédelmi rendeltetést ír elő, függetlenül a védelem céljától, s a természetvédelmi hatóságnak szakhatósági jogköre lenne erdészeti szakmai kérdésekben is. Ez sok kockázati elemet tartalmaz, hiszen a természetvédelmi hatóság bár jó néhány hozzáértő és erdészeti szakkérdésekben is tájékozott szakemberrel rendelkezik, többségében speciális célra képzett szakemberrel dolgozik: ornitológusok, hidrológusok, geológusok stb. Ezzel szemben az erdészeti képesítéssel rendelkező szakemberek képesek az erdőterületen előforduló természetvédelmi kérdésekben társadalmi érdekeket képviselő döntéseket hozni. Ez összefügg a képzés általános jellegével, de a történelmi hagyományokat tekintve is nagyon szoros a szakterületek közötti kapcsolat, például az 1879-es, az 1936-os erdőtörvényekben.
Ezért javaslom a fentiek alapján, hogy a 17. § (3) bekezdés b) pontját törölni kellene a 41. § (5) bekezdéséből: "A védett természeti területet érintő rész vonatkozásában a természetvédelmi szakhatóság előzetes hozzájárulásával" szakaszt törölni. Ugyanezt a szakaszt a 43. § (1) bekezdéséből szintén törölni javaslom.
Az állami erdők hatékony működésének meg kell találni azt a szervezeti keretet, amely a tulajdonost megjelenítő és egységes keretű szervezeti és működési szerkezetet alakít ki, amely beleillik a piacgazdaság tartósan fennálló viszonyaiba.
A parlament már sok lényegi döntést hozott annak érdekében, hogy ez megvalósuljon. Az ÁPV Rt. alatt működteti az állami erdők kezelésére létrehozott, 100 százalékos állami tulajdonban lévő erdészeti részvénytársaságokat. Az állami erdőket a Kincstári Vagyonigazgatósághoz, a pénzügyminiszter alá rendelte. Tekintettel a speciális feladatra, az erdőtörvénynek rendelkeznie kell ezen erdőkről, és biztosítania kell a működés feltételeit. Rögzíteni kell azt, hogy e 100 százalékban állami tulajdonban levő részvénytársaságok az állami erdő vagyonkezelői. A számukra adandó vagyonkezelői jog minden erdei haszonvétel jogát kell hogy tartalmazza, így a vadgazdálkodást, vadászatot is. A gyakorlat egyértelmű tanulsága szerint, különösen a nagyvadgazdálkodást meghatározó területeken a kezelő rendelkezik a magas szintű vadgazdálkodáshoz szükséges szervezettel, tapasztalattal, szakemberekkel, infrastruktúrával, kapcsolatokkal, és így biztosítható leginkább a gazdálkodással összehangolt vadgazdálkodás, valamint a tulajdonos állam számára a legmagasabb együttes hozam.
(18.30)
E részvénytársaságok piacgazdasági környezetben tevékenykednek, de a közcélok érdekében sokszor gazdasági érdekeikkel ellentétes feladatok ellátása is rájuk hárul. Ugyanakkor versenyeztetést is el tudok képzelni ezen a területen. Emiatt azonban nem következhet be e társaságok gazdasági ellehetetlenülése, ezért biztosítani kell a közcélok megvalósítása érdekében megoldott feladatok és gazdasági korlátozások okozta veszteségek kompenzálását.
Tisztelt Képviselőtársaim! Végezetül szólni kell a természet védelméről, a vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló törvényjavaslatok és az általunk most tárgyalt erdőtörvény kapcsolatáról.
Igen örvendetes, hogy e törvények együtt kerülnek a tisztelt Ház elé. Az már kevésbé, hogy arra nem nagyon maradt idő, hogy az e törvények közötti kapcsolódási pontokat áttekintsék, az egyes törvényekben tervezett intézkedések áthúzódó hatását elemezzék, tisztázzák. Bizonyára ezért fordulhatott elő, hogy például a természetvédelmi törvénytervezet az erdővel kapcsolatosan olyan korlátozásokat tartalmaz, amelyek nem segítik, hanem hátráltatják a természetvédelmi célok megvalósulását. A 33. § (5) bekezdésében említett tarvágás, illetve fokozatos felújítást követő végvágás három-, illetve öthektáros maximálása lehet követendő cél, de a jelenlegi erdőszerkezet, amely az elmúlt évszázad gazdálkodásának megfelelően alakult ki, ennek azonnali megvalósítását egyszerűen nem teszi lehetővé. Természetvédelmi szempontból a vágási kor esetleg további emelése indokolatlan, milliárdos áldozatot jelentene. Sok esetben hátráltatná is a természetvédelmi szempontból kívánatos erdőállapot kialakítását, az anyagi alapok elvonásán keresztül veszélyeztetné a nem védett, de hasonló természeti értéket képviselő erdők fenntartását.
A vadgazdálkodás, valamint a mező- és erdőgazdálkodás egységéről már korábban is szóltam. Nem engedhető meg, hogy bármilyen szinten mesterségesen szétválasztódjanak ezen természetükből adódóan összetartozó tevékenységek. Hadd utaljak az önök előtt lévő erdőtörvényben is definiált erdei haszonvételekre. A fő- és mellékhaszonvételek egysége nem újkeletű, már az 1879-es erdőtörvény is hasonlóan fogalmazta meg. Úgy vélem, ma sincs olyan ok, ami miatt el kellene térni ezen évszázados gyakorlattól.
Néhány apró észrevételt szeretnék még tenni. Az erdészeti létesítményekhez lehetne sorolni az erdei mesterséges tavakat és víztározókat is - ez a 10. § (1) bekezdésében van. Természetesen ennek megfelelően kell módosítani a haszonvételeket is.
Védelem a tűz ellen: 53-54. §. Éppen napjainkban, amikor sajnos hatalmas erdőtüzek pusztítanak, nagyon szigorú szabályozással kell a megelőzést elősegíteni. S itt még kiegészítést szeretnék tenni, hiszen veszélyforrást jelenthetnek a katonai lőgyakorlatok bizonyos területeken, valamint a munkagépek, erőgépek és közlekedési járművek is. Úgy gondolom, hogy az erdőnek mint nemzeti kincsünknek a védelme mindnyájunk kötelessége.
Tisztelt Országgyűlés! Javaslom az erdőről és az erdő védelméről szóló törvényjavaslat elfogadását az általam is, valamint a már korábban benyújtott módosító javaslatok beépítésével, és úgy gondolom, akkor egy nagyon fontos, nagyon jó erdőtörvény megalkotása előtt állunk. Ez fogja szolgálni az örökké megújuló erdő javát, hisz az erdészek azt mondják: a fák ugyan megöregedhetnek, de az erdő örökké megújuló marad.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)
