MAYER ANTAL
MAYER ANTAL
MAYER ANTAL (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Amióta tudatos emberi tevékenység folyik a Földön, lényegét tekintve az az erdővel mint bonyolult biológiai rendszerrel valamilyen összefüggésben van, illetve volt. Kezdetben maga az erdő volt az élettér - gondoljunk csak vadászó, halászó őseinkre -, majd az erdő lett - és sok helyütt még ma is - az új életterek kialakításának elszenvedője, helyenként szinte az erdő teljes eltűnéséig. Jelenleg pedig az erdő az emberi faj életfeltételei elviselhető szinten tartásának legfőbb őrzője lehet, ha mi is képesek leszünk megőrizni az erdőt. Ehhez a társadalmilag is igen komoly erőfeszítést igénylő tevékenységhez - gondolom - jó alapul szolgálhat a törvénytervezet és az abban részletezett, szabályozott tennivalók.
A tudományosan fotoszintézisnek nevezett csodára, amely a Naprendszeren belül csak a mi bolygónkon működik, a szárazföldeken leghatékonyabban az erdő képes. Az erdő tudja megkötni és átalakítani egységnyi területen a legtöbb napenergiát, ezért az erdőn a leghatékonyabb a szervesanyag-termelés; ennek során itt szabadul fel a legtöbb oxigén, de az erdő az időjárási szélsőségek legjobb kiegyenlítője, a szélsőségektől mentes időjárás őrzője - és hosszan sorolhatnám, az előttem ebben a témában szólók által elmondottakon túl is, az erdő pozitívumait. Éppen ezért teljesen helyénvaló az előterjesztő véleménye, amely szerint az erdő fenntartása és védelme az egész társadalom érdeke. Ezért az erdő bárkinek csak korlátozott használatú tulajdona lehet, amellyel csak a közérdekkel összhangban, törvényben meghatározott módon gazdálkodhat.
A hazai erdeink mind emberi tevékenység következtében jöttek létre, sok esetben hibás szakmai döntések nyomait is magukon viselve, de ezek ellenére is igaz, hogy az erdők fenntartása is csak mesterséges úton lehetséges. Megjegyzem, vannak olyan vélemények és törekvések, miszerint nem kell erdőművelést folytatni, és majd lesznek újra természetes őserdők. A szakmai vélemények ezzel mind ellentétesek. Ehhez viszont hosszú távú, tudatos és szakszerű tevékenység szükséges, amelynek jogi kereteit a törvényjavaslat megfelelően biztosítja.
Nem egyértelmű viszont - és ezt profitorientált korunkban problémának érzem -, hogy a befektetés lassú megtérüléséből milyen arányban vállaljon terhet a tulajdonos vagy erdőgazdálkodó, és milyen mértékben és módon a társadalom. Ennek az ellentmondásnak a feloldására a végrehajtási rendeletekben kell hogy sor kerüljön. Annál is inkább, mert az erdőtelepítés támogatása nem szívesség a társadalom nevében fellépő államtól, hiszen ellenszolgáltatásként korlátozza a köz érdekében a tulajdonosi, gazdálkodói jogokat. A fenntartható erdőgazdálkodás államigazgatási és szakhatósági szervezeti, működési és feladatrendszere pontosan és jól elkülönítetten került a törvénytervezetben meghatározásra. Hosszú távon nézve viszont túlszabályozottnak és túlméretezettnek tűnik a hatósági beavatkozás az erdőgazdálkodásba. A jelenlegi anarchikus helyzet, amely nagyrészt az 1992. évi I. és II. kárpótlási törvény végrehajtásának köszönhető, feltétlen indokolja a túlszabályozást és a szabályszegők megbüntetését.
Sződi Imre képviselő úr hozzászólásából tudjuk, hogy csak 1995-ben 150 ezer köbméter engedély nélküli fakitermelés történt hazánkban - a kérdéshez értők közül többen ennél is magasabb számot becsülnek. Kétségtelenül törekszik az előterjesztés az erdőgazdálkodási és vadgazdálkodási tevékenység különböző, sok esetben ellentétes érdekei közötti összhang jogszabályi feltételeit - például a körzeti erdőterv és a körzeti vadgazdálkodási terv kötelező készítésének előírásával - biztosítani. De a két törvénytervezet összevetéséből kétséget kizáróan a vad védelme prioritást kap az erdő védelmével szemben. A vad kétségtelenül szerves része a természetnek, így az erdőnek is, de a közösségi haszna töredéke az erdő társadalmi és ökológiai hasznához képest, így az erdővel szembeni fokozott védelmét semmi sem indokolhatja.
Az ország erdőterületének több mint 40 százaléka magántulajdonba került 1992 óta.
(19.00)
(A jegyzői székben Tóth István helyét dr. Semjén Zsolt foglalja el.)
Ez a tulajdonjog és a kezelői tevékenység jelentős mértékű elkülönüléséhez fog vezetni, ami természetes is.
Gondot okozhat és más jogszabályt is sérthet a tulajdonosok kollektív felelősségének törvénybeni deklarálása, különösen akkor, ha figyelembe vesszük, hogy a tulajdonosok szándéka nélkül is előfordulhat, hogy több személy tulajdonában lévő erdőterület hosszabb-rövidebb ideig erdőgazdálkodó nélkül marad.
Az előterjesztés az erdőgazdálkodás fogalmát nem igazán tudta definiálni. Nem kellően részletezett az erdő tulajdonosa és az erdőgazdálkodó közötti kapcsolat létrejötte és mikéntje. Meggyőződésem, hogy itt indokolt lett volna egy részletesebb, árnyaltabb és pontosabb szabályozás; ez esetben talán nem is került volna be a törvényjavaslat 13. § (4) bekezdésébe az előbb kifogásolt kollektív felelősség. Feltétlenül indokolt az erdőgazdálkodást egységes nemzetgazdasági ágazatnak tekinteni, főhatósági szinten egy központból irányítani, már csak azért is, hogy elkerülhetőek legyenek a tárcaközi zavarok, netán surlódások.
A jelenleg beterjesztett törvénycsomag, ezen belül a természet védelméről szóló törvényjavaslat több esetben is előidézhet tárcaközi véleménykülönbségeket. Például az erdők védelméről szóló törvényjavaslat 17. §-a szerint a védett erdőkben az erdőgazdálkodási tevékenység korlátozására lehet szükség, míg a természet védelméről szóló törvényjavaslat a 33. § (8) bekezdésében és a bekezdéseken belül további alpontokban sorolja a korlátozásokat, melyeket az erdőgazdálkodó köteles végrehajtani a természetvédelem alatt álló erdőkben.
Gondolom, hogy ez vagy az ehhez hasonló szabályozottsági különbségek a gyakorlatban a későbbiekben zavarokat okozhatnak.
Az előterjesztéshez benyújtott eddig több mint száz módosító javaslat nem kívánja alapvetően megváltoztatni az előterjesztés, a törvényjavaslat lényegét. Mégis néhány területen alaposabb változást tartanak indokoltnak. Kivétel nélkül minden javaslattevőnek az a véleménye, hogy az erdőterület törvénytervezetben javasolt 1500 négyzetméteres alsó határát növelni kell, akár 5000 négyzetméterre is. Magam is indokoltnak tartom a terület növelését, hiszen az erdőfelügyelőségeknek az erdőtervezésben olyan volumenű többletfeladatot jelentene az 1500 négyzetméteres területnagyságú erdődefiníció, hogy az technikailag szinte kivitelezhetetlen lenne.
Érdemes még végiggondolni például az erdőfenntartási járulékra tett javaslatot, illetve a módosító javaslatok hatását, hiszen van olyan módosító javaslat, amely megfelezné a törvénytervezetben leírt fenntartási járulékot. Ennek hatása most nyilván kedvező lenne a kitermelt fa költségére, de hosszú távon szűkítené az erdőtelepítésre fordítható támogatás tömegét, mértékét. Gondolom, egyértelmű, hogy a hosszú távú hatás viszont sokkal károsabb lenne, mint a rövid távú előny. Természetesen van - gondolom, pont ebből a következtetésből - olyan javaslattevő is, aki az erdőfenntartási járulékot növelni kívánja, és természetszerű, hogy ennek pont az ellenkező hatása lenne: rövid távon növelné a fakitermelés költségeit, de hosszú távon növelné az erdősítésre fordítható pénzügyi alapokat.
Az erdőről és az erdők védelméről szóló törvényjavaslat a módosításokkal összességében hosszú távon is biztosíthatja azoknak a céloknak a megvalósulását, melyeket dr. Lakos László földművelésügyi miniszter úr a törvényjavaslat előterjesztésekor felsorolt.
Meggyőződésem, hogy a részletes vitában sikerülhet a tisztelt Országgyűlésnek a gyakorlatban hosszú távon is jól működő és az egész társadalom érdekeit szolgáló erdőtörvényt alkotnia. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)
