GOMBOS ANDRÁS
GOMBOS ANDRÁS
GOMBOS ANDRÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Amikor a kormány által a T/1367. számon benyújtott, a közraktározásról szóló törvényről beszélünk, úgy gondolom, hogy nagyon sokan vagyunk e Házban - de szerte az országban is - olyanok, akik már régóta várjuk ezt a napot, azt, amikor megítélésünk szerint egy rendkívül fontos, nagyon időszerű törvényről megkezdhetjük, illetve lefolytathatjuk a parlamenti vitát.
Fontos ez a törvény, mert remélhetőleg az újjáépülő magyar piacgazdaság működését biztosító egyik legjelentősebb törvény lesz, amely szigorú szabályaival megteremtheti a közbizalmon alapuló és a közbizalmat bíró közraktárakat. A közraktárak feladata kell legyen az áru őrzése biztonságának, meglétének garantálása, valamint a rövid távú és általában éven belüli hitelezés feltételeinek biztosítása. Ezáltal az áru termelőinek lehetőségük lesz - mint ahogy miniszter úr expozéjában elmondta - a szükséges pénzügyi források megszerzésén túl valós piaci magatartásra, és nem kényszerülnek rá arra, hogy pénzszűke miatt számukra kedvezőtlen piaci viszonyok között legyenek kénytelenek áruikat értékesíteni. Módjuk lesz arra, hogy - normál piaci magatartást tanúsítva - kivárják a megfelelő ár kialakulását.
Ezek az előnyök a nemzetgazdaság valamennyi ágában nagyon fontos lehetőségek, de úgy gondolom, az agrárium vonatkozásában megkülönböztetett és kitüntetett lehetőséget és figyelmet érdemelnek. Szabad legyen emlékeztetni arra, hogy 1995-ben milyen súlyos gondok merültek fel például a búzaaratás után, amikor ilyen lehetőségekkel nem rendelkezve, a termelők kénytelenek voltak messze a piaci ár alatt - a remélt, majd később valósággá vált piaci ár alatt - értékesíteni termésüket. Ezáltal veszélyeztették és veszélybe sodorták a következő évi vetés, termés és talajmunkák pénzügyi lehetőségeit.
Az agrárgazdaság, mint tudjuk és tapasztaljuk, jelentős pénzügyi forráshiányokkal küszködik, és szenved ezektől - aminek több oka van. Tény, hogy banki hitelekhez jutni ma nagyon nehéz az agrárágazatban. Ennek is több oka van, többek között például az, hogy az agrárgazdálkodás haszonrátája meglehetősen alacsony, és a bankok nem szívesen fektetnek be ilyen alacsony haszonrátával rendelkező ágazatba.
De úgy gondolom, a gondok és problémák között fel kell sorolni azt is, hogy a banki hitelezés garanciális elemei is nagyon sokszor hiányoznak az agráriumban, és ezt talán meg tudja oldani, vagy legalábbis próbálja megoldani ez a törvényi szabályozás.
Természetesen azt is el kell ismerni, hogy a szabályozáson túlmenően más feladatok is hárulnak az agrártárca és az agrárirányítás szereplőire, de jelentős segítség lesz az e törvény mentén működő - reményeink szerint jelentős számban működő - közraktárak megalakulása.
Mint ahogy az elején említettem, a fontosságon túlmenően e törvény megalkotása időszerű is. Időszerű azért, mert a jelenleg meglévő közraktárak működését még az 1875-ből datálódó törvény, a kereskedelemről szóló 1875. évi XXXVII. törvény 6. címe alatti szabályozás szabályozza. Ez a törvény, amely a maga nemében Európában egyedülálló volt, és hatályos törvényeink között talán a legidősebbek közül való, úgy gondolom, hogy ma már időszerűségét vesztette. Ez a törvény keretjelleggel, röviden, tömören és világosan fogalmazott, de - mint ahogy említettem - sajnos túlhaladottá vált, mert megváltoztak a gazdasági viszonyok, megváltozott a gazdasági környezet, sok esetben a jelenlegi, mai joggyakorlat szerint értelmezhetetlen szituációk keletkeztek, a piac igényei pedig a stabilitást determináló részletes szabályozást igényelnek, és időszerűvé teszik a törvényalkotást. De időszerűvé teszi az is, hogy vannak olyan törvények, melyekhez nem tud kapcsolódni, és nem értelmezhetők ezek a törvények, mint például az áfatörvény, a végrehajtásról szóló törvény, az értékpapírtörvény és sok más egyéb törvény.
Amikor a törvényjavaslatról beszélünk - amely 66 fejezetből és 44 paragrafusból áll -, elöljáróban több kérdést célszerű felvetni a hitelezők védelmében, a közhitelűség és a bizalmi garancia szemszögéből. Ilyen például az, hogy a közraktárnak milyen kockázatviselő-képességgel kell rendelkeznie ahhoz, hogy tevékenységét tartósan, stabilan tudja működtetni, vállalt kötelezettségeinek eleget tudjon tenni. Vagy a másik: melyek azok a közraktár számára kockázatos tevékenységek, melyektől a letétesek, illetve a hitelezők érdekében a közraktár-tevékenységet el kell tiltani? Meddig terjedhet a közraktári felelősség? Milyen mértékű és mire kiterjedő legyen a biztosítási kötelezettség: csak az árura, csak a közraktár objektumaira, vagy pedig felelősségi biztosítást is elő kell számára írni?
Nyújthat-e hitelt vagy csak kölcsönt, úgynevezett lombardhitelt a közraktár, és ha igen, milyen módon teheti ezt? Végezhet-e a közraktár művi tárolást, ha igen, milyen olyan szabályozás mentén, mely reményt adhat a visszaélések kiküszöbölésére? Fontos kérdés, hogy a közraktári ügyletben hol és mikor keletkezik az áfa. A bizottsági vita során és az előkészítés során is nagyon sarkalatos kérdés volt ez. További kérdés, hogy hol helyezkedik el az értékpapírok rendszerében a közraktárjegy. Hogyan kezelendő a közraktározott áru, valamint a közraktárjegy a csőd- és felszámolási eljárásokban? Milyen eljárási szabályok szükségesek a közraktárjegyek esetében, például az óvás, a visszkereset és a megsemmisítés esetében?
Úgy gondolom, hogy az elfogadásra kerülő törvény ezekre a kérdésekre megnyugtató megoldást kínál. Igen, elfogadandó törvényről beszélek és nem tervezetről, mert mint képviselőtársaim előtt is világos, a kettő nem ugyanaz. A törvénytervezet benyújtása még tavaly ősszel történt, és sajnálatos, hogy több mint fél évet kell várnunk ahhoz, hogy erre a vitára sor kerüljön.
(10.20)
A kivételes és sürgős tárgyalási előírásoknak megfelelően a vita kijelölt bizottságban - a gazdasági bizottságban - zajlott, és nagyon alapos előkészítés után, minden részletre kiterjedően folyt le.
Sajnos az eredeti törvényjavaslat nagyon sok kérdésre nem adott megnyugtató választ, jó néhányat nem kezelt, és ezért a kijelölt bizottságnak, valamint az országgyűlésnek plenáris vitán ezt a munkát korrigálni kell, mely - mint ahogy a bizottság előadója elmondta - több mint 150 módosító indítványban nyilvánult meg, és szinte csak egy-két paragrafus maradt érintetlen a törvénytervezetben. Véleményem szerint az így átalakult, átgyúrt törvényjavaslat a kitűzött célt meg tudja valósítani.
A parlamenti vita és a szavazás dolga az, hogy ebből a törvényjavaslat-, illetve módosítójavaslat-csomagból egy koherens törvény szülessen. Azt reméljük, hogy ez a törvény nagyon rövid időn belül megszületik, mert nagyon fontos, hogy még a tavaszi munkák végezte, valamint a nyári és őszi betakarítások előtt e törvény életre lehelje azokat a közraktárakat, melyek képesek megalakulni, és az új szabályozás szerint alakítsák át azokat a közraktárakat, amelyek jelenleg is működnek. Nagyon remélem, hogy újabb koherenciazavarok nem jelentkeznek, a szakértők szerint sem, és nem lesz akadálya annak, hogy egy-két héten belül a végszavazásra sor kerüljön.
Ezeken túlmenően érdemes az egyes fejezeteken - mind a haton - végigfutni, ha csak röviden is, hogy mit is tartalmaznak ezek.
Az I. fejezet tisztázza a közraktárral kapcsolatos fogalmakat, így a közraktárnak mint gazdálkodó szervezetnek a fogalmát, működési területének alapjait, megalakulásának és működésének formáit, anyagi és garanciális elemeit.
A II. fejezet tisztázza a közraktár állami felügyeletét. A módosító indítvány - nagyon helyesen - a főhatóság mellé az Állami Bankfelügyeletet is bevonja. Ez fontos momentum, mert hiszen - ahogy hallottuk is - a törvény kölcsönzési, lombardhitelezési lehetőséget kíván biztosítani - hangsúlyozom: lombardhitelezési, tehát kölcsönzési lehetőséget - a közraktár részére. Ez a közraktár részére pontos, körülhatárolt jelentési kötelezettségeket is elő kell hogy írjon.
A III. fejezet magának a közraktározásnak a szabályozását tartalmazza, így meghatározza a közraktározási szerződés fogalmát, az abba belefoglalandó legfontosabb kitételeket, a felek jogait és kötelezettségeit, kiemelten kezelve a közraktári felelősséget. Pontosan leírja és meghatározza az áru kezelését, tárolási formáit, beleértve a művi tárolást is. Itt egy pillanatra érdemes megállni, mert a művi tárolás egy nagyon jelentős jogintézmény lesz, ugyanis a közraktározási, raktározási lehetőségek és a közraktár intézményi összefüggései nem mindig egy helyhez kötöttek, hiszen a közraktározási, illetve raktározási lehetőségek nagyon sokszor lehetnek például az áru tulajdonosánál is.
Ezért nagyon fontos, hogy pontosan írjuk körül, pontosan szabályozzuk azt, hogy a közraktározási technikával letett és kezelendő árut elkülönítetten, megfelelően szigorú szabályokkal kell kezelni és összekeverhetetlenné kell tenni az egyéb áruk tömegével. Nagyon sok kiskaput és visszaélési lehetőséget feltételez ez a technika, ezért nagyon fontos ennek a szigorú szabályozása. Az előterjesztő ennél a fejezetnél is - a gazdasági bizottsággal együtt - nagyon fontos munkát végzett.
A IV. fejezet foglalkozik a közraktári jegy fogalmával, használatával, átruházásával, annak szabályozásaival. Nagyon fontos fejezetről van szó.
Az V. fejezet foglalkozik a közraktári ügylet megszűnésének módozataival, a visszkereseti jog kérdésével. Továbbá foglalkozik a végrehajtás, a csődeljárás, a felszámolás során követendő szabályozásokkal, a biztosítási kötelezettségekkel. A gazdasági bizottság ennél a fejezetnél végezte a legnagyobb munkát, mert pontosabban és hathatósabban szabályozta a fentieket, sőt két új paragrafus beiktatását is indítványozza.
A VI. fejezet tartalmazza a hatályba léptetést, más jogszabályok módosítását, valamint az átmeneti szabályozást. Az átmeneti szabályozás lehetővé teszi, hogy a hatálybalépés előtti ügyletekre az 1875. évi XXXVII. törvény előírásai vonatkozzanak, de szabályozás híján azokban az esetekben, azokon a területeken, ahol az 1875. évi törvény ezt nem teszi, az új szabályok már érvényesek lehessenek és megfelelő szabályozást tudjanak biztosítani. De kiterjed arra is, hogy hogyan, mi módon alakulhatnak át a jelenleg működő közraktárak jogszerűen az új szabályozás szerinti módozatra.
Tisztelt Képviselőtársaim! Mint ahogy felszólalásom elején elmondtam, fontos és időszerű törvényt alkotunk. Az agrárium szempontjából viszont finanszírozhatósági összefüggésben alapvető törvényről van szó, mely megítélésem szerint legalább 15-20 évig meghatározó és - reményeim szerint - megfelelő szabályozás lesz. Ugyanakkor engedjék meg, képviselőtársaim, hogy reménykedjem abban, hogy 15-20 év múlva e szabályozás jelentősége csökkenni fog. Teszem ezt abban a reményben, hogy a fejlett nyugati országokhoz hasonlóan nálunk is megtörténik az áru- és pénzforgalom, valamint a szervezeti struktúrák fejlődése - gondolok itt például különböző termékpályák mellett kialakuló értékesítési és egyéb szövetkezetekre. Ezek a szervezeti struktúrák a hiteligénylést, a hitelkielégítést sokkal könnyebbé teszik, és - mint a nyugati fejlett országokban, nálunk is - a közraktárak, a nagybani piacok jelentősége csökkenni fog.
Ez egy távolabbi jövő, de nekünk a jelenben és a közeljövőben kell gondolkoznunk, ezért a T/1367. számú törvényjavaslatot és a 17. számú ajánlásban leírtakat megfelelőnek tartom, így indítványozom és javaslom az Országgyűlésnek, hogy - az SZDSZ-frakció támogatásával - minél előbb szavazza meg ezt a törvényjavaslatot. Reményeink szerint hasznos lesz ez a törvény az elkövetkezendő időszakban. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a bal oldalon.)
