DR. DÁVID IBOLYA
DR. DÁVID IBOLYA
DR. DÁVID IBOLYA (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! E törvényjavaslat jó ürügyet jelenthetett volna egy átfogó koncepció kidolgozására, amely tisztázza a kereskedelmi jog és a magánjog viszonyának problémáját. Úgy tűnik azonban, a kormányzat - jogalkotási politikáját gazdaságpolitikájának alávetve - inkább az állami beavatkozás szolgálatába állította. A törvényjavaslat céljában és szándékában feltétlenül indokolt, megvalósításával kapcsolatban azonban a Magyar Demokrata Fórum számos kritikai észrevételt fogalmaz meg.
Elsősorban koncepcionálisan fogyatékosságban szenved a törvény, nem harmonizál a törvényjavaslat más jogszabályokkal, sőt saját belső rendelkezéseivel sem, és sok helyen jogi amatőrségre vall a törvényjavaslat.
Mindenekelőtt hiányoltam az igazságügy-miniszter részvételét a törvényalkotásban. A jogalkotási törvény különös felelősséggel ruházza fel az igazságügy-minisztert. A törvény szakmai tartalmáért a szakminiszter felel: azért, hogy a szabályozás szükséges és a tervezett megoldások alkalmasak a kitűzött cél elérésére. Az igazságügy-miniszter felelős azért, hogy a jogszabály összhangban álljon más jogszabályokkal, megfeleljen a jogpolitikai elveknek, illeszkedjék be az egységes jogrendszerbe, és feleljen meg a jogalkotás szakmai követelményének.
(11.20)
E felelősség érvényre juttatásának érdekében a szakminiszter a törvényjavaslatot az igazságügy-miniszterrel együtt készíti el és terjeszti a kormány elé.
A közraktározásról szóló törvényjavaslat szövege arról tanúskodik, hogy ebben az Igazságügyi Minisztérium nem vett részt. Az Igazságügyi Minisztérium véleményét meghaladóan érdekelt volna, hogy mi a véleményük a közvetve vagy közvetlenül érintetteknek: így a Bankfelügyeletnek, a tőzsdének, a közjegyzőknek vagy akár az adóhivatalnak.
A teljesség igénye nélkül néhány példát szeretnék említeni. A pénzintézetek véleménye érdekelne a törvényjavaslat alábbi szövegét illetően, ez a 26. § új, (6) bekezdése. "A közraktári jegy birtokosa a zálogjegy forgatásával juthat kölcsönhöz. A szabályosan forgatott zálogjegy önmagában a zálogjegyen szereplő összeg iránti pénzkövetelést testesíti meg." Az idézetnek az első mondata egy laikus jogszemléletet tükröz. A közraktári jegy birtokosa ugyanis nem a zálogjegy forgatásával juthat kölcsönhöz, hanem azáltal, hogy valaki kölcsönt ad neki. A zálogjegy nem pénzkövetelést testesít meg, hanem a letett árun fennálló zálogjogot.
Sok problémát fog felvetni, hogy nem világos, kinek kell a letéti könyvbe bejegyeztetni a zálogjegy első önálló átruházását, és mi a következménye a bejegyzés elmaradásának. Célszerű lenne ezért kimondani, hogy a zálogjegy önálló átruházását megelőzően az akkor még egyben levő áru- és zálogjegy birtokosa köteles a zálogjegy önálló átruházását a letéti könyvbe és magára az árujegyre átvezetni.
A gazdasági bizottság javaslata szerint a semmis közraktári szerződés alapján kiállított közraktári jegy nem minősülne értékpapírnak, de a papír jóhiszemű megszerzőjével szemben semmisségre nem lehet hivatkozni. A közraktári szerződés a közraktár és a letevő között jön létre. Abban a közraktár a nála letett áru megőrzésére, közraktári jegy kibocsátására, a letevő pedig díjfizetésre vállal kötelezettséget.
A közraktári szerződés érvénytelenségére a polgári törvénykönyv vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni. Az pedig az érvénytelenségnek két alakzatát ismeri: a semmisség és a megtámadhatóság. Semmis az a szerződés, amely a törvény erejénél ipso iure érvénytelen. A semmis szerződés érvénytelenségére, ha törvény kivételt nem tesz, bárki határidő nélkül hivatkozhat. A semmisség megállapításához külön eljárásra nincs szükség. Ha valamely semmis szerződés más szerződés érvényességi kellékeinek megfelel, ez utóbbi érvényes, kivéve, ha a felek feltehető szándékával ellenkezik.
A megtámadható szerződés érvénytelensége attól függ, hogy az erre feljogosított személy törvényes határidőn belül megtámadja-e. A polgári törvénykönyv az alábbi érvénytelenségi okokat ismeri: akarathiba, akaratnyilvánítási hiba, célzott joghatás miatti érvénytelenség, tilos szerződés és lehetetlen szerződés. A közraktári szerződések esetében is valamennyi érvénytelenségi ok szóba jöhet, vezessen az akár semmisségre vagy akár megtámadhatóságra. Érthetetlen tehát, hogy az új, (4) bekezdés miért csak a semmisség esetére vonatkozik, továbbá a közraktári jegy kiállítása valójában nem a szerződés megkötéséhez, hanem az áruk letevéséhez kapcsolódik. Még akkor is, ha az feltételezi a közraktári szerződés megkötését. Az nem a szerződést, hanem az árut testesíti meg. Semmi nem indokolja tehát, hogy a szerződés semmissége esetén a kiállított közraktári jegyet ne tekintsük értékpapírnak. Ha a közraktári jegy nem értékpapír, akkor annak jóhiszemű megszerzőjével szemben nem lehet a semmisségre, a szerződés semmisségére hivatkozni. Attól például a megszerzett árujegy nem válik értékpapírrá.
A gazdasági bizottság kormány által támogatott javaslata, a 39. § (2) bekezdése így szól: "A közraktári jegy vagy annak bármely része megsemmisítésére a közraktár székhelye szerinti közjegyző illetékes. A megsemmisítést a jegy utolsó birtokosa, valamint az kérheti, akit a közraktári jegy alapján valamely jog illet meg vagy kötelezettség terhel." E javaslattal nem értünk egyet, mert egy értékpapír megsemmisítését mindig a papírba foglalt jog jogosultja kezdeményezheti abból a célból, hogy az értékpapír elvesztése vagy megsemmisülése őt magát ne akadályozza jogainak gyakorlásában. Ezért azt a személyt, akit a közraktári jegy alapján valamely kötelezettség terhel, nem szabad a megsemmisítési eljárás kezdeményezésére feljogosítani.
Az idő rövidségére való tekintettel címszavakban szeretném koncepcionális kifogásainkat elmondani. A közraktár fogalmának meghatározásában fogalmi zavarokat látunk, hiányoljuk az üzletszerűség fogalmi elemét. A közraktárakat olyan szervezetként szabályozza, mely kizárólag részvénytársaságként működhet. A javaslat szerint a közraktár olyan részvénytársaság, mely közraktári tevékenységet folytat. Ezzel szemben a közraktár szervezetének meghatározásakor tudomást sem vesz arról, hogy a részvénytársaságok szervezetét a gazdasági társaságokról szóló törvény kógens módon szabályozza. E szabályok a részvénytársaságok szervezetében ügyvezetőt nem ismernek.
A közraktár definíciójának fogalmi elemei közé fontos az üzletszerűséget felvenni, melyet szintén a gazdasági törvény 4. §-ának (1) bekezdése tartalmaz. Tehát feltétlenül indokolt, és hiánya jogalkotási hiba lenne. Itt szeretnék utalni arra, hogy nem ez az első olyan törvényjavaslat, ahol megszületik egy gazdasági forma, ugyanakkor más tartalommal, mint a gazdasági társaságokról szóló törvény előírja. Ezzel akár utat nyithatunk arra, hogy mindenegyes törvényjavaslat önálló gazdasági társasági formáknak adjon teret, "buherálva" az egyébként jogszabályban megfogalmazott kógens szabályokat, amelyeket a gazdasági törvény tartalmaz.
A tőkeminimummal kapcsolatos szabályok visszaélésre okot adó lobby-jelleget tükröznek. A javaslatban meghatározott feltételeknek jelenleg csak két cég tesz eleget: az GAMSZOV Rt. és az ÁTI Közraktározási Rt. Ezek az egykor állami vállalatok jelentős monopolhelyzetre tehetnek szert a javaslat elfogadása esetén.
Politikai szándékokat sejtető megoldás több okból is támasztható. A feltételként meghatározott 250 millió forintos ingatlanvagyon előírása érthetetlen. A közraktár működése nem függhet a neki helyet adó ingatlan forgalmi értékétől, nem a közraktárnak, hanem az azt működtető részvénytársaságnak kellene az alaptőke-minimummal rendelkeznie. A piacvédelemnek és a hitelezővédelemnek a tőkeminimum előírásán kívül egyéb eszközei is lehetnek. Ilyen a kötelező felelősségbiztosítás. Ennek csak a lehetőségét teremti meg a törvényjavaslat. Sajnálatos módon a bizottság és a kormány nem támogatta Farkas Gabriellának erre irányuló módosító javaslatát. Az alaptőke és a felelősségbiztosítási kötelezettség együtt megfelelő garanciát jelentene. Ugyanakkor nem akadályozná a közraktárak elterjedését, viszont megakadályozná a monopóliumok kialakítását.
Kétségesek a közraktár jogalanyiságával kapcsolatos kérdések. Ha a közraktár nem jogalany, akkor azzal nem állhatnak munkaviszonyban az ügyvezetők. Ügyvezetője egyébként is a kft.-nek van, nem a részvénytársaságnak. Ha jogalany maga az rt., a részvénytársaság, akkor annak szervezetében ügyvezetők mint tisztségviselők nem szerepelhetnek. Ebben az esetben a közraktárnak igazgatója lehet.
A Magyar Demokrata Fórum hiányolja a kereskedelmi törvény által ismert garanciális szabályt, miszerint a közraktár az alaptőkét kizárólag közraktári tevékenységére fordíthatja. Hiányoljuk továbbá a felvásárlási tilalom kimondását. A gazdasági bizottság kormány által támogatott javaslata nem alkalmas a felvásárlási tilalom kimondására. A tilalom lényege a továbbértékesítési céllal történő felvásárlás megakadályozása lenne. Ez az új szövegből éppen kimarad, ez valóban benne volt az eredeti javaslatban, de ezt egy módosító indítvánnyal kihagyják belőle. A tilalom a közraktározásban megvalósuló bennfentes kereskedelmet akadályozná meg.
A Magyar Demokrata Fórum véleménye, hogy a közraktár a 21. §-ban szabályozott kiegészítéseken kívül más tevékenységet nem végezhet. Így például nem foglalkozhat önállóan kereskedéssel. Hiányoljuk az üzletszerűen végzett közraktári és az egyszerű, alkalmi raktározási szerződések elhatárolását.
(11.30)
A törvényjavaslat szerint, ha a közraktár a letett dologról nem állít ki közraktári jegyet, az ügylet a Ptk. szerinti ügyletnek minősül. A javaslatnak meg kellene határoznia, hogy a közraktárnak mikor nem kell közraktári jegyet kiállítani. A letéti szerződést a közraktári ügylet mögöttes jogává kell tenni, és ezen felül kell meghatározni azokat az eseteket, amikor eleve a Ptk.-t kell az ügyletre alkalmazni.
A kormány által támogatott bizottsági javaslat elhagyni javasolja az alábbi szövegrészt: "A közraktár köteles a közraktári ügylet, illetve a letéti szerződés alapján elhelyezett árukat egymástól elkülönítetten raktározni". E szakasz elhagyása jogalkotási hiba. A közraktár a polgári törvénykönyv szabályai szerint bármikor jogosult letéti szerződés kötésére, ilyenkor nem üzletszerű, hanem alkalmi megőrzésre vállalkozik. Ezért lényeges a közraktári ügyletből eredő szabályok szerint bonyolódó beraktározási ügyletek esetére vonatkozó garanciális szabály.
Tiltakozásunknak szeretnék hangot adni a művi tárolás legalizálása miatt. Ez azt jelenti, hogy a közraktár az árut nem a raktárában, hanem akárhol, például a gazdálkodó tulajdonos szervezet telephelyén helyezi el. Ekkor is sor kerül a közraktári jegy kiállítására, de valójában a közraktár csak szervező tevékenységet végez, a művi tárolás nem valódi letét, hanem a közraktári jegy szívességi kiállítása. A művi tárolás elismerése olyan, mint ha például a kórházi gyógyító - akár műtő - tevékenységet, annak feltételeit, körülményeit szigorúan körülhatárolná egy törvény, majd egy rövid javaslattal említést tenne arról, hogy az orvos a beteg lakásán is végezhet hasonló műtéteket.
Az áfa-visszatérítési kötelezettség keletkezésével kapcsolatban a törvényjavaslat téves álláspontot rögzít. Kétféle áfakötelezettség van. Az egyik a közraktárnak mint szolgáltatásnak az áfakötelezettsége, a másik pedig az áru átruházásának áfakötelezettsége. Hivatkozom az 1994/228. számú APEH-iránymutatásra: az áru kiszolgáltatása csak a közraktár szolgáltatása után esedékes áfafizetési kötelezettséget keletkezteti. Az áru átruházása az árujegyforgatás során az ügyletben részt vevő felek kötelezettsége, az áfatörvény rendelkezéseinek betartása. Az új vevő kötelezettségéhez a közraktárnak semmi köze nincs. Ezért helytelen a gazdasági bizottság kiegészítése.
A közraktári jegy fogalmának meghatározása hibás, nem felel meg az értékpapírjog általános szabályainak. A közraktári jegy a 24. § (1) bekezdése szerint rendeletre szóló értékpapír, amely az áru átvételének a közraktár részéről való elismerését, illetve az áru kiszolgáltatására való kötelezettséget biztosítja. A közraktári jegy nem feltétlenül rendeletre szóló, de minden esetben forgatható értékpapír. A "forgatható értékpapír" elnevezés azért helyesebb a "rendeletre szóló értékpapír" elnevezésnél, mert a forgathatóságtól nem feltétlenül kell a papírt rendeletre szólóan kiállítani.
Utolsó kritikai észrevételünk, hogy a zálogjegy forgathatósága és a polgári törvénykönyv 251. §-a között ellentmondás van. A zálogjog átruházásának alapvető problémája, hogy az nincs összhangban a polgári törvénykönyv 251. §-ának (5) bekezdésével, ugyanis a zálogjog önálló átruházása, továbbá a zálogjognak szerződéssel való elzálogosítása a polgári törvénykönyv szerint semmis. A zálogjegy átruházása pedig éppen a letett árun létesített zálogjog átruházását jelenti a törvény értelmében. A törvényjavaslat megoldása minden bizonnyal korszerűbb, mint a polgári törvénykönyvé... (Az elnök poharának megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)..., ez egyben azt is jelenti, hogy módosítani kellett volna a polgári törvénykönyv idevonatkozó szakaszát.
Sajnos az időm letelt, pedig még néhány gondolatom lett volna az ellentmondásokkal kapcsolatosan.
A törvényjavaslatot kivételes tárgyalásban tárgyalta a gazdasági bizottság. Én tegnap az alkotmányügyi bizottság ülésén javaslatot tettem arra, hogy az alkotmányügyi bizottság az Igazságügyi Minisztériummal egyetértésben tegye meg azokat a javaslatokat, amelyek a törvényben rejlő ellentmondások kiküszöbölésére feltétlenül szükségesek. Mindaddig tartózkodni fog a Magyar Demokrata Fórum a módosító indítványok megszavazásától, amíg egy koherens szabályozás nem alakul ki a közraktározási törvényben. Köszönöm a figyelmüket, és elnök úr, elnézést a túllépésért. (Taps az ellenzék padsoraiból.)
