DR. KIS ZOLTÁN
DR. KIS ZOLTÁN
DR. KIS ZOLTÁN földművelésügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Azok a bírálatok, amelyek ennek a törvénynek a kivételes eljárásban történő tárgyalását illetik, csak részben megalapozottak. Az előkészítés nem egy éve, nem két éve, hanem közel három éve kezdődött meg, még az előző kormány időszakában, és szakmai alapon már akkor is lefolytatásra került egy hatpárti egyeztetés. Akkor a kezdeményezés nyilván a Magyar Demokrata Fórum oldaláról indult meg, mi mint ellenzéki képviselők fejtettük ki a véleményünket, és az a tapasztalati rendszer, amely a törvénytervezetben megjelenik, gyakorlatilag valamennyi Házban ülő képviselő véleményét tükrözi.
Az előterjesztés az elmúlt év szeptemberében olyan konstrukciót tükrözött, amelyben az a gazdasági célszerűség játszotta az elsődleges szempontot, ami e törvény alapján lehetővé teszi az átmeneti finanszírozást, lehetővé teszi az áru forgatását, és egy új jogintézmény korszerűsített változatát jeleníti majd meg.
Azt, hogy a gazdasági bizottsághoz benyújtott módosító indítványok a jelenleg kialakult helyzetben milyen koherenciazavarokat tartalmaznak, azt hiszem, nem a kormány hibájaként kell felróni. Nagyon örülök, hogy a Demokrata Fórum képviselő asszonya visszatért a terembe, mert éppen az ő bírálata volt a legkeményebb és a legkritikusabb, amelyet szakmailag természetesen sok tekintetben a kormány is oszt, épp ezért - egyeztetve az alkotmányügyi bizottság véleményével - mi is azt kérjük, hogy a zárószavazásra majd a következő héten kerüljön sor - tehát két héttel a módosító indítványokról történő szavazás után -, ennek elsősorban jogi okai vannak, és ezt az Igazságügyi Minisztériummal is egyeztetni fogjuk.
Azt a bírálatot azonban változatlanul vissza kell utasítanom, amely koncepciójában bírálja ezt a törvényt, és az előkészítettségnek egy zárt klikkhez történő közelítését feltételezi, mert ez soha nem volt szándéka a kormánynak, és - mivel két kormány közös gyermekéről van itt szó - úgy gondolom, nem is lenne méltányos, ha egymással szemben most kezdenénk el olyan vitát lefolytatni, amely ennek a törvénynek az életképességét is felhozza, illetve meg is kérdőjelezi némely szempontból.
A Pénzügyminisztérium, az Igazságügyi Minisztérium és a Földművelésügyi Minisztérium, illetve az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium ennek a módosító csomagnak a benyújtását követően időnként természetesen szerepcserére kényszerült, attól függően, hogy milyen jellegűek voltak ezek a módosító indítványok. Azon lehetne vitatkozni, hogy szerencsés-e vagy sem az, hogy a Földművelésügyi Minisztérium az előterjesztő , ugyanis egyetlenegy oka volt ennek, mégpedig az, hogy a közraktározási tevékenység jó részét ebből az ágazatból kikerülő árumennyiségre folytatják le. De örököltük az előterjesztői szerepkört is, mert az előző kormánynál is a Földművelésügyi Minisztérium volt e kiválasztott. (Demeter Ervin: De két év eltelt azóta, Zoli!)
Tisztelt frakcióvezető úr, valóban így igaz, okosodunk, okosodunk. Önök négy év alatt nem okosodtak annyit, mint mi két év alatt voltunk kénytelenek. (Derültség a bal oldalon.) Tehát ilyen szempontból értem az érvelést. (Demeter Ervin: És szerényedtek is!) Igen, egyébként szerényen elismerjük az eredményeinket is. (Csépe Béla: Ez a szakértelem kormánya!) Igen, ez a szakértelem feltételezhetően száz százalékkal jobb. A Kereszténydemokrata Néppárt szakmai hozzászólásából éppen ez vissza is köszönt, mert a Kereszténydemokrata Néppárt ennek a törvénynek a feltétlen támogatásáról és megszavazásáról biztosította a kormányt, amit csak értékelni tudunk. Itt már látszik, hogy a szakértelem kettőnk között egy kiegyenlítő tendenciát kezd mutatni, amely a jövőre nézve sem lesz haszontalan, s ez a többi törvény előkészítésében is meg fog mutatkozni.
De a politikai vitától térjünk vissza a szakmaira, ha már egy kivételes eljárásban történő tárgyalásról beszélünk. Az a kérdéskör, hogy az áfafizetési kötelezettség, a közraktárjegynek mint értékpapírnak a forgalmazása milyen technikai szabályokkal kell hogy működjön, mennyiben kell ennek konvergálnia az adótörvényekkel, azt hiszem vitathatatlanul a Pénzügyminisztérium kompetenciájába tartozik. Tehát semmi csodálkoznivaló nincs azon, hogy egyes módosító indítványok képviseleténél a kormányzat nevében nem mindig az előterjesztő, hanem a szakmailag arra legfelkészültebb és döntési jogosítványokkal is rendelkező szaktárcát illette meg a nyilatkozati jog.
(11.50)
Ami a felügyeletet illeti, hogy az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium vagy a Bankfelügyelet milyen módon és hogyan viszonyul egymáshoz, úgy hiszem, ebben a törvényben - részben a közraktárjegy, részben pedig a közraktár forgalmazása tekintetében - ez a feladat- és hatáskör már megoldott.
Emlékezzenek csak vissza, mi volt az eredeti elképzelés, amelyet közösen találtunk ki annak idején, de éppen a takarékossági szempontok miatt nem vezettük be a törvénybe! Azt mondtuk, hogy egy közraktár-felügyeletet hozzunk létre, amely országos hatáskörű szervként működik. Erre nézve valamennyi párt kifejtette aggodalmát, mondván: arról beszélünk, hogy az állami apparátust csökkentjük, szűkítjük, takarékosan akarunk gazdálkodni - ezzel szemben most egy újabb hivatal megteremtéséről gondolkodunk.
Rendben van, ha nem működhet országos hatáskörű szervként egy ilyen felügyelet - amit én sem nagyon támogattam volna szívem szerint -, akkor vannak bizonyos feladatok, speciális feladatok, amelyeket az egyéb törvényi rendelkezések is szabályoznak, ami már megosztja a felügyeleti jogkört, attól függően, hogy egy adott folyamaton belül melyik részterület dominanciáját jelenti az épp akkori tranzakció, amelyre nézve a felügyeletet biztosítani kell. Ezt sem hiszem, hogy a kritika élével olyan aggályosnak kellene tekinteni, mint ahogy az a felszólalásokból kiderült.
Ennek a törvénynek a megalkotása és elfogadása, úgy gondolom - az Országgyűlés megnyugtatására kell hogy kijelentsem -, nem fog privilegizált helyzetet előidézni. Még akkor sem, ha valóban olyan garanciális feltételeket tartalmaz, amelyek egy közraktár működésénél bizony komoly anyagi eszközök meglétét is feltételezik.
Az a javaslat, amely kötelezően a felelősségbiztosítás megteremtését célozná - amire a Néppárt képviselő asszonya tett indítványt -, kezelhető, de kötelező érvénnyel akkor előírni talán nem szükséges, ha az egyéb törvényi garanciákat - mármint a vagyon és a pénzeszközök vonatkozásában - rögzítjük.
A részvénytársasági forma megjelenítése és a gazdasági társaságokról szóló törvénnyel történő egyeztetése - akceptálva a Demokrata Fórum képviselőinek megnyilatkozását - az Igazságügyi Minisztériummal közösen megoldásra kerül, és úgy gondolom, hogy a végszavazás előtt ezek a megnevezésbeli, status quót illető módosítások be fognak kerülni ebbe a törvénybe.
Nem örülnék annak, ha olyan közraktározási tevékenység indulna el ebben az országban, amely egyes cégeket a vélhető nagy nyereség reményében arra buzdítana, hogy ezt a tevékenységet felelőtlenül kezdjék el, vagy kellő garancia alapján a közraktárban elhelyezett árura a letevő nem kapná meg azt a garanciát, amely a későbbiekben az áru kiváltására vagy az áru tényleges forgalmazására vonatkozó garanciákat csökkenthetné. (sic!) Ezért kellett ezt az igen komoly és a másik vitapontot illetően is jogilag szabályozott kérdéskört rendeznünk, amely a cég működésének elindítási feltételeit szabályozza. Elegendő-e, ha egy cég megalakul és elkezdi ezt a tevékenységet, vagy feltételként állítjuk-e, hogy a cégbejegyzés is megtörténjen, és azoknak a garanciális szabályoknak az érvényesülése a gyakorlatban megjelenjen, ami a közraktározásra vonatkozik?
Ezeket az aggályokat osztva, egy kicsit talán vontatottabban és lassabban alakult ki az a módosítóindítvány-csomag, amely - korábban valóban egy új törvényt feltételezve - most már ötvözi azokat a technikai és pénzügyi szabályokat, amelyek a működtetést is jobbá teszik.
Én nem azt mondom, hogy ez a törvény most változtatások és módosítások nélkül fog megélni több mint száz évet, mint elődje, de bízom abban, hogy a gyakorlat próbája alapján, a közeljövőben olyan jellegű módosítást nem kell hogy elszenvedjen, amely konstrukciójában és felfogásában változtatná meg ezt a törvényt. És nagyon szeretném, ha a zárószavazást követően a működőképes közraktározás ez év nyarára, nevezetesen az ágazatunkat érintő betakarítási időszakra már rendelkezésére állna mindazoknak, akik az átmeneti finanszírozást a közraktár segítségével kívánják könnyebbé tenni.
Mindezek után köszönöm szépen - és ezt teljesen őszintén mondom - az Országgyűlés valamennyi pártjának azt a konstruktív és szakmailag jobbító szándékú hozzáállást, amelyet ennek a törvénynek az előkészítésében és a gazdasági bizottságban történő vitájában kifejtettek, és nagyon remélem, hogy ez a közös munka tényleg eredményes lesz, és az ország javát szolgáló törvényben jelenik majd meg.
Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps.)
