GLATTFELDER BÉLA
GLATTFELDER BÉLA
GLATTFELDER BÉLA (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Hölgyeim és Urak! Az előttem felszólaló képviselőtársak sok tekintetben rendkívül részletesen bemutatták ezt a törvényjavaslatot. Beszéltek azokról a hasznokról, amelyeket ez a törvényjavaslat az elfogadása esetén hozhat, és nagyon sok problémát is felvetettek, amelyek viszont a mai napig is még nyitva maradtak.
Felszólalásaik - reményeim szerint - nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy azok a képviselőtársak, akik talán kevésbé foglalkoztak ezzel a törvénnyel, megismerhették a mélyebb rejtelmeit, de egyben akik most a tévé képernyője előtt, illetve a rádió előtt ülnek és hallgatják ennek a törvénynek a vitáját, azok is tájékozódhattak sok fontos részletkérdésről.
Egyik képviselőtársam azt mondta, hogy ez a törvény időszerű. Én azt hiszem, hogy ez a törvény nem időszerű, hiszen meglehetősen elkésett. Elég talán csupán arra gondolnunk, hogy a törvényjavaslatot tavaly szeptemberben nyújtotta be a kormány a földművelésügyi miniszter úr aláírásával. Akkor kivételes eljárást kért erre a kormány, vagyis azt remélte, hogy a törvényjavaslatot nagyon gyorsan el lehet majd fogadni: akár pár hét alatt ez a törvényjavaslat törvénnyé válhat. Azóta viszont már több mint egy fél év telt el, és még mindig nincs előttünk törvény. Sőt, ha a törvényjavaslat tárgyalásán végigtekintünk, akkor azt láthatjuk, hogy a törvényjavaslat nem élvezett túlságosan nagy bizalmat a Házban, hiszen az egyik képviselőtársunk előttünk említette már, hogy a törvényjavaslathoz az illetékes gazdasági bizottság 153 olyan módosító javaslatot nyújtott be, amelyet az előterjesztő is támogat. Ez nyilván arra utal, hogy az előterjesztő is kénytelen volt a saját előterjesztését sok tekintetben felülbírálni.
Tulajdonképpen érdekes, hogy úgy tűnt, a Földművelési Minisztérium helyett a törvényjavaslat vitelét a gazdasági bizottságban átvette a PM. Egy ideig a IM is rendkívül aktív volt, de később az Igazságügyi Minisztérium aktivitása csökkent.
Sajnálatosan úgy tűnik, hogy a törvényjavaslat még ma is tartalmaz olyan koherenciazavarokat, amelyek miatt a törvényjavaslatot végszavazás előtt ki kell adni az alkotmányügyi bizottságnak, hogy a koherenciazavarokat az alkotmányügyi bizottság feloldja.
Nem volt tehát egyszerű az idáig vezető út, s kérdéses, hogy most olyan állapotban vagyunk-e már, hogy reménykedhetünk abban, hogy a törvény gyorsan kihirdethető lesz.
Több olyan kérdés van, amelyik még ma is nyitott, és amelyen a különböző szakértők sokat vitatkoznak. Példaként említhető meg, hogy bár mindenki egyetért abban: nagyon fontos, hogy a közraktározás a közbizalom elvén alapuljon, vagyis fontos, hogy a közraktár az áru megőrzésével és kezelésével kapcsolatban olyan biztosítékokat tudjon nyújtani, amelyek az áru letevője számára a közraktározási ügyletet biztonságossá teszik, felmerül azonban, hogy azok a biztosítékok, amelyek a törvényjavaslatban szerepelnek, esetleg túlságosan is szigorúak, s a javaslattevők olyan módját választották a közbizalom megteremtésének, amely azzal a veszéllyel fenyeget, hogy esetleg a közraktározási piacon monopolhelyzet alakulhat ki, csak nagyon kevés cég lesz alkalmas arra, hogy a közraktározási tevékenységben részt vegyen. Ez a közraktározásban érintett termelők számára nyilvánvalóan nem előnyös, hiszen kevés olyan cég lesz, amelyhez majd fordulhatnak közraktározási igényeikkel.
Mások felvetik azt, vajon helyes-e, hogy a közraktárjegy nem testesíti meg az árut, hiszen ebben az esetben az áruval való rendelkezés lehetősége korlátozott. Azt is felvetik, hogy esetleg ez azzal a következménnyel járhat, hogy az áru birtokába a közraktárjegy tulajdonosa csak egy külön szerződés útján juthat majd.
Természetesen ezek a problémák nyitva maradnak a törvény elfogadása után is, azonban mégis remélhetjük, hogy a közraktározás lehetőségével minél többen fognak élni, s ilyen módon a közraktározás hozzá fogja segíteni a mezőgazdasági termelőket ahhoz, hogy a mezőgazdasági termelésünk biztonságosabb legyen, lehetőségük legyen arra, hogy az árujukat az esetleges áremelkedésekig saját tulajdonukban tarthassák, és így az áremelkedésből fakadó jövedelmet megtarthassák saját maguknak.
Fontosnak tartjuk, hogy a közraktár hitelt is nyújthat. Ez elősegítheti a mezőgazdasági termelők jobb gazdálkodását.
Fontos azonban azt is megjegyezni, hogy a közraktár a mezőgazdasági termelés megújításában csak egy lépcsőfok, egy nagyon kicsi lépés előre, de még rendkívül sok olyan probléma van, amelyet ezen a területen meg kell oldani. Itt csak általánosságban utalnék arra, hogy a mezőgazdaság hitelezése, finanszírozása még sok tekintetben ma is megoldatlan. Ezeket a problémákat jó lenne elválasztani a közraktározástól, és ahogy a közraktározás ügye sok vita árán idekerült a parlament elé, örülnénk, hogyha a mezőgazdaság finanszírozásának és hitelezésének a kérdése is egyszer idekerülhetne. Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. (Taps.)
