IVANICS ISTVÁN
IVANICS ISTVÁN
IVANICS ISTVÁN (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Valóban olyan törvényt tárgyalunk, amely sokat váratott magára, hiszen az elmúlt évnek a mezőgazdaságban lejátszódott eseményei különös módon fölhívták a figyelmet a közraktár szükségességére - mindannyian emlékszünk a gabonaértékesítés körüli súlyos problémákra.
(11.00)
Reményeim szerint ilyen kérdésekben is előnyösen tudjuk majd működtetni ezt az intézményrendszert.
Nagyon nagy kár, hogy ilyen sokáig elhúzódott ennek a törvénynek az előkészítése. Ennek talán valami hozadéka is van: az eredetileg benyújtott törvénytervezethez képest ugyanis egy teljesen más alapokra helyezett, talán a gyakorlati élethez jobban igazodó tervezet kerül a parlament asztalára. Ebben a gazdasági bizottság különösen nagy munkát vállalt, és az ott lefolytatott viták, szakértők meghallgatása és a gazdasági bizottság tagjainak érdemi közreműködése nyomán egy olyan törvény fekszik előttünk, amely a gyakorlatban, reményeink szerint betölti azt a szerepet, amelyet elvárunk a közraktározástól.
Természetesen nem lehetünk abban az illúzióban, hogy minden tökéletesen fog menni, hiszen a jelenlegi törvénykezési gyakorlatunk ebben a rohanásban szinte lehetetlenné teszi azt, hogy igazából kontrollált és a társadalom részéről is megfelelő visszaigazolásokkal biztosított törvényeket bocsássunk ki - hogy úgy mondjam: hogy a képviselői bölcsesség valóban megjelenjék ezeknek a törvényeknek a megalkotásában. Sajnos, a gazdasági törvények meghozatalánál ez ebben a tempóban szinte velejáró gond.
Különösen gondot okoz az a kérdés, hogy a közraktár létrehozásához 500 millió forint alaptőke szükséges. Igaz, ennek fele tárgyi apportként biztosítható, de ebben a helyzetben is, hogyha a közraktározást gyorsan és hatékonyan próbáljuk, elsősorban a vidék gazdálkodásának, üzletvitelének a segítésében felvonultatni, akkor ez komoly akadályt jelent.
Komoly akadályt jelent maga az is, hogy különleges eljárásban tárgyaljuk, és ezeknek a kérdéseknek a parlament előtti megtárgyalása így korlátokba ütközik. Bízom azonban benne, hogy a módosító javaslatok elfogadása során azok az általános elvek, amelyeket a közraktározásról megfogalmazhatunk - tehát a közraktár őrzési funkciójáról, és most a módosító javaslatok alapján a hitelezési funkciójáról is, amit nagyon lényeges elemnek tartunk, hogy bekerült a törvénytervezetbe - a lehető legnagyobb hatékonysággal megvalósulnak. Tehát a közraktározás őrzési funkciója - eltérően a tárolás egyéb formáitól - az, hogy az áru szakmailag, fizikailag és jogi szempontból is olyan biztonságos elkülönítést nyerjen, amelyre tekintettel az a kereskedelmi és hitelügyletek szempontjából egyaránt biztosítékul szolgálhat. Az ügyletben ugyanis olyan közbizalmat élvező raktározó vesz részt, amelyre tekintettel a kereskedő, a fogyasztó vagy a finanszírozó joggal bízhat abban, hogy az árut részére az előre meghatározott mennyiségben és minőségben ki fogják szolgáltatni, illetve követelésének fedezete más hitelezőkkel szemben is védetten rendelkezésre fog állni. A közraktár ennek a biztonságnak kell hogy a letéteményese legyen.
A vele szemben megfogalmazott követelménynek akkor tud megfelelni, ha működése biztonságos, megfelelő kockázatviselő-képességgel rendelkezik, szakmailag felkészült, jó gazdaként nemcsak őriz, de fenntartja az áru állagát és minőségét. Ugyanakkor előre jól kiszámítható módon rendelkezésre állnak azok a jogi garanciák, amelyek révén az ügylet, illetve annak szereplői megkülönböztetett védelmet és biztonságot élveznek harmadik személyekkel szemben.
Az intézmény jelentőségét példázza az elmúlt évek elemi erejű igénye, hogy ez a gazdasági eszköz a magyar vállalkozók, illetve a magyar üzleti élet részére, a termelők segítésére létrejöhessen. Ezért külön öröm számomra, hogy a gazdasági bizottság előtt folyó vitában kikristályosodott az, hogy a hitelezési funkció is elválaszthatatlan része kell hogy legyen a közraktáraknak.
Emellett a törvény nagyon sok olyan kérdést rendez, amely véleményem szerint az eddigi szabályozásban nem, vagy pedig hiányosan történt: rendezi a csődeljárással, felszámolással kapcsolatos jogi helyzetet, legitimálja a művi tárolás gyakorlatát - amelyhez azonban van egynéhány kiegészítésem, amit a későbbiekben ismertetek -, szabályozza, meghatározza a közraktározási tevékenységet és annak feltételeit, meghatározza a közraktárjegy adattartalmát, kimondja, hogy a közraktárjegy értékpapír, rendezi a visszkereset követendő gyakorlatát.
Természetesen vannak hiányosságai, és vannak olyan területek, amelyeknek a rendezése még várat magára. Talán ez is egy ilyen lényeges elem, hogy ismét nem az első forgatmányos vagy hitelező kötelességévé teszi a közraktár írásbeli értesítését, és ezzel egy kicsit lazán kezeli ezt a kérdést, hiszen ebből vagy hasonló jellegű problémákból következően több vitás ügy forog ma is.
A művi tárolásra visszatérve talán ki kell emelni: a művi tárolás rendezéséhez mindenképpen szükséges, hogy a közraktár akkor is köteles a műszaki feltételek meglétét szakhatósági engedélyekkel igazolni, ha a tároló nem a saját tulajdonában áll, tehát egy művi tárolásról van szó. Indokolatlan ettől éppen a magasabb kockázatú ügyletek esetében eltekinteni. Javasoljuk tehát, hogy a tervezet 5. § (2) bekezdés c) pontja módosuljon oly módon, hogy valamennyi közraktári tároló megfelelő műszaki állapotát igazoló okiratot, valamint szakhatósági engedélyt be kelljen csatolni.
Továbbá az 5. §-t szükséges kiegészíteni egy (5) bekezdésként azzal, hogy közraktári tárolást a közraktár csak olyan tárolóban végezhet, melyet a minisztérium vagy az illető felügyeleti szerv ilyenként nyilvántartásba vett.
Mindannyian tudjuk, hogy a gazdaság jelenlegi működésében a mérhetőség, a számbavehetőség egy állandóan visszatérő probléma, elsősorban az ellenőrzés területén, de úgy gondolom, hogy a gazdaság állapotáról nyert információkhoz is alapkérdés ennek tisztázása és rögzítése.
Lényeges elemnek és egy nagyon rugalmas megoldásnak tartjuk azt, hogy az áfafizetés az illető ügyleteknek mindig a végén, tehát a tranzakció végén jelenik meg, és az áfafizetés alapja a letevéskori érték.
A kölcsönfelvétel kérdéskörét talán szükséges majd a továbbiakban finomítani, a bankfelügyelet szerepét tisztázni ezeknél a kérdéseknél.
(11.10)
Talán lehetne szigorúbb eszközöket vagy szigorúbb megoldást alkalmazni a közraktár által történt értékesítés esetén, hiszen itt a kikötés csak az egyszeri, az első direkt visszavásárlást, tehát a saját részről történt felvásárlást zárja ki, az áttételes visszavásárlás már nem szerepel a tiltások között a közraktár felé.
Az óvás intézménynek a kidolgozása is hagy némi kivánnivalót ebben a kérdésben. Úgy gondolom, hogy jelenleg a törvénytervezet tárgyalása során is lehet még finomítani ezeken a kérdéseken, vagy pedig a megszülető új közraktározási törvény egyéves vagy féléves tapasztalata után érzésem szerint mindenképpen vissza kell térni, hozzáigazítani a gyakorlathoz és a követelményrendszer megfelelő szabályozásához, illetve olyan mértékben szigorítani vagy olyan mértékben lazítani a feltételeket, hogy a gyakorlatban ez be tudja tölteni a szerepét - mint ahogy azt a bevezetőben jeleztem.
Bízom benne, hogy képviselőtársaimmal együtt egy olyan törvényt tudunk elfogadni, amely a mai magyar kereskedelmi és termelési feltételeket jelentősen javítani tudja.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps.)
