KELLER LÁSZLÓ
KELLER LÁSZLÓ
KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Engedjék meg, hogy elöljáróban Berregi képviselőtársam vezérszónoklatára egy mondatban reagáljak. Valószínű, hogy a gazdasági bizottság módosító indítványait nem volt ideje kellő mértékben áttanulmányozni, mert nagyon sok kérdésre megoldást kínál a módosító javaslat; amire egyébként a miniszter úr is és a bizottsági előadó is utalt.
Valóban hosszú ideje húzódik a közraktári törvényjavaslat országgyűlési megtárgyalása, hiszen a kormány már tavaly ősszel benyújtotta a törvényjavaslatot. Sajnos annak idején, nem mérlegelve a szabályozni kívánt jogintézmény összetettségét, elfogadtuk azt, hogy a vitára a kivételes eljárás szabályai szerint kerüljön sor. Ebből aztán az következett, hogy a nagy horderejű módosító javaslatok kezelése a gazdasági bizottság számára jelentős többletterhet jelentett. Ma már viszont az a döntő, hogy a gazdasági bizottság aktív közreműködésével előttünk fekszik egy olyan konzisztens törvényjavaslat, amely a jogértelmezési bizonytalanságok, a közraktárakra, azok ellenőrzésére vonatkozó jogszabályi hiányosságok megszüntetésével képes helyreállítani a megingott bizalmat, a közraktári jegy segítségével megnyugtató módon mozdíthatja elő a termelők részére a hitel megszerzését, gondoskodva a hitelnyújtók számára a megfelelő biztosítékról.
Bizonyára sokak által ismert, hogy az 1875. évi XXXVII. törvény megalkotása óta a közraktározás jogintézményét alapvetően a régi kereskedelmi törvény mai napig hatályban lévő rendelkezései szabályozzák. Ez alapján működnek a mai nagy és kis közraktárak. Az élet azonban túlhaladta a különben meglehetősen időtálló szabályozást. Így elkerülhetetlenné vált a kereskedelmi törvény alapelveinek felhasználásával, az ott használt megoldási módozatok megtartásával a közraktárak működési feltételeinek újraszabályozása.
A közraktározás nem pusztán az áru raktárban történő őrzését jelenti. Természetesen ezt is; de az egyszerű raktározástól megkülönbözteti az, hogy a közraktárnál megőrzésre letett áruért cserébe az áru tulajdonosa a közraktártól jegyet kap. A közraktári jegy egyrészről bizonyítja, hogy az áru a közraktárban van elhelyezve, s ennek bemutatása után az árut a közraktár a bemutatónak köteles kiadni. Másrészt a jegy forgatásával, azaz ugyanúgy, mint a váltónál, az átruházó nyilatkozatnak a közraktári jegy hátoldalára történő feljegyzésével, az áru elmozdítása nélkül, az árut el lehet idegeníteni. És nem utolsósorban lehetőséget biztosít arra is, hogy az áru eladása nélkül kölcsönt vehessen fel az áru tulajdonosa, azzal, hogy a közraktári jegy egyik részét, a zálogjegyet a kölcsönt nyújtóra forgatja. Ezzel a kölcsönnyújtó zálogjogot nyert a kölcsön összegének erejéig a közraktárnál elhelyezett árun. Ha a kölcsönfelvevő határidőre a kölcsön összegét nem fizeti vissza, a zálogjegy birtokosa kérheti a közraktárat, hogy az árut adja el, és a befolyt vételárból elégítse ki a hitelező igényét. Ha nem kapja meg valamilyen okból a teljes követelését - például alacsony volt az áru eladási ára, nagy volt a ki nem fizetett közraktári díj -, a meg nem fizetett összeg erejéig a zálogjegy birtokosa az őt megelőző zálogjegyforgatók ellen fordulhat visszkereseti joga alapján akkor, ha a zálogjegy forgatása szabályosan történt.
Mindebből látszik, hogy miért is előnyös a hitelezőnek a közraktározás. Előnyös, mert először: a követelés fedezetéül lekötött zálogtárgy a közraktárban őrzött áru, nem veszhet el, nem tűnhet el a hitelező elől. Másodszor: gyorsan, a bírósági végrehajtás nehézségei nélkül, egy erre szakosodott szervezet segítségével történik a végrehajtás; tehát a hitelező a követeléséhez hamar hozzájut. Harmadszor: a zálogjegybirtokosnak nagyobb a lehetősége követelésének teljes kielégítésére, mint egy egyszerű zálogjogkikötésnél. Hiszen: egyszer a zálogtárgy biztosítja a követelés fedezetét, másodszor pedig, ha a zálogtárgy értékesítéséből befolyt összeg nem fedezi a követelést, az utolsó zálogjegybirtokost megelőző zálogjegyforgatók személyükben is kötelesek a különbözet tekintetében helytállni a tartozásért.
(A jegyzői széket dr. Kávássy Sándor és Sasvári Szilárd foglalja el.)
A közraktári jegy intézménye tehát egyesíti a zálogjog és a váltó előnyeit, a tartozásért a dologgal is felelős az adós, s ugyanakkor a zálogjegyet forgatók személyes felelőssége is fennáll a zálogtárgyból ki nem elégített követelés erejéig.
Miért jó a közraktározás az áru tulajdonosának? Leginkább azért, mert nincs rákényszerítve likviditási problémái miatt arra, hogy alacsony áron értékesítse áruját, kivárhatja, míg felmennek az árak, ugyanakkor a gyors és problémamentes kölcsön beszerzésével finanszírozhatja a további munkát.
(10.50)
Ez elsősorban a mezőgazdaságban, illetve a szakaszos termelésű, illetve szakaszos értékesítésű termékeknél fontos. Ma tehát egy olyan törvény elfogadásáról dönthet az Országgyűlés, amely több piaci szereplőnek is előnyös, elősegítheti a tőzsdei kereskedelem fellendülését, illetve egyáltalán a piac bővülését.
A szocialista képviselőcsoport a javaslat formálása során szükségesnek ítélte, hogy a szabályozás alapos legyen, hogy a törvény hozzásegítsen az egységes gyakorlat kialakulásához azért is, hogy lehetőleg ne kelljen a bírósági - sokszor többfelé ágazó - gyakorlathoz fordulniuk a gazdasági élet szereplőinek jogértelmezési kérdésekben. Erre ugyanis a gazdaságban nincs idő.
Nagyon fontos a közraktár fogalmának megfontolt körülírása. A napi gyakorlatban előfordultak olyan esetek, amikor még csak nem is gazdálkodó szervezet, hanem szövetség bocsátott ki közraktári jegyet. Nem lehetséges tehát az, hogy bárki, közraktári engedéllyel nem rendelkező, kijelentse magáról, hogy ő közraktár, közraktári jegyet állítson ki, s az a forgalomba kerüljön. Ennek elsősorban azért kell gátat vetni, mert a reményeink szerint meginduló tőzsdei műveleteknél a közraktári jegyet kiállítóra vonatkozó megfelelő információk beszerezése nehézségekbe ütközhetne, tehát a jegy értéke is kétségessé válhatna.
A közraktárnak olyan intézménynek kell lennie, amelyben bízni lehet, bízni abban, hogy megfelelően megőrzi, kiszolgáltatja az árut, illetve anyagilag helytáll a kiszolgáltatni kért áru értékének erejéig. Éppen ezért mondja ki a törvény, hogy a közraktár csak részvénytársasági formában tevékenykedhet, és csak akkor kezdheti meg a közraktári tevékenységét, ha az engedélyt erre vonatkozóan megkapta.
Lényeges és kényes közraktári tevékenységi elemnek tartjuk a közraktári jegy kibocsátását. Miután a közraktári jegy értékpapír, ezért a kibocsátásához szigorú ellenőrzés tartozik. Összehasonlítva a váltó intézményével, a közraktári jegynél a váltó lényegi eleme - azaz a személyes felelősség - csak a zálogjegyforgatóknál, és ott is csak a visszkereseti jog esetén, az áru értékével nem fedezett követelés erejéig kerül felszínre, egyébként pedig kizárólag az áru értéke, illetve a közraktár megbízhatósága a fontos.
A közraktárak ellenőrzését is lényegesnek ítéljük azért, mert a letevő birtokából ugyan kikerül az áru, de a zálogjogosult birtokába nem kerül be: egy harmadik személynél van, s ennek a harmadik személynek - nevezetesen a közraktárnak - kell mindkét fél bizalmát bírnia. Az engedélyeztetéssel a bizalmat igyekszik a törvény megteremteni, a felügyelet rendszerbe illesztése a közraktári jegy kibocsátásában keresendő.
Ehhez kapcsolódik a közraktár specialitása, nevezetesen, hogy csak a törvényben felsorolt esetekben szolgáltathatja ki az árut. Ez a zálogjegybirtokos részére, ha a közraktár megbízható, rendkívüli biztonságot jelent, feltéve, hogy jól spekulált, és az áru értéke az értékesítés időpontjában legalább akkora, hogy a befolyt vételár a közraktár közraktári szerződésben megállapított követelésein felül a zálogjegybirtokos teljes igényét is ki tudja elégíteni.
Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy a törvényjavaslat a közraktári jegyet rendeletre szóló értékpapírnak minősíti. Az eredeti beterjesztés azonban jelentősen módosul, tudniillik az, hogy az árut helyettesíti a forgalomban, a módosítás következtében kimarad. Ennek oka abban keresendő, hogy az adójogszabályok szerint az áru értékesítésekor általános forgalmi adót kell fizetnie a termékértékesítőnek. Ha a fogalommeghatározásban benne maradna az a fordulat, hogy az árut helyettesíti a forgalomban a jegy, akkor termékértékesítést valósítana meg a közraktári jegy valamennyi forgatása, és minden esetben áfát kellene fizetni. Ez a teljes közraktári jegy forgatásakor nem okozna gondot, de ha csak az árujegyet forgatnák - mivel annak értékét a zálogjegyen feltüntetett összeggel csökkenteni kell -, ekkor, nem elmerülve az áfa rejtelmeiben, az árujegy forgatásakor lehetővé válna az adófizetés megkerülése. Ezt a kiskaput kívánja bezárni a módosító javaslat azzal a megoldással, hogy a közraktári jegyet és az árujegyet úgy fogja fel, mint olyan jog megtestesülését, amely a közraktárral szemben a jegyen szereplő áru kiszolgáltatására vonatkozó jogot tanúsítja.
Az értékpapír forgatásával a jegy megszerzői a kiszolgáltatásra vonatkozó jogot szerzik meg, ami egyben a törvényben foglaltak szerint magában foglalja a tulajdonjog megszerzésének lehetőségét. Ilyen módon vagyoni értékű jogot testesít meg a jegy, tehát forgatása után nem kell áfát fizetni. A megoldás szerint a kiszolgáltatás pillanatában történik meg a termékértékesítés, tehát jogilag akkor száll át a letevőtől a tulajdonjog. Jóllehet a törvénymódosítás szövegezése szerint a letevő azzal, hogy az árujáért cserébe közraktári jegyet kap, nem veszíti el a tulajdonjogát, továbbra is az ő könyveiben kell az árut szerepeltetni, onnan csak akkor kerülhet kivezetésre, ha a közraktár az áru kiszolgáltatásakor értesíti erről a letevőt. A letevő azonban az áru kiszolgáltatásával kapcsolatos jogait a közraktári jegy, illetve az árujegy forgatásával elvesztette, tehát ő már nem tud fellépni a közraktárral szemben. Ez a joga a jegybirtokosra száll át.
Valóban hosszú idő telt el a törvényjavaslat benyújtásától a mai tárgyalásig, mégis ha csak a fenti konstrukció megtalálását nézzük, akkor nem volt hiábavaló az eltelt idő.
A módosító javaslatok feldolgozása során jelentős vita bontakozott ki a művi tárolás körül. Mit is jelent a művi tárolás? Szűkebb értelemben azt a helyzetet, amikor a letevő és a közraktár megállapodnak egyrészről a letevő árujának közraktároztatásáról, ugyanakkor ezzel egyidejűleg a közraktár bérbe veszi a letevő raktárát a letevő árujának közraktároztatására, s az áru így anélkül kerül közraktárba, hogy egy millimétert is elmozdították volna.
A javaslat a művi tárolás fogalmát kiszélesítve úgy fogalmaz, hogy minden megoldás művi tárolásnak tekintendő, amikor nem a közraktár tulajdonában lévő raktárban történik a közraktározás. A tényleges biztonságot megítélésünk szerint az biztosítja, ha a közraktár, saját jól felfogott érdekében, megfelelően köti meg a művi tárolással kapcsolatos szerződéseket, kockázatát a minimálisra csökkentve.
Tisztelt Ház! Az idő rövidsége nem teszi lehetővé a számunkra fontos összes szakasz kiemelését, így a hátralevő időben három fontos szabályozási elemet szeretnék érinteni, amelyek a módosításokkal kerültek a javaslatba.
Már utaltam arra, hogy a zálogjegybirtokost az áru értékesítése után fennmaradó követelése erejéig a zálogjegyet őt megelőzően forgatókkal szemben visszkereseti jog illeti meg. Ezt a jogát azonban csak akkor tudja érvényesíteni, ha időben óvott. Jelenleg azonban nincs hatályban jogszabály arról, hogy milyen módon kell az óvást felvenni, illetve felvetetni. Éppen ezért különösen lényeges, hogy a gazdasági bizottság módosításai megfelelő megoldást kínálnak az abban résztvevők teendőire, illetve az óvás tartamára.
A tapasztalatok azt mutatják, hogy a bírósági végrehajtásról szóló jogszabályban meghatározott eljárás egyáltalán nem alkalmas nem hatósági eljárás során történő árverés lefolytatására. Több szempontból nem alkalmas - ennek részletes kifejtésére most nincs idő.
Összefoglalóan az eljárás lényegi eleme a végrehajtás, s miután a nem bírósági végrehajtás szabályai nincsenek rögzítve, s annyi specialitás van ebben az eljárásban, ezért célszerű részletesen rögzíteni a tennivalókat.
A közbizalmat erősíti a módosítás azzal, hogy lehetővé teszi a közraktári jegy büntetőjogi védelmét. Ezzel a közraktári jegy esetleges hamisításának büntetési tétele a papírpénzzel azonos megítélés alá esik.
Tisztelt Ház! A gazdasági bizottság által benyújtott módosított javaslatokkal feljavított törvényi szabályozás megítélésünk szerint átlátható, érthető, és végső soron a kormány által elérni kívánt célt is jól szolgálja. Ezért a képviselőcsoport elfogadásra ajánlja - a kormány által is egy kivétellel támogatott módosításokkal - a törvényjavaslatot.
Köszönöm a figyelmüket.
