BOGÁRDI ZOLTÁN
BOGÁRDI ZOLTÁN
BOGÁRDI ZOLTÁN (MDF): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Természetesen Csiha Judit államtitkár asszony véleményével sem értek egyet, mert igaz: jogtechnikailag a legegyszerűbb, társadalmilag viszont a legveszélyesebb. Ezt azért a kormánynak végig kellett volna gondolnia akkor, amikor ezt a bizonyos módosító javaslatát előterjesztette.
Említettem az imént, hogy maga az Alkotmánybíróság - érezvén azt, hogy ebben rettenetes csapdák vannak - felsorolta, hogy milyen módon kezelhető a kérdés ezen kívül, amit a kormány választott. Nyilván el kell fogadnom, ez a legegyszerűbb, egyetlenegy félmondat betoldásával próbálja kezelni a kérdést, viszont nem gondol arra, hogy ennek milyen mérvű társadalmi veszélyessége van a későbbiekben.
Mint említettem az előbb, nem véletlen, hogy más államok mily mértékben tartózkodtak ettől a módszertől, és más módon próbálták kezelni ezt az ügyet. Az előbb képviselőtársam Dániát említette. Nem tudom, hogy Dánia most előbb vagy hátrább van-e ebben a kérdésben - ezt majd megítéli a történelem -, de vitathatatlanul sokkal toleránsabb ebben a kérdésben, ennek ellenére az új jogintézmény bevezetése mellett döntöttek, mert azt tartották kevésbé veszélyesnek.
Önök az Alkotmánybíróság javaslatára hozzányúltak a házasságról, a családról és a gyámságról szóló törvényhez, és az élettársi viszonyra vonatkozó definícióból kivették azt a részt, ami egyértelművé tette azt, hogy ez különneműek kapcsolatrendszere, különneműek élhetnek ilyen kapcsolatban. Ez rendkívül rossz megoldás, és fölöslegesen teremt olyan helyzetet, amiben, mint említettem, a fiatalkorúak - akiknél még nem kialakult az, hogy milyen az elfogadott kapcsolatrendszer - eltévedhetnek. Ez borzalmasan veszélyes, és mint említettem, az Alkotmánybíróság - ezt a veszélyt látva - nem véletlenül ajánlott más megoldást.
Tudnunk kell, amikor egy törvényt tárgyalunk, illetve amikor a kormány egy törvényt előterjeszt, hogy a társadalomban azzal a kezelendő problémával, kérdéssel kapcsolatban milyen a vélemény. Teljesen figyelmen kívül hagyta a kormány azt, hogy a statisztikai felmérések a társadalom túlnyomó többségében megvető, messze elutasító magatartást regisztráltak. Ezt nem szabad figyelmen kívül hagyni, amikor egy törvény elkészül.
A szavazatok megkönnyítése érdekében szeretném pár szóban felidézni, hogy a történelemben hogyan viszonyultak az emberek a homoszexuális kapcsolathoz. Nagyon érdekes dolgok derülhetnek ebből ki. Mózes harmadik könyvével kezdem; a következőt írja: "És ha valaki férfivel hál úgy, mint asszonnyal hálnak, utálatosságot követtek el mindketten, halállal lakoljanak, vérök rajtok." Ezen természetesen már régen túl vagyunk, de ne felejtsük: a tolerancia fogalma változott meg, ugyanis ez az egész kérdés azzal a jelszóval indít mindig, hogy toleránsak vagyunk.
Akkor a "sokasodjatok és szaporodjatok" elv alapján írta ezeket Mózes - az volt a társadalom érdeke. Szeretném felhívni a figyelmüket a Magyar Értelmező Szótár "tolerál" definíciójára: "Eltűr, elvisel. A tolerancia határain belül elnéz, elfogad valamit." Viszont a "tűr"-re: "Ellenszegülés nélkül hagyja, hogy valami kellemetlen történjen vele."
A társadalmi toleranciában a társadalom érdekét nem szabad teljes mértékben figyelmen kívül hagyni. Ide vezethető vissza az a hetvenes évekbeli amerikai törvényhozói magatartás, amikor ugyanezt a kérdést tárgyalták, nem fogadták el - és számtalan nyugat-európai parlamentnek ez az állásfoglalása ezzel kapcsolatosan. Kezelni kell a kérdést, ezzel a Magyar Demokrata Fórum is egyetért, de ily mértékben a társadalomra nem lehet veszélyes. Miért mondom azt, hogy veszélyes? Ne értsenek félre, itt nem ördögűzésről van szó. De ha túl messze haladunk, túl előre szaladunk a toleranciában, mintát szolgáltatunk fiatal generációknak, olyan mintát, amiben eltévelyedhetnek.
Gondoljanak csak bele abba, hogy egy iskolában egy ilyen kapcsolatban élő tanár oktat. Ha ezt a kapcsolatot mintaként állíthatja a gyerekek elé, lévén jó tanár, egy egész osztályt elvihet abba az irányba, amit a társadalom érdekei nem tartanak jónak.
De megkérdezem önöket, kedves képviselőtársaim: el akarnak idáig jutni? Azért azt nem szabad elfelejtenünk, hogy a társadalom szempontjából egy homoszexuális kapcsolat zsákutca - igenis zsákutca! A polgári társadalomban a jövőkép rendkívül fontos dolog, s a jövőkép általában az utódok, a család és egy folyamatosság fogalmát jelenti.
Tehát ilyen körülmények között önöknek sokkal óvatosabbaknak kellett volna lenniük, sokkal inkább megfontolni azt, hogy mi az, ami a parlament elé kerül, és ha kezelni kell egy kérdést, akkor azt úgy kezeljék, hogy abból ne keletkezhessen félreérthető helyzet.
Nagyon örülök egyébként annak, hogy az Alkotmánybíróság elutasította azt a kérelmet, miszerint a házasságra vonatkozóan is mondja ki az alkotmányellenességet az Alkotmánybíróság, mondván: ott is lehetséges az egyneműek kapcsolata. Ugyanis ha emlékeznek rá, az Alkotmánybírósághoz beterjesztett kérvény erre is vonatkozott - de az élettársi viszony sem összekeverhető.
Egyébként fölhívnám a figyelmüket arra, hogy a nemzet érdeke mennyire befolyásolta még a homoszexuális kapcsolataikról eléggé híres görögöket is annak idején. Érdemes elolvasni a Rubicon '94. évi 6. számát, részletesen foglalkozik a kérdéssel, és visszavezeti egy túlnépesedéshez, aminek a kezelési módjára volt ez az egyik megoldás; kimutathatóan kevesebb gyerek született. Néhány érdekességet azért felolvasnék önöknek.
Arisztotelész a következőt írja: "Hogy ne legyen annyi gyerekünk, megengedték a férfiak egymással való nemi érintkezését. Vele párhuzamosan előbb harminc évre, majd harmincöt évre tették a minimális nősülési határt. Megelőzte ezt az egészet egy egykézés." Tehát egy túlnépesedéstől kínlódó ország kezelni próbálta a problémáját; és hova futott ez az egész? - oda, hogy a végén már - legalábbis társadalmilag - presszió alatt éltek a görög társadalomban élő polgárok, s úgy érezték, hogy ez a kapcsolati forma már szinte kötelező ahhoz, hogy a társadalomban megfelelő rangjuk legyen.
Egy másik meghatározás, ami a katonákra vonatkozik: "Legjobb katona a homoszexuális kapcsolatban élő katona, mert szerelme előtt nem meri eldobni a pajzsát." Érdek motiválta minden esetben azt, hogy milyen volt a társadalom megítélése ezzel kapcsolatosan.
Kérem képviselőtársaimat, fogadják el módosító indítványomat, tehát kvázi állítsák vissza az eredeti állapotot, és egyben kötelezzük a kormányt egy új előterjesztés elkészítésére, amely a társadalomra kevesebb veszéllyel kezeli ezt a valóban meglévő problémát; és egy idő után nem lesz olyan gondunk, hogy esetleg önmagunknak vetünk föl lelkiismereti problémákat, hogy "akkor kellett volna, messzelátóan végiggondolva a hatást, döntenie a parlamentnek". Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a jobb oldalon.)
(18.50)
