DR. HOMOKI JÁNOS
DR. HOMOKI JÁNOS
DR. HOMOKI JÁNOS (FKGP): Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Miniszter Úr! Először is engedje meg, miniszter úr, hogy megköszönjem azt a korrekt választ, amit az elmúlt kedden egy szocialista párti képviselő azonnali kérdésére adott az önök képviselője. A válasz valóban rendkívül korrekt volt.
Köszönöm szépen. (Taps.)
Az alkotmány 50. § (1) bekezdése az alábbiak szerint rendelkezik: "A Magyar Köztársaság bíróságai védik és biztosítják az alkotmányos rendet, az állampolgárok jogait és törvényes érdekeit, büntetik a bűncselekmények elkövetőit." Míg a (3) bekezdés kimondja, hogy "A bírák függetlenek és csak a törvényeknek vannak alárendelve".
Az alkotmány deklarálja, hogy a bíróságok védik és biztosítják az alkotmányos rendet, azonban ennek időbeli megvalósulása a mai bírósági gyakorlat alapján súlyos csorbát szenved, részben az ismert körülmények - mint a bíróságok hatalmas leterheltsége, a bírói foglalkozás nem megfelelő megbecsülése - és nem utolsósorban amiatt, hogy egyetlen törvény sem ad útmutatást a bírók részére arra vonatkozóan, hogy az ügyeket milyen sorrendben tűzzék ki.
Az alkotmány deklarálja a bírói függetlenség elvét. Ez azt jelenti, hogy a bíróságok, illetve a bírák függetlenek, senki nem befolyásolhatja őket, csak a hatályos törvényeknek vannak alárendelve. A hatályos törvényeket tehát a bírák kötelesek betartani. Ezen kötelezettségüknek akkor tudnak maradéktalanul eleget tenni - és kitűnő szakmai felkészültségüket ismerve eleget is tesznek -, ha a hatályos törvények megfelelő módon, joghézagmentesen szabályozzák például a bíróságok működésének rendjét.
A bíróságokról szóló, sokszorosan módosított 1972. évi IV. törvény, valamint a 123/1973. számú IM-utasítás - melyet IM-rendelettel módosítottak - rendelkezik a bíróságok ügyvitelének szabályairól. Ezek a jogszabályok nem tartalmaznak rendelkezéseket arra vonatkozóan, hogy a bíróságoknak milyen szempontok alapján kell a beérkezett ügyeket tárgyalásra kitűzni. Így semmi nem kötelezi a bírákat arra, hogy mikor tűzzék ki az ügyet tárgyalásra, vagyis még arra sem, hogy legalább az ügyek beérkezése sorrendjében tűzzék ki az ügyeket.
Létezik ilyen szokás vagy iránymutatás, melyet a bírák a bíróságok elnökeivel alakíthattak ki, azonban jogi szabályozás hiányában ezeket nem kötelesek betartani, mivel csak ajánlás jellegűek. A tények azt bizonyítják, hogy egyes bírák ezeket egyáltalán nem is tartják be. Ez annál is érdekesebb, mivel az ügy rendezése az igazságügy-miniszter hatáskörébe tartozik. Nem tűnt fel senkinek a minisztériumban, hogy ezt a súlyos, az időmúlás miatt az országnak további vagyoni veszteséget okozó joghézagot megszüntessék. Az ország érdekei megkívánják - különös tekintettel a súlyos gazdasági helyzetre -, hogy a nagy vagyonvesztést vagy nagy vagyoni hátrányt okozó bűnügyeket a bíróságok kötelesek legyenek bizonyos időn belül tárgyalásra kitűzni és tárgyalni.
Kérdezem a miniszter úrtól:
Miért nézi tétlenül, hogy a milliárdos vagyonvesztők ügyei gyakran évekig elfeküdjenek a bíróságon?
A bíróságok ügyvitelének szabályairól szóló IM-utasítást vagy a bíróságokról szóló törvényt mikor kívánja módosítani a joghézag megszüntetése érdekében?
Várom miniszter úr válaszát. (Taps a jobb oldalon.)
