DR. VASTAGH PÁL
DR. VASTAGH PÁL
DR. VASTAGH PÁL igazságügy-miniszter: Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Asszony! Képviselő Úr! Azzal kell kezdenem a válaszomat, hogy azt, amit ön az interpellációja címében megjelölt, a leghatározottabban visszautasítsam. (Taps a bal oldalon.) Ugyanis ön - ne haragudjon - olyanokat írt le az interpellációja címében, ami az egész magyar bírói kar tekintélyét, becsületét ássa alá. (Taps a bal oldalon.) Ön ugyanis a címben nem állított mást, mint azt, hogy a bíróságok, a bírói függetlenség álarca mögé bújva, évekre elfektetnek ügyeket. Ez olyan vád, képviselő úr, ami meggyőződésem szerint - nagyon nehéz ezt kimondani - alkalmas arra, hogy a bíróságokba vetett közbizalmat megingassa.
Ami pedig a kérdéseire vonatkozik - a kérdéseiben már másképp fogalmazott -, képviselő úr: sem a tárca, sem a kormányzat nem nézi tétlenül a bírósági ügyforgalom növekedését. A problémák nem elsősorban a büntetőügyekben vannak. A büntetőügyekben az 1995 májusában - éppen ma egy esztendeje - elfogadott módosítás hatására 10 ezerrel nőtt a befejezések száma. Ez tényszerűen igazolható. Ezt a módosítást egyébként ön nem szavazta meg egy esztendővel ezelőtt.
Statisztikai felméréseink szerint országosan az ügyek mintegy 7,4 százaléka két éven túli. Tudom, hogy ez nagyon sok, és azt is tudom, hogy akinek az ügyét nem tudták két éven túl elintézni, annak az a válasz nem kielégítő, hogy ez csak 7,4 százalék. Ami a tárca lehetőségeit illeti, küszöbön áll az eljárási jogok átfogó korszerűsítése, és ezzel kívánunk a jogalkotáson keresztül eszközöket biztosítani a bíróságok számára, hogy megküzdjenek ezzel a hatalmas ügymennyiséggel.
Ami pedig a második kérdésére vonatkozik, képviselő úr: nincs joghézag azon a területen, amit ön említett, csak több jogszabályt átfogóan kellett volna áttekintenie. Az 1993-ban kiadott igazságügy-miniszteri rendelet pontosan meghatározza, hogy a megyei bíróságok vagy a helyi bíróságok elnökei a kollégiumvezetőkkel egyetértésben határozzák meg a tárgyalási napokat, azok rendjét, a kitűzés módját - tehát erre van jogi szabályozás -, és egyértelmű e tekintetben a bírósági elnökök felelőssége.
A bírósági ügyviteli szabályzat lehetőséget biztosít arra, hogy meghatározott ügyek esetében a bíróság elnöke elrendelje írásban a soron kívüli eljárást, ha a kérelmező kéri vagy az ügy jelentősége ezt indokolttá teszi. A büntetőeljárási törvény szintén tartalmaz lehetőséget a tekintetben, sőt elő is írja a bírák számára, hogy a lehető legközelebbi napon tűzzék ki a tárgyalást. Ehhez azonban nyilvánvalóan megfelelő előkészítés szükséges, hiszen nincs értelme rosszul előkészített ügyeket kitűzni, mert azzal nem biztosítható az eljárás sikere.
Végezetül, befejezésképpen még arra szeretnék utalni, képviselő úr, hogy a magyar bíróságok - a jogállami fejlődés eredményeképpen - egyre több területen tudnak jogvédelmet nyújtani az állampolgárok számára. Ez óriási feladatot jelent számukra, hiszen egy esztendőben több mint 1 millió 200 ezer peres és nem peres ügy fordul meg a bíróságokon. Ennek a helyzetnek, az ebből fakadó konfliktusoknak a megoldására természetesen sokféle intézkedésre van szükség - de nem elsősorban a vádaskodásra, képviselő úr. (Taps a bal oldalon.)
