SZALAY GÁBOR
SZALAY GÁBOR
SZALAY GÁBOR (SZDSZ): Köszönöm. Tisztelt Elnök Asszony! Kádár Béla képviselőtársunk egy gyönyörű álom szertefoszlásáról beszélt. Ez valóban egy álom volt - egyesek részére álom, mások részére viszont kemény kötelezettség vállalása és teljesítése lett volna. Én visszaemlékszem ebben a végeláthatatlan expóvitában, amit itt a parlament évek óta folytat - a remény legkisebb esélye nélkül, hogy valaha ebben közös álláspontra tudnánk jutni -, visszaemlékszem egy gazdasági bizottsági vitára, amely talán az első volt az expó ügyében.
Nagyon sokan vettek részt, tele volt a terem, különféle érdekképviseletek és különféle intézmények megbízottai hallatták ott a hangjukat, véleményüket, szavukat. Nagyon jól kettéválasztható volt a két csoport, amelyik egymással vitatkozott.
Az egyik csoport képviselte az expót akarók táborát, azok, akik reméltek: reméltek kapni valamit az expó megrendezésétől. Egyértelműen ezek közé tartozott a Szállodaszövetség, a szállodákat képviselő érdekképviselet, amelyek reméltek kapni sok vendéget, sok fizető vendéget. Ezek közé tartoztak a különféle vállalkozói érdekképviseletek, amelyek szintén reméltek kapni - eszük ágában nem volt saját pénzzel beszállni, hanem biztos megrendeléseket reméltek kapni az expótól. És ide tartoztak a különféle tanulmányokat készítő intézmények, amik szintén reméltek kapni: feasibility studyk megrendelését, jól fizető tanulmányok elkészítését.
A másik oldalon volt a reálszféra, az, akinek ezt biztosítani kellett volna. Igen, ide tartozott a Pénzügyminisztérium, amely keményen ellenezte, és azért ellenezte, mert valakinek a pénzt minderre biztosítani kellett volna. Ide tartozott az Állami Számvevőszék és ide tartozott, igen, a főváros is. Tehát jól elválasztható volt, hogy nagyon akarták az expót akik kapni akartak, és bizony kemény fenntartásokat hangoztattak azok, akikre mindez kötelezettségeket hárított volna. Köszönöm szépen. (Taps a bal oldalon.)
