TÓTH PÁL
TÓTH PÁL
TÓTH PÁL, az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság előadója: Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. A bizottságunk állított előadót, mert olyan kérdésekről kell szólnunk és olyan módosító indítványok felől kellett döntenünk, amelyek komoly emberi jogi problémákat vetnek föl.
A személyazonosító jel helyébe lépő azonosító módokról szóló törvényjavaslathoz benyújtott kilencven-valahány módosító indítványt az elmúlt héten tárgyalta meg a bizottságunk. Ezeknek a módosító indítványoknak a nagy része, túlnyomó többsége kifejezetten technikai jellegű volt, pontosításokat és stiláris változtatásokat javasoltak.
Nagyon jelentős volt ezek között a módosító indítványok között a "típus" jellegű indítvány - nem tudok jobb kifejezést használni erre -, tehát az azonos tartalmú javaslatok száma is. Arra természetesen nincs mód és lehetőség - meg értelme sincs -, hogy ezeken mind részletesen végigmenjünk.
Amire azonban ki kell térni egy kicsit részletesebben, kedves képviselőtársaim, az néhány olyan módosító indítvány, amely ennek a megítélésem szerint nagyon nagy fontosságú törvényjavaslatnak a tartalmi részeit, hogy úgy mondjam, lényegi pontjait érintette.
Ezek közül az első módosítóindítvány-csomagot vagy -bokrot Tirts Tamás képviselő úr nyújtotta be. Az ajánlástervezet 50., 51. és 52. pontjában szereplő módosító indítványai tulajdonképpen tartalmilag összefüggő indítványok. Ezeknek a lényege, hogy mind a három benyújtott módosító indítvány ki akarja vágni a taj-szám - a társadalombiztosítási azonosító kód - használatának joga alól a munkaügyi igazgatást. A képviselő úr ennek megfelelően elhagyni javasolta a törvényjavaslat 23. § f) pontját, továbbá a 24. § h) pontját, és módosítani kívánja a 23. § e) pontját. A képviselő úr szerint a taj-szám segítségével egy olyan egységes információs rendszer alakulna ki, amire a korábbi személyazonosító jel alkalmazása során nem volt lehetőség. A módosító indítvány előterjesztője azt a javaslatot tette, hogy a tajt azok a szervek kezelhessék, amelyek a tb által fedezett szolgáltatást nyújtanak. Egyéb szervek - mármint azok, amelyeknek a tb-adatokra szükségük van - oldják meg ezt a dolgot természetes azonosítók segítségével.
A bizottsági ülésen mint rendesen, most is részt vett az adatvédelmi biztos képviselője, aki a módosító indítvánnyal kapcsolatban kifejtette: nem nagyon érti, hogy a munkerőpiaci szolgáltatással kapcsolatos tevékenységeknek mi szükségük lehet a munkaügyi központokban a taj-számra. De hozzátette, hogy ezeknek a passzusoknak a teljes elhagyásával nem ért egyet, pontosabban: nem biztos, hogy jó megoldás lenne. Mindenesetre az adatvédelmi biztos képviselője oly módon foglalt állást, hogy az előterjesztésben pluszcélok vannak megfogalmazva az eredeti koncepcióban foglaltakhoz képest.
Az Országos Munkaügyi Központ képviselője, Péntek úr aggályaira azt találta mondani, hogy minden kifizetett munkanélküli-ellátás után tb-ellátást fizetnek. Magyarán: nagyon jelentős réteg kerül ily módon direkt kapcsolatba a tb-vel, ez körülbelül 500 ezer ember. Tehát mintegy 500 ezer ember esetében a munkaügyi szervek a taj-szám révén tartják a kapcsolatot. A taj-szám végül is valahol egy szociális azonosító kört akar kifejezni, ebben pedig a munkanélküliek is benne vannak.
Végül a BM képviselője emlékeztetett arra, hogy tavaly év végén az Országgyűlés már elfogadott egy határozatot, egy koncepciót - úgy gondolom, képviselőtársaim is emlékeznek még erre -, amely ezt a törvényjavaslatot megalapozta. Ezzel együtt elfogadta az Országgyűlés azt is, hogy a társadalombiztosítással kapcsolatos azonosító kód - tehát a bizonyos taj-szám - hatálya alá fog tartozni a munkaügyi igazgatás is. A BM képviselője rámutatott arra, hogy való igaz, a munkaügy eddig nem használta a taj-számot, de a személyi számot igen; vagyis a munkaügyi igazgatás a személyi számmal kommunikált a tb-vel és akárkivel, aki fel volt jogosítva a személyi szám használatára. Itt most éppen az történik, hogy ez a taj-szám éppen a személyi szám kiváltására vonatkozik, és éppen a célhoz kötöttséget biztosítja az, hogy az előterjesztő nevesíti a munkaügyi igazgatás szerveit.
Lényeges tartalmi kérdést érintettek azok a módosító indítványok, amelyek a kapcsolati kódról, illetve azok alkalmazásáról szóltak. Ezek: a 3. § d) pontja, a 26. §, valamint a 37. § j) pontja. Itt a módosító indítvány beterjesztője ezek teljes elhagyását javasolta. A módosító indítványok benyújtója azzal érvelt, hogy a kapcsolati kód bevezetésével könnyebbé és olcsóbbá válik a nagy információs rendszerek összekapcsolása - túl azon, hogy alkotmányos aggályokat is megfogalmazott. Az indítvány benyújtója kifogásolta a kapcsolati kód szabályozását, és a beterjesztő szerint nem egyértelműek a kapcsolati kód törlési szabályai, továbbá az adattovábbítás bizonylatolása.
Ezzel kapcsolatban igen komoly kérdés volt, és nagy vitát váltott ki a bizottságban, hogy az adatvédelmi biztos képviselője érvelésében egyértelműen szükségesnek ítélte a kapcsolati kódot, mondván: szeretjük, nem szeretjük, de erre szükség van, mert az életszerűség így kívánja. Amit viszont kifogásolt, az az, hogy a kapcsolati kód tartalmát és képzési szabályait az Országos Egészségbiztosítási Pénztár határozza meg. Úgy vélte, ez túlságosan alacsony szintre van letéve. Szerinte - mármint az adatvédelmi biztos képviselője szerint - legalább egy külön kormányrendeletben kellene ezt a kérdést szabályozni. Ezzel kapcsolatban azonban számos ellenérv fogalmazódott meg; tudniillik a kapcsolati kód fogalmában benne van, hogy itt egy, a törvényes adatkapcsolatok és adatszolgáltatások elősegítésére szolgáló kódról van szó. Ezért azt, hogy bármely szerv milyen kapcsolati kódot képez egy törvényes adatszolgáltatás kielégítése céljából, nem kell külön törvényben vagy kormányrendeletben szabályozni, hiszen ez egy technika csupán. Az, hogy egy folyamatos sorszámot rendelek hozzá egy személyhez vagy valamiféle algoritmus alapján teszik, ezt annak a személynek kell eldöntenie, akinek a felelőssége ezeknek a kapcsolati kódoknak a képzésében adott.
A kapcsolati kód meghatározása ebben a törvényjavaslatban értelemszerűen csak keret jellegű. Nem véletlenül, mert a tavaly elfogadott országgyűlési határozat a ágazati törvények kötelességévé teszi szeptember 30-ig, hogy kibontsák, mit lehet azon érteni, és mi lehet az, ami rendszeresen ismétlődő szolgáltatás, és hogy kapcsolati kódon történik-e vagy természetes azonosító adatokon, netán valamilyen szakazonosítón.
Végül, befejezésképpen az utolsó, megint csak komoly vitát kiváltó módosító indítvány az ingatlan-nyilvántartással kapcsolatos. Itt Sepsey képviselő úr a törvényjavaslat 32. §-a e) pontjának az elhagyását javasolta. A képviselő úr szükségtelennek vélte ugyanis az ingatlan-nyilvántartásban a személyazonosító használatát. Azért nem tudom bővebben kifejteni, mivel a módosító indítványban, az indoklásban pusztán csak ennyi van, és a képviselő úr nem volt jelen.
Nos, azt kell tudni, hogy ezt az azonosító módot az ingatlan-nyilvántartás belső azonosítóként használná. A tulajdoni lap ugyanis nyilvános, tehát bárki másolatot kérhet ezekről. Ezért is az utóbbi időben az illetékesek elmondása szerint igen sok csalás fordult elő. A csaló például kikéri a tulajdoni lapot, kiírja a természetes azonosítót, megköti az adásvételi szerződést - és simán eladja akárkinek az ingatlant. De ha ott van egy belső azonosító a számítógépben, és megköveteljük, hogy a szerződésbe írják be a személyazonosítót, akkor a dolog már sokkal nehezebb lesz.
(18.00)
A tulajdoni lapról ugyanis sok mindent le lehet olvasni, kivéve ezt a bizonyos személyazonosítót. A lényege tehát az, hogy erről az azonosítóról mindenkinek, aki ebben érintett, az a véleménye, hogy sokkal nagyobb jogbiztonság érhető el.
Ma Magyarországon körülbelül 7-8 millió állampolgár érdekelt így vagy úgy abban, hogy az ingatlan-nyilvántartás flott és biztonságos legyen, tehát igen sokan többszörösen is érintettek a dologban. És itt elég egy névelírás vagy egy betűelütés, a visszakeresés és a beazonosítás máris nagyon megnehezül.
Köztudott az is, kedves képviselőtársaim, hogy az ingatlan-nyilvántartásnál csak a név és a személyi szám tartalmát írták elő annak idején. Akik tehát akkoriban ingatlant szereztek, csak ez szerepel feltüntetve. Na már most, ha ennek a módosításnak a következményeként a személyi számot elhagyjuk, azt a bizonyos személyi azonosítót, akkor marad, mondjuk, egy Tóth Pál nevű valaki az ingatlan-nyilvántartásban. Ezek után aztán ember legyen a talpán, aki be tudja bizonyítani, hogy a sok száz hasonló nevű úr közül ki az ingatlan igazi tulajdonosa.
De ennek az azonosító módnak az ingatlan-nyilvántartásra való kiterjesztése mellett egyéb érvek is szólnak, nem részletezem; például az elhalt személyek tulajdonában lévő ingatlanok ügye, a lakcímváltozásokkal kapcsolatos korrekció problémája és így tovább.
Befejezésül és mindent egybevetve azt mondhatjuk, hogy a bizottság megítélésünk szerint helyesen járt el akkor, amikor többségi véleménnyel elvetette ezeket az indítványokat. Úgy véljük, hogy a T/1876/141. számú ajánlásban foglaltak alapján a törvényjavaslat kisebb technikai, stiláris jellegű korrekciója kielégítő módon megoldható, ami remélhetőleg csak javára válik ennek a fontos tervezetnek.
Köszönöm a figyelmet. (Taps.)
