SZIGETI GYÖRGY
SZIGETI GYÖRGY
SZIGETI GYÖRGY (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársak! Eredetileg nem készültem arra, hogy az állampolgári jogon járó juttatásról és az alanyi jogon járó juttatásról nyilatkozzak, illetőleg kifejtsem érveimet, de azt hiszem, érdemes, főként az alkotmánybírósági határozat nyomán, ezt a kérdést érinteni.
Olyan meglepő bejelentéssel kezdem, hogy a tervezett törvényi szabályozással bizonyos szociális juttatások és családtámogatási juttatások alanyi jogon fognak járni. Eddig volt olyan ellátás - ez a családi pótlék volt -, amely egyetlen ellátásként működött állampolgári jogon. Elegendő volt, hogy valaki magyar állampolgár, illetőleg ha annak minősítették - mondjuk, a menekült státusba, vagy valami ahhoz hasonló helyzetbe sorolták -, akkor állampolgári jogon megkapta a családi pótlékot.
Az alanyi jog, szerény ismereteim szerint, azt jelenti, hogy törvény szabályozza, hogy milyen feltételekkel vagyok én jogosult bizonyos ellátásra. Ha én a törvényi feltételeknek megfelelek, akkor az esetben ez a juttatás nekem alanyi jogon jár, igényt keletkeztet. Én elmehetek fellebbezésre felső fórumhoz, elmehetek végső fokon bírósághoz, és bíróságnál kikényszeríthetem ezt az ellátást. Tehát nem arról van szó, hogy valaki mérlegelheti, hogy adom, nem adom, hanem arról van szó, hogy ez nekem jár, alanyi jogon jár, igényelhetem. Az alanyi jog és a rászorultság kérdése egymást nem kizáró dolog, hanem arról van szó, hogy a rászorultságot meg lehet normatíve is határozni. Erre történt a jelen törvényjavaslatban kísérlet, és ezt megelőzően az ellátások átalakításánál.
A Ház sok vitát folytatott ebben az ügyben; folytatott tavaly tavasszal, az év elején, a szociális igazgatásról, szociális ellátásokról szóló törvényjavaslat vitája során, amelyet aztán végül is a kormány visszavont, mert a Gst. került a Ház asztalára; éles viták zajlottak ebben a kérdésben az év első felében. Ezek a viták fellángoltak végül is múlt év decemberében, a családipótlék-szabályozási kérdésnél is.
Érdemes egy kicsit a társadalmi hátteret megnézni. Mi volt pár évvel ezelőtt - a pár év alatt 20-30 évre gondolok. Volt egy átlagbér, volt egy nómenklatúra, ami összenyomta a béreket, mindenki egyenfizetést kapott, kicsi szóródással, és mindenki egyaránt részesült a társadalmi juttatásokból. Itt a biztosítási jogviszony még nem játszott szerepet, mert mindenki, aki munkaképes volt, dolgozott. Azóta másfél millióval csökkent a foglalkoztatottak száma. Sőt olyan eset is előfordult - sokan emlékeznek rá -, ha valaki nem dolgozott, azt közveszélyes munkakerülés miatt elítélték.
Változott a helyzet; a rendszerváltás után mást kezdtünk építeni, átalakítjuk rendszereinket. Nem hiszem, hogy ellenzéki sorokból is vitatják azt, hogy van egy olyan 10 százalék, 15 százalék, aki a rendszerváltást követően magasabb jövedelemre tett szert, a jövedelmek polarizálódtak. Ők már a mezőny tetején helyezkednek el, és ezért az egyenrendszert, az azonos juttatást egy más alapelveken alapuló juttatási rendszerré kell átalakítani. Ez történt meg ennek a jövedelemkorlátnak a bevezetésével.
Hadd említsem meg, hogy ennek a felülvizsgálata elkerülhetetlen, mert amíg a természetjogból származtatjuk az emberi jogokat, az emberi szabadságokat, addig a szociális jogok úgynevezett konszenzuális jogok, a társadalom, illetőleg a társadalom gazdasági fejlettsége határozza meg, hogy mit tud az állampolgárainak biztosítani. Illetőleg azt a kérdést szabályozza, hogy mely állampolgárok részesüljenek ezekből a juttatásokból. Erre tettünk mi most kísérletet, hogy valamiféle megoldást találjunk erre.
A viták után egy évvel, fél évvel, egy alkotmánybírósági döntés birtokában talán higgadtabban tudjuk megközelíteni ezt a kérdést. Mit mondott az Alkotmánybíróság? A jogalkotónak alkotmányos joga van arra, hogy az állampolgári jogon járó juttatásokat rászorultsági alapú ellátássá alakítsa át. Az alkotmánybírósági döntés sok félreértést okoz a nézők és a hallgatók körében is, mert csak az hangzik el, hogy az Alkotmánybíróság megváltoztatta a parlament döntéseit. Itt különféle változtatások történtek. Egyértelmű a tartalmi változtatás, hogy a honorárium járulékoltatása a biztosítási elvet sérti - ott tartalmilag helyezte hatályon kívül ezt a rendelkezést az Alkotmánybíróság.
A családtámogatások átalakítása kapcsán azt mondta az Alkotmánybíróság - két döntést hozott; az előbbit idéztem -: fontos, ami tartalmi része, hogy átalakítható a rendszer, ugyanakkor azt is kimondta, hogy megfelelő időt kell biztosítani az állampolgároknak a felkészülésre, ez a változás nem lehet drámai.
Én ellenzéki sorokból még nem hallottam egyetlen olyan észrevételt sem, hogy ez a felső 10 százalék kapjon családi pótlékot; a kérdést másik irányból közelítették meg, azzal, hogy a rászorultság körét, a rászorultság határát hol vonjuk meg, és kik kerüljenek be a rendszerbe.
Sokan emlékeznek, hogy az átalakítás úgy indult, hogy körülbelül a felső 20 százalék nem fog ezekben az ellátásokban részesülni. Akkor már szabaddemokrata képviselők jelezték, hogy a különféle vizsgálatok azt mutatják, jó, ha ez 10 százalék lesz, sőt egyes vizsgálatok 5 százalék körüli rést mutattak. Ma hallottuk miniszter urat, hogy a kormány is ezt a rendszerből kieső rést mintegy 7-8 százalékra teszi; megvárjuk ennek a végét, hogy mi lesz.
Hadd jegyezzem meg: időközben a program, illetőleg a szabályozás változott. Változott oly mértékben, hogy változatlanul a háromgyerekes és nagycsaládos családok, többgyermekes, három vagy annál több gyermekes családok állampolgári jogon kapják a juttatást, nincs jövedelemteszt, nem nézik meg. Hasonló módon, módosító javaslataink nyomán a tartósan beteg és fogyatékos gyermekek is állampolgári jogon, tehát mindenfajta jövedelemteszt nélkül kapják a különféle juttatásokat. Ugyanakkor sikerült egy preferencia-rendszert beépíteni az egyedülállók esetében; ők magasabb jövedelmi határ esetén kapják a juttatásokat.
Érdemes egy-két szót ejteni a rászorultság kérdéséről oly módon, hogy hogyan közelíthető meg. Itt annyi kritikát hallottunk a jövedelemtesztről, a jövedelemkorlátról, hogy érdemes ennél egy-két szóban kitérni arra, hogy ez - úgy tűnik - nem új találmány. Hadd emlékeztessem a Házat, hogy a gyermeknevelési támogatásnál, tehát a szociális törvényben '92-ben szabályozott jogintézménynél jövedelemteszt van, jövedelemkorlát, ugyanazokkal a hibákkal, más összegszerű meghatározással, mint a jelenlegi jövedelemkorlátos rendszer.
Hasonló módon a munkanélküliek jövedelempótló támogatásánál a családra jutó egy főre eső keresetet szintén jövedelemteszttel, nyilatkozattal állapítják meg. Nem új találmányról van szó, hanem a már korábban, a korábbi kormánypártok által kialakított jövedelemrendszer, jövedelemteszt továbbfejlesztéséről. Én elismerem, hogy ez a jövedelemteszt nem igazságos sok esetben. Főként azért is állítom ezt, mert a szabaddemokraták nem ezt választották volna szívük szerint, úgyhogy a mi kényszereszközeink ugyancsak szegényesnek bizonyultak, hogy mégis a jövedelemteszt került itt bevezetésre. Mi, a magunk részéről is - a programunkban is ez szerepel - az adó alá vonást helyeztük volna előtérbe, megfelelő bruttósítással, ami alkalmat ad egy árnyaltabb elvonásra.
(11.00)
Mert az adósávok progresszíven emelkednek, az alacsonyabb keresetűeknél több marad vissza a felbruttósított összegből, és bizonyos határnál, bizonyos plafonnál ezek az ellátások már nem jelennének meg.
(Az elnöki széket G. Nagyné dr. Maczó Ágnes, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.
A jegyzői székekben dr. Kávássy Sándor és Sasvári Szilárd foglalnak helyet.)
A jegyzői székekben dr. Kávássy Sándor és Sasvári Szilárd foglalnak helyet.)
Én remélem, hogy a beígért adóreform kapcsán ez a változtatás talán ismét szóba kerül, és ennek megfelelően egy árnyaltabb rendszert lehet esetleg kialakítani.
Hangsúlyozom: mind a jövedelemteszt, mind az adózás alá vonás azon az általános helyzeten múlik, hogy mekkora ebben a gazdaságban a rejtett gazdaság - ha 30 százalék, akkor persze, hogy kikerül. A jövedelemteszt nem igazságos, de az adózás sem igazságos. Ugyanakkor, ha az egész adózási rendszer egy költségelszámolásra, költségelismerésre épül, akkor sem a valóságos adóterhek jönnek ki. Azt hiszem, hogy ezen a területen egy általános adózási fegyelemmel, egy megfelelő szabályozás bevezetésével a valós jövedelmekhez mindkét módszerrel lehetséges közelíteni.
Mégis, mit érünk el ezzel a törvénnyel? Azért vannak pozitív vonásai is, és ezeket megpróbálom csokorba szedni.
Az egyik, hogy évtizedek óta a gyermekgondozási segélyezést kormányrendelet szabályozta. A jelen szabályozás egy helyre gyűjti össze a családtámogatások rendszerét, és a gyermekgondozási segélyezés kérdését is törvény szabályozza. Törvény szabályozza, hogy mely esetekben jár alanyi jogon, hogy jár ez az ellátás. Ez lehet, hogy csak a jogászoknak nagy vívmány, de azt hiszem megfelel a jogalkotás rendjének, hogy alapvető jogokat törvény kell hogy szabályozzon.
A gyes intézményébe várhatóan mintegy 300 ezren vagy még afelett tartoznak. Ez elég nagy társadalmi csoport ahhoz, hogy jogaikat törvény szavatolja. Ugyanakkor ez a változtatás az egységesítés irányába indul el. Emlékeztetem képviselőtársaimat, hogy az elmúlt ciklusban, sőt még azt hiszem, hogy e ciklus elején is szó volt mindig a profiltisztításról. A profiltisztítás annyit jelentett, hogy valamikor a teljes foglalkoztatottság idején ezek az ellátási formák biztosítási jogviszonyhoz kötötten, a társadalombiztosítás költségvetésében jelentek meg. Ez a mintegy ötvenvalahány milliárd forint azóta kikerült, és a biztosítási természetű ellátás egyedül a tes, a terhességi-gyermekágyi segély maradt.
Az alkotmánybírósági döntés azt is kimondja, hogy úgy kell átalakítani az ellátórendszert, hogy bizonyos csoportoknak vagy egyes csoportoknak ez ne okozzon hátrányt.
Én felvetek egy kérdést: ez a gyermekgondozási díj kérdése. Ennek a forrása adóból származik, átkerült a költségvetéshez. Ugyanaz az anyuka, aki nem rendelkezik az ehhez szükséges feltételekkel, az összegyűjtött állami adóból esetleg 30-40 ezer forint gyermekgondozási díjat kap, amíg a másik a gyermekgondozási segélynek a megemelt összegét, 9600 forintot kapná. Ez azt jelenti, hogy ugyanazon adózásból beszedett összegből bizonyos társadalmi csoportnak más juttatást biztosítunk. Ha ez biztosítási alapon működne, senki nem vitatná. Ha ennek meglenne a járulékvonzata és a járulékbefizetése, akkor érthetően, joggal lehetne ezt az igényt támasztani.
Én az ellenzéki pártok köréből is hallottam már olyat, illetőleg programokban is olvastam, hogy megértve ezt a helyzetet, a gyermekgondozási segély és a gyermekgondozási díj egységesítésére törekszenek. Itt meg kell szüntetni a biztosításhoz kötést.
Mi az, amit ez a törvényjavaslat még hoz? Növekszik az összeg. Jelenleg mintegy 130 ezren részesülnek 7600 forintos gyermekgondozási segélyben, és a javaslat szerint ez 9600-ra emelkedik.
Sokat hallunk arról, hogy a gyermekgondozási díj sokakat kedvezőtlen helyzetbe hoz. '95 augusztusi adat, hogy a gyermekgondozási díj átlagösszege 11 350 forint. Ez annyit jelent, hogy a 120 ezer főből a többség ezt az átlagot kapja, illetőleg egyes csoportok ennél jóval magasabb összeget kapnak, az előbb említett 30-40 ezer forintot. Mivel ez adózásból fedezett összeg, megfelelő lépésnek mutatkozik, hogy minden gyermeket nevelő anya egységesen részesüljön ebből az ellátásból.
Ebből a számításból rögtön az is kiderül, hogy ebből a rendszerből a kormány egy fia fillért nem von ki, sőt biztos, hogy többe fog kerülni. Mert ha nézzük, hogy kétezer forinttal emelkedik a gyermekgondozási segély, ugyanakkor az átlag gyermekgondozási díj 1700 forinttal csökken, és hozzávetőleg ugyanolyan számú a két csoport, akkor ebből a rendszerből nem lehet pénzt kivenni. Viszont van egy lényeges változás, a biztosítási jogviszony eltörlése. Ez annyit jelent, hogy 30-40 ezer anya kerül a rendszerbe, és ez számításaim szerint feltehetően mintegy négymilliárd forintos többletköltséget jelent, hogy ők is megkapják a 9600 forintot.
Ez a biztosítási jogviszony már régóta foglalkoztatta a szabaddemokratákat. Már '92-ben a szociális törvényt azért nem szavaztuk meg - tartózkodtunk -, mivel a gyermeknevelési támogatásnál nem sikerült módosító javaslatunkat átvinni, hogy a hathónapos biztosítási jogviszony, mint előzmény, kikerüljön a törvényből. Ilyen értelmű módosító javaslatokat tettünk már az elmúlt év elején mind a gyesnél, mind a gyetnél, és a siker reményében vártuk erről a döntést, azonban a törvényjavaslat visszavonása ezt számunkra megakadályozta. Örömmel üdvözöljük, hogy a biztosítási jogviszony kikerül a rendszerből.
Hasonlóképpen, mint ahogy a Szocialista Párt szónoka mondta, a magunk részéről is kifogásoljuk azt, hogy különféle módon ítéltetik meg a gyermekgondozási segélyezésnél a szolgálati idő elismerése. Mintegy 30-40 ezer anyánál nem ismerik ezt el szolgálati időnek, a többinél elismerik. Ez biztosan feszültséget okoz, és erre nemcsak itt a jelen törvényjavaslatnál kell figyelemmel lennünk, hanem figyelemmel kell lennünk a nyugdíjreform kapcsán is, hogy mennyire becsüljük meg a szülő anyákat, és hogyan ítéljük meg a gyermekneveléssel eltöltött idő szolgálati időként történő elismerését. Erre az is felhívja a figyelmet, hogy a gyermeknevelési támogatásnál ugyanakkor szolgálati időként jelenik meg. Más a helyzet a 0-3 éves korú gyermekek nevelése esetén: ott a többségnél szolgálati idő, a kisebb résznél nem.
Én a magam részéről üdvözölni tudom, hogy végül is áttértünk egy mozgó rendszerre. Ez az összeg nem egy befagyasztott összeg. Sokan emlékeznek rá, hogy az elmúlt három-négy évben mindössze egy alkalommal emelkedett ezer forinttal a gyermekgondozási segély. Most egy olyan rendszer lesz bevezetve, amelynél a reálkereseteknek megfelelően a gyermekgondozási segély összege növekszik. A magam részéről ezt eredménynek tartom. Nem kell arra várni, hogy külön döntés szülessék, hanem a következő évben a reálkereseteknek megfelelően a gyermekgondozási segély összege is emelkedni fog.
Hasonlóképpen mozgó rendszernek tűnik ez a bizonyos jövedelemkorlát is. Arról hoztunk döntést, hogy minden évben erre a kérdésre visszatérünk a tapasztalatok után és megnézzük, hogy ezt a jövedelmi határt hol kell meghúzni. Az idén ősszel a költségvetési vita kapcsán biztos tudunk erről beszélni, és az újabb szociológiai felméréseket értékelni tudjuk.
Próbáltam pozitív elemeket összehozni ennél a törvényjavaslatnál, s azt bizonyítani, hogy alanyi jogon járnak ezek az ellátások, ezek az ellátások emelkednek, ebből a rendszerből pénzt nem vesznek ki, ebbe a rendszerbe pluszpénz kerül. Valóban adóssága a parlamentnek - és ez a családi vitanapon is elhangzott - a családi pótlék értékmegőrzésének a megoldása.
A miniszter úr ígéretet tett arra és a kormányprogramban is szerepel, hogy ehhez a családipótlék-összeghez hozzá kell nyúlni. Ez a családipótlék-összeg nemcsak most lett befagyasztva, ez be volt fagyasztva 1994 év elején, '93-ban is. Valóban ezekkel a kérdésekkel foglalkozni kell.
(11.10)
Én a magam részéről örülnék szintén az egész rendszerbe illeszkedően egy mozgó, egy emelkedő és az értékmegőrzést biztosító emelési technikának.
Részleteiben az egyes ellátási formákról nem kívánok szólni, arról képviselőtársaim az általános vita későbbi szakaszában szólnak. Egy gondolatot engedjenek meg: a közgyógyellátás bevezetését, a normatív közgyógyellátás bevezetését mi magunk részéről támogatjuk, mert újabb 300 ezer ember kaphat ez esetben a gyógyszerszükségletéhez támogatást, ugyanakkor megszünteti ez a normatív támogatási rendszer azt a sokszínűséget, ami bizonyos önkormányzatoknál tapasztalható. Egyik faluban más elvek alapján osztják - kisebb összegben - a gyógyszertámogatást, másik faluban másként. Ez egy országos standardot azért bevisz a rendszerbe, és természetszerűleg a méltányosságból megállapított közgyógyellátások kérdését is érinteni fogja.
Szó esett itt a jövedelempótló támogatásról. Közismert az az adat, hogy a jövedelempótló támogatás esetében a legrosszabb helyzetbe azok kerülnek, azok a tartósan munkanélküliek, akik végképp elszakadnak a munkaerőpiacról. Igaz, hogy ez két évben korlátozza azt az időtartamot, amíg folyósítható ez az összeg, ugyanakkor beépít egy biztonsági szelepet: együttműködési kötelezettséget ír elő a munkaügyi központtal és az önkormányzatokkal, ugyanakkor az önkormányzatoknál megteremti az érdekeltséget a közhasznú foglalkoztatásra és az újabb munkanélküli-járadék igény megszerzésével az újabb két évre történő jövedelempótló támogatás elnyeréséhez. Volt szerencsém egyszer Dániában járni, ahol ilyen kényszerpályát építettek be a munkanélkülieknek a munkaerőpiacon való megtartására, és ez jól működött.
Biztos, hogy nem olyan bőkezű ez a rendszer, de mégis kísérletet tesz arra, hogy összekapcsolja a munkaerőpiaccal a tartósan munkanélkülieket. Tehát egy-két vagy három-négy év múlva ne legyen az, hogy teljesen leszakad a jövedelempótló támogatásban részesülő a munkaerőpiactól.
Összegezve: a szabaddemokraták támogatják ezt a módosító törvényjavaslatot, és készülünk arra, hogy éppen a biztosítási jogviszonnyal kapcsolatosan a rendszerben még meglévő hiányosságot próbáljuk kiküszöbölni. Módosító javaslatainkat később fogjuk előterjeszteni. Köszönöm. (Taps a bal oldalon.)
