LENDVAI ILDIKÓ
LENDVAI ILDIKÓ
LENDVAI ILDIKÓ (MSZP): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Ház! Azt hiszem, nem lesz meglepő, hogy mivel jegyzem is a felsorolt módosító indítványok egyikét, természetesen e módosító indítványcsokor mellett szeretnék érvelni, és valamelyest vitatkoznék is előttem szóló képviselőtársammal. De ez a köztünk levő vita legalább jelzi, hogy itt nem politikai természetű megosztottságról, hanem szakmai kérdésekről van szó. Képviselőtársam kifogásolta a járulékalap bővítését, többféle és részben valóban megfontolandó érv alapján. Az egyik érve az volt, hogy itt voltaképpen egy adóról van szó - amit mondjuk nehezen, de lehetne indokolni -, a másik érve az volt, hogy a behajtás is erősen aggályos, lévén hogy egy ilyen széles körnél az ellenőrzés lehetősége is csökkenni fog.
Nem állítom, hogy nem létező ellentmondásokról van szó. Ha azonban következetesek vagyunk, akkor azt mondhatjuk, hogy a Nemzeti Kulturális Alap egész léte, mi több, az adózás egész rendszere ugyanilyen ellenérveket válthat ki.
A Nemzeti Kulturális Alap forrása tudniillik nem a parlament által és nem az előttünk fekvő törvényjavaslat által meghatározottan egy bizonyos, elég széles, több száz, sőt részlebontásokat elvégezve több ezer termékre kiterjesztett kör. Korábban a Nemzeti Kulturális Alap a nagyon szorosan vett kulturális termékek egész gazdagságát járulékoltatta tudniillik, a könyvtől, a folyóirattól kezdve az előadó-művészeti produkciók, a sajtótermékek igen-igen széles, tehát már akkor is több száz termékből álló területéig.
Eddig tehát az történt, hogy a kultúra támogatásának egyik igen fontos forrását a szűkebben vett értéktermelő kulturális termékek szolgáltatták, igaz csak 1-től 20 százalékig terjedő terjedelemben. A mostani kormány-előterjesztés és az itt előttünk álló módosító javaslatok is ezt a logikát megpróbálják tisztítani. Továbbra is a kultúrához kapcsolódó termékekre vetnék ki ezt a járulékot, de egy kicsit eltávolodnak a szűkebben vett értéktermelő kultúrától, és idesorolják mindazokat a termékeket és szolgáltatásokat is, amelyek léte elképzelhetetlen a kulturális produkciók, a kulturális alkotások léte nélkül.
Pusztán csak a példa erejéig emelek ki egy-két olyan terméktípust, ami részint a kormány javaslatában, részint a mi módosító javaslatunkban szerepel. A televíziókészülékekre kivetett 0,5, illetve a mi javaslatunk szerint 1 százalékos járuléktól kezdve valóban idetartoznak bizonyos játék- és szórakoztató tevékenységekhez fűződő eszközök, a szórakozóhelyi társasjátékok, biliárdfelszerelések, szórakoztató automaták.
Azt hiszem, hogy ez a kör, ami az általunk jegyzett módosító indítványokban összesen körülbelül 20-25 termékféleséggel szélesíti ki a Nemzeti Kulturális Alap járulékalapját, nem idegen a kulturális alap eddigi logikájától. Hiszen most is a szórakozáshoz, a szabadidőhöz, a játéktevékenységhez, a szélesebben vett kultúrához fűződő termékekről van szó. Nem látom be, hogy ha nem esik kifogás alá például a könyv vagy a színházjegy 1 százalékos járulékoltatása, és ott nem esik kifogás alá az adóhatóság - mondjuk - nehéz feladata, akkor miért esik nagyobb kifogás alá mondjuk a rádiótelefon vagy a játékfegyver, aminek a járulékbehajtása semmivel sem nehezebb, mint a már felsorolt kulturális termékeké, illetve ahol jóval kevesebb ellenérv származhat, míg a korábbi termékeknél azt is lehet mondani, hogy miért sújtjuk külön büntetéssel éppen az értékes kultúra termékeit.
Most a kultúra támogatása érdekében a kultúrához lazábban fűződő kört sújtanánk - ha szabad ezt a szót mondani - ezzel a járulékkal. Ez szerintem újabb nehézséget az adóhatóságnak nem jelent. Ezzel az erővel azt is lehet mondani, hogy a személyi jövedelemadó behajtása is igen aggályos, hiszen sok millió állampolgárt kell ilyen módon ellenőrizni. A termékköröknek ez az enyhe bővítése szerintem nem okoz lényeges nehézséget.
Igyekeztünk ügyelni arra is, hogy olyan termékeket jelöljünk meg mind a kormány-előterjesztésben, mind a módosító javaslatokban, amelyeknek a forgalma - hogy úgy mondjam - tetten érhető. Szerintem ez egy igazságos járulékoltatási módszer, mint ahogy minden járulékoltatási, sőt adóztatási módszer igazságos, ami a fogyasztáshoz kötődik, és nem az amúgy valóban nehezen összemérhető jövedelmeket próbálja pluszadóval sújtani.
Mi tudniillik az alternatívája a Nemzeti Kulturális Alap járulékbővítésének? Az alternatívája nyilván az, hogy a költségvetés próbálja jól-rosszul kielégíteni a kultúra területéről fölmerülő támogatási igényeket. Ez esetben viszont a költségvetés forrásait kellene bővítenünk, nyilván már nemcsak fogyasztáshoz kötött, hanem személyi jövedelemadóhoz kötött módon, ami szerintem az eddiginél nagyobb joggal vetné fel az igazságosság kérdését.
Hadd tegyem hozzá ráadásul, hogy itt az esetek többségében 1 százalékos járulékról van szó. Hadd végezzek el nagyon gyorsan egy számítást; ha egy televíziókészülék mondjuk ötvenezer forint, akkor a kormány által javasolt 0,5 százalék 250 forintot jelent, az általunk javasolt 1 százalék 500 forintot jelent. Nem ez teszi lehetetlenné sem a termelő, sem a forgalmazó, sem a fogyasztó helyzetét.
(19.10)
Tehát részint a kormány-előterjesztést is védem, ami a kultúra számára egy igazságosabb terhelésből teremt forrásokat, ráadásul egy olyan célra csoportosítja át ezeket a forrásokat egy kulturális alaphoz, amelynek az elosztó mechanizmusa az államtól és a politikától távolibb, tehát igazságosabb. Védem tehát a kormány-előterjesztést és védem a kormány-előterjesztés logikáját egy kicsit következetesebben tovább folytató módosító indítványokat is. Nagyon örömmel fogadnánk ugyanakkor mind a költségvetési bizottságtól, mind más szakértőktől olyan segítséget, amely a járulékbeszedés technikáját követhetőbbé és világosabbá teszi, például pontosabban tisztázza, hogy mikor az importáló, mikor a forgalmazó, mikor a fogyasztó fizet. Azt azonban nehezen tudnám elfogadni, hogy visszamenőleg egy törvénymódosítás, illetve az ehhez kapcsolódó módosító javaslatok kritikája ürügyén a Nemzeti Kulturális Alap egész logikáját támadjuk. Hiszen akkor egy olyan logikát támadnánk, ami évek óta működik a magyar mecenatúrában, működik a magyar költségvetésben.
Kérem tehát, hogy fontolják meg mind az eredeti kormány-előterjesztés, mind az ehhez szorosan kapcsolódó módosító indítványaink logikáját, amely logika - még egyszer mondom - a kultúra perifériáján lévő, ámde létükben a kultúrához kötött termékek és szolgáltatások járulékoltatását jelenti. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiból.)
