BERREGI ISTVÁN
BERREGI ISTVÁN
BERREGI ISTVÁN (FKGP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! A természet, az embert körülvevő élő és élettelen világ, a föld felszíne évmilliók történeti fejlődésének eredménye. A földtörténet régebbi korszakaiban más növény- és állatfajok éltek, mint ma. A fajok átalakulásának folyamata azonban nem véletlen, hanem meghatározott irányban haladó folyamat.
A természet történeti fejlődésétől elválaszthatatlan az emberiség sorsának alakulása. A munka mint tudatos emberi tevékenység - esetenként és többé-kevésbé - befolyásolta a természet átalakulását, amiben nagyon sok esetben az ember a természet törvényszerűségének kiszolgáltatottja, máskor egyszerű haszonélvezője volt.
Az élővilág sok millió éves fejlődése során az élőlények egyre tökéletesebben alkalmazkodtak az életkörülményekhez. Az élőlények szervezeti felépítése s a környezeti adottságok közötti szoros összhang arra enged következtetni, hogy az életkörülmények átalakítóan hatnak az élőlényekre, befolyásolják azok genetikai fejlődését, alkalmazkodóképességét.
Az ember nem tétlen szemlélője az élővilág fejlődésének, mert tudatos és tudományos tevékenységével befolyásolja azt. Több olyan eljárást ismerünk például, amely a növények tulajdonságait, alkalmazkodóképességét jelentős mértékben megváltoztatta. Természetes azonban, hogy az ember s az élővilág bonyolult kapcsolatában nemcsak a növények, hanem az állatok is rendkívül fontos szerepet játszanak.
Az ember és a természet viszonya minden történelmi korszakban alapvető fontosságú és szabályozásra szorul. A szabályozás tárgya azonban nem az ember és a természet viszonya, hanem emberek közötti viszony, mivel minden jogviszony ember és ember közötti, illetőleg jogalanyok közötti viszonyt szabályoz.
A környezet és a természet egymástól alig elválasztható fogalmak. Ennek következtében érthető és elfogadható, hogy a szabályozás tárgya több vonatkozásban azonos, vagyis a környezetvédelmi törvény és a természetvédelmi törvény között átfedések találhatók. Érthető tehát az, hogy a természet védelméről szóló törvénynek mögöttes jogterülete a környezet védelmére vonatkozó törvény. A természetvédelem, a természetmegőrzés célja az ország felbecsülhetetlen értékű nemzeti kincsének megóvása, állapotuk javítása, kezelése, ésszerű és takarékos hasznosítása. Ezt hangsúlyozza az a javaslat is, melyet az Országgyűlés most tűzött tárgysorozatra.
A mai modern társadalmak egyik legfontosabb feladata ugyanis azoknak az ősi természeti értékeknek a megőrzése, amelyek az emberiség számára pótolhatatlanok és megismételhetetlenül egyediek. Természeti örökségünk emberi létünkhöz, életünkhöz nélkülözhetetlenül hozzátartozik.
A javaslat általános alapelveivel egyetértünk. A holisztikus elv jogszabályi rögzítése azt jelenti, hogy a természetvédelmet nem lehet csak a védett objektumokra, például fajokra korlátozni, hanem egész rendszereket, a hozzájuk tartozó védőövezettel, pufferzónákkal, indokolt esetben egész természeti tájakat, azok természetes ökológiai potenciáljával együtt kell védelem alá helyezni.
A folyamatelv mint rendező elv annak a felismerésnek az eredményeként került a tervezetbe, hogy a természet állapotának megőrzése sohasem egy pillanatnyi helyzetnek, hanem a természeti rendszerek működésének folyamatos fenntartását, a rendszer úgynevezett funkcionális épségének megőrzését jelenti. A természetvédelem gyakorlatában az állapotmegjelölés mindig folyamatot jelent.
A komplementer elv rögzítésére szükségszerűen és abból adódóan került sor, hogy a környezet és a természet védelme egymástól elválaszthatatlan. A környezetvédelem és a természetvédelem egymást kiegészíti, ezért az ezzel kapcsolatos tevékenységet, stratégiát szorosan össze kell hangolni.
Nem tekintjük azonban alapelvnek azt, hogy az előbbi elvek megvalósítása érdekében hazánk más államokkal együttműködik, nemzetközi kötelezettséget vállal. Helytelen tehát az alapelvek körében utalni erre azért, mert nem egyébről van szó, mint a törvényi célkitűzések megvalósításának egyik eszközéről, módszeréről.
Az alapelvekkel összefüggésben külön kiemelést érdemel a prevenció. A javaslat a kármegelőzés és -enyhítés érdekében általános kötelezettséget állapít meg természetes személyek, jogi személyek, más szervezetek számára, és rögzíti, hogy ennek érdekében a tőlük elvárható mértékben kötelesek közreműködni a veszélyhelyzetek és károsodások megelőzésében.
A prevenció elvének követése és szükségessége vitathatatlan. Ugyanakkor felmerül az a kérdés, hogy a "tőlük elvárható" kifejezés összhangban van-e a jogrendszernek az elvárhatósággal kapcsolatos egyéb rendelkezéseivel, főként a Ptk.-nak az idevonatkozó rendelkezésével. Véleményünk szerint az összhangot jelentős mértékben elősegítené, ha a javaslat egyszerűen átvenné a Ptk. terminológiáját és a "tőlük" kifejezés helyett az általános gondossági mértékre utaló "általában" kifejezést használná. Amennyiben a javaslat szövegezése változatlan maradna, úgy ez jelentős jogalkalmazási zavarokhoz vezethet, mert a "tőlük elvárható" megítélése eljáró szervenként egymástól jelentős mértékben esetleg eltérhet.
A javaslat második része a természeti értékek és természeti területek általános védelmével foglalkozik. Ezen belül részletes szabályozást kapott a tájvédelem, amelyet az elmúlt időben a tervszerűtlen területfelhasználás, az építés, a hulladékok szervezetlen és illegális lerakása, a kárpótlás következményeként kialakult telekaprózódás rendkívüli mértékben veszélyeztetett. Mindezek következtében veszélybe került a Hortobágy, az Őrség, a Beregi-sík, a Balaton-környék világa és egyedülálló tájegysége. Méltatlanul elhanyagoltak azok a területek, amelyek nemzeti történelmünk jelentős eseményeinek színhelyei voltak.
Egyedi és történelmi tájegységeink megóvása érdekében prioritást kell biztosítani a kemizálás visszaszorításának, a hagyományos magyar vetésforgó alkalmazásának, a hagyományos hazai kert- és szőlőkultúra visszaállításának, a rét- és legelőgazdálkodás fejlesztésének, az extenzív állattartásnak, a természetes tájelemek megőrzésének és rekonstrukciójának, a kultúrtörténeti emlékek ápolásának, a tájkép arculatát eltorzító nyílt színi bányák rekultivációjának.
El kell tüntetni, illetőleg gondozásba kell venni az elhagyott, omladozó ipari és mezőgazdasági létesítményeket, elő kell segíteni azok újrahasznosítását.
A javaslat önálló alcím keretében rendelkezik a vadon élő élővilág megóvására: megtiltja a túlhasznosítást és biztosítja az egyes növény- és állatfajok fennmaradását. A javaslat ezen részéhez szorosan kapcsolódik a vadászatról és a vadak védelméről szóló, közeljövőben megvitatásra kerülő javaslat.
A szabályozás módszeréből és tárgyából következően a természet védelméről szóló törvény mögöttes jogszabálya lesz a vadászati és az ugyancsak hamarosan tárgyalandó erdőtörvénynek is. Szerencsésnek ítéljük meg azt, hogy ezeket, tehát az erdők, a vadászat, a természetvédelem jogi szabályozását egy időben végzi el, illetve vitatja meg és fogadja el a Magyar Országgyűlés.
A javaslat a vad élővilággal összefüggésben utal arra, hogy veszély esetén milyen szerepet kap az úgynevezett igazgatóság - a 12. és 13. §-ban. Célszerű lenne pontosítani azt, hogy mit kell érteni igazgatóság alatt, mert ennek a szervezetnek rendkívül fontos a szerepe az élővilág megóvásában. Külön figyelmet érdemelnek az úgynevezett betelepített állatfajok - muflon, növényevő halak -, amelyek súlyos természetvédelmi károkat és gondokat okoznak. Esetükben nemzeti érdek a terjedés visszaszorítása, a károkozás megelőzése. Figyelmünket azonban elsősorban a honos állat- és növényfajokra kell fordítani.
(18.10)
A javaslat harmadik része a természeti területek és értékek kiemelt oltalmát szabályozza. A természeti területek és értékek az általános védelmet meghaladó, kiemelt jogi oltalomban részesülnek. Ennek megvalósítása érdekében a javaslat részletesen szabályozza az oltalom jogi feltételeit.
A szabályozás lényege az, hogy a természeti értékek és területek általános védelme két forrásból keletkezik. Egyrészt a törvény erejénél fogva védelem alatt áll valamennyi forrás, barlang, szikes tó stb. Másrészt bizonyos eljárás keretében védetté lehet nyilvánítani természeti értékeket és területeket. Az általános védelmet meghaladó, fokozott védelem illeti meg a természeti értékeket, területeket, amennyiben azok védelme csak különleges intézkedéssel biztosítható.
A javaslatnak az idevonatkozó rendelkezései azonban nem határozzák meg a fentieken túlmenően a fokozott védettség további ismérveit, vagyis azt, hogy az általános védettséghez viszonyítottan mit jelent a fokozott védelem. Igaz ugyan, hogy a javaslat másutt bizonyos tilalmakat határoz meg, amelyekből lehet következtetni a védelem fokozott jellegére. Mégis célszerűbb lett volna a fokozott védelem pontosabb meghatározása.
A természeti területek és értékek védetté nyilvánítását a miniszter és az önkormányzat rendeletben határozza meg. A javaslatból nem derül ki egyértelműen az, hogy az önkormányzatokat megilleti-e a fokozottan védetté nyilvánításhoz való jog. A tervezet ugyanis csak a minisztert ruházza fel ezekkel a jogokkal.
A védetté nyilvánítás, illetőleg a védettség társadalmi érdek. Helyes tehát a javaslatnak az a megoldása, hogy nemcsak szakmai szervezeteket, önkormányzatokat jogosít fel a védetté nyilvánítási eljárás lefolytatására, hanem bárki kezdeményezhet, javasolhat védetté nyilvánítást.
Elnézést, látom, lejárt az időm, nem akarom húzni az időt. Azt hiszem, egyszer még valamikor fel fogok szólalni ezzel kapcsolatban. De hadd mondjak még valamit. Összefoglalásként megállapíthatjuk, hogy a javaslat több módosítással ugyan, de elfogadható, és alkalmas lesz arra, hogy a nemzeti kincseket megfelelő védelemben részesítsük. S ezt a Kisgazdapárt a legmesszebbmenőkig támogatja.
Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps mindkét oldalon.)
